Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-05 / 182. szám

4 KULTÚRA 1990. NOVEMBER 5.. HÉTFŐ ZZjS^TZSZ/ Gyümölcshozó Még pár héttel a gazdasági, politikai válsá­got hozó minapi októberi napok előtt nyílt meg a Hatvani Galériában az a képzőművészeti kiállítás, amely Két évtized szerzeményei cím­mel érzékeltette, a Moldvay Győző igazgató által vezetett galéria csaknem húsz év során milyen hatalmas művészeti értéket halmozott föl a Nógrád szomszédságában lévő hevesi városban, Hatvanban. A tárlat nagy értékű gyűjteményt mutatott be, amelyben a kortárs magyar képzőművészet jeleseinek művei sze­repeltek. Külön öröm, hogy közöttük figyelmet keltő művekkel ott voltak azok is, akik Nógrádban éltek vagy ma is itt élnek, például Lóránt János, vagy Radios István, Réti Zoltán, Somos- lcői Ödön, bizonyítva, a Hatvani Galéria a nógrádi képzőművészek számára is fontos kiál­lítóhely volt a két évtized során. És most nyakunkon ismét a válságokkal is fenyegető ősz, midőn keresi az ember az eltűnt nyugalmat. Ilyenkor jó emlékezetbe idézni mindazt, ami a nógrádi régi őszöket idézi, mint például Radios István Gyümölcshozó című tűz­zománc képe. A Kisterenyén élő művész min­dig is azt vallotta, fontos, hogy mi lesz magával az emberrel? A dolgozó emberrel, aki a gyü­mölcshozó ősz gazdagságát megalapozza mind a gyárakban, mind a mezőkön a jelen terhét viseli, s a valódi felelősséget is a jövőért. Aki ezen a tűzzománc képen is ünnepi viseletbe öltözötten gyűjtötte kötényébe a föld termé­sét. Radics István műveiben közös az ember iránti intellektuális érdeklődés, a választott forma összhangja a művészi gondolattal. így a hagyományosabb műforma dominanciájával együtt, hitelesen vall a század végének alap­vető életérzéséről, a disszharmóniával szem­ben a harmóniára helyezve a hangsúlyt. Azt vallja, nem nélkülözhető - nehéz időkben különösen nem - a harmónia keresése, amit mindenekelőtt önmagunkban kell föllelni ah­hoz, hogy majd egyszer a külső világban, a Radics István: Gyümölcshozó társadalmi kapcsolatokban, az emberek egy­más közötti viszonyaiban is megvalósuljon. Ezért sem mehet el szerinte a művészet a munkálkodó ember örömei és gondjai mellett szó nélkül. Ezért is készít falfestményt a szé- csényi téglagyár munkacsarnokába, zománc­képet az oktatási és művelődési intézmények számára. Ezért is látja meg a Gyümölcshozó­ban az élet ígéretét, akvarelljeiben, rajzaiban a szülőföld tájait és munkálkodó embereit. (te) Újra itt az üdvhadsereg Negyvenegy éves szünet után újra visszatért Magyarországra az üdvhadsereg. Az ünnepélyes megnyitóra szombaton, az építők Dózsa György úti székházában került sor. Az eseményen részt vett a katonai mintára szervezett vallási misszió vezetője, Eva Bur­rows tábornok is. A világ legnagyobb önkéntes, jótékonysági szervezete 1924 és 1949 között már tevékenykedett hazánkban, azonban a mozgal­mat hatalmi szóval végül is betil­tották. Újbóli megjelenésük so­kat segíthet a munkanélküliek, a társadalomból kivetett szegé­nyek sorsán, annál is inkább mert munkájukat több külföldi szerve­zet anyagilag is támogatja. A 94 országban működő szer­vezet terjeszkedése nem áll meg határainknál: már dolgoznak a román és a szovjet iroda megnyi­tásán is. (MTI) Holnapi számunkban a mohorai elsősökről olvashatnak. Az osztály létszáma: egy Indulni kell... általános iskolája ebben az évben a legkisebb létszámú évfolyam re­kordját állította fel: Tamás az egyetlen, aki elsősként ült be az iskolapadba. Délidőben már nem is találjuk a tanteremben, na­gyobb társaival kint segédkezik a cukorrépaföldön, összeszedik a gépi betakarítás maradékát. Szorgalmával nem is igen lehet baj: otthon folytatja a munkát, csak egy kicsit másként. Az író­asztal mellett, a mutatós ABC- ház, és az ötletes tüske-abc „társa­ságában ” - bal kézzel - nagy igye­kezettel körmök Szép, kerek betű­ket formáz, majd következnek a rövid szavak, szótagok. A barát- kozásra szemmel láthatóan nincs ideje, úgy tűnik teljesen lefoglalja, amit csinál. Nincs is panasza rá édesanyjá­nak, bár mint mondja, olykor kicsit noszogatni kell Tamást, hogy lásson hozzá a tanuláshoz. S az is igaz, a leckeírást néha siető­sen fejezi be. De ezek könnyen kijavítható hibák, ebben a kor­ban. Mégis nagy a várakozás: a Tamás nagyon szereti az állato­kat tanító nénije- Boda Károlyné-az épp most esedékes első szülői érte­kezleten mond véleményt a fiúról. Az osztályba jól beilleszkedett, s ez nagy öröm a családnak, hi­szen azért nem mindennap esik meg, hogy egy hétéves „szabályta­lanul" vág neki az általános isko­lának. M.J. Kép: Biró O. Nyurga, szőke hajú, kék szemű fiúcska - Odler Tamás, az erdő­kürti első osztály. Mert a kis falu LENNY KRAVITZ Új csillag a polgárpukkasztás egén A Bahamákról származó fekete bőrű színésznő-édesanya (Roxie Roker) és az életét a zenének, a jazznek szentelő orosz édesapa keresztjét egyaránt hordozó, hu­szonhat éves Lenny Kravitz „ba­jait” még önmaga tetézi. Bár tudja jól, a mindennapi, a maga életét megszokottan és „normálisan, rendesen" élő ember - sajnos -, már csak olyan, hogy külleméről rögtön el-, s megítél mindenkit, aki különc, s nagyon is feltűnő szerelésben, cuccokban jár-kel az utcán. Elképesztő, hogy a „normális ”- ban mennyi irigység is képes mun­kálni. Hát persze: Kravitz a sze­replést igénylő és szerető, előbb- utóbb tényleg sikeresen reflektor- fénybe kerülő „szerencsétlen sze­rencsések” szabadságával és bol­dogságával - néha gátlástalan sza­badosságával - mutatja meg ma­gát, sütkérezik az irigy, rosszalló tekintetek baljós fényében. Mér­gesíti, dühíti azt a jámbor polgárt, aki neki eddig csak annyit vétett, hogy jámbor polgár, és aki vég­tére mit tehet: tényleg pukkad egyet, indulatát ellene fordítja. Például, a taxis minden további nélkül, a szó szoros értelmében kilökdösi, kidobja a kocsijából és nem viszi el Bronxba a megadott címre, mert ismeri a helyet, az utcát, tudja, hogy számára ké­nyelmetlen, mert veszélyes a kör­nyék, és most már az is óriásit nyom a latban, hogy utasának (bal) orrcimpájában fémkarika van. Ekkor Kravitz elkeseredik, hogy őt megkülönböztetik, üldö­zik, kizárják, elűzik, őrá mintegy vadásznak, őt bántják, neki hideg nyállal kenik homlokát is. (Kö­szönöm Karinthynak a frappáns gondolatot.) Nos, a vele készített interjúk­ból, bemutatásokból leszűrve, ilyen Lenny Kravitz, a sokat ígérő új csillag, akinek nagylemezét kis­vártatva Magyarországon is for­galmazzák majd. Ilyen is, meg persze más is. Jimi Hendrix Wo- odstockban megkínzott, speciális, fehér Fender gitárját pengetve énekli a chicagói kézerdőrenge- teggel mámorosán csápoló kö­zönségnek, hogy ne féljenek, ő (is) magasan s fennen lengeti majd a különcök, csodabogarak, freak- ek zászlaját. Lenny ért a stúdiómunkához. Tizennyolc évesen kezdte felsze­relni magánstúdióját abból a szü­lői pénzből, amit azért kapott, hogy egyetemre menjen. Minden hangszeren játszik, semmiben nem ismer akadályt. „Let Love Rule” című albumán a hangmér­nökön kívül nincs más partnere. Jól énekel, hangját a méltatók, s tán hallgatói, rajongói is Sly Sto- néhoz és John Lennonéhoz ha­sonlítják, azaz a két hang érdekes keverékének mondják. Lennon említésének állítólag nem örül túlságosan, noha mind a Beatlest, mind magát Lennont szereti és csodálja. Sokat segít ne­ki, sőt dalokat is ír kedves táma­sza, a sorstól, a végzettől hasonló­képp megáldott felesége, Lisa Bo­nét színésznő, aki őt 1987-ben megkötött házasságukig úgy mu­tathatta be barátainak, mint saját testvérbátyját, hisz úgy hasonlíta­nak egymásra. Egy szem kislá­nyuk neve: Zoe. Vass Imre Viszockij-est a Balassiban A Balassi Pódium legutóbbi vendége Hegedűs D. Géza érdemes művész volt. Pentek este lépett föl Salgótarjánban a megyei könyvtárban, és Viszockijt, a tragikus sorsú szovjet színművészt idézte föl dalaival és prózai írásaival. Gyurián Tibor felvételei A Liszt Ferenc kamarakórus tervei A salgótarjáni Liszt Ferenc ka­marakórus húsz éve működik megyénkben. A kórus tagjai, pe­dagógusok, zeneiskolai tanárok, orvosok, könyvtárosok szabad­idejük jelentős részét feláldozva dolgoznak azon, hogy szűkebb pátriájuk jó hírét öregbítsék ide­haza és a világ más országaiban is. Tevékenységük anyagi hát­terét ez idáig a város, a megye üzemei, intézményei biztosítot­ták, s félő, hogy a megnövekedett gazdasági terhek következtében elveszítik támogatóik jelentős ré­szét. Figyelmet, segítséget ők is az új önkormányzattól remélnek. Hogy a kórus üde színfoltja Salgótarján kulturális életének, azt gazdag programjuk is bizo­nyítja. November 5-én „Zenés utazásra” invitálják a muzsika szerelmeseit a Balassi Bálint me­gyei könyvtárba, míg november 9-én 14 órakor a salgótarjáni Ko­hász Művelődési Központban, az építőipari szakközépiskola né­vadó ünnepségén szerepelnek. Decemberben ugyancsak a me­gyei könyvtárban adnak műsort „Karácsonyvárás” címmel, majd 22-én és 23-án a salgótarjáni acél­gyári templomban tartják meg „Karácsonyi hangversenyüket”. További fellépéseket tervez­nek a Madzsar József Megyei Kórházban, a mizserfai öregek otthonában és szeretnének önálló bérleti hangversenysoro­zatot is elindítani, amely már a tavalyi évben is nagy sikert ara­tott. Az együttes neve a külföldi zeneértők körében is jól cseng, eddigi vendégszerepléseik min­dig újabb és újabb meghívásokat eredményeztek. Ilyen felkérés­nek szeretnének eleget tenni jú­niusban is. Meghívójuk Spanyol- országba szól, amely önmagában is a kamarakórus színvonalas munkájánakdismerését jelenti. A kórus tagjai bíznak benne, hogy közös erővel a jövőben is sikerül megteremteni tevékeny­ségük anyagi bázisát.- Lénárd ­Katolikus legényegyletek Az 1945-ig Magyarországon is virágzó katolikus legényegylete­ket újjáélesztve, szombaton a bu­dapesti József Attila Gimnázium dísztermében megalakult a Ma­gyar Kolping Szövetség. A német Adolph Kolping által 150 éve elindított mozgalom lé­nyege, hogy közösségi keretet ad a hívő embereknek, életkortól, társadalmi rangtól, iskolai vég­zettségtől függetlenül. A tagok mintaszerű családi környezetben óvják és segítik egymást, s a csa­ládot a keresztény hit, a cselekvés tartja össze. A Kolping-család jellegzetes tevékenységei közé sorolható a nyelvtanfolyamok rendezése, szakmai átképzések szervezése, gondoskodás az öre­gekről, betegekről, közös utazá­sok, zarándoklatok szervezése, valamint a kézművesség ápolása és fejlesztése.' Mivel a Kolping-mozgalom né­met alapítású, ezért először a né­met nyelvű országokban terjedt el. Hazánkban 1856-ban Kolping személyesen alapította meg az első egyesületet Budapesten. A hét iparoslegénnyel elindult moz­galom teljesen nemzetközivé vált, 32 országban, összesen 380 ezer taggal működik. A nyolc család-közösséget számláló Magyar Kolping Szö­vetség tisztségviselőit egy 26 fős küldöttközgyűlés jelölte ki; a vi­lági elnök Körinek László, a Be­lügyminisztérium helyettes ál­lamtitkára, az egyházi vezető pe­dig Borbericz Pál apát, a hittudo­mányi egyetem tanára lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom