Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-29 / 152. szám
Lélektől lélekig AZ ZZZ27ZZ2Z/ MELLÉKLETE 1990.5 SZÁM „Itt alkotni, teremteni kell!" Lesz-e a szoborból ismét ember? Az évfordulós megemlékezések mindig a racionalitás száraz talajáról indulnak. A lexikonok megadják az évszámot, lett légyen az születés, halálozás, kiemelkedő fordulópont, jelentős (vagy annak deklarált) esemény. Aztán kezdetüket veszik a jubileumok, emlékévek, centenáriumok előkészületei —, s ahogy közeledünk a jeles naphoz, nagyszerűen vagy kevésbé jól megrendezett események sorozatával „öltöztetjük fel” azt. így haladunk-bukdácsolunk emlékezésről emlékezésre. Sokszor annyi időnk sincsen, hogy kellőképpen megvonjuk az előző rendezvénysorozat mérlegét. Arra aztán már végképp nincs időnk hogy eltűnődjünk: lélekben gazdagodtunk-e általa? Vajon így leszünk gróf Széchenyi István születésének kétszázadik évfordulójára tervezett-szervezett eseményekkel is? őszintén remélem: nem. Mert a napokban — szeptember 21-én — ünnepeltük a évfordulót, de máris megkezdődtek a következő év eseményei! Általa és róla írottak jelennek meg, számba veszik életének állomásait, emlékhelyeket, táblákat, szobrokat alapítanak és lepleznek le. Elhangzanak majd elemező szándékú előadások és emelkedett hangvételű szónoklatok. Drága virágokból font mázsányi súlyú koszorúk, s szerényen letett szál rózsák tisztelegnek emlékének. Megjelent emlékhelyeinek teljes kataszterizált leírása (Tájak-Korok-Múzeu- mok Egyesület, Bp.—Nagy- cenk 1990). S felhorgad ismét a kérdés: ezzel vége? Remélem, és újra csak remélem. hogy item. Ez a kezdetben gőgösbüszke mágnás, ez a se- lyemben-bársonyban született arisztokrata olyan életművet hagyott ránk, mai magyarokra, hogy bántiit megérdemel, mintsem azt, hogy ezúttal ismét a feledés homályába vesszen alakja. Országunknak, népünknek soha nem volt rá nagyobb szüksége az elmúlt évszázadnyi időben, mint éppen most. „Hosszú halálos álom után íme új, csak később időkre reménylett gyönyörű reggel tűnt föl oly sokáig eltaposott hazánk fölött" — mondja korára — és mondjuk mi vele együtt jelen korunkra. Akkor látta az eljövendő reggelt, amikor kortársai még a hajnalpírt sem érzékelték. S mi van ma? Nem győzzük kapkodni a fejünket, olvasva-hallva az egyre újabb híreket eladdig titkolt eseményekről. Mostanáig nagynak és kikezdhetetlen jelleműnek hitt emberek „becstelenségein” döbbenünk meg naponta. Az előző évtizedek látszólagos jóléte után fogunkat szíva lépünk ki az üzletek ajtaján, s dadogunk gyerekeinknek semmitmondó közhelyeket, miközben szégyelljük bevallani azt, ami talán nem is a mi szégyenünk lenne. Szüléink fél évszázadnyi kemény munka után állami szinten mért alamizsnából számolgatják ki mindennapjaik ritka filléreit. „Közbátorság■” helyett közbátortalanságról beszélhetünk csak. Egykor dacos hitünk mára bokorba bűvó, riadt madár. „Lehetsz akármilyen gazdag, Ausztriában semmit sem ér, mert csupán az ösz- szeköttetések és megvesztegetések biztosítanak számodra előnyöket” — mintha csak napjainkról írná. — Nem áll meg a kritikánál. Amit éles elmével felfedez, annak orvoslására is javaslattal él! Nincs olyan szakterület a gazdaságtól az állattenyésztésen keresztül a közlekedésig s a vízügyig, melyhez ne szólna hozzá bátran és bátorítóan! Kései kutatóinak igazuk van ugyan abban — látszólag —, hogy egyedül a múlttal nem foglalkozik. Nem, ha az meddő merengés letűnt korok pókhálóin. A történelmi múlt mozgatórugóit nagyon is komoly szándékkal teszi vizsgálódásának tárgylemezére. Meglátva múltból eredő ösz- szefüggéseket, kíméletlen szavakkal tárja eszmetársai és ellenfelei elé. Lát és láttat — és egyben utat is mutat. „Én nem a tagadás, hanem a teremtés embere vagyok” — mondja, s teszi is. Hatalmas vagyona a közjó szolgálatában segíti. Amit alig kétszáz évvel előtte még Szabónak nevezett, Szécsény vára alatt végvári közvitézből nemessé emelkedett ősének leszármazottai gyűjtöttek, kezében az ország javát szolgálják. Tudja, hogy, a legértékesebb szavaknál is többet ér a példa —, s tudatosan él e „nevelési eszközzel”. Szívós munkája végül is sikereket hoz számára, számunkra. Hidjai, útjai, vasútjai hazánkat szolgálják ugyanúgy, mint művei: gondolatai, amelyeket követői tanulmányoznak. bizony nem minden környezetben aratnak sikert. Sorsa tragikus irányt vesz. Életműve mégsem marad torzó. Sokkal inkább továbbépítésre serkentő megkezdett út, mely a gödröket, pocsolyákat feltöltve egyenes irányt mutat a jövőbe. Beleszédül az ember, ha végiggondolja, hová juthattunk volna! Nem rajta, s nem a vele cselekedni akarókon múlott, hogy más irányt vett a történelem. Az általa hirdetett evolúció megtorpant, a személyét is elérhetetlen távolságra emelték, ha már eszméit kiirtani nem voltak képesek. Szobor lett belőle a köztereken. Utcanév és intézmények tábláinak jól hangzó dísze. Műveit inkább könyvespolcokra szánt íó- liánsokként adták ki, mintsem papírkötésben százezerszámra. A századfordulón a szellemétől féltek, a közelmúltban pedig főnemesi rangja volt a bűne. Pedig minden gondolatát naponta kézbe kerülő breviáriumként kellett volna újra és újra olvasni — s továhb- gondolni, tettekben tovább vinni. Bicentenáriuma egyedüli alkalom, hogy fennkölt dicshimnuszok skandálása helyett lássuk benne örök kortársunkat. Végre, és tartósan is! A messze fölénk magasodó szoborból legyen ember, akinek mindenre kiterjeszthető jelszava: „Itt alkotni, teremteni kell.” Következő évtizedeink e szándék nélkül nem lesznek, nem lehetnek a mi évtizedeink. Teremteni kell hát, hogy álma általunk valóra válhasson. „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni: lesz!” Szűcs László Keresztény Kis Lexikon k APÁCA — Női szer- "• zetesrend a katolikus egyházban. Kolostoruk a zárda. Vannak betegápoló (irgalmasnővérek), tanító, (angolkisasszonyok) apácarendek is. p BABTISTA — (a babtisztosz = megmerítő görög szóból). XVI. szd.-i eredetű protestáns vallás. Tanításai a Biblia alapján állnak, híveit felnőttkorban keresztelik, víz alá merítéssel. Főleg az USA-ban jelentős egyház. C CELEBRÁL — (cele- • bér = ünnepi latin szóból). Ünnepélyesen bemutatott szentmise pl. az érsek által. f\ DÖM — -(a doumo = ház, ti. Isten háza, olasz szóból). Székesegyház, püspöki székhely főtemploma. Főleg az olasz, német és észak-európai elnevezésekben. Nyugatabbra a spanyoloknál, franciáknál katedrálist emlegetnek C EKLÉZSIA — (az ekkléssia — népgyűlés görög szóból). Protestáns egyházközség, gyülekezet, az egyházi szervezet legkisebb területi egysége. Megfelel a katolikus plébániának. C FARIZEUS — (a fa- * • riszaioi = elkülönített görög szóból). Az ókori zsidóság egy szektája volt, a törvény betűit szigorúan tisztelték. Mai jelentése ál- szent, képmutató ember. GVARDIÁN — (a guardianus = őr, gondnok latin szóból). A ferencesek, kapucinusok, minoriták rendjében a rendház elöljárója, a kolostor feje, házfőnök. HITKÖZSÉG — Zsi- ■ nagógához vagy imaházhoz tartozó zsidó hívek összessége. I ISTENÍTÉLET — A *" középkori bíráskodás kezdetleges bizonyítási eljárása. A vádlott bűnösségét — megfelelő tanú híján — különféle próbáknak vetették alá. Ilyen volt pl. a tüzesvaspróba: a vádlott néhány lépésre tüzes vasat vitt, s ha bepólyált kezén harmadnapra nem maradt súlyos égési sérülés, ártatlannak nyilvánították. ] JEZSUITÁK — XVI. '■ szd.-i spanyol alapítású katolikus szerzetes- rend. Hivatalos neve: So- cietus Jesu = Jézus Társaság, innen a népnyelvben a jezsuita név. 1/ KÁLVÁRIA — Ke- résztút. Krisztus kín- szenvedését és halálát hagyományosan 14 mozzanatban ábrázoló kép-, vagy domborműsorozat. Minden katolikus templomban megtalálható. Régebben többnyire a települések határában, dombra emelkedő út mentén állították fel a 14 stációt (állomást), és a domb tetején a három keresztet, esetleg kis kápolnát. ; LEGÁCIÓ — (a de- legáció = küldöttség latin szóból). A református papnövendék nagyabb ünnepeken történő prédikáci- ós és adománygyűjtő útja. METROPOLITA — (a metropolis = nagyváros görög szóból). Főpap á görögkeleti egyházban, rangja kb. azonos a katolikus érsekkel. U NUNCIUS — (a nun- tiare = hírül ad latin szóból). A pápa követe, kinevezése alkalmanként történik. O ORNÁTUS —_ (díszá- ■ tett, latin szó)". Magas rangú pap, főpap dísz- öltözete, melyet ünnepi szertartásokon visel. P PARÓKIA — (szál- ■ ■ lás, görög szó). Katolikus vagy protestáns pap lakóháza és hivatali helyisége. p RABBI — (meste- rém, héber szó). Zsidó pap, hittudós, vallásos tanító megnevezése. C SEKRESTYE — Ka- tolikug templomokban a miseruhákat és egyéb szertartási kellékeket őrző helyiség. A templom szentélyéből nyílik, itt öltözik a pap és innen vonul ki a szertartások elvégzésére. T TONZURA — (nyí- * * rás, latin szó). Egyes katolikus szerzetesrendekben a papok jellegzetes hajviselete, a fejtető hátsó felén nyírt kerek folttal. Ij ÜR VACSORA — A protestáns istentisztelet szertartása, a hívők kenyeret és bort vesznek magukhoz, mint Krisztus jelképes testét és vérét. A Biblia szerint Krisztus, halála előtti utolsó vacsorán hagyományozta ezt a szertartást apostolaira. Y VECSERNYE — ” • (szláv eredetű szó, az est fogalma rejlik benne, mint a vacsora szóban). Eredetileg a napi kötelező zsolozsma esti imádsága, vagy a katolikus liturgiában a késő du.-i, vagy esti ájtatosság, templomi szerfoptóe 7- "ZSINAT — (a szün- hodosz = összejövetel görög szóból), a, a világ katolikus püspökeinek egyetemes gyűlése, mely fontos egyházjogi és hitelvi kérdésekről határoz, b, a protestáns egyház törvényhozó gyűlése. Reiter L. Misszió Hiszek az egy Űrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, Aki az Atyától született az idő kezdete előtt, Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. (Hiszekegyből) * Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél. Minden Általa lett, ami lett. Benne volt az élet, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (Jn. 1. 1—5.) A megbocsátás mértéke Nemrég történt. Egy csapat fiatal együtt ment a a strandra. Amikor hazaértek, egy kisfiú sértődött, haragvó tekintettel elvált a csoporttól. — Mi bajod van? — érdeklődött édesanyja. — Haragszom!» — volt a válasz. — Miért? — Mert belemártottak száraz nadrágomban a vízbe! Arra a fiúra különösen haragszom, mert ő volt, aki ezt tette. Sok időbe . tellett, míg sikerült őt megbékíteni. Nehezen mondta ki, hogy megbocsátok. Mi felnőttek is gyakran haragszunk. Csak egy kicsit „kulturáltabban”, leplezettebben. Néha nem is leplezzük. Haragszunk a szomszédra, a főnökre, beosztottra, férjre, feleségre, s lehetetlen felsorolni, ki mindenkire. Miért nem bocsátunk meg? Miért vagyunk engesztelhetetlenek? Segít ez a bajon? Péter ezzel a kérdéssel fordult Krisztushoz: „Hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?” (Mt. 18. 