Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)
1990-11-05 / 182. szám
1990. NOVEMBER 5., HÉTFŐ GAZDASAG umzznj2 Elégedett német gazdasági vezetők Már csak a partnereknek kell egymásra találniuk —--------------------------------K ommentár A békességért Sokan régóta tudjuk, hogy nem akármilyen helyen élünk: újra Salgótarjánra figyel az ország. Sikerült ismét olyasmivel előrukkolnunk, amilyennel más városoknak nem. Nevezetesen: egy hete az önkormányzati képviselő- testület polgármestert választott, aki két nap múlva már a lemondás gondolatával került szembe, s mindmáig bizonytalan, megmarad-e a pozíciójában, vagy sem. Az esetről különböző vélemények hangzottak el lapunk hasábjain is, és nagyon elképzelhető, hogy a véleményháború a későbbiekben sem kerüli el az Új Nógrádot. Bármennyire is úgy gondoljuk, pártok egymás közötti csatározásairól, személyes ambíciók erőltetéséről, vagy - furcsa módon - elfedéséről van szó . . . Nem kívánunk egyik párt szószólója sem lenni, még kevésbé döntőbíró k. Mi csupán ésszerű és logikus megoldást szeretnénk, méghozzá mielőbb, mert hitünk szerint, a huzavona nem használ a város gazdasági, társadalmi, közbiztonsági helyzetének. Nyugalmat, békés gyarapító munkát, közéleti szorgoskodást óhajtunk, ugyanúgy, mint a városlakók ezrei. Ne hátráltassák a megegyezést párt- és múltbeli szempontok - az első a közjó érdeke legyen! 'ok) Miold-összeköltetésü telefon A svájci Swissair légi- társaság műhold-összeköttetésű telefonnal, illetve telefaxszal szándékozik fölszerelni hosszabb távon közlekedő repülőgépeit. Mindenképpen ők szeretnének az elsők lenni a világon ezen a téren. Jelenleg már számos amerikai légitársaság járatain áll telefon az utasok rendelkezésére, ezek azonban földi rádiórendszerekkel állnak összeköttetésben. következésképpen nem alkalmasak a világ bármely pontjával történő kapcsolatteremtésre. Két napig hazánkban tartózkodott a Német Gyáriparosok Szövetségének magas szintű delegációja. Elutazásuk előtt nemzetközi sajtó- tájékoztatón fogadta, s tájékoztatta az újságírókat Horst Kramp úr, az elnökség tagja, az Átrium Hytt Szállóban, a tárgyalásaik során tapasztalatról. — Utazásunk úgynevezett tényfeltáró út: Prágában, Pozsonyban és Budapesten arra kerestünk választ, hogy a német tőke, azaz a német vállalkozók előtt, milyen lehetőségek állhatnak a keleteurópai befektetésekre és az illetékes kormányzatok részéről milyen a fogadókészség? El kell mondanom — folytatta Kramp úr —, hogy önök, magyarok előrébb járnak északi szomszédaiknál a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérésben. A továbbiakban megtudhattuk a delegáció tagjaitól, hogy kétnapos budapesti tartózkodásuk során fogadta őket Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, több miniszterrel és államtitkárral találkozhattak, lehetőségük volt arra is, hogy érdemi tárgyalásokat folytassanak a magyar vállalkozók képviselőivel, illetve a nagyvállalatok vezetőivel. A sajtótájékoztatón a Német Gyáriparosok Szövetsége elnökségének tagjai elmondták: a tárgyalások során örvendetes tényként állapíthatták meg, hogy abszolút professzionális és felkészült szakemberekkel van dolguk, reális lehetőségekről. Mód látszik a mielőbbi együttműködésre. Persze, a delegáció tagjainak feszültségét dicséri, hogy meglehetősen széles körű ismeretekkel rendelkeztek a magyar gazdaságról. Horst Kramp úr utalt arra, hogy ismeretei szerint, a háború előtt 40 százalékos volt a külföldi tőke részaránya a magyar gazdaságban, s ez az utóbbi negyven évben jelentősen visszaesett. De, a kölcsönösen jelentkező együttműködési és tárgyalási készség az elkövetkező időszakban a felfutás lehetőségét rejti magában. Szó esett a sajtótájékoztatón arról, hogy a Német Gyáriparosok Szövetségének tagjai szimpatizálnak azzal a gondolattal, amelyet a magyar vezetők megfogalmaztak, hogy Magyarország hídszerepet kiván játszani nyugat és kelet gazdasági kapcsolatainak kiépítésében. Az együttműködés formái között egyik szimpatikus lehetőség a közös fellépés a harmadik, elsősorban a keleti piacon. Az Axel Springer—Budapest Kiadó lapjainak nevében, munkatársunk az iránt érdeklődött, milyen új elképzelésekkel találkozott a küldöttség a tárgyalások során? A feltételek között magyar részről korlátozza-e valami az együttműködést? Kramp úr készséggel szólt arról, hogy számukra meglepő, érdekes és fontos információt jelentett, hogy a tárgyalópartnerek egy része a keleti piacot már nem Szovjetunióként hanem köztársaságonként, mint Balti, vagy Ukrajna Köztársaságot értelmezte. Második kérdésünkre válaszolva örömmel nyugtázta, hogy a kapcsolatok —, úgy tűnik —, korlátlan lehetőségeket ígérnek. Most már csak a partnereknek kell egymásra találniuk. A jó együttműködés példájaként említette egyébként — és ez a korábban említett jó tájékozottságra utal — az Axel Springer—Budapest Kiadó létrejöttét is. A tényfeltáró út természetesen szükségszerűen nem járt és nem is járhatott közvetlen üzleti megállapodásokkal, de megteremtette alapját és lehetőségét a minél hamarabbi korrekt kölcsönös előnyökkel járó üzleteknek és együttműködésnek. A hét elején helyre állt a rend az országban. Vasárnap a késő esti órákban megegyezés született a kormány és az érdekképviseletek között. Azért nem előbb, mert a tárgyalásokon nyelvi nehézségek támadtak. Ezek nem mai keletűek, ugyanis mióta a kormány hatalmon van, képtelen megtalálni a közös nyelvet a vállalkozókkal, pedig a saját fülemmel hallottam, hogy a vállalkozók jól beszélik anyanyelvűnket. Csak javasolni tudom: a miniszteri kinevezést kössék nyelvvizsgához, mégpedig úgy, hogy miniszter csak az lehessen, akinek középfokú nyelvvizsgája van magyarból. A nyelv sok elhullásra adhat okot. Ion Iliescu román elnök kijelentette, hogy a Romániában élő magyarok összehasonlíthatatlanul nagyobb jogokkal rendelkeznek, mint az idehaza élő románok. Ezen nem is csodálkozom. Mint köztudott, Magyarországról eddig több mint húszezer román menekült át a zöldhatáron Romániába, és ez az áradat nem akar csökkenni. Az áttelepültek nagy száma szinte megoldhatatlan probléma elé állítja Romániát. Ami a legkellemetlenebb, hogy most már a magyarok is menekülnek, és végső céljuk Románián keresztül Keletre jutni. Nem győzik a román határőrök leszedni őket a vonatról. Kétségbe esve mondják, hogy inkább elpusztulnák. de Magyarországra nem mennek vissza. A szovjet menekülttáborok tele vannak velük. De fordítsuk komolyra a szót. A magyarok között is sokan megérik a pénzüket. A héten volt mindenszentek napja. A temetők már a hét elején megteltek virággal, hogy azt a hét közepére gondos kezek sorban ellopják. Temetőből lopni: azt hiszem ez jelez valamit az ország erkölcsi állapotáról. Ismerősöm mindenesetre tanult a dologból. Koszorút és virágot csak olyan üzletből vett, ahol erről számlát adtak és ezeket a számlákat vitte a sírokra, nehogy