Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-17 / 193. szám
1990. NOVEMBER 17.. SZOMBAT PÁSZTÓ 7 Kétmillió forint nyereség Külföldre kacsingat a Mátraüveg Kínos jelenet a kórházigazgató választáson A Mátraaljai Állami Gazdaság részeként működik a Mátraüveg üzemegység. Mostanáig veszteségesen termeltek, ebben az évben sikerült először nyereséget produkálniuk. Az év első kilenc hónapjában kétmillió forint hasznot mondhatnak magukénak. Mátrai Józsefet, a Mátraüveg vezetőjét az üzemben folyó munkáról kérdeztem. — Milyen termékek kerülnek ki a Mátraüveg dolgozóinak keze alól? — Fő profilunkat, az úgynevezett Petri-csésze gyártása jelenti. Ezt a terméket közegészségügyi intézmények, laboratóriumok, kutatóintézetek használják fel. mint olyan laboratóriumi üveget, amely semmi mással nem helyettesíthető. A Petri- csésze tehát egy stabil piaccal rendelkező perspektivikus áru. Legnagyobb gondunk viszont az, hogy csak belföldön értékesíthetjük, erőfeszítéseink ellenére sem tudunk kijutni külföldi piacokra. — Mi az oka ennek? — Az exportot a csehszlovákok uralják, nekünk elsősorban árproblémáink vannak. Nem a minőség, hanem a magas előállítási költség okoz gondot az export megszerzésében. — A belföldi kereslet megfelel az önök volumenének? — Sajnos, az év hátralevő részében megrendelésünk nincs, ezért szükségessé vált a munkaerő foglalkoztatása érdekében, olyan tevékenység felkutatása, amely biztosítja a kollektíva tagjainak megélhetését. — Milyen munkát sikerült találniuk? — Egy öt hónapos szerződést kötöttünk a Bayer GMbH-val, melynek keretében üvegfeldolgozást, üvegdarabolást és tisztítást vállaltunk. Azonos profilban dolgozunk, azonos bérért, illetve, bizonyos fázisokban többet is keresnek dolgozóink, mint a Petri-csésze gyártásakor. Előnye a szerződésnek, hogy erre az időszakra egy korszerű technikai berendezést kaptunk, melyet a német cég biztosít számunkra és, amellyel az ő minőségi követelményeiknek megfelelő színvonalú terméket tudunk előállítani. — Számítanak-e hosszabb távú kapcsolatra az előbb említett német céggel? — Ez az öt hónap tulajdonképpen ismerkedést is jelent. Az a kérdés, hogy meg tudunk-e felelni azoknak a piaci feltételeknek, amelyeket Nyugat-Európában megkövetelnek, képesek va- gyunk-e produkálni a szükséges technológiai és munkafegyelmet. Másik oldalról pedig az a kérdés, hogy a partner tud- já-e biztosítani azokat a feltételeket, amelyek ennek a terméknek az előállításához kellenek, tud-e folyamatosan piacot teremteni az értékesítéshez. Amennyiben ez az öt hónap jó „eljegyzési” korszaknak bizonyul, elképzelhető egy tartósabb „házasság” is. — Hogyan kapcsolódik a Mátraüveg az állami gazdasághoz? — Mi önelszámoló gazdasági egység vagyunk, ami azt jelenti, hogy teljesen önálló gazdálkodási, elszámolási jogkörünk van, a gazdálkodás valamennyi területén adott az a függetlenség, ami a munkánkhoz szükséges. Természetesen nagyságrendünknél fogva, nem rendelkezünk olyan fejlesztési eszközökkel, amely egy technikai megújulásra elegendő lenne. Ahhoz, hogy árban is, minőségben is konvertálható legyen a termékünk, korszerűbb berendezések kellenének. elsősorban egy energiatakarékos kemencére lenne szükségünk. — Mi lesz az üzemegység jövője? — Az elkövetkezendő időben csak úgy leszünk képesek talpon maradni, ha ezt a technikai megújulást megvalósítjuk. Hogy ez az állami gazdaságon kívüli tőke bevonásával történik-e meg — legyen az külföldi, vagy hazai —, vagy másképpen, ez még nem tisztázott. Arra az energiatakarékos kemencére azonban, amelynek a fajlagos költségei lényegesen alacsonyabbak a jelenleginél, a január elsejétől várható áremelés fényében különösen nagy szükségünk van. Ez exportképessé tenné a Petri-csészéket, és biztosítaná az életben maradásunkat. Eredménytelenül zajlott le Pásztón az október 4-i kórházigazgató-választás. Az első fordulóban senki nem kapta meg a megválasztásához szükséges többséget, s ezért második fordulóra lett volna szükség. Ehhez azonban a megyei főorvos és az orvoskamara megyei képviselője nem járult hozzá a jelenlevők tiltakozása ellenére. Kínos jelenet volt ez, de több is annál. A felháborodott orvosok levelet írtak a népjóléti miniszternek, akitől azóta meg is érkezett a válasz: jogsértés történt. A szavazási procedúráról és következményéről kérdeztük dr. Thassy Gábort, a kórház igazgatóhelyettesét. — öt pályázó indult a választáson, közöttük dr. Kovács Bertalan, a jelenlegi igazgató, aki 20 éve vezeti orvostársai megelégedésére az intézményt. A szavazásra jogosult 36 szakorvos közül 33-an adták le voksukat. A jelenlegi igazgatónak kétharmados többségre lett volna szüksége újbóli megválasztásához, a többi jelöltnek elég lett volna tizennyolc érvényes szavazat. A szavazás során dr. Kovács a három legtöbb szavazatot kapók között szerepelt. Ilyenkor a szabály előírja, hogy e három pályázót kell továbbengedni a második fordulóba. Ha a régi igazgató nem lett volna a három „legjobb" között, akkor két pályázó maradhatott volna a porondon Meglepetésre a jelenlevő megyei főorvos és az orvosi kamara képviselője nem engedte a három személy indulását a második fordulóban, csak a két pályázó megmérettetését javasolta. Ezek között már nem lett volna a jelenlegi kórházigazgató. Ebbe a két érdekelt pályázó sem ment bele, visszavonták indulásukat és a többiek is tiltakoztak az eljárás ellen. Az igazgatóválasztás eredménytelen volt, illetve így meghiúsult. Panasszal éltünk a megyei tanácshoz, amelyre nem kaptunk választ. A népjóléti miniszterhez írt levelünkre azonban gyors válasz érkezett: jogsértésnek minősítik az esetet. Az igazsághoz tartozik, hogy véleményük szerint a három jelölt közül egyik sem rendelkezett komoly támogatással, s így új pályázat kiírását javasolják. Az ezzel kapcsolatos teendőket november 24-i megbeszélésünkön fogjuk meghatározni. — szgys — Fellendülőben a vállalkozás Pásztó városközpontjában egyre több kis üzlet nyílt az utóbbi hónapokban. Vegyeskereskedéstől kezdve, a gyorsétkeztető büféken keresztül, a butikokig számos szolgáltató- egység áll a lakosság és a város vendégeinek rendelkezésére. Mint a Magyar Hitelbank helyi fiókjában megtudtuk, hatvannyolc személy vette fel az újrakezdési kölcsönt, hogy üzletet nyisson, mezőgazdasági tevékenységbe kezdjen, vagy csatlakozzon a fuvarozók népes táborához. A már működd kisvállalkozások közül közel ötvenen kaptak banki támogatást, száz-ötszáz ezer forint közötti összegben, amit fejlesztésre, állatvásárlásra, vagy más beruházásokra fordítottak. összeállította: Ozsvárt Tamás Fotó: Bíró Olga Utcára került két dolgozó Mosták a város összes szennyesét Bezárt a pásztói vegytisztító szalon. Az üzletben Pintér Mária, az egykori vezető ül magányosan, egy-két ittfelejtett, fogason lógó ruha társaságában. Időnként nyílik az ajtó, tájékozatlan ügyfelek robognak a pult felé, télikabátjukat szorongatják a hónuk alatt. Készülnek a hideg napokra. Persze, bosszúsak, csalódottak, mikor megtudják, hogy a tisztítóban október közepétől nem tisztítanak, s a semmiről sem tehető, de éppen lámpa. De mit mondjak nekik? Az üzlet bezárt, nem segíthetek. Nem hagyják magára vezetőjüket a régi munkatársak sem, bár őket a szövetkezet elbocsátotta, bejönnek megnézni, hogy alakulnak a dolgok. Lórik Andrásáé, az egyik dolgozó, aki utcára került. Nem érti, hogyan is történt ez? — Ez a tisztító négy éven keresztül mindig nyereséges, vagy legalábbis nullszaldós volt. Csak éppen száz forint után fizettem a gyerek napközijét. Ennyit kaptam kézhez. Most mehetek munkanélküli-segélyre, mert állást még Pásztó környékén sem találtam. Messzire pedig nem utazhatok, mert akkor nem tudom ellátni a családomat. — Nem próbáltak szót érteni a vállalat vezetőivel? — Nem adtak rá alkalmat, hogy tisztázzuk a dolgokat — folytatja Lőrik Andrásné. — Még azt a levelet is a sofőrrel küldték Pintér Mária: „Az üzlet bezárt, nem segíthetek.” kéznél levő alkalmazott fejére zúdítják keserűségüket. Most vihetik a szeny- nvest Tarjánba, vagy a helyi Patyolathoz, ahol egykét hétig is eltart, míg visz- szakapják ruhadarabjaikat, hiszen az csak felvevőhely, ők is a megyeszékhelyen dolgoztatnak. Pintér Mária megadóan várakozik a „felsőbb utasításra”: — Október 16-tól ülök itt teljesen feleslegesen. Ruhát nem vehetek át, a gépeket is elvitték. Az utcáról bejönnek az emberek, mert látják, hogy ég a ebben az évben mutattak ki hatmillió forint veszteséget. Nem értem, hogy történt. De még, ha így is van, miért nem kerestek valami megoldást a vezetők? Mi vállaltunk volna itt varrást, vagy kiadhatták volna a helyiségek egy részét más vállalatoknak, ahogy Salgótarjánban is tették. Ott minden négyzetméteren más butik van, mi meg ebben a nagy ho- dályban bőven elfértünk volna akárkivel. Mindjárt nem lenne ennyi a veszteség. És az sem igaz, hogy nem- kerestük meg a kétezer forintot itt. Én négyezer-ötide Tarjánból, amiben „megköszönték" a munkánkat. A vállalati autót is többször láttuk Pásztón, de hozzánk senki be nem jött megkérdezni, na mi van veletek? A vegytisztító helyére a Magyar Hitelbank költözik majd. Az MHB-nek már van egy fiókja Pásztón, így bankból kettő, tisztítóból pedig egy sem lesz a városban. Node sebaj! Abból a rengeteg pénzből, amit a polgárok felhalmoznak a pénzintézetekben, bőven telik majd ruhára is. A régit pedig nem kell tisztíttatni, venni kell egy újat!