21.) A rabbik tanítása szerint a harmadik vétséget még meg kell bocsátani. Péter azt gondolta, hogy Krisztus tanítását valósítja meg, ha ezt a számot hétre emeli. Jézus azonban azt tanította, hogy soha ne fáradjunk el a megbocsátásban. Nemcsak tanított, hanem ezt gyakorolta is. Különböző embereknek bocsátotta meg vétkeiket. Meghalt, hogy mindenkinek aki kéri, megbocsáthasson. Ha képzeletben felnézel a kereszten függő Megváltóra, s szemeibe tekintesz, amelyeket elhomályosít a halál, tudod-e mondani: „Nem bocsátók meg”? Tudsz-e haragot táplálni látva azt a fáradt arcot, amelyen vércsíkok futnak végig, melyeket a tövisek fakasztottak? Engesztelhetetlen maradsz-e ha hallod, hogy ellenségeiért imádkozik? Kemény marad-e szíved, ha tudod, hogy mindezt érted tette, a te bűneidért? Megbocsátasz-e ? Én igen! Gyűrűs István Hozzáértő dolgozó nép „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Hogyan irányíthatod saját sorsodat? Hogyan szólhatsz bele azokba a folyamatokba, amelyek meghatározzák jövődet? Mit tegyél, hogy ne válj teljes kiszolgáltatottá? Napjaink kínzó kérdései ezek, nehéz rájuk választ kapni. De mivel élned kell, és Te is emberhez méltó módon akarsz élni, ki kell küzdened a választ ezekre a kérdésekre! Ha fegyelmezett vagy és kitartó, igyekezetedet siker fogja koronázni, Mit tarts szem előtt? Három dolgot: a hozzáértést, a munkához való viszonyt és a nép megbecsülését. Hogy hozzá nem értő bunkók és szélhámos csibészek ne folytathassák sorsunk elbarmolását, dolgozz azon, hogy minden helyre a leghozzáértőbbek közül legyen a legalkalmasabb személy kiválasztva! Ehhez az kell, hogy te magad is legyél hozzáértő, nemcsak a szakmádban, hanem az emberek kiválasztásában is. Hogyan érheted ezt el? Több dologra van szükséged: — hegyen tiszta a lelkiismereted! Így nyugodtan bírálhatsz, ha szükség van rá, mert nem kell attól tartanod, hogy akit megbíráltál, az orrodra veri valamelyik bűnödet. — A szívét is vizsgáld az embereknek, ne csak a szavaitI — Mindig mindent ellenőrizz! — Legyél szeretetteljes és udvarias mindenkivel, ne gyanakodj indokolatlanul, de bizalmat se előlegezz senkinek! — Sose veszítsd el a fejedet, ne lelkesedj mértéktelenül, de ne is keseredj el soha! — Minden közösségi megnyilatkozásod előtt írd össze magadnak, hogy milyen kérdésekre akarsz választ, mit akarsz elérni és mit akarsz elkerülni! — Legyél céltudatos! Minden fontos dologra vonatkozóan előre írd össze, hogy mik azok a követelmények, amiknek teljesítését nélkülözhetetlennek tartod! Igyekezz konkrétan fogalmazni, hogy miket kell feltétlenül megvalósítani és miket kell minden körülmények között elkerülni! — Gazdálkodj erőddel és lehetőségeiddel! Mindig mindenben állíts fel fontossági sorrendet! Ne pazarold idődet, energiádat lényegtelen dolgokra! — Végül talán a legfontosabb: ha valamit fontosnak tartasz, akkor biztosítsd annak többszörös ellenőrzési lehetőségét is. Gondoskodj róla, hogy te is részt vehess az ellenőrzésben, ne legyél rest erre a munkára. (Részlet az Üt, Igazság, Elet katolikus kiadvány mellékletéből.)
