Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-02 / 154. szám

4 1990. OKTÓBER 2.. KEDD ‘DÍSZTÁVl'RM' 4 Anyunak és Apunak! Banánénak Patakra! 17. házassági évfordulótok Születésnapod alkalmából L4 alkalmából, sok boldogsá- minden jót kívánunk: mun- ^ got kíván: Sz. és E. katársaid. Becsengetés előtt OEFUZZ] Amikor átlapoztam a harminc- kilencedik heti tévéműsort, rög­tön tudtam, hogy legközelebb Sütő András darabjáról fogok ír­ni. Előre biztos voltam benne, hogy nem lesz más program, ami inkább véleményformálásra késztetne, mint a ma élő, legna­gyobb magyar -, de legalábbis primus inter pares-író munkája. Bár fizikai valójában soha eny- nyit nem szerepelt a képernyőn, mint drámai megaláztatásának, lassú gyógyulásának stációiban, írásművészetét -, amely egy toll- forgatónak mégiscsak a lényege - már nagyon vártuk viszontlátni. Önmagában is esemény tehát Sütő szellemi visszatérése, ebben a mai vérszegény irodalmi kör­nyezetben -, amelyet kétes ér­tékű bestsellerek, talmi fércmű­vek uralnak - pedig különösen az. Az összevetés még jobban láttatja gondolatainak szárnyalá­sát, az igénytelen nyelvi közeg­ben még inkább felragyog míve­sen megformált sorainak szépsé­ge, szereplői beszédének hamvas eredetisége. Ráadásul a Mert ahová te mégy, oda megyek... című tévé­film tartalma szerint is az anya­nyelv ügyét állítja középpontija, mintegy megerősítve Sütő meg­győződését, amely szerint „a dol­gok természetéből adódik, hogy a nyelvvédelemnek nálunk az iro­dalom a legfőbb lehetősége”. A lírai emelkedettségű. balladiszti- kus hangvételű történetben - ha az érzelmek hullámzását egyálta­lán annak lehet nevezni - a nagy­apa, a dédszülők és az unoka viszonya éppen a távoli generáci­ókat is szervesen egyesítő azonos kifejezésmód révén válik benső­ségessé, mélységesen emberivé. S, e meghitt kapcsolat forrása- az erdélyi magyar nyelv - napja­inkra végveszélybe került, kiha­lásra ítéltetett. Az - írót megsze­mélyesítő - Öreg rémálmában be is következik a Herder jöven­dölte sors: az ezeréves magyar nyelv - a Mikes Kelemen terem­tette Édes-Néném alakjában - jobb létre szenderül. A ravatalnál azonban csoda történik: a Gyer­mek karácsonyi imája újjáéleszti Edes-Nénémet, s megóvja ősei múltját, utódai jövőjét minden ármánykodástól. A komor, tragi­kus álom végül reményteljes for­dulattal zárul: a magyar nyelvet, nóta bene a magyarságot Erdély­ben nem lehet megsemmisíteni. A filmen látottak is tanúsítják az Engedjétek hozzám jönni a sza­vakat bevezető gondolatsorának igazságát: „Álruhás királyfiak akadnak időnként, kik a nép- számlálást végzik. Olyan formán is, hogy szópogromok vérmezőin feltámasztják a halott igéket, amiként Arany János tette, vagy éppenséggel az életüket vetik oda kiáltó hangsúlynak a megtalált szavakra. Petőfi és József Attila vérfoltos madárserege csiripel e- kis kalitkában." Sütő írói nagyságát fémjelzi, hogy forrongó indulatait képes kordában tartani, s kulturált, fi­nom utalásokkal sikerül érzékel­tetnie a „nyelvkárosultak” sérel­meit, fenyegetettségét. Sőt túl­mutat a nemzeti érdekeken, s minden veszélyeztetett nyelv, nép védelmében szót emel. A Cselényi László által vezé­relt stáb nagy szakmai alázattal, egyenletesen magas színvonalon vitte filmre Sütő önéletrajzi ihle­tésű írását. Törőcsik Mari, Hor­váth Sándor és különösen Köl- gyesi György színészi teljesítmé­nye, valamint Szalay Z. László operatőri munkája azonban kü­lön is említést érdemel. A köd­ülte szépséges erdélyi táj, az „éneklő” hegyek, az égbe nyúló fenséges fenyvesek, a kristály- tiszta csobogó, zubogó patakok, az őzek, nvulak, vaddisznócsalá­dok emberközeli világa méltóan keretezi Sütő mondandóját. Hangulatilag odaillő a zenei kísé­ret is, amelyet Orbán György szerzett. A budapesti művészeti hetek - egész biztos - egyik legsikerül­tebb televíziós produkciója iga­zolja Csala Károly kritikust, aki a Társadalmi Szemle augusztus­szeptemberi számában megjelent tanulmányának a Filmnyelvében is él a nemzet címet adta. (csongrády) „Támogatják” az iskolát Taron A tari iskola 198 diákja 13 pedagógus irányításával 10 ta­nulócsoportban kezdte meg az új tanévben tanulmányait. Az elsősök 16. a végzős tanulók 31 fős csoportban tevékenyked­nek. Három épületben tanul 92 al­sós és 106 felső tagozatos diák. Az épületek mára nagyon le­romlott állapotba kerültek, hi­szen a legrégebbi az 1800-as években készült, s később bőví­tették ezeket a szülők, a falu lakosságának társadalmi mun­kájával. Jelenleg aládúcolt he­lyiségekben folyik .a tanítás. „Bízunk abban, hogy az új is­kola építése ez év őszén beindul és 1992-ben sor kerül az át­adásra is" - mondták az intéz­ményben tanító pedagógusok. A jövőbe látás Ugyan ki ne szeretné meg­tudni a következő heti lottó­számokat, vagy melyik diák ne szeretné tudni, hogy kö­vetkező nap fog-e felelni. Ha rendelkeznénk ezekkel a ké­pességekkel, akkor persze nem rendeznének lottósorso­lást és az iskolába járás se lenne olyan idegesítő dolog. A prekognició, azaz a jövőbe látás, vagy köznapi nevén jós­lás, régóta ismert paranormál jelenség, azonban gyakran a sikeres eseteket csak vélet­lennek, szerencsének tulaj­donítják. Ez azonban téve­dés, mert számos olyan esetet feljegyeztek, melyek nem ír- hatóak egyszerűen csak a vé­letlen, a vak szerencse szám­lájára. Hogy a véletlent mennyire ki lehet zárni, annak bemuta­tására nézzünk most egy ke­véssé ismert példát. 1903. március 20-án egy angol hölgy, bizonyos Mrs. Bur- chell, Yorkshire-ben ponto­san leírta, hogy a szerb királyt és feleségét néhány hónap múlva meg fogják gyilkolni saját palotájukban. Ezt le is írták, és a jóslat be is teljese­dett. Érdekes, hogy az ese­mény előtt néhány órával egy párizsi jövendőmondó ugyan­csak megjósolta ezt az ese­ményt. Talán minden idők leghíre­sebb jövendőmondója a Franciaországban élt Nostra­damus volt, munkássága azonban eléggé vitatott, hi­szen meglehetősen homályos jóslatai voltak. Ennek elle­nére például évszázadokkal korábban meglátta a török birodalom összeomlását, Ma­gyarország függetlenné válá­sát, Románia területének nö­vekedését és Jugoszlávia kia­lakulását. Egy ismert ausztrál jöven­dőmondó 1914 januárjában pontosan leírta több száz tanú jelenlétében az I. világháború kitörését, idejét és látta, hogy mely hatalmak fognak egy­más ellen küldeni. így vissza­nézve utólag már persze oko­sak vagyunk, és kitalál ható­nak véljük az egészet, azon­ban a kor krónikásai számára egyáltalán nem volt nyilván­való a dolog, ugyanúgy, mint ahogy a kelet-európai válto­zások is az események bekö­vetkezése előtt néhány hó­nappal még hihetetlennek tűntek. Általában az az ellenérv, hogy a gazdasági, politikai helyzet ismeretében okos em­berek kitalálhatják a jövőt - nem mindig igaz. A megfi­gyelések azt mutatják, hogy nem szükségszerűen az okos, intelligens, iskolázott em­berek képesek a jövő látásá­ra. Egy tanulatlan, művelet­len görög parasztlány például 21 jellegzetességét írta le az első világháborúnak jó né­hány hónappal a kitörése előtt, és a 21 pontos előrejel­zésből 3 apró kivétellel mind be is következett. Természe­tesen nem csak politikai jel­legű előrejelzések következ­hetnek be, hanem a hétköz­napi élet más területein is gyakran találkozunk ilyen eseményekkel. Charles Dickens, az ismert angol író egyszer azt álmodta, hogy bekopog hozzá egy hölgy, vörös sállal a nyaká­ban, és így mutatkozik be „Napier kisasszony vagyok”. Néhány óra múlva két fiatal nő látogatta meg és egyikük valóban vörös sálat viselt és valóban Napier kisasszony­ként mutatkozott be. Lincoln elnökről többször jegyezték föl, hogy betelje­sedtek jóslatai, többek között saját halálával kapcsolatban is, mert azon az emlékezetes utolsó napján, amikor szín­házba ment (ahol azután egy revorverrel lelőtték), társasá­gának azt mondta: „Uraim, valami rendkívüli dolog fog történni, és úgy érzem na­gyon hamarosan. Egy mély, széles és gyorsan folyó pata­kon érzem magam, egy csó­nakban vagyok, és a hullá­mok közé esek, elsüllyedek, meghalok.” A feljegyzések szerint Lincoln hat héttel ha­lála előtt leírta, hogy látja magát a Fehér Házban felra­vatalozva a gyászolók között. (Folytatjuk) Egely Szex és stex Ha hinni lehet a régi krónikák­nak, a Velencébe vezető isonzói utat már 989-ben „magyarok út­ja” névvel jelölte az őslakosság, kalandozó eleink kitörölhetetlen emléke nyomán. A La Repubb- lica szerint, az idő múlásával csu­pán a módszerek változtak. A magyarok Velencébe jönnek, hogy propagandát csináljanak a posztkommunizmus egyre jobban menő üzletének, a szexnek. A népszerű római lap terjedelmes cikkben számol be annak a két disztingvált, selyemsálas úrnak a Szent Márk téri vállalkozásáról, akik „szemérmesen borítékba zárva osztogatták felhívásaikat, s ezekben a magyar erotika megis­merésére buzdították az olaszo­kat”. A kedvcsináló reklámszö­veg helyesírásilag kifogásolható­an, tartalmában azonban felajzó módon kapacitálja a vállalkozó kedvű bennszülötteket. „Olaszok! Szeretnétek megismerni a magyar szexet? Homoszexuális, avagy he­teroszexuális partnert kerestek? Házasodni akartok? Ügynöksé­günk minden vágyatokat kielégí­ti”. A magát Szuper - pardon, Super - néven jegyző ügynökség, mint az idézett röpiratból kitűnik, az ellenállhatatlan latin lower kie­légítésén kívül - vélhetően mellé­kesként - szponzorokat is keres, reklámot kínál a magyar tévében, sőt: „Ha Ön kedveli a magyar sportot, csapatot is fogadhat. ” És ha még ezek után sem nyílik meg az olasz zseb, a Super üzletet hoz össze jól menő magyar cégekkel. Mi több, a Super-ügynökség ki­ajánlja „a megbízható és szorgos magyar munkásokat”. Az az ügy­nökség, amely oly könnyedén foglalkozik mindennel, a beruhá­zások szponzorálásától a már- már prostitúciónak számító part­nerkínálatig, lefogadható, hogy az előfizetéses erotikával aratja majd a legnagyobb sikert - írja a La Repubblica. Bár némi bonyodalmat okoz­hat - figyelmeztet a cikkíró -, hogy a szegedi székhelyű ügynök­ségben nem egy előzékeny hölgy, hanem egy parlamenti képviselő veszi fel a telefont, mivel a Super és a FIDESZ egy házban dolgo­zik. A fari elsősök. Felső sor, balról: Sándor Ákos, Vince Ádám, Bállá Zoltán, Nagy Gyula, Szekacsek Péter, Oláh László, Godó Sándor. Alsó sor, balról: Görőcs Noémi, Nagy Tímea, Csépe András, Kiss Tímea, Ferenczik Hedvig, Szajkó Magdolna, Oláh Beáta. Tanítónő: Adler Katalin. Fotó: Mikuska Következő számunkban a nagylóci iskoláról olvashatnak. Naptávcső a Kanári-szigeteken A Kanári-szigeteken, 2300 mé­ter magasságban új napteleszkó­pot építenek francia-spanyol együttműködésban a naptevé­kenység tanulmányozására. A 90 cm átmérőjű, Themis nevű te­leszkóp szakértők szerint kitűnő lehetőséget biztosít majd a Nap különböző rétegeinek vizsgálatá­ra, mágneses terének tanulmá­nyozására. Az 1993-ra elkészülő teleszkópot francia vállalatok építik, s a megfigyeléseket a két ország csillagászai végzik majd. Fotó: R. Tóth Sándor ^'Vélemény Rekviem Erdélyért

Next

/
Oldalképek
Tartalom