Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-10 / 187. szám

1990. NOVEMBFR 10.. SZOMBAT MAGAZIN UEFnmJ Mögöttük az évek... Érett a mosolyuk, szavuknak súlyt ad a tapasztalat. Sejtik már ők a szükségest, a fontosat. A jelentéktelent ismerik. Más­képp látják az életet, mint aki fiatal. Amit tudnak, titok. Közölni nem érdemes. Senki nem fogadná el. Az életet minden ember maga járja végig. Mögöttük az évek, betegségek, veszélyek. Győzelmek és vereségek, megélt gyönyörű és keserű szerelmek. Arcuk mi mindent takar, s mutat! ősz az életük és remény; Szemlélőd­nek, nem sietnek. Hová, minek? Idős asszo­nyok arca; a tavaszt felváltotta a tél. Idős férfiak vonásaiban a régi erő nyoma. Erejük, vérük, s szellemük általuk tovább él. Ben­nük elveszíthetetlen. Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak „Próféta lehet saját földjén" Budai tanító úr szolgálata A 105-ös rendelet klub­könyvtár mozgalom kiépí­tését szorgalmazta az or­szágban. Budai tanító úr irányításával az erdőkürtiek is cselekedtek. Alapokig le­bontották a nedves, füstös kultúrházat és jobb környe-~ zetben teljesen újjáépítették. Az 1972. augusztus 20-án átadott épületben volt , könyvtár, klubhelyiség, elő­adóterem, büfé. Minden egy helyen, az eddiginél jobb körülmények között. Faluház volt ez a javából. Annak idején a színdara­bok előadása sok embert megmozgatott. A másfél év­tizedes együttlét összeková­Generációkat tanított Er­dőkürtön a betűvetés tudo­mányára, az emberi tisztes­ségre. Köztiszteletnek ör­vendő ember, a néhány száz lelket számláló szlovák ajkú kis faluban. Színpadi rende­ző, könyvtáros, a pávakör szervezője, s néhány lelkes erdőkürti lokálpatrióta segí­tő közreműködésével a nép­dalkórus, a tánccsoport meg- alakítója, a népfőiskola élet­re hívója. Régen volt, amikor az er­dőkürti parasztgyerekek el­hagyva a családi ház bizton­ságát a szaléziekhez került tanulni Nyergesújfalura. Az intézeti zártság lelket-fe- gyelmet erősítő világában határozta el, hogy gyereke­ket fog tanítani. Az egyházi iskola nem volt jó ajánló­levél akkoriban, s ennek bi­zonyítéka, hogy a szalézi rend noviciusát társaival együtt szétszórták az ország minden részébe, ö Vácra került a hittudományi főis­kolára. De a hatalom innen is elüldözte. Szegeden a pedagógiai fő­iskolán folytatta tanulmá­nyait és itt szerzett mate­matika—fizika szakos diplo­mát. S hogy a korábbi in­díttatás értékei mennyire maradtak meg benne, azt a hortobágyi gyakorlóév csak igazolta. Itt a szikes puszta barátságtalan, kemény vilá­gában tanította a gyereke­ket. A hatvan nebulóból jó, ha naponta negyvennel ta­lálkozott, mert a pénztelen­ség szorítása a többit gyer­mekmunkára szólította. Az Egyeken eltöltött év — rö­vidsége ellenére — mégis a legjobb tanulóiskola volt a fiatal tanító számára. Gyakran kínozta a hon­vágy. Vágyott vissza szülei­hez a falujába. Megörült, amikor Valenta József, a volt tanítója hívta vissza Er­dőkürtre. Nem gondolkodott egy percet sem. Az 1955-ös tanévet már saját falujában, iskolájában kezdte, s azóta is ott áll az öreg, kissé meg­kopott katedrán. A gyereke­ket nem csak a számok vi­lágának törvényeire tanítja, hanem az ének-zene szépsé­geire is. A fiatal, tevékeny pedagó­gus könyvtáros lett és nya­kába vette a kultúrház ve­zetését is. Téli estéken, lá­nyok és legények közremű­ködésével színműveket ren­dezett. Már hagyományai voltak minden évben a ka­rácsony másnapján megtar­tott előadásoknak, amelyek­kel járták a környező közsé­get. Ezt a népi színházat, tizenöt évig tartották élet­ben. csolta őket, így utódként megszületett a Röpülj páva­kor. Laktanyáktól a bánki nemzetközi találkozón át, a Duna menti folklórfesztivá­lig mindenhol tapsoltak az erdőkürti hagyományőrzők­nek. Mára már elfogyott a lendület és megkopott a „páva díszes tollazata”, de működik az ifjúsági népdal­kórus és a tánccsoport. Mindkettőnek Budai tanító úr az irányítója. S hogy az almák nem estek messze a fájuktól, azt igazolja, hogy fiai: Gábor és József jó nép­táncosok lettek, ezt ma is művelik, Gábor pedig hiva­tásos népművelő is. Negyedik éve működik Erdőkürtön népfőiskola. Az első átfogó irányadó téma volt: Kötődések. Kötődés a faluhoz, kötődés a szülőföld­höz. Ennek szellemében él és dolgozik jelenleg is ez a művelődési kör. Budai tanító úr a falujá­ért fáradozik. Nem egyedül! Sokadmagával. Vonzza maga köré a tenni akarókat. En­nek a kis községnek tartá­sa van. Elsők között har­colták ki, hogy iskolájukban önálló igazgatással újra megindulhasson a tanítás. Az itt élő szlovákok büsz­kén vállalják nemzetiségi mivoltukat. Magyarok és szlovákok együtt, egymás mellett őrzik és megbecsü­lik saját hagyományaikat. Budai József jövőre nyug­díjba megy, bár tovább sze­retné még folytatni áldoza­tos munkáját. Mögötte, mel­lette várhatóan ott állnak a stafétavivők. Ki kaphat ingyen gyógyszert? A Minisztertanács nemrégiben hozott ren­deletet arról, ki jogo­sult térítésmentesen gyógyszerre és gyógyá­szati segédeszközre. Aki közgyógyellátásra jogosult, vagyis az ideiglenesen beutalt, az intézeti elhelyezett, az intézeti és az állami nevelt kiskorú; a rend­szeres szociális segély­ben részesülő; a pénz­ellátásban részesülő ha­digondozott; a sorka­tonai családi segély­ben részesülő; a rok­kantsági járadékos; aki I—II. csoportbeli rok­kantság alapján része­sül nyugellátásban, il­letve baleseti nyugel­látásban; aki után szü­lője, vagy eltartója ma­gasabb összegű csalá­di pótlékban részesül. Méltányosságból meg­állapítható a jogosult­ság a nem kielégítő egészségi állapotú és rossz szociális helyzet­ben lévők közül annak, aki a nyugdíjkorhatár­nál magasabb életkorú; akinek jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb ösz- szegét nem éri el; aki három vagy több kis­korú gyermekét nevelő nagycsaládos, és akinek gyógyszerköltsége olyan magas, hogy azt meg­élhetése tartós veszé­lyeztetése nélkül visel­ni nem képes. (dudellai) Szabó Gy. Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom