Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-15 / 140. szám
I 6 íiE^mu 1990. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT A beszédhiba csak tünet Csúfolnak az óvodában Boda Gyuláné, a beszéd- javító ambulancia logopédusa. szeptember 3-tól már magánrendelésen- is foglalkozik beszédjavítással Salgótarjánban, az MTTSZ é; ületében, hétfőnként 16 és > óra között. Egészen kicsi korú gyerektől, az iskolásokon át a felnőttekig kereshetik őt a rászorulók. — Mikor érdemes logopédushoz vinni a kisgyereket? — Hároméves korig, ha érthetetlen a beszéde mindenképpen. Ennek a hátterében hallóssérülés is lehet, ezt pedig hároméves korig fel kell deríteni. A szülő gesztusokkal beszélget a gyerekkel, mutat, ha kér — így a gyerek őt megérti. Éppen ezért, sokszor csak az óvodában veszik észre, hogy valami nincs rendben. Mire iskolába megy. alapvető feltétel, hogy helyesen beszéljen a gyerek, hiszen azon alapul az írása is. Közismert, aki téveszti a hangokat a betűket is cseréli. — Időben kerülnek önökhöz a betegek? — Sajnos, nem, A felnőtt pácienseink már gyerekkortól beszédhibásak, és nem kaptak idejében útmutatást. A dadogás kezelése felnőttkorban már majdnem reménytelen. Könnyen eldönthető: élettani dolog ez, vagy van valami a hátterében. Okozhatja a dadogást ijedtségélmény, rendezetlen családi élet félelem, — de lehetnek szervi okai is. — Mennyi ideig tart egy kezelés? — Inkább gyerekekről tudok beszélni, mert túlnyomórészt velük foglalkozunk. A kezelés időtartama változó, elsősorban a gyerek intelligenciájától függ. Egy értelmes gyerek esetében is legalább hat foglalkozás kell ahhoz, hogy az automatizmus átépüljön. Leggyakrabban az „r '-rel van gond. — Minél intelligensebb a gyerek, annál érzékenyebb is. A rendezetlen családi háttér beszédhibák szempontjából. a tizenéveseken is lecsapódik? — Mindig kicsi korban jelentkezik. Már egy hároméves gyerek esetében is okozhat ez gondot. De ez csak egv tünet. Az a lényeg, hogy a gyerek szenved! A tüneti kezelést elvégezheti a logopédus de pszichológus nélkül nem lehet eredményesen kezelni. Előbb-utóbb mindenkit elhoznak hozzánk, de legtöbbjüket már későn. Akkor, amikor az.' óvodában kicsúfolják. amikor az iskolában kudarcok sorozata éri. Jó lenne, ha tudatosulna a szülőkben hogy ne akkor hozzák el a gyerekeket, amikor a beszédhiba már lelki problémát okoz nekik! Dudellai I. Római őrtornyok maradványai hazánkban Kz ókori Római Birodalom lénye napjainkig ragyog Európában. Művészete, tudománya, állam- és hadseregszervezete, jogrendszere példakép másfél ezer esztendő távlatából is. Ennek a negyvennél több tartományra tagolódó birodalomnak a határa a Pannóniában, a Duna vonalán futott közel fél évezredei! át. Csaknem annyi időn keresztül, mint amennyi Szent István uralkodásától Mátyás királyig telt el. A pannon határok őrzése kemény feladatot rótt a légiókra, hiszen. tömegesen özönlöttek keletről és északról a „barbárok”, azaz a germánok hunok és más népek, hogy zsákmányoljanak a kincses birodalomban. Róma ezért elsősorban katonai megfontolásból vonta meg itt a határt a könnyebben védhető és joggal természetes határnak tekinthető Duna (Ister) partján. A Duna mentén hatórőrző várakat és őrtornyokat raktak, s ezek láncával övezték Pannónia északi és keleti határát. Ez a határbiztosítás magas színvonalú műszaki létesítménnyé, jól kitervezett és kiépített védőrendszerré vált. Sok vihart átélt maradványai ma is elismerésre késztetik az embert. A Pannóniát oltalmazó határvonal mentén négy légió táborában egyenként 6000 főnyi helyőrség és — további 50 kisebb táborra elosztva — a segédcsapatok állomásoztak. Pannónia római megszállása évtizedekig tartott. A Duna mentén kezdetben nyári sátortáborokat vertek, majd a II. századtól kezdték felépíteni köböl- gerendából—szálfából őrtornyaikat és vették körül a nagyobb part menti településeket bástyáikkal megerősített kőfallal, és szervezték meg máglyákból rakott hírláncukat. Ezeknek a castru- moknak (táboroknak), illetve az őrtornyoknak a maradványai láthatók Szőny- től Esz'térgömÖh át“ Duna- szekcsőig. A határ azonban nem volt légmentesen elzárva, s helyenként azért, hogy a kereskedők ki- és bejárhassanak. kapukat nyitottak. s ezeken a • helyeken hidakat vertek. Ilyen hídban folytatódó kapu volt például a Kisoroszihoz tartozó pásztorkertinél, melynek 364—375 között épült őrtornya még feltáratlan. Vele szemben, a bal parton. Nógrádverőcén állanak a hídfőállást képezett épületek .őrtornyának falmaradványai, melynek építését Valentinianus császár nevéhez kapcsolják. Ugyanekkor épült Kisorosziban, a falu északi végén egy másik őrtorony vs, amely ugyancsak feltáratlan még. Részben már feltárt a IV. századi dunabogdányi őrtorony a Duna partján, s a község déli határában sokkal előbb épített tábor. Ta- hitótfaluban, a Szentpéteri- dűlőn is őrtoronyról tanúskodnak az öreg kövek. Bu- dakalászon két őrtorony maradványai állnak. Az egyik négyzetes alaprajzú, másfél méter vastag falakkal. Valentinianus császár hadvezére. Frigeridus építette 360- ban. A másik, a barátpataki őrtorony falai nagyrészt még a földben rejtőznek. A leányfalui 370-ben épített őrtornyot viszont feltárták s jól szemlélteti a kor őrtoronytípusát. A bal parton még Szobon található őrtorony maradványa, valamint Dunakesziben, ahol erős hídfőt alkotó cast- rum is volt, amely Traianus császár idejében épült. A.1 jobb parton a horánvi őrtorony alapfalaiból kiolvasható hogy két kisebb torony épült hozzá 370 körül. Pilis- maróton római tábor alap- falait ásták ki. A Paks és Dunakömlőd között cast- rum alapfalai, miután a Dunát az imsósi szigetnél átvágták, víz alá kerültek. A százhalombattai castrumot csak részben ásták ki viszont nagyon impozáns a dunaújvárosi (dunapente- lei) tábor a II. századból. » Csonkaréti Károly Bogarasi Madaras Egon, a Száll a Kakukk- Fészkére párt országos képviselője, mint ez ideig minden héten, amióta némi számszerű szerencsével („miért is nem lottózom?” — kérdezi gyakorta magától kétperceseiben) bekerült a honatyák erdejébe, a hét második felét városában, Bojtorjánban töltötte. Pénteket mutatott a naptár őszelőt az idő, kellemes voít a forgalom (minden harmadik ember megismerte), könnyű léptekkel haladt tehát s majdhogynem céltalanul. Kellenek ezek a megmártózások, kell az emberek közvetlen közelsége, kellene a még nagyobb népszerűség is, de ahhoz meg még valami rnás is kellene, talán valami nagyszabású beszéd vagy valamiféle helybeli szent ügy felvállalása... Végeredményben semmi nem sürgeti, a diadalérzés megemeli egész lényét, ugyan ki gondolta volna csak néhány évvel ezelőtt is, hogy éppen ő, s hogy éppen itt és hogy majd még továbbra is. .. B. Madaras E. nem foglalkozott most a jövővel, sőt a múlttal sem igazán. Köny- nvű akart lenni kezében nem hordozott diplomatatáskát, vállát nem húzta a liberálisok hagyományos bőrtáskája szíjon, ami legfőképpen a régi komiszárok térképtáskájára emlékeztette. Könnyedén már-már ruganyosán lépkedett, pedig sokat kivett belőle az előző este a hajnalba forduló taNagyméretű őrtorony restaurált maradványai Leányfalun (A szerző felvétele.) Kecskés Andrásné és Gyányi Lászlóné könyvtárosok a köteteket rendezgetik. A felfordulásban is kölcsönöznek A legnagyobb felfordulás kellős közepébe pottyantunk, a bátonytere- nyei városi könyvtárban. Ennek oka, hogy a héten kezdték meg az elektromos fűtésrendszer szerelését. Kecskés Andrásné, a könyvtár vezetője, a nagy rumli ellenére is örül: — Az olajkályháink amivel eddig fűtöttünk, tönkrementek, most hőtárolós kályhákat állítunk be, így tisztább, kényelmesebb lesz a fűtés. A pénzünk ugyan elég kevés eddig kétszázhúszezer forintunk van erre a célra. Egyelőre nem is tudunk, csak négy új kályhát venni. A könyvtárban egyébként több mint 57 ezer kötet várja az olvasó- ! kát, mellette diafilmek, hanglemezek, kazetták színesítik a polcokat. Különösen szívesen látják és várják a gyerekeket. Az iskolákkal főként az alsó tagozatosokkal nagyon jó a kapcsolatuk, a különböző osztályok gyakorta vendégeskednek a könyvtárban. , Legtöbbjük be is iratkozik és szorgalmasan cserélgeti az olvasnivalót. Most az iskolaév kezdetén ismét meghívták az iskolákat, mert az elektromos szerelések ellenére is kölcsönöznek könyveket. Persze nemcsak nekik, hanem a felnőtteknek is annál is inkább, mert az ezret jóval meghaladja a felnőtt olvasók száma. —cs— Az elektromos vezetékeket szereli Tóth László kisiparos. fotó. R. Tóth S. Mai karcok A képviselő úr sétája r.ácskozas, a bojtorjániakkal. Mindig rá várnak! Egész héten nem csinálnak semmit, de amikor ő itthon van — éjszakába nyúló értekezleteket tartanak. Madaras képviselő úr, a könnyedségét azzal is hangsúlyozni tudta hogy nem hordott öltönyt, nyakkendőt csak távolról látott a Váci utcában az egyik kirakatban, lehetőleg fehérbe öltözött, s bár így leginkább egy szabadperces sétálgató cukrászhoz hasonlított, de az nem számít. Csak máshogy, másra ne hasonlítson! Sokkal fontosabb ez. A kakuk- kosok lezserségével rótta a főutcát, kezében könnyeden, egy könnyed lapot lengetett — a Civil Bagázs legutóbbi számát, amelyben pálya- és elvtársa jól odamondogat az objektív idealista, korábban pártállamos, moszkovita gazemberek. „Óh, hát persze, a régi szép idők!” — vélekedett egy idősebb járókelő Luc Gizi néni, aki még látott igazi képviselőket a régiek közül is, nem a pártállamo- sokra gondolt persze, hanem a Försterekre, másokra... „Oh, de nagy dolog képviselő úrnak lenni, óh, mennyire más így a világ, ugye drága követ úr..— de persze nem kérdezett semmit s aztán minek is kérdezett volna? Madaras Egon úr mással van elfoglalva. Régi szép időkről nem ér rá gondolkodni. Szívesen elidőz annál a résznél, hogy a város is az övé! Nem csak a Civil Bagázs, amit megvett tisztán szolidárisán, „o mi kutyánk kölyke ez is..." Hanem az egész! A város, a hatalom, a kiteljesedő önkormányzat, az áhított, elképzelt, hirdetett, támadott (több oldalról) és így tovább. Madaras Egon képviselő úr, nem foglalkozott szinte soha az előzményekkel, nem sokat tudott magáról a városról és a régi képviselők sem érdekelték. A séta nem erre való. Hanem mire? A mártózásra... Kedves időtöltése séta közben arra gondolni, hogy egyszerre lesz pártvezér, polgármester és országos képviselő Ez ugyan így emlékeztet valamire, amiben bolsevik diktatúra szavak szerepelek, de az rágalom és tisztán hülyeség is, ez belátható. Mimosa, a bojtorjáni asztaltársaság szabadnapos jegyzője fel is tette neki a kérdést valahol a Daróc étterem előtt, a járdán: — És mondja, drága képviselőkém! Ha majd minden hatalom az ön kezében lesz — mit kezd a patkányokkal, a víztelenséggel, az is a saját tulajdonába megy ál? — Kiterjeszti a pártbefolyását ezekre itt...? — és egy kövérkés átrohanó patkányra mutatott Bojtorján főutcáján, egy gömbakác tövéből. — Miért, mik ezek? — lepődött meg Madaras úr. — Nem városi macskák? — Ezek? Madaras úr! Hol él maga? Hát persze, a jövőben. Madaras képviselő úr tovább sétált, nem idegesíti magát ilyen alakokkal, ez a város igenis szép, ami átrohant az előbb, az a Daróc étterem szakácsának macskája volt, a főutca igenis hangulatos, a víz csordogál. — Láttad a képviselőt? — kérdezte később Kulacs Muki, aki több vasat szokott tartani a tűzben kettőnél, Mimosa városi társasági asztali jegyzőt. — Láttam. — Na, és? milyenek a kilátások? Jókedvű az úr? — Hát persze. Szaladj, még utoléred! T. Pataki László
