Új Nógrád, 1990. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1990-11-24 / 199. szám

1990. NOVEMBER 24., SZOMBAT I.élektől lélekig n&nzny 7 Alexandriai Szent Katalin Katalin a IV. sz. ele­jén élt az egyiptomi Ale­xandriában, és az utolsó nagy keresztényüldözés so­rán halt mártírhalált. Le­gendája szerint szépséges, sőt kissé hiú királylány volt, akit egy keresztény reme­te oktatott a keresztény hitre, és meg is keresztelt (két oltártábla Bátról, 1420 k., Esztergom, Keresztény Múzeum). Egyik látomá­sában megjelent neki Jé­zus (gyermekként, anyja ölében), és gyűrűvel elje­gyezte öt (Giovanni dal Ponte oltára. 1421, Bp., Szépművészeti Múzeum). A nagyműveltségű le­ány az alexandriai csá­szári udvarban szemrehá­nyást merészel tenni Ma- xentius (vagy Maximianus) császárnak a keresztények kegyetlen üldözése miatt. Okos érveivel annyira sa­rokba szorítja a császárt, hogy az Alexandriába hi­vatja birodalma ötven leghíresebb tudósát, hogy vitában győzzék le Katalint. A tudósok azonban egytől egyig alulmaradnak, sőt, Katalin érveinek hatására keresztény hitre térnek, és mindannyian máglyahalált halnak. Katalint börtönbe vetik, ahol angyalok, sőt, maga Krisztus is megláto­gatja. Titokban a császár­né és a legfőbb hadvezér is felkeresi: Szt. Katalin megtéríti őket, amiért ha­lállal bűnhődnek, amikor a császár tudomást szerez a dologról. Maxentius ezután meg­kísérli a szép és rendkí­vül okos keresztény leányt eltántorítani mennyei je­gyesétől, hogy római csá­szárnévá tegye. Minthogy Szt. Katalin állhatatos ma­rad, a császár elrendeli kerékbe törését. A szögek­kel és fűrészélekkel kivert kerekek azonban szétreped­nek, és több ezer bámész­kodó pogány halálát okoz­zák. Végül lefejezésre íté­lik. de előbb még azért imádkozik, hogy aki a szo- rongattatásban, vagy halá­la órájában megemlékezik az ő kínjairól, azt segítse meg az ég. Egy égi hang megígéri kérésének teljesí­tését, és lefejezésekor vér helyett tej folyik a sebé­ből. A szent holttestét an­gyalok viszik a Sinai-hegy- re. A keresztes háború ide­jén (XII—XIII. sz.) in­nen terjedt el egész Euró­pában Szt. Katalin tiszte­lete, és mértéke megköze­lítette a Mária-tiszteletet. Bensőséges közbenjáró imá­ja miatt ő volt az egyik legfontosabb a segítő szen­tek sorában, és ő lett a védőszentje a szüzeknek (neve a gör. katharosz= tiszta szóval, rokon), a tudósok meggyőzése miatt az egyetemeknek, a taná­roknak és a tanulóknak, inártíromsága eszköze mi­att az összes kerékkel és késsel foglalkozó szakmák­nak, és végül a halálakor történt tejcsoda miatt a szoptatós anyáknak és a dajkáknak. (A keresztény művészet iexikonából) Lorenzo Lotto: Szent Katalin eljegyzése (a művész ezt a változatot 1523-ban készítette) Hévtelen szerző Alexandriai Szent Katalin legendája (részlet) Istennek kegyelmessége Én őneki dicsősége Igen nagy ő szenti kőzett, Mert nekik annyi jót szörzött, Hogy mint Szent Pál, megjelenti, Haló ember nem értheti; Mert mint fényes mennyországban Gyézödelmes szentegyházban Élnek mennyei étkekvel, Mondhatatlan örömekkel: Azonképpen ez világban Vitézködő szentegyházban, Míg világ világul leszen, Nevek dicsőséges