Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-29 / 152. szám
6 Lélektől lélekig 1990. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Búcsújárás a rimóci Kisboldogasszony-kápolnához Kisboldögasszony ünnepén, szeptemberben, emlékezet óta búcsút tart a környék népe a Rimóc és Nóg- rádsipek határán levő kis kápolnánál. így történt ez idén is. Rimóc apraja, s nagyja ünnepi viseletben, rendezett menetben zarándokolt, hogy a Szűzanya születéséről megemlékezzen. A helyi zenekar lelkesen irányította a népénekeket, elöl pedig a fiatalság hor- dozta a keresztre feszített Krisztus és Szűz Mária szobrát, valamint templomi lobogókat. Kint a kápolnát és a környező fákat ékesítő virágfüzér még csak emelte az ünnep fényét. Természetes alkalom ez, hogy a gyermekek a falu vallásos kultúrájába belenevelődjenek. s egyben felfogható a nagyobb szentkúti búcsújárás életkori bevezetőjeként is. De mi ezen ünnep helyi sajátossága, mi a kápolnaállítás eredete? A plébánián hiába kerestünk választ, 1944-ben a bevonuló szovjet csapatok a könyvtár és a levéltári iratok nagy részét tönkretették. Egy szűkszavú forrásból annyit mégis megtudtunk, hogy a kápolna 1870-ben épült, tehát idén százhúsz esztendős. A szájhagyományban többféle változat él. Sokan tudnák a néhai öreg plébánosról, aki Rimócról rendszeresen járt át Sipekre is misézni. Egy alkalommal á kápolnánál levő meredek parton a ló megbotlott, és a plébános is lehuppant. Hálából, hogy baj nélkül fölkelhetett, kápolnát építtetett azon a helyen. Mások szerint az öreg plébános azért emeltetett kápolnát, mert az építmény helyén fényesség áradt, ami előtt a lova térdre ereszkedett. Vannak, akik azt a valószínű hagyományt tartják, hogy valamikor Rimócon és környékén nagy kolerajárvány pusztított, sorra haltak az emberek. A vész ellen búcsújárást fogadtak és kápolnát építettek A járvány a hit erejétől hamarosan visz- sza is szorult. Prózaibb változat, hogy valamikor a rimócdak is bejártak Szécsénybe a Kisasz- szony-napi búcsúra a temető előtti, XVIII. századbeli kápolnához. A férfiak azonban rendre a közeli vendéglőkben rekedtek és jórészt ittasan tértek haza. A néhai plébános e botrányosság leküzdésére építette a határbeli kápolnát. A búcsújárást gyakorta valamilyen természetfölötti jelenség látomás, jelenés híre váltja ki. Ennek megfelelően azzal is találkoztunk, hogy az öreg plébános a kápolna helyén csodás látomásba esett. A Palóc Múzeumban megyei búcsújóró helyek kutatása, a főegyházmegyei levéltári iratok átvizsgálása pontosíthatja a hagyományt és történeti alapját adhatja a helyi búcsú járásnak. Kép és szöveg: Limbacher Gábor Solymár, Pécs, Budapest után Vegyes korcsoporté keresztéoy óvodai közösségek Balassagyarmaton Korábban hírt adtunk már a Balassagyarmaton társadalmi kezdeményezésre indult, keresztény irányultságú óvoda szervezéséről. Most, a nevelési év kezdetén a tanács művelődési osztályán e témában tartott szakmai értekezlettel részleteiben is körvonalazódtak az eddigi fejlemények. Szeptemberben a város három óvodájában indult keresztény csoport, kifejezetten vegyes korú gyerekek számára. A lehetőség ígéretesnek látszik. Idén már a gyerekek többsége kiscsoportos, de a családmegoszlások azt mutatják, hogy egykét év múlva a kistestvérek is társulnak a növekvő nagyobbakhoz. A három csoport szakmai tevékenysége a helyt adó intézményvezetéstől függetlenül, egymáshoz tartozóan formálódik, és folyamatban van az ország más keresztyén-keresztény óvodáival történő kapcsolatfelvétel is. Fontos ez a külső tájékozódás, hiszen Solymáron, Pécsett, Budapesten és több más helyen előrehaladottabb a keresztény világnézetű hátterű újabb pedagógiai módszerek alkalmazása. Az ismeretek és tapasztalatok átadása a nevelési program végső kidolgozásához föltét- len hasznot jelent. Emellett a balassagyarmati egyházak is a hathatós segítség szándékával támogatják az új típusú óvodai csoportokat. Annál is inkább, hiszen e kezdeményezés túlnő az óvodakérdésen. A hasonló értékrend, közös normák talaján eleven szülői közösségek formálódhatnak, s hathatós lehet ez a társadalmi elidegenedés tendenciája ellen is. Az ökumenizmus vállalása pedig olyan célkitűzés lehet, amely egyrészt a közös keresztyén-keresztény lényeget helyezi előtérbe, másrészt a másság megismerésére és elfogadására késztet. Természetesen a szakmai önállóság — gazdasági egység a helyt adó óvodákkal — jó néhány problémát és megoldandó feladatot jelent. A jutalmazások, az esetenként szükséges helyettesítések, a továbbképzés. külső kaposolatfölvétel anyagi hátterének kérdése sok egyéb körülménnyel együtt mindmind fölvetődött a művelődési osztályon tartott megbeszélésen, érdemi előrehaladással. Ez a kezdeményezés önálló óvoda igényével indult, amit a körülmények nem tettek lehetővé. Kompromisszumos megoldás született a különböző korlátok és érdekikülönbözőségek hálójában. Azonban értelmesnek látszó kompromisszum ez, s egyben az érdekeltek kölcsönös megértésének és együttműködésének nem jelentéktelen eredménye. L. A hónap szentjei Rafael arkangyal: a bibliai legendában az ifjú Tóbiást kísérte útján, aki az apja szemére keresett gyógyírt, ezért őrangyalként szerepel. Attribútumai, azaz állandó és felismerésére szolgáló jelvényei: zarándókbot, tökhéjból készült vizesedény, tarisznya, hal. Tóbiás e hal epéjével gyógyította meg apjának az idősebb Tóbiásnak szemét, s az visszanyerte látását. Látogatás a vasmisés dr. Meszlényi Mihály kanonoknál Első gimnazista voltam 1919-ben, amikor utoljára találkoztam Balassagyarmaton dr. Meszlényi Mihály kanonokkal. ö akkor kispap- ruhában járt és büszke volt arra, hogy édesapja is részt vett a január 29-i csehkive- résben. Fiatal papi éveiről négy alkalommal számoltam be megyénk lapjában és bemutattam színes rimóci papi életét. Most, 90. évében a fővárosi Bajza utcai lakásában kerestem fel köszöntve őt abból az alkalomból is: Isten bőséges kegyelméből megélhette azt a ritka ajándékot, hogy már vasmiséjét is bemutathatta az Úrnak. Meglepett még mindig ruganyos járása, • egészséget sugárzó sima arca, barátságos, fénylő szeme. Soha nem dohányzott,- jó bort étkezés közben nagyon mérsékelten fogyasztott, a testmozgásra nagyon nagy gondo.t fordított, még ma is naponta két kilométert gyalogol, nem issza a szerinte klóros Duna- vizet, inkább elmegy az ivócsarnokba, ahonnan kannában hozza haza a tiszta ásványvizet. Reggelenként hat órakor kel, a közelben lévő Szent Család-templomban misézik nyolc órákor. Köny- nyedén öltözködik, mert soha nem fázik, most sem fűti még a lakását, bár gondos házvezetőnője sokszor aggodalmaskodik emiatt. Ha zord az időjárás, akkor lakásán misézhetne, erre már engedélyt kapott. A betegség elkerüli, bár egyszer ingadozó vérnyomása miatt az oltárnál összeesett, de baját hamar kiheverte. Ételben nem válogat. Ilyen természettel volt megáldva boldogult édesapja is, aki ugyan pipázott, de amikor betöltötte a hatvanadik évét, abbahagyta a dohányzást. Édesanyjáról is meleg szeretettel emlékezett, akivel negyedikes gimnazista korában (mely most a nyolcadik osztálynak felel meg) elutaztak Maria- zellbe. Édesanyja gyógyulást keresett a Szűzanyánál. Ott a kegyoltár a templom közepén van, a kis Jézus a Szűzanya ölében ül, akinek szemében olyan briliánskő van, amely szinte elvakítja az embert, ha belenéz. Tizenegy éves volt akkor, és ott kapott hivatást, mert — bizonyára a képzelet hatására — úgy érezte, hogy megmozdul a Szűzanya keze, és mintha maga felé hívná, intett feléje. Amikor kijöttek a kápolnából, odaszólt édesanyjának: „Pap akarok lenni. Ügy éreztem, a Szűzanyai MOST HÍVOTT.” Ez a meghívás véglegesnek bizonyult. Mert azóta is Isten hűséges szolgája, aki kivételes képességeivel kitűnő karriert futott be, akire ma is büszke a katolikus egyház. Még a római pápai is kitüntette példamutató lelkipásztori munkájáért. Nem csoda, hogy híre-ne- ve eljutott a máltai lovagrendig is. És amikor négyszáz évre visszamenően nemességét is igazolni tudta, felvették a máltai lovagrend családfás lovagjai közé, melynek most az országban ő az egyedüli tulajdonosa. Büszkén mutatja a kitüntetést, melyről hiányzik a szalag. Megtudtam, hogy egy alkalommal kölcsönadta a rendjelvényt a budai Mátyástemplom kiállítására, ahonnan több egyházi értéktárggyal együtt ellopták. A rendőri nyomozás az Interpol segítségével eredményre vezetett, visszakapta a kitüntetést, de szalagja elveszett. A jelvényen látható ragszám nyilván az Interpol bűnjelekről vezetett nyilvántartási száma. Szeretettel beszélt Mind-' szenty bíboros úrról, akinek nagy tisztelője volt és ott volt Mariazellben is a temetésén. A temetés idejéről a híveket nem értesítették, mégis tele volt a templom hívőkkel. Mindszenty bíboros úr meghagyta, hogy a legegyszerűbben temessék, ezt be is tartották, és miután a hamvakat Szabó Imre püspök beszentelte, méltó helyen, a templomban befalazták. Az oda zarándoklók naponta keresik fel a márványlappal befedett sírt. Meszlényi kanonok a budapesti MÁV-kórháznak ma is szolgáló lelkésze, és ha éjszaka felzörgetik, mert egy súlyos beteg papot kér, ő azonnal felkel, és mint megtörtént, éjjel fél kettőkor vitte az Ür Jézust, és szerencsére még idejében. Gróf Keglevioh volt párizsi nagykövet is csak nála akart gyónni, aki a szentgyónás és az utolsó kenet felvétele után három óra múlva örökre behunyta szemét. De Balassagyarmaton is ilyen dolog történt. A Nógrádi Hírlap felelős szerkesztője, Majtényi Gyula az akkori Rebmann-féle gyógyszertárban összeesett. Lehívatták Meszlényi urat a parókiáról, aki a betegek szentségét még kiszolgáltathatta az írónak. Gyarmati élményeiről érdeklődtem. Nevetve mesélte el, hogy kispap korában reverendában sietett le a városba süvítő-telepi lakásáról, mikor Magos (Műnk) Dezső építész háza előtt egy autóban’ délelőtt tizenegy órakor botrányt keltő módon duhajkodtak a megye szolgabírái. Ez a látvány annyira bántotta az érzékeny szívű kis- papot, hogy odaszólt a társaságnak: — Maguk urak? Nem szégyellik világos nappal megbotránkoztatni a város népét? A szolgabírák kikérték maguknak a felelősségre vonást, és mély felháborodással, szltkozódással végül is abbahagyták a mulatozást és elszéledtek. Az esetnek nem volt folytatása. A Bajza utcai lakásban megakadt a szemem egy sublóton. Látszik rajta, hogy értékes munka. Megtudtam, hogy Horthy kormányzó öccse tulajdona volt, és onnan került hozzá. v Színes televízióját sötétzöld szemüvegen át nézi, orvosi tanácsra szemét keveset használhatja, de az utcán szemüveg nélkül jár. Egy kedves szügyi történetet is elmesélt a derűs lelkű kanonok úr. Ügy történt — mesélte —, hogy Bezerédy államtitkár családjában cselédlányt alkalmaztak. Egy idő után rájöttek arra, hogy a fiatal Bezerédy túl sokat forgolódik szülei alkalmazottja körül. Hogy a dolognak elejét vegyék, rábírták a szobainast, vegye el feleségül a cselédlányt, és felajánlották neki, ez esetben Szügy községben állomásfőnökséget biztosítanak neki. A ruháján majd ott fog díszelegni egy ezüstsáv, és büszkélkedhet a falu előtt. Nemsokára megtörtént az esküvő, az alföldi leányzó Szügybe költözött. Néhány hónap múlva Bezerédyék elmentek megnézni . a fiatal párt, és Meszlényi kanonok úr is velük ment. A szügyi állomás emeletén laktak a fiatalok, és amikor a látogatók felnéztek az emeletre, nyílt az ablak és a fiatalasszony mit sem sejtve lekiáltott a férjének: „Hallod-e, ett már a tehén?!” — Lett is erre ott lent hahota és kacagás, 8 megállapították, a tanulékony fiatalasszony igen hamar elsajátította az új tájszólást, belevaló állomásfő- nökné lett belőle. Meszlényi kanonok úr búcsúzáskor megajándékozott az Emlékeim című kis könyvecskéjével. Annyira olvasmányos ez a füzet, hogy aki belekezd, nem tudja letenni. Búcsúzásul hadd írjam le a könyvecske Utószó részét, amely így hangzik: • „Említettem már, hogy pá- . lyám kezdetén — mikor Rimócon káplánkodtam — elöljárómat gyakran el kellett kísérni, amikor kártyázni ment. Ilyenkor, míg ő kártyázott, én néhány öreg atyával (Szécsényben) beszélgettem. A legöregebb már kilencvenéves is elmúlt... Kíváncsian kérdeztem meg tőle: »Páter, van-e még ebben a korban az embernek valami kívánsága ?Azt felelte: »Kedves fiam, van. Az örökkévalóság!« És most zárólag, kívánom minden olvasómnak, és magamnak is, hogy eljussunk oda?’ Kamarás József
