Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-24 / 199. szám

8 Leiektől lélekig 1990. NOVEMBER 24., SZOMBAT Szentek ünnepeihez fűződő szokások, hiedelmek A naptári ünnepek, jeles »apók többsége a római ka­tolikus egyház valamely szent emlékét ünnepli. A szentek tiszteletét — a kö­zépkortól — az egyház főleg papjainak prédikációi révén szorgalmazta. A prédikációk­ban igen gyakran szerepel­tek a szentek nevéhez fűző­dő csodás legendák, amelyek a népi hitvilágot is megter­mékenyítették. így kapcso­lódott egyik-másik szent napjához valamely munka megkezdése vagy bevégzése, így vált pl. Szent Vendel az állatok. Szent József az asz­talosok és ácsok. Szent Or­bán a szőlők, Szent Borbála a bányászok. Szent Flórián a tűzoltók védőszentjévé. Az egyes szentek ünnepei­hez fűződő hiedelmek, szoká­sok még az elmúlt évtize­dekben is ismertek voltak megyénk parasztságánál. Szent György napján (áp­rilis 24.) hajtották először az állatokat a legelőre. A pász­toroknak ilyenkor dohányt, pénzt, szalonnát, kolbászt adtak. Szent Iván napján (júni­us 24.) az egész megyében ismert volt a tűz átugrálása. Délután vagy este a lányok és legények a falu szélén gyülekeztek. Ott a legények által vitt zsúpszalmát meg­gyújtották, majd minden je­lenlévő átugrotta a tüzet, hogy a betegség elmenjen, el­hamvadjon, mint a tűz. Szent István napja (au­gusztus 20.) a gabonaaratás befejezésének ünnepe volt. Az aratók ezen a napon dí­szes búzakoszorűval köszön­tötték a gazdákat, akik bor­ral, étellel kínálták meg őket. A bearatás örömére táncmulatságot tartottak a legtöbb faluban. Katalin (november 25.) a vízimolnárok védőszentje volt; napjához a népi idő­jóslás kapcsolódik. Azt tar­tották, ha Katalinkor fagy. sáros karácsony lesz. („Ka­talin kopogós, karácsony lo­csogás") Katalin napon be­zárták a muzsikaszót, az év hátra lévő napjain sem la­kodalmat, sem táncmulatsá­got nem lehetett tartani. A Szent András (november 30.) napi szokások közös cél­ja, hogy a fiatalok megtud­ják, ki lesz a férjük, vagy feleségük. Herencsényben, Kazáron és több nógrádi fa­luban a leányok' férfinad­rágot vagy gatyát, a legé­nyek női inget, vagy szok­nyát tettek éjszakára párná­juk alá, hogy megálmodják, ki lesz a párjuk. Ezen a na­pon, több faluban, a leá­nyok annyi papírdarabra írtak legényneveket, ahány nap volt karácsonyig. A pa­pírdarabokból egyet minden­nap bedobtak a tűzbe. Ami­lyen név az utolsó cédulán volt, a leány olyan nevű fér­jet kapott. A népi megfi­gyelés szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó. akkor azt követően negy­ven napig esik. Ha a jég ezen a napon olyan vastag, hogy a libát megtartja, ak­kor a karácsony locsogós. vagyis sáros lesz. Miklós napján (december 6.) a gyermekeket szokták megajándékozni cukorral, al­mával. Megyénk parasztsá­gánál csak századunk har­mincas éveitől kezdett el­terjedni ez a szokás. Általános volt a megyé­ben, ha a falu templomát valamelyik szent "nevére szentelték fel, akkor a gyer­mekek többségét évtizede­ken keresztül erre a névre keresztelték. Mint láttuk, a parasztság, a szentek ünnepéhez, név­napjához számos hiedelmet, szokást kapcsolt. A családta­gok, rokonok, ismerősök név­napi köszöntése, ajándéko­zása csak az utóbbi évtize­dekben vált általános szo­kássá a parasztság körében. Zólyomi József Karácsowtx/várás Üjra itt az advent, llrjövet. Karácsonyvárás. A sze­retet és a családok legnagyobb ünnepére való felké­szülés ideje. A „Szállást keres a Szent család kultusz" kilencedének ünnepi kezdete december 15-e. Ilyenkor kopogtatnak a hívek az ajtókon a Szent család ké­pével, mert, ahol bebocsátást nyernek, ott a családo­kat összefonó áhítatot végeznek. Régen, a nagy háborúk előtt, ilyenkor a haragosok is megbékéltek, buzgó szentgyónást végeztek, szent­ségekhez járultak. Őrhalomban november első napjaiban kapott a plé­bániatemplom egy Vándor Szűzanya-szobrot, amely előtt hetente fognak összegyűlni a hívek, hogy az en- gesztelés és a megbékélés ájtatosságát végezzék. De már Nógrádsápon, Nézsán, Magyarnándorban. Szan- daváralján, Cserhátsurányban, Nógrád községben. Honton, Patakon is van már zarándokszobor. Balas­sagyarmaton már két családnál is látható, úgy tud­juk azonban, hogy egyelőre csak az egyik családnál végzik rendszeresen az áhítatgyakorlatokat. Reméljük, hogy most a kultusz történetének meg­írása és lényegének bemutatása után már több csa­ládhoz is elkerül a Zarándok Madonna, hogy szereiéi­ben, megértésben a magyar családok újra egymásra találjanak. N. J. Zsebnaptár Erzsébet testvér Vajon mi kell ahhoz, hogy száz balassagyarmati polgár ugyanazt érezze? Hogy befe­lé figyelve egyetlen röpke órán át. önmagát is lemér­je. vizsgálja: „és én hogy' éltem...?” Lehet-e ilyen al­kalom? Egy csatazajos, ép­pen csak lecsillapuló világ­ban. Amikor régi barátok és mai ellenségek, új riválisok, megrögzött egymást-kerülők, rég nem látott jó barátok, balassagyarmatiak ilyen nagy számban, egvüttérezve vala­hol összegyűlnek. . . És nem politikai vitaestet hallgat­nak. Van remény. A minap ép­pen Balassagyarmaton tör­tént. hogy' családi hangulat­ban ült embermelegben vagy száz helybeli, sőt környék­beli, ipolyszögi. mohorai idős és kevésbé fiatal em­ber. Turmezei Erzsébet köl­tő és diakonissza verses-ze­nés estjét rendezte meg a helybeli honismereti kör és a városi könyvtár a Csillag­házban. Kár, hogy kevés a diako­nisszánk, ha újabban hál’ Istennek gyarapodik is a számuk) de hány áldozatos évtized kell, és milyen mély­ségű érzület, magasba szár­nyaló lelki sugárzás, hogy olyanok legyenek, mint ez az egy! Turmezei Erzsébet. Erzsébet napján. A honis­mereti kör és a könyvtár vendégeként a városi hely- történeti tárban száz lélek között rövid időre emléke­zést felkeltve, rendet téve. Kovalcsik András honis­mereti elnök köszöntötte a nyolcvanon túl is friss­élénk Turmezei Erzsébetet, aki több évtizeden át szol­gált éppen Balassagyarma­ton még részben a híres­neves Madách-gyűjtő, ku­tató dr. Szabó József nyu­galmazott evangélikus püs­pök idejében — a szociális oldalon! „örültek a néni­kék. ..” — mondta Erzsébet testvér az est egyik pont­ján, amikor verses vissza­emlékezést, gyönyörű ará­nyokban felépített és abban végig megőrzött „hitórát" tartott. Turmezei-versek (P. Ker­ner Edit előadásában), hege­dűszólók (Tóth Tibor mű­vésztanár), ének: Tóthné Lengyel Judit és elektromos orgona: Csuka László Szé- csényből — ez volt az est ünnepi kerete, emelkedett szép előadásban zsúfolt ter­mek előtt (minden ajtót ösz- szenyitottak, így is alig fér­tek). S ki mindenki volt ott! Réti Zoltán, aki maga is visszaemlékezett internátusi éveire, amikor Turmezei-ver- seket mondtak; Farkas And­rás festőművész, pedagógus, maga is sokak előtt példaér­tékű élettel sűrűn bólogatva a hallottak fölött; Kalácska Béla evangélikus esperes és felesége, napjaink, gyereke­ink segítője, gondozója és ilyen formán diakonissza maga is; Pozsonyi Anna, a Balassi Gimnázium új igaz­gatója; a honismereti kör sok ismert kutatója, tagja, közöttük az éppencsak erre az alkalomra Pestről „lefu­tott”, idős Boldizsár Meny­hért István, aki még az est alatt vissza is utazott, mert indult a busza. A vox humana, az ember hangja, az emberiesség, a megértés és szeretet, a krisz­tusi példa, a szolgálat. Az idős nénikék a pótszékeken. Most is jól érezték magu­kat. Sírtak sokan. A szeretet­től. Jutott virág mindenki­nek. Felülről sugallt Turme- zei-szavakból fonva. (T. Pataki) Szent Erzsébet temploma Mátraszőllősön Í HP .RVJ/Vv pmiPVíS iitecv-MO-ca. Középkori műemléki templomaink egyik legszebbike Mátraszőllősön található. A gótikus és barokk stílusjegye­ket magán hordozó építményt két esztendeje restaurálták jelentős szellemi és anyagi ráfordítással az Országos Mű­emléki Felügyelőség szakemberei. A templomot Szent Er­zsébet tiszteletére szentelték fel hajdan, tisztelegvén az 1200-as évek elején élt magyar királylány, Erzsébet herceg­nő előtt, aki rövid, de tartalmas életét a szegények, a bete­gek, az elesettek istápolására áldozta. Mint a magyar fal­vakban szokásos, Erzsébet napján búcsúval ünnepeltek most is Mátraszőllősön, összeverbuválva ilyenkor a tágabb csa­lád, a rokonság apraját-nagyját. Felvételeink az értékes műemlék templomot mutatják be, i (Fotó: Bíró, ill. archív) Németh atya rehabilitálása Ipolyvölgyi Németh József atyát 1962 márciusában — állami nyomásra — három évre eltiltották az egyházi szolgálattól. Egyháza más papokkal szemben is ugyan­erre a cselekedetre kénysze­rült. Most az idős plébános megérte, hogy rehabilitálták — az 1990-beli V. számú körlevél 2890. száma alatt —, társaival együtt, s no­vember 13-án Balassagyar­maton már be is állt a lel­kipásztori munkába. Né­meth atya egyelőre temetést, esti szentmisén való gyón­tatást, hitoktatást és kórhá­zi szolgálatot vállalt. Mun­káját temetéssel kezdte, es­ti gyóntatással folytatta, no­vember 14-én pedig már a kórházi szolgálatnak is ele­get tett. Szerkesztette: Sulyok László

Next

/
Oldalképek
Tartalom