Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-29 / 152. szám
1990. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Lélektől lélekig 7 Pásztói barokk szobrok Posztón a templom mellett elhaladva, két régi kőszobrot láthat az, aki figyelmesen szemlélődik az egyre gazdagabban kibontakozó és a régmúltat idéző épületek között. Az egyik közvetlenül a templom tornyának déli felén - emeletmagasságban - egy kis falba mélyített fülkében áll. Szent Lőrincet ábrázolja, akinek tiszteletére a templomot is szentelték. Jobb oldalán a fal síkjában a magyar címerpajzs bekarcolva: a négy részre osztott mező és a hármashalom a kettős kereszttel. Az erősen megkopott kőszobor fölé — hogy némileg óvják, főleg az esőtől - új keletű előreugKözépkori szobor a torony déli oldalán. Nepomuki Szent János szobra az egykori Kövecses-patak hid- ján. ró sátortetőt helyeztek. A másik kőszobor a templomtól délkeletre eső kis kőhídra újólag elhelyezett Nepomuki Szent János szobra. A kőhíd az egykori Kövecses-patakon vezetett át, egyíves. A híd korlátjának közepén mindkét oldalon külső kőkonzol csatlakozik, ezeken volt egykor a hidat díszítő egy-egy kőszobor. Napjainkban ez a kis 'méretű szobor látható. A kezében feszületet tartó karinges alak visszaidézi a korabeli templomkörnyék hangulatát. Reiter L. Bölcsőtől a koporsóig Másfél hónapos kicsi unokám Dórika. Csak születés után láttam... Meglátogatom őket — határoztam el magam. Györgyikém mosolyogva nyit ajtót, nyakában csüng Dórika. Kislányom, sápad- tabb vagy, mint szülés után.. . hát hogyne, amikor Dóri állandóan sír, még a cumi sem kell neki, a 24 órából 20 órát sír, dajkálni kell, most a hasa fáj, azt mondta a doktornő! Különben szépen gyarapodik, hiszen bőven van anya tej. Karomba veszem a babát, s altatódalokat dúdolok... Elcsendesedik, pici szája mosolyra húzódik... Anya megbűvölted Dórit? Egy héten át énekelgettem, s nyu- 0 godt álma volt a babának, a cumit is szívesen szopogatta. Csak öttől hétig sírt, ha éhes volt, vagy tisztába kellett tenni. Kodály Zoltán szerint a gyermek zenei nevelése a születése előtti kilencedik hónappal kezdődik! Székely Levente: Kismama, II. éf.: Tudjuk, mennyire fontos az esti meseolvasás, de kevesen gondolnak arra, hogy mennyire • fontos az altatódal. Énekeljünk hát a gyermekeinknek fürdetés, pelenkázás közben, és bármikor, így lesz a jó kedélyű kisbabából vidám, kiegyensúlyozott felnőttember. * Tavaly kedves ismerősöm édesanyja feküdt a salgótarjáni kórházban. Fia a családjával két hétre üdülni ment. Én naponként látogattam Aranka nénit. Megetettem, mint egy gyermeket, hiszen állandóan remegő kezével nem tudott fogni. Majd énekeltem: „Mi hozzád von, óh add meg azt Vedd el, mi tőled elszakaszt, Magamtól vedd el önmagam Add, hogy Tiéd legyek, Uram, Minden mi jó, csak , tőled jő Szépség, jóság, hűség, erő. Oh add, hogy én is jó legyek, Hű, engedelmes, gyermeked. Vezérlő csillagom a hit, Reményből szőjje szálait. Az áldást ontó szeretet, Ragyogja végig éltemet... ” A kórteremben áhitatos csend, nyugalom. Egy idős néni megszólal: holnap is eljön? A szemben lévő ágyon mereven, s végtelenül szomorúan néz egy fiatalasszony. Megkérdezem, hogy hívják, miért bánatos? Hogyne, hiszen gyógyíthatatlan beteg vagyok, s van egy kislányom. .. Másnap Aranka néni és Ica egy saját készítésű mosolygós babát kapott.. Örömmel nézegették. Majd megint énekeltem. Harmadik napon már a cipőm kopogásáról megismertek — s vártaik! Aranka néni szomorú: lesz belőlem még valami? • Hát táncosnő már nem. . . feleltem incselkedve. Általános derültség a szobában. Ének: „Én lelkem miért csüggedsz el? Van neked Istened, öt nem vesztheted el. Ki veszi el üdvösséged, A mennyet, amelyet Jézus szerzett néked.” A következő napon mézeskalácsot sütöttem, s nem csak Aranka néninek — mindenki kapott egy kis kóstolót. Most egy gyermekdalt énekeltem, ami a mézeskalácsról szólt: Másnap ismét nagyon bánatos volt Aranka néni: Meg fogok halni — suttogta csüggedten. .. Igen, így van ez rendjén: születtünk, élünk, s meghalunk. .. Csak nem tudjuk, hogy mikor? Addig pedig énekelgetünk. Tizenöt éves korom legkedvesebb éneke: „Az én időm, mint a szép nyár, Menten éljár, Ámde az Ür szebb tavaszra Feltámasztja Azt, ki benne hisz, remél.” Aranka néni hálásan szorítja a kezemet. Két hét múlva azt mondta Herpai főorvos úr, maga gyógyította meg Balicza nénit. Eljönne pszichoterápiás nővérnek? Én boldogan mosolyogtam e megtisztelő dicséretre. Aranka néni egy hónap múlva örök álomra hajtotta fejét... F. U. M. Magyar és szlovák búcsújáró hely: Kékkő A korábban három vármegye — Hont, Zólyom és Nógrád — határán fekvő Kékkő (Modry Kamen) Árpád-kori váráról, szép fekvéséről, és különösen búcsújárásáról volt nevezetes évszázadok óta. A kis mezőváros híres kálváriáját a Balassa család létesítette, valószínűleg még a XVII. század utóján. Az ezerhétszázas évek elején már búcsújárással kereste föl a kálváriát a környék hívő népe, a plébániai iratok tanúsága szerint. Balassa Pál idejében virágzó Szent Olvasó Társulat működött Kékkőben, és a búcsúnap is a rózsafüzér októberi ünnepére esett. A század második felében azonban e lelki buzgóság hanyatlásnak indult és a búcsú- járó ájtatosság is lassanként megszűnt. A kegyhely az 1850-es években született újjá az akkori földesúr, Balassa Antal és a bíboros Szcitovszky János buzgóságának köszönhetően. E korból a fáradhatatlan plébános, Munkay János idejéből valók a szent- keresztúti stációk, a kálvária fölötti Fájdalmas Boldogasszony-kápolna és a messziről szembetűnő nagyméretű kereszt is a hegyen. Ez időtől kezdve máig folyamatos a búcsújárás évente kétszer, a Szentkereszt feltalálása májusi ünnepén és Szentkereszt felmagaszta- lásakor szeptemberben. A búcsú járó hely külön nevezetessége a plébánia- templom egyik oltárán látható Fájdalmas Boldogasz- szony kegyképe. Ezen ősrégi képnek eredetét homály fedi. A törökök által szétdúlt várromok között fedezték föl csodák csodájára épségben. Azóta is sokan kaptak a képnél meghallgatást és gyógyulást különféle bajaikból. Ezek emlékét őrzik a hálaképpen adományozott fogadalmi tárgyak, melyek szemet, lábat, kezet, emlőt és többféle állatot ábrázolnak. A kegyelem áradása sokak számára ma is eleven valóság és lelki forrás. A múlt század második felében megyei és országos lapok is tudósítanak a népes búcsújárásról. A Nógrád-Honti-Ellenzék című lap is rendszeresen beszámolt az évi búcsújárásokról. Innen tudjuk, hogy a mai Nógrád megyéből, s jelesül Balassagyarmatról is zarándokoltak búcsúsok a kékkői kálváriára. 1897-ben arról szól a híradás, hogy a plébániatemplom előtti kő- kereszt felszentelésére kerül sor. E ma is látható feszület a nemzetiségi jogok múlt század végi érvényesülésére is utal, hiszen a vegyes lakosságú Kékkő plébánia- temploma előtti kereszten egyedül szlovák nyelvű a felirat, s köztudomású, hogy a városka akkor Magyarországhoz tartozott. A leírásokból szemléletesen tűnik ki az a közös áhitat. mely természetes módon kapcsolt össze szlovákokat és magyarokat, és amely a nemzetiségi együttélés egyik fontos intézményévé is vált. Mi innenső Nógrád megyeiek az elmúlt évtizedekben elfelejtettük a lelki épülésnek ezt a kegyelmi helyét, és inkább csak olcsóbb árakat kínáló boltjaiért „zarándokolunk” manapság Kékkőbe. Ma, amikor a határok spi- ri tualizálásának reménye lelkesít bennünket, és a vallás szabadsága érvényesül, ismét aktuálissá válhat a Nógrád-Honti-Ellenzék 1896- os megállapítása: „A nagyban fellendült vallási érzelmen kívül Kékkő regényes múltjának és megra- gadóan szép fekvésének tudjuk be, hogy megyénk és a szomszédos Hont megye közönsége is évről-évre nagyobb számban zarándokol búcsúk alkalmával Kékkőbe.” E remény megvalósulását mutatja, hogy az idei őszi búcsún már ismét két nyelven hangoztak el az evangéliumok és a prédikációk, ha mi Magyarországról még kevesen is voltunk. Szabad hát az út Kékkő felé a tavaszi és őszi Szentkereszt ünnepen, és újra szólhat magyarul a kékkői búcsús ének, mely rövidítve emígyen szól (ária: „Ó, ti buzgó hívek jertek”): Ha lelked vigaszát elvesztené, Siess bűnös, siess Kékkő jelé, Ott a Kálvárián a keresztre Váltságod ára van kiszögezve. A szenvedés helyén szállj magadba; Üdvmagvakat szíved úgy fogadd ma, Tekints föl Jézusod ah mint kínál Bűnbocsánattal szent lábainál. Nézd. hogy ragyog le rád vérbíbora Ennél nagyobb vigaszt ki nyújtana? Nézd-nézd saját véred piroslik ott! Hogy szánja — o Nap is leáldozott. Az ő nyomán ki ne indulna el Szíveink égető keservivei? Hogy el ne csüggedjünk ím vére hull, Előttünk az úton kalauzul. . Föl hát! kövessük öt; jertek hívek! Ügyünkön könnyeink enyhítsenek. Mosolyogva véresen — ah mint halad Előttünk Jézus a kereszt alatt! Óh, ember! nézz oda — jaj leroskad! Vigasztalására ki sem siet; A Szűz Anya szíve majd megreped. Cirrenei Simon kilép végre A legszentebb s dicsőbb segítsége. Veronikára is a szeretet Hirtelen mennyei sugarat vet; Hogy ne hulljon szerte Jézus vére Keszkenőt nyújt annak törlésére. De nagyobb a teher, mint az erő, Újra földre rogyott a szenvedő. Vad ellenségei ott rugdalják Az Isten-embernek minden tagját. Hosszan csoportosan sir utána Jeruzsálem minden hű leánya. Sírjunk tehát mi is keservesen Mi magunkon és gyermekeinken. Harmadszor is ledől a szent alak, En is uram! én is hurcoltalak... Bűneim koronád tövisei — Jaj mi fog engemet kimenteni? öt mély sebeidnek vérpatakja A szent kereszt tövét mint áztatja: Hogy kivirágzik itt az üdv fája. Csak bánat-könnyünk csepegjen rája. Halálod ó Jézus, élet nekünk; S mi mindezért Téged hogy szeretünk? Megfogyatkozik élő hitünk. — Add, hogy kegyelmedre méltók legyünk! Amen Limbacher Gábor Higgy! Remélj! Szeress! Kislánykori emlékkönyvemet lapozgatva olvastam az alábbi sorokat: Higgy! Remélj! Szeress! Higgy, de gondold meg, kinek. Remélj, de gondold meg, mit. Szeress, de gondold meg, kit. E gyermekvers szövege ma is aktuális, annál is inkább, mert az eltelt évek megmérgezték a lelkünket. Sokan nem hisznek Istenben, sem emberi ígéretben. Ügy vagyunk, mint a mesebeli pásztor, aki ,,jön a farkas” kiáltással becsapta az embereket. Amikor azok megjelentek kapával. kaszával, jót nevetett rajtuk. Majd valóban jött a farkas, csak éppen senki sem hitt a szavának, nem mentek segíteni, és őt széttépték a farkasok. A Bibliában Lukács evangélista könyvének 13. fejezetében olvashatjuk: ,,A terméketlen fügefa. Egy embernek volt egy fügefája a szőlőben és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, még körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.” A sok reklámszöveg, s a hirdetések arra ösztönöznek, hogy bízzunk a magunk által építendő szebb jövőben. Higgyük el, hogy a mi szavazatunkra is szükség van! Higy- gyük a képviselők rátermettségét. Reméljük, hogy eredményesen fogják kormányozni az országot. Egy kicsit jobban szeressük embertársainkat! Fenyvesiné Unatényi Magdolna A hónap szentjei MIHÁLY Mihály, Szent Mihály: arkangyal. Az utolsó ítéletkor feltámadt lelkeket mérlegre teszi, hogy bűneiket lemérje, ö az angyalok vezére, amikor a bukott angyalokat letaszítják. A sárkányon — vagyis az ördögön — aratott győzelme a képzőművészet kedvelt témái közé tartozik. Római katonák fegyverzetében, sisakkal, karddal, pajzzsal, vagy lándzsával ábrázolják. GÁBRIEL Gábriel arkangyal: a keresztény hit szerint ő jövendölte meg Dávid prófétának a messiási időket és Jézus halálát, ő hozta hírül Zakariásnak fia, keresztelő Szent János, és Szűa Máriának Jézus születését (Angyali üdvözlet). Jelvénye a liliom. Arkangyal: görög és latin szóösszetétel, ■ három legfőbb angyal együttes elnevezése. Ilyen tisztségükben ők állnak Isten trónusa mellett. Égi követekként, illetve Isten akaratának végrehajtóiként olykor a földön is megjelennek, ahogy ezt sok művész ábrázolja. \