megszólják. De, virágot nem tett rájuk, senki ne nézze baleknak. Nézzünk körül ezek után a Szovjetunióban. A tagállamok sorra mondják ki elszakadásukat. Én úgy gondoltam, hogy befizetek egy szovjet körutazásra egy utazási irodában. A tisztviselő kedvesen megkérdezte: mit szeretnék csinálni délután? A körutazás ugyanis délelőtt lesz. Befejezésül látogassunk el az öbölbe. Igazi patthelyzet. alakult ki. Az iraki elnök minden erőfeszítését arra irányítja, hogy megossza a civilizált államokat ebben a térségben. Mikulás bácsinak öltözve jutalmaz és büntet. Emberi érzésekkel kufárkodik, holmi családlátogatás ürügyén. Ha már Mikulást említettem: Európa megajándékozhatná öt egy videokazettával. Arra a kazettára gondolok, mely a Kárpátok géniuszának utolsó három óráját mutatja be. Tanulni sohasem késő. Soós Géza 1 Ganz-MÁYflG mátranováki gyárában Vesszőfutás a fennmaradásért... — Nem vagyok optimista... mondja a termelési főmérnök. .. .csak ezt tudtam mondani az év elején a gyár dolgozóinak. Ugyanis kemény és nehéz helyzetbe hozott bennünket a hazai piacon a beruházások drasztikus leállítása, az eddig megszerzett külföldi piacokon pedig végtelen nehéz bent maradni, újakra betörni pedig csaknem képtelenség. Különösen nekünk, mert sajátosságunk, hogy nagy hídelemeket, kikötői darukat, és vasúti forgóvázakat gyártunk, aminek nemcsak az ára magas, hanem sok anyagot is megemésztenek foglalja tömören a munkáskollektívának elmondott idei értékelését Jankovics Gábor, a Ganz-MÁVAG mátranováki gyárának termelési főmérnöke. Egyetlen hiút Ilyen helyzetben az egyetlen kiút, a nyugati piacok felé történő újabb próbálkozás állt a kollektíva előtt. Az ez irányban történt erőfeszítések révén A jelentős értéket képviselő és hosszabb foglalkoztatottságot biztosít a képen látható Port Talbot-ba készülő érckirakó daru. sikerült egy NSZK megrendelőnek, földmunkagépekhez gépkarokat gyártani. Az első 39 darabos szállítmány után — amelyet kétszeri és helyszíni vizsgálat előzött meg — újabb 19 darabra érkezett megrendelés. A Nei cég. a tavalyi tapogatódzó kapcsolatfelvétel eredményeként szerkezeti elemeket rendelt a gyártól. Az idén viszont komoly leterheltséget jelentő kívánsággal, jelentkezett. Egy korszerű érckirakodó darut kért, és igen szoros határidőt jelölt meg. Mivel a mátranovákiak egyedül nem tudnak megbirkózni a feladattal, ezért a budapesti gyárral közösen készítik el az értékes terméket. Nagyságát és jelentőségét jelzi, hogy a megrendelő megbízottja, a helyszínen tartózkodik és fokozatosan ellenőrzi a gyártás egyes fázisait. — Mivel biztat az idei esztendő? — Van bőven munkánk. Viszont mindannyiunk számára egyértelművé vált, hogy a megrendelésekért nagyon meg kell küzde- nünk. Csupán érdekességként említem, hogy mostani és új partnereink mielőtt kimondják az igent, előbb eljönnek hozzánk, a helyszínen meggyőződnek gépeink műszaki állapotáról. Ha ránk esik választásuk. akkor az előbbiek mellett meghatározó szerepe van az olcsóbb munkaerőnek. . . — Ez utóbbi mit jelent a gyakorlatban? — Pontosan nem tudom! Az első kilenc hónapban egyébként az átlagbér — bruttó — 11 ezer 100 forint volt személyenként. Július elsejével differenciáltan 16 százalékkal emelték az alapbéreket a fizikai dolgozóknál. és a közvetlen termelésirányítóknál. Életben maradni — "Egy évvel ézelőtt kezdtünk hozzá a létszám folyamatos csökkentéséhez, Mostani problémáink is döntően abból adódnak, hogy több a munkáskéz, mint a megbízás. Így hát nem marad más hátra, mint a belső átcsoportosítás, átképzés — állítja Jankovics Gábor. — Ezek fájdalmas intézkedésekkel járnak, de sajnos nem tudok most sem mást ígérni. A következmények engem is ugyanúgy érinthetnek, mint bárki mást a gyárban. Az év elején, a kívánatos megbízás hiánya miatt, 50 százalékkal csök- kentenünk kellett a forgácsolóban tevékenykedők létszámát. Két lehetőség közül választhattak: vagy máshol boldogulnak, vagy vállalják az átképzést. Hatvan, hetven százalékuk igent mondott. Hegesztői és gépszerelői szakmát szereztek. További életbenmara- dásunknak is ez az egyik feltétele, — hangsúlyozza a termelési főmérnök, majd később a külső piac követelményeinek hatását1 így ecseteli: — Megszűnt a korábbi elnéző vezetői magatartás, lejárt a kényelmesség ideje. Mindannyiunkra, és minden tekintetben vonatkozik a kényszer, a mostani, a legnagyobb úr. Ennek az állapotnak van előnyös hatása is. A MERT — Minőségellenőrző Részvénytársaság — átvevője szerint a minőség jobb mint korábban. Ebben szerepe van a vezetői igényességnek is. Dem vagyok optimista, de '— A vesszőfutás fennmarad létünkért. A hozzám eljuttatott jövő évi programból nagy vonalakban azt olvasom ki. hogy zökkenőmentes lesz az átmenet, lesz feladatunk az első negyedévben — mondja némi bizakodással a hangjában Jankovics Gábor. — Ez alapot ad valamiféle optimizmusra? — Nem vagyok optimista, de van önkritikám. Ha. reménytelennek látnám a helyzetet, akkor nem csinálnám. Venesz Károly Műszaki átadás alatt az MO-ás autóút Sikeres gazdasági terv Az osztrákok nemigen tehetnek szemrehányást a kormánynak az ország gazdasági tervének sikertelensége miatt. A gazdaság egyszerre húz hasznot a kelet- európai országok nyitásából és a német egyesülésből. Szakértők szerint ráadásul a Perzsa-öböl válsága is csak igen kis mértékben veti vissza nyugati szomszédunk gazdaságát, az első fél évben 4.8 százalékos gazdasági növekedést könyvelhettek el. A kelet-európai országokba irányuló osztrák export tavaly 10 százalékkal növekedett, és akkor még nem esett szó a gomba módra szaporodó vegyes vállalatokról, amelyek jelentős részben szintén osztrák vállalkozók részvételével jönnek létre. Az MO-ás autóút első szakaszán tart a műszaki átadás, és várhatóan még e hónapban megindulhat rajta a közúti forgalom. Amint Balogh Attila, az Autópálya Igazgatóság osztályvezetője az MTI-nek elmondta, a világbanki hitelből, mintegy 4,5 milliárd forintból megvalósult 14,9 kilométeres Budapest körüli útszakaszhoz két közúti Duna-híd is tartozik, amelyek, Csepel- szigetet érintve, a Dunántúlt és az Alföldet kötik össze. A Hárosi-híd 804 méter, a Soroksári-híd pedig 476 méter hosszan ível át a Dunán. A Magyar Aszfalt Kft. és a Hídépítő Vállalat fővállalkozásában s száznál több alvállalkozó részvételével elkészült kétszer kétsávos autóúton már csak apróbb munkálatok vannak hátra: a települések közelében zajfogó falakat szerelnek fel, növényeket telepítenek az út mellé, s néhány vízelvezető burkolását végzik. Amint az utat átadják, kissé fellélegezhet Budapest, az átutazó, járművek egy része elkerülheti a belső kerületeket. Számítások szerint naponta 20—25 ezerrel kevesebb autó araszol majd Budapest útjain, ami valamelyest a levegő szennyezettségét is mérsékelheti. Mindez azonban csak részleges megoldás, jelentősebb változást az autópálya-körgyűrű teljes üzembe helyezése fog hozni.
