Új Nógrád, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-02 / 154. szám

1990. OKTÓBER 2., KEDD 5 inzpnzu Édes anyanyelvünk-verseny Szeptember 24-én a balassa­gyarmati városi köhvvtárban 32 szakközép- és szakmunkástanuló részvételével rendezték meg az idei „Édes anyanyelvűnk” me­gyei versenyét. A helyi kereske­delmi szakközépiskolát a II/A osztály tanulói képviselték. A Szántó Kovács János iskola tanulóinak rövid műsora és a zsűri elnökének bevezető szavai után megkezdődött a verseny I. fordulója, amely egy írásbeli tesztláp kitöltése volt. Az arcun­kon némi félelem tükröződött, mivel ilyen típusú versenyen most vettünk részt először. A feladatok egy részén könnyen Az idén nyáron Zánkán a gyer­mekközpont rádiós szaktáborá­ban töltöttünk nyolc kellemes na­pot. A táborozást pályázat útján nyertük el. A táborozás ideje alatt több rádióadást kellett szerkeszte­nünk. Ezek magazinjellegű mű­sorok voltak. Szerepeltek benne közhasznú információk, érdekes­ségek, viccek és rengeteg zene. Ellátogattunk Tihanyba és Ba­dacsonyba is. Barátságot kötöt­túljutottunk, de a másik részével már nehezebben boldogultunk. 45 percnyi „szenvedés” után egy vodeofilmet néztünk meg, ami a 11. forduló egyik témaköréhez fű­ződött. A másik két témakör az iskolát és a zenét tartalmazta. Mi a zenéről beszéltünk, mert ez állt hozzánk a legközelebb. A han­gunk az előadás során el-elcsuk- lott, kezünkben a papír remegett, mint a nyárfalevél, de aztán túlju­tottunk rajta és megkönnyebbül­ten hagytuk el az előadótermet. A megérdemelt ebéd után az eredményhirdetés következett. Molnár Mariann és Forgó Szilvia II/A o. tünk sok gyerekkel, így a haza­utazáshoz nem volt nagy ked­vünk. A Kalóz rádió stábja azóta is együtt dolgozik. E tanévben már két adást szerkesztettünk isko­lánkban. Sok jó anyagot és ta­pasztalatot hoztunk Zánkáról, s ezeket munkánk során felhasz­náljuk. Merényi Nikoletta, Torják Tímea 8. o. St. Csizmadia Úti Ált. Isk. Véget ért a nyár Megkezdődött minden diák számára az iskola. Nálunk a váci közgazdasági szakközépiskolá­ban is megnyitódtak a kapuk, hogy a betóduló gyereksereg meg­kezdhesse tanulmányait. Az öre­gebb diákok felfrissültén, az első­sök pedig kíváncsi arccal jelentek meg a szeptemberi tanévnyitón. Iskolánkban továbbra is indí­tották a számviteli, igazgatás- és ügyviteli, pénzügyi, valamint a 2 éves gépíróosztályokat. A tantestület is bővült nyelvta­nárokkal, akik lehetővé teszik a német és az angol nyelv tanítását. Tanáraink önfeláldozó segítség­gel vezetnek az érettségire készít­ve, sokat követelnek tőlünk, de így érhetjük el célunkat. Rafa Mária Il/C Évfordulót ünnepeltünk J utalomtáborozás Rejtvény kicsiknek Számlogika A logika szabályai szerint mi­lyen számot kell az üres négy­zetbe írni? A helyes megfejtést küldjétek be címünkre: Uj Nóg- rád-szerkesztőség, DIAKPA- NORÁMA, Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Beküldési határidő: október 12. x Zenei világnap a Szántóban Szeptember 21-én emlékez­tünk meg történelmünk és irodal­munk nagy alakjának, Kölcsey Ferenc születésének 200. évfor­dulójáról. A műsort magyartanárnőnk segítségével állítottuk össze és osztályunk majdnem minden tagja vállalt szerepet. Az iro­dalmi összeállításban bemutattuk Kölcsey gyermek- és ifjúkorát, kitértünk közéleti, politikai tevé­kenységére. Idézetekkel támasz­tottuk alá gazdag életének erköl­csi tapasztalatait, amely sorok önismeretre, önnevelésre, a haza és az emberiség szeretetére szó­lítják az olvasókat. Oláh Edina 7. a. Endrefalva Hagyományainkhoz híven szeptember utolsó napjaiban tartottuk a zene ünnepnapjait az iskolánkban. Idén a hagyo­mányoktól eltérő módon ün­nepeltünk. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Ze­neiskola kamaraegyüttese idén is hangversennyel ked­veskedett tanulóifjúságának. Hagyományainktól abban tértünk el, hogy ezúttal a zenei programot néhány prózai, a diákok által bemutatott mű­sorszám is színesítette. A zsúfolt nézőtéren megtar­tott rendezvényen elsőként Kiss Szilvia IVID osztályos tanuló mondta el a zenével kapcsolatos gondolatait. Majd M. Shakespeare: A zene hatalma c. versét szólaltatta meg Kenyeres Szilvia HÍD osztályos tanuló. Hangulatilag nagyszerű folytatásaként hangzott el Ka- nyó tanár úr szóbeli kiegészí­tése után Telemann: Trió szo­nátájának valamennyi tétele, majd Bérces Bernadett III/A osztályos tanuló Shally: Zene c. versét szavalta. A lelkes zenerajongók egy jelentős zenei élménnyel gaz­dagodva köszönték meg a mű­sort. II/D osztály Somoskán jártunk Somoska annak a várnak a szlovák neve, amelyiket mi So­moskő néven ismerünk. Aki sze­ret az őszi erdőben sétálni, meg­nézheti a várat szlovák oldaláról is. Ennek mi sem tudtunk ellen­állni és csatlakoztunk az SBTC kirándulóihoz. A határig busszal mentünk, út­levéllel átmentünk és innen tíz kilométerre a Krúdy-forrásnál pi­hentünk meg. Ezután szép szer­pentinen először a bazaltömlés- hez, majd a három körbástyájá­val „mesekastélynak" tűnő vár­hoz érkeztünk. Az 526 méter ma­gas hegyről haza lehetett tekinte­ni, de láthattuk a Karaites, a Medves és a Sátoros hegyvonula­tait is. Hazafelé jövet a vadkörtétől a szederig ’sokféle gyümöltsöt kí­nált az őszi erdő. Élményeit lejegyezte: Király Krisztina Salgótarján, Madách Gimnázium I/B. r­-----------------------------------1 Ö sszeállította: Kovács Margit Őszi túra - akadályokkal Őszi túrát rendezett szeptember 21-én a salgótarjáni Ma­dách Gimnázium. Az elsőtől a negyedikig minden osztály útnak eredt, hogy a Salgó alatti célig megbirkózzon az akadá­lyokkal. Volt útközben farönkhajítás, medicinlabda-gurítás, tekézés és sok más ügyességi játék, elméleti feladvány. A legjobb osztálynak egy csodálatos csokoládétortát ígért be a gimi, az édes költeményt, sajna, nem mi, hanem a II/D osztály nyerte meg. Viszont nekünk is jutott egy nagy tányér gulyásle­ves, melyet minden osztály külön bográcsban főzött a Salgó- vár alatti tisztáson. Nálunk persze a lányok ügyeskedtek, mi csak segítettünk - megenni. Oravecz Gergely I/C osztály Kulacs Muki a Borjúnyúzóban ...beállított azután éjfél felé Kulacs Muki is a Borjúnyúzó ét­termébe. de nem ám egyedül! Hozott magávál valakit, Francis­kát, akiről közismert, hogy sze­reti Mukit. A világcsavargót. De nagyon. Hogy’ csinálta? Senki nem jött rá azonnal a jó szemű bojtorjániak közül. Tudni kell ehhez, hogy Fran­ciskának Muki nemcsak úgy egy­szerűen csapja a szelet (csapja mindenkinek, akinek hosszú a haja és szoknyát hord, egyedül a skót beatleseknek nem), szóval régi nóta ez már és csak éppen Szent Dávid nem hegedült rajta. Más mindenki játszott egy sort, mert mindenki tudja, miről van szó kettejük esetében. Muki b«- londul Franciskáért, ami még csak érthető, de viszont is igaz, ami cseppet azért bosszantó. Amikor a szőlőbe megy, még akkor sem egyedül teszi ezt, mert a hölgy - micsoda divat, óh egek! - biciklin tekereg utána, vagy előtte, hogy addig is lássa a göm­bölyűbb felét. Na, de a férj! Vele mi van? És hogy lehetne ország-világ előtt mégis ropni egyet a Borjú­nyúzóban? A vikszolt parketten, s inni is egy kortyot a langymeleg augusztusi estén a gesztenyés te­raszon? Muki nem hiába hord, képlete­sen persze, tíz-tizenkét kulacsot az oldalára kötve, nem kell sokat keresgélnie, megragad egyet és már itatja (eteti inkább) a megfe­lelő alanyt. Ezúttal a város do­yenje a megfelelő ember. Ő lehet az a cíjneres pajzs, amit ők ketten tarthatnak maguk elé az étterem­ben és ott is mindvégig az asztal­nál. Ha látnak, hát ugyan mit látnak? - kiált fel Muki magában „Gyere csak drága szerelmem, te harmatos rózsa, majd megoldjuk ezt is...” Meg ám!- Drága jó aranyos Pali bá­tyám! -Veszi elő a jobbik hangját Muki. Közelében pislog a me­nyecske, hogy mivégre, meg ho­gyan.- De jó, hogy látlak, hogy lá­tunk téged, veled aztán muszáj erről a dologról szót váltani, mert kell a segítséged Pali bátyám, ez városi ügy! Hát mi más lenne. Az egész város tudja, miről szól a harang, s hogy ők ketten kongatják (lásd mint fent). Csak a férj nem. És persze Pali bá’. Az ősz öregnek éppen más dolga lenne (városi ügy), de az nem beszél ilyen fennkölten, nem is tud beszélni és főként nem ilyen hangosan. Már mindenki őt figyeli az utcán. Ha városi, hát városi, menni muszáj. A Borjú- ' nyúzóba, ahol újabban borjú he­lyett a vendéget nyúzzák pénzi- leg, a dobhártyáját zeneileg. Na, városi ügy lehetne ez is, hogy a bérbeadás milyenre sikeredett, hogyan ilyen parlagira (és nem polgárira) egyáltalán nem szalon­szerűre, ide a lábát tisztes polgár be nem teszi. Pali bá’ is csak azért, mert városi ügy, amiben szólítják. Mert íme, ez a jóravaló (tizenkét) kulacsos Muki gyerek, ez a város kedvence, mindenki szolgája, hát ez már nem is em­beri, hogy mit meg nem tesz a közért. Városi ügy! Avánti! Na, így együtt van aztán a sze­kér, ha ló eggyel több is van kettőnél, majd ellesz a saroglyá­nál. De itt aztán a szép szemek villogása, a titkos kéz- és lábnyo- morgatás nem elég, itt produ­kálni kell, legalább öt percre egy városi ügyet! Muki tehát előveszi a régi le­mezt, ha recseg is, amiről Pali bácsi szívesen hall, a városi disz­kót ügyét, az összefogásról, az új fajanszozás költségeiről, az összegyűjtött szponzorokról, aki­ket Muki már volt szerencsés fel­kérni. És míg az öreg rágódik az. új helyzeten, azok Retten vidá­man táncra perdülnek, hisze.n ott ül az alibi, aki arra gondol: mi­lyen lelkes híve ez a Muki gyerek a városnak, a kútnak, meg a fa­jansznak, a közhivatalnak, min­denkinek. Levelezy úrnak pél­dául, aztán Zakk úrnak, az ifjú titánnak, milyen lelkes híve ez a Muki... Kinek is még? Csak már másnap döbben meg az öreg, amikor maga sem emlék­szik másra a tegnapi estéből, mint a fekete szemű menyecskére.- Te, mondd csak, egyko- mám! Hogy is kerültem én Muki- val, meg a templomi óraigazító feleségével a bojtorjáni Borjú­nyúzó éttermében éjféltájt egy asztalhoz szegezve? - ezt már ifjabb barátjától kérdezi diszkré­ten. Hát ez az! Városi ügy volt Pali bátyám, sőt, régi ügy. S, hogy akkor a diszkót micsoda? Meg az összefo­gás? Az a te ügyed öreg, meg néhány hozzád hasonló holdkó­rosé, akik végképp nem tudják, mitől döglik a légy. Ihajja...! (Nem a városi ügyektől, pali­madár). T. Pataki László Nem lesz miniiroda a személyi igazolvány A napokban jelent meg egy rendelet, amely a személyi iga­zolványról szól. A belügyminisz­ter korábbi rendeletét módosítja ez, érdekessége: jóval kevesebb adat szerepel majd a személyi igazolványban, mint eddig: igaz, csak jövő áprilistól. Megkérdeztük Lukács Attila rendőr őrnagyot, a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság igaz­gatásrendészeti osztályának he­lyettes vezetőjét, erről mi a véle­ménye.- Szerintem ez az intézkedés az európai minta .követésének egyik példája. A rendőrség szá­mára is könnyebbséget jelent, hi­szen nem kell minden változást azonnal bejegyeztetni a személyi igazolványba. Az adatok hiteles­ségéért pedig azok az intézmé­nyek vállalják a felelősséget, amelyek kiállították például az anyakönyvi kivonatot.- A családi állapot is hiányzik majd az igazolványból.- Nincs is szükség arra, hogy idegenek orrára kössük, hogy ki a felesége, férje, gyermeke valaki­nek. Az a tény, hogy az anya­könyvi rész, a szakképzettségre vonatkozó bejegyzések, a mun­kahelyváltozások és a katonai be­jegyzések rovataiban szereplő adatok a rendelet hatályba lépé­sétől nem tekinthetők hitelesnek, az a személyiségi jogok védelmét szolgálja véleményem szerint. Ha ezek közül valamelyik igazolá­sára szükség van, az állampolgár majd a megfelelő okirattal bizo­nyítani fogja. Én mégis szkeptikus vagyok: lelki szemeim előtt megjelent az az értelmes, jó fellépésű fiatalem­ber, aki évekkel ezelőtt úgy csalt ki emberekből pénzt, hogy ügy­védnek adta ki magát. Most majd a személyi igazolványát is fejmu­tathatja: nem lesz benne, pro­fesszor vagy utcaseprő a foglalko­zása. Talán ez nem mindegy. G. É. Újított a Karancs Űrvendégek a veteményesben Egy Kujbisev környéki lokátorállomáson szolgála­tot teljesítő zászlós űrven­dég érkezéséről tett jelen­tést feljebbvalóinak, jelen­tette a minap a Rabocsaja Gazeta című újság. Áz egyenlő oldalú háromszög formájú szerkezet letarolta a veteményest, porrá égette az acélantennát. Az állomáson aznap szol­gálatot teljesítő tisztek el­mondták, hogy a különleges szerkezetet jelezték a loká­torok, ám amint közelebb ért, teljesen elnyelte a loká- torhullámokat és 5 kilomé­ternyi távolságban eltűnt az ernyőről. Nem sokkal ez­után ért földet a zászlós zöldségeskertjéban. A szélesebb vendégkör meg­nyeréséért ismét újított a salgó­tarjáni Karancs Hotel. Az eddig is népszerű ínyencklub vacsoráit- amelyeket kivétel nélkül a fővá­ros és az ország, valamint a szál­lodalánccal kapcsolatban álló ho­telek mesterszakácsai készítették- most első ajkalommal ebédre változtatták. így vasárnap már délben asztalhoz ülhettek azok, akik - akár klubtagsági igazol­vánnyal, akár anélkül - kíván­csiak voltak, mit hozott tarsolyá­Az elmúlt hét végén rendezték meg Salgótarjánban, illetve a me­gyében azt a háromszáz vendéget fogadó országos találkozót, ahol valamennyi IBUSZ-iroda vezető munkatársa, helyettesei és a leg­régebben a legnagyobb hazai uta­zási irodánál dolgozók vettek részt . A megyeszékhelyen túl is­merkedtek e megyével, eközben ban a Karancs séfje, aki a közel­múltban Hollandiában „vendég­szerepeit”. Ott a legpatinásabb holland bankház százéves jubile­uma tiszteletére olyan fogadást adott dolgozóinak, illetve üzleti partnereinek, hogy Kós József és két munkatársa erre az alkalomra hatvan darab százszemélyes hi­degtálat készített. A holland konyhán szerzett tapasztalataiból adott vasárnap ízelítőt a tarjáni ínyenceknek. volt alkalom szakmai tapasztalat- cserére is. Szombaton „Nyílt na­pot” tartottak, ahol a részvény- társaság vezetői válaszoltak a résztvevők által feltett szervezé­si, gazdasági, utazási kérdésekre. Szombaton este a Karancs Hotel összes termében bált ren­deztek a vendégek tiszteletére. IBUSZ-találkozó Salgótarjánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom