Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-29 / 152. szám
8 Lélektől lélekig 1990. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Evangelizáció Pasztán A Hit gyülekezete a közelmúltban evangelizáció! tartott Pásztó főterén, melyen Tihanyi Péter színművész, Dobi Sándor és Pajor Tamás énekes mondta, illetve énekelte el ■ megtérésének történetét. Az evangelizáció végén ötvenen léptek be a Hit gyülekezetbe. Fotó: Bíró Olga A hárem egyházmegye Nógrádban A római katolikus egyház vonatkozásában Nógrád megye területe három részre tagozódik. Az esztergomi fő- egyházmegye. a váci és egri egyházmegye területére. Ezek gyökere a XIV—XV. sz.'ig, az egyházi birtokok kialakulásának idejéig nyúlik visz- sza, s maradt meg több évszázadon keresztül' napjainkig a templomok és ezen belül az odatartozó papság és hívők vonatkozásában. Talán nem érdektelen megismerni megyénk városainak, községeinek hovatartozását, és ezen belül ismertetni az egy-egy kerületbe tartozókat. A három egyházmegye Nóg- rádra eső területén 11 espereskerület van. Ezekben 77 plébánia, 8 lelkészség, 49 fiíia és 1 templomigazgató- ság, mely 130 településen látja el a hívek lelki gondozását, és számtalan, az egyházzal is kapcsolatos teendőket A megyében 18 helységben nincs katolikus templom. Természetesen, a megyehatárok közelében levő települések mellett az espereskerületbe más megyebeliek is tartoznak, de ezek felsorolásától eltekintünk és csak a nógrádiakat említjük. ESZTERGOMI FÖEGYHÁZ- MEGYE NÓGRÁDI főesperesség \ I. Érsekvadkerti esperes- kerülethez: Balassagyarmat, filia: Ipolyszög Bgy. Szalézi templom- igazgatóság Csesztve Csitár, filia: Iliny De j tár Érsekvadikert Hugyag Moh óra, fiira: Cserháthaláp Nagyoroszi Nógrád marcal, filia: Patvarc Örhalom Patak . Szügy lelkészség II. Szécsényi espereskerülethez: Endrefalva, filia: Szécsényfelfalu Etes Hollókő lelkészség Karancsság, filia: Szalmatercs Ludányhalászi, filia: Pősténypuszta Mátraverebély Mátra verebély-Szentkút Lelkészség Nagybórkány, filiák: Kiisbárkány, Márkháza Nagylóc Nógrád megy er, filia: Magyargéc Nógrád szakái Pilihy lelkészség Rimóc Ságújfalu lelkészség Sóshartyán, filia: Kishartyán Szécsény, filia: Benczúrfalva Varsány. filia: Nográdsipek HONTI főesperesség I. Drégely-Kemencei espereskerülethez; Drégelypalánk Hont Ipolyvece lelkészség VÁCI EGYHÁZMEGYE SZÉKESEGYHÁZI főesperu- ség II. Nógrádi espereskerülethez: Berkenye Borsosberény, filiák: Horpács, Pusztaberki Diós jené Nógrád Nőtincs, filia: Felsőpetény Kétság Romhány Szendehely Tereske, filia: Szátok Tolmács IV. Berceli espereskerülethez: Becske, filia: Szécsénke Bércéi Cserhátsurány lelkészség Herencsény Magyarnándor, filiák: Szanda. Szandaváralja Nézsa, filiák: Alsópetény, Keszeg Nógrádsáp, filia: Legénd Szente lelkészség, filiák: Debercsény, Kisecset, Terény V. Káliói espereskerülethez: Palotáshalom, filia: Egyházasdengeleg (Héhalom) Kalló, filiák: Erdőkürt, Erdőtarcsa Palotáshalom (Palotás) Mátramindszent, filia: Szuha PATAI főesperesség I. Pásztói espereskerülethez: Nagybátony, filia: Maconka Pásztó, filia: Mátrake-resztes Szurdokpüspöki, (filia: Zagyvaszentjakab, Hév. m.) Tar, filia: Hasznos MÁTRA-GÖMÖRI főesperesség I. Salgótarjáni espereskerülethez: Baglyosai ja Egyházasgerge Karancskeszi, filia: Marakodi-puszta Karancslapujtő, filiák: Karancsalja, Karancsberény Lit ke, filiák: ■ Ipolytarnóc, Mihálygerge Salgótarján I. filia: Csizmadia-telep Salgótarján II. Somoskőújfalu, filia: Salgóbánya Zagyvapál falva, Zagyvaróna filia: Rónatelep VI. Ecsegi espereskerülethez: Buják, filia: Szirák Cserhátszentiván, filia: Garáb Csécse Ecseg Jobbágyi, filia: Szarvas gede Kisbágyon Mátraszőlős EGRI EGYHÁZMEGYE HEVESI főesperesség I. Parádi espereskerülethez: Dorogháza (Mátrábólla Hév. m.), filia: Nádújfalu II. Kisterenyei espereskerülethez: Bár na Ceted Homokterenye Kazár, filia: Vizslás Kisterenye, filia: Nemti Mátra novak Mátraszele, filiák: Jánosakna, Mizserfa. Rákóczi-telep Zabar, filia: Szilaspogony Ahol nincs jelölés a helységneveknél. az valamennyi plébánia. R. L. A pofon Aki kapta, már régen halott. Aki adta, talán még most is boldog valahol! A pofon még ma is égeti a telkemet, mert aki kapta, az apám volt. Alig voltam nyolcesztendős, ilyenkor a világ csupa derű, csupa ragyogás. A nyár aranyhomokját mezítláb tapostuk, gyermekláncfűből „aranyláncot” fontunk az Ipoly partján. A libák gágogását tompítja a hús vizű folyó csobbanása. Minden falusi gyermek libapásztor- kodik, s lubickol a vízben. Én mégis más voltam, mert apu „iparos” volt, s az már „úrigyereknek” számított a parasztgyerekek között. Apu kőműves volt, s Pesten dolgozott nyáron, télen pedig cipőfoltozó szomszédunk társaságában üldögélve várták a tavaszt, s az új munkalehetőséget. Vilmos bácsi szájában egy tucat faszeg, nyelve hegyével ügyesen sorba igazította, nem zavarta a beszédben sem, habár inkább apu „vitte a szót”, mesélt a városi életről, szebb napok reményével. Ilyenkor a helyiség megtelt ragyogással, gyermekszívünk boldog bizakodással. Apu hatalmas, erős ember volt! Vilmos bácsi kis, vékony, cingár, igazi falusi suszter, aki mellett még erőteljesebbnek tűnt az én apám. Amikor dolgozott, mi gyerekek szombatesténként megmosdatva indultunk az állomásra, várni őt. Mindig hozott külön zacskóba csomagol t cukorkát mindegyikünknek. Vasárnap este visz- szautazáskor ismét az állomáson sorakoztunk négy testvéremmel, mint az orgonasípok. Apám ráült a ládájára. amelybe anyu — vékony, törékeny, de mégis mosolygós asszony — becsomagolta. az útravalót, egy szakajtó nagyságú házikenyeret, amit minden héten sütött, hogy legalább kenyérrel lakjon jól a család. Hogy még mit tudott csomagolni, arra már nem emlékszem. Azon az emlékezetes vasárnapon, 1938-ban, az állomáson vártuk a vonat érkezését. Apám a faládán ült, egyik térdén az öcsém, a másikon én, két nővérem a vállát ölelte át, anyu velünk szemben állt. Apu mesélt, oktatott, hogy jók legyünk, amíg ő hazatér. Ekkor két kakastollas csendőr lépett hozzánk, igazoltatták őt. Apám mosolyogva nyújtotta át az iratait, de a csendőrök azt mondták, ez nem elég, menjen velük! Apám nem akart, mondván, mindjárt jön a vonat, s neki Pestre kell utaznia. Ekkor csattant el a pofon, figyelmeztetőül, — ha nem jön, akkor visszük — mondták a hangoskodó csendőrök. Megfogták a kezét és a lábát, mivel nehezen bírták őt, még megparancsolták az ott bámészkodó embereknek, hogy segítsenek vinni. Anyám és én testvéreimmel hangosan zokogva mentünk utánuk, nem törődve a csendőrök tilalmával. Szerencsére, velünk szembe jött a helybeli tanító, aki személyes ismerőse volt a csendőröknek, ö igazolta az édesapám kilétét, így az utolsó pillanatban elengedték őt. \ Alig tudott fellépni már az induló vonatra. Az emlék eltörölhetetlen nyomot hagyott gyermeklel- kemben. Akkortól, ha csak távolról is megláttuk a csendőröket, meghúztuk magunkat, vagy elfutottunk. A „csendőr” szó hallatára még most is lúdbörös lesz a hátam. Az én gyermekeim már meseként hallgatják a régen történt emlékeimet, s a háború borzalmait. Remélem, és bízom abban, hogy számukra, mindannyiunk számára meg nem ismétlődő történelem marad. tr. M. Szécsény evangélikus temploma Helyén valaha a szécsényi uradalom magtára állt. Ezt 1884-ben Pulszky Ferenc átadta cserébe az északnyugati sarokbástya helyett, melyet akkor az evangélikus gyülekezet használt. A mai Ady E. utcával párhuzamosan elhelyezkedő magtár átalakításával egy időben az épület elé egy tornyot kezdtek építeni. Az építkezés közben kiderült, hogy a régi épület nem bírná el a 3—4 m-es magasítást és ezért az egészet lebontották. Egy új épületet emeltek — most már merőlegesen az utca tengelyére, és így a torony nem a templom elejére, hanem annak északi oldalára került. Négyéves munka után 1888 karácsonyán vette a gyülekezet birtokába a felvételen bemutatott templomot. Az északi oldalon magasodó torony három oldalán különböző alakú ablakok keretben, északi oldalon a torony bejárati ajtaja. Felül a szembe levő oldalakon félköríves iker, illetve egyes ablakok. Felettük órapárkány és az óra helye, majd megtört vonalú toronysisak, mely nyolcszögben folytatódik és a kihegyesedő sisak tetején magasodik a kereszt. A főhomlokzat keletre néz, falsávokkal osztott. Középen a főbejárati ajtó, félköríves kiképzéssel és feltette timpanon. Az ajtó két oldalán egy-egy félköríves keskeny ablak. Az ajtó felett kerek ablak, s a tető vonalát követve záródik az oromzat, közepén vízszintesen kiképezve, rajta áttört kereszttel. Az elütő színű falsávok kváderezettek. A templomba több lépcsőn lehet feljutni. Reiter L. A hónap »szentjeit képben, szövegben közreadta: Nagy Márta balassagyarmati pedagógus képzőművész. A Lélektől lélekig összeállítás szerkesztője: T. Pataki László.