leszön. (Esmég) álmát láta mint azelőtt; Mert láta egy szép mezőt, (És egy) szép szíz leánt a mezőben; (És egy) szép gyermeket ő ölében, Mely két személy oly szép vala, Hogy ez napnál fényesb vala. Katerina csodálkodék És hozjájuk közelb lépék, Hogy őket jobban láthatná, És vigaságokat vallhatná. Kit asszonyunk (szíz Mária) hogy megláta, Szent fiának ily szót monda: „Én (édes) szerető fiam Jézus, Mi vagy mennyben dicsőséges, lm (ez) Katherinát tekénts(e)d meg Ki szódnak mindenben enged.” Urupk Jézus megl'elele, (És) nagy víg szóval így beszélle: „Ez Katerina immár kedves Nekem, (é)s igen kellemetes, Mert azt látom, hogy megszépült, (És) méltán érlelőmben készült.” És asszonyunk '.íz Mária Szóla fent fiának, s (így) monda: „Én jó fiam, azon kérlek(tégedet), Hogy tűled ilyet érdemljek (venn;), (Hogy) Katerinát Hozjád vegyed, És jegyesöddé szerezjed (ötét).” Jézus monda szíz anyjának, Ki igen jó lén Katherinának: (Azért) jó (asszonyom s édes) anyám örülvén teszem, Hogy őt jegyesemmé veszem, És ennek jelenségére, (És) ő neki tisztességére lm gyűrűmet neki adom, (És ím ma) őt jegyesemmé fogadom.” (És ezt meg) mondván, gyűrűjét kivevé, És az szíz ujjábán tévé, (És) neki ily beszédet mondván, (És) ily szerrel megnyilatkozván: „Én szerető szép jegyesem (Katerina, és) én választott jó kegyesem, lm látod dicsőségemet, Ismer(je)d meg már jegyesedet!” 1531 h szentek f Krisztushoz visznek közelebb „Krisztus apostolairól és vértanúiról, akik önnön vé­rük kiontásával tettek tanú- bizonyságot a hit és a sze­retet mellett, mindig hitte az egyház, hogy velük még szorosabban össze vannak kötve Krisztusban, őket te­hát különösképp áhítatosan tisztelte a Szent Szűzzel, a szent angyalokkal és az ösz- szes szentekkel együtt.” (II. V. Zs.) Egy középkorú hölgy kere­sett fel. „Szeretnék átke- resztelkedni a katolikus egy­házba” — mondta. „Miért?” — kérdezem. — „Tetszik tudni, református temp­lomba járok, ott minden fe­hér, a maguk templomában pedig olyan sok szép isten­ke van.” Van, aki vádol: katolikus egyház bálványimádó! Va­lóban? Talán az nem for­dulhat elő, hogy a vádló nincs tisztában ' egyházunk hitével, tanításával? Mi egyedül csak ISTENT IMÁDJUK! — A szenteket azonban TISZTELJÜK! Hogy miért? — Miért tiszte­li az ember tanárait, vezető­it, őseit, jótevőit? — Miért emlékezik RÁJUK hálával? Mi a szenteket azért tisz­teljük, mert: KRISZTUS­HOZ VISZNEK egyre köze­lebb, aki „minden szentek koronája”. Ahogy a ma élők közötti keresztény közösség közelebb visz bennünket Krisztushoz, úgy a szentek­kel való egység is Krisztus­sal köt össze, tőle, mint for­rástól és főtől árad minden kegyelem számunkra. Azért tiszteljük a szente­ket, mert: ŐK PÉLDAKÉPE­INK. Mindig korszerűen mu­tatják be nekünk Krisztus követését. Testből és vérből való emberek voltak; oly­kor gyenge idegzettel, az eredeti bűn következményei­vel megterheltem Amikor rátekintünk Krisztus hűsé­ges. követőire, új indíték serkent bennünket jövőbeli hazánk keresésére, és egy­úttal megtanuljuk a legbiz­tosabb utat, amelyen a vi­lág változásai közepette, mindegyikünk a saját álla­pota és körülményei szerint elérkezik a Krisztussal való tökéletes egyesülésre, az életszentségre. Miért tiszteljük a szen­teket? — Mert mindannyi­an KÖZBENJÁRÓINK. Imádkoznak értünk Isteríí közelében. Kiegészítik isten­tiszteletünket azáltal, hogy az Isten országában a Bol- dogságos Szűz Máriával az élen, nem szűnnek meg so­hasem érettünk közbenjár­ni, imádkozni, hogy mi is elnyerhessük a teljes ÜD­VÖSSÉGET. • ' * Ha szólni akarsz hozzájuk, mond utánam: „Add meg jóságos Atyám, mindnyá­junknak, akik gyermekeid vagyunk, hogy Isten anyjá­val, a Boldogságos Szűz Má­riával, apostolaiddal yés szentjeiddel együtt elnyer­hessük a mennyei örökséget országodban, és ott.az egész teremtett világgal, mely megszabadult ty ibűn és ha­lál romlandóságából, téged dicsérjünk Krisztus Urunk által, mert általa áraszod el minden jóval a világot.” (IV.. áldozati ima.). Szabó József karancs­keszi plébános Sienai Szent Katalin 1347-ben született (+1378). Szt. Domonkos harmadrendjéhez tarto­zott, ezért a domonkosok fekete-fehér ruhájában ábrázolják. A betegápo­lásnak, főként a pestises betegek ápolásának szen­telte magát. Az ő rábeszé­lésére tért vissza IX. Ger­gely pápa Avignonból Ró­mába. Egyik látomásában meg­élte Krisztussal való el­jegyzését: ezt az eseményt is ábrázolják úgy, mint Alexandriai Szt. Katalin el­jegyzését a Mária ölében ülő kis Jézussal. Egyik má­sik látomásában Krisztus megjelölte őt a stigmákkal (Krisztus sebei), és átnyúj­totta neki a töviskoronát. A lángoló szív, amelyből egy feszület nő ki, a stig­mák és a töviskorona mel­lett, legfontosabb attribú­tuma a liliom. (A keresztény művészet Iexikonából) Lorenzo Lotto: Szent Katalin misztikus eljegyzése (kevéssel 1500 után készült) Az elmélkedés pillanatai Célba érkezés Régebben elég sokat utaz­tam vonaton, és láttam már- már induló, zsúfolt vonatok­hoz szaladó embereket, hol­ott a pályaudvar vágányain jócskán álltak szinte üres, kényelmet biztosító szerelvé­nyek. Miért futnak, miért zsúfo­lódnak az utasok? Miért nem ülnek be bármelyik kocsiba, amelyik a legközelebb ffan, amelyik a legkényelmesebb? Balga ötlet! — lehet mon­dani — hiszen a lényeges az úticél, és nem az utazás kö­rülményei! Mit érek a ké­nyelemmel, ha nem érek célba?! Nem mindegy, hogy hova uisz a vonat! Ez az! Mennyire igaz! Nem lenne jó ezt a bölcs és józan szemléletet széle­sebb körben is alkalmazni? Életünk egészére! Tudjuk, hogy hova jutunk azon a „vonaton”, amelyen „utazunk?” Ismerjük a célt? Jó célt választottunk? Oda megy a vonat? Hány ember élete megy tönkre azáltal, hogy döntése­iben, élete különböző állo­másain nem a végső célt nézi, hanem a pillanatnyi kényelmet, a pillanatnyi elő­nyöket, s nem gondol arra, hogy hova vezet az az út, amelyre rálép! Isten így figyelmeztet Igé­jén keresztül: „Van olyan út, mely he­lyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba ve­zet.” (Pld. 14, 12.) Ha rádöbbentél, hogy ed­dig rossz irányba haladtál, hogy célt tévesztett az életed, akkor életed következő állo­másán „szállj át”, s indulj el az élet útján! Válaszd az életet! Isten kegyelme, hogy ma még választhatod! Mráz Gusztáv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom