Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1990-09-19 / 143. szám
4 izEFTznii 1990. SZEPTEMBER 19., SZERDA Gondolatok az idegen nyelvek tanulásához tel, az bizonyára gazdagabb lesz anyagi javakban, de valamiben örökre szegény marad. Számára soha nem tárulkozik fel a nyelv szépsége, s az idegen nyelv csak gátak sorozatát jelenti, korlátokat és nem távlatokat. Aki azonban fokozott érdeklődéssel közelít az emberi kultúra e csodálatos termékéhez, az előbb- utóbb megsejthet valamit abból a titokból, melyet bármely, számára ismeretlen nyelv rejteget. Részese lehet a felfedezés nagy kalandjának, s ez bőségesen kárpótolja majd azért a nagy fáradozásért, mely munkáját kiséri. A nyelvtanulás sok türelmet és kitartást követel, s ezt szem előtt kell mindig tartani. Piláth Károly A Dejtari Általános Iskola első osztályosai: felső sor: Megyeri Bernadett, Parnicsán Kinga, Szalai Veronika, Petrezselv Kornél, Trubin Gábor, Papp Szabolcs, Sinkó Ádám, alsó sor: Kiss Csaba, Galanics Zoltán, Dankó István, Horváth Richard, Németh István, Petrezsely Tibor, Baranyi Georgina, Bodor Katalin, tanítónők: Buth Erika (fehér köpeny) és Parnicsán Ferencné. Dejtáron mindenki igyekszik segíteni A dejtári első osztályosok óvodai előkészítés után kezdték meg idén szeptemberben az iskolát. Egész napos rendszerben tanulnak, a nap egyik felében Buth Erika tanítónő, a nap másik felében Parnicsán Ferencné vezetésével. Az iskolaév beindítására az intézmény körülbelül félmillió forintot fordított, újrafestették a nyílászárókat, kicserélték a linóleumot, rendbehozták az iskolaudvart, virágtartókkal, pihenőpadokkal csinosították környezetüket. Figyelmet fordítanak a sportlétesítmények létrehozására, mivel tornatermük nincs, - a gyerekek télen a kultúrházban tornásznak - igyekeznek kihasználni a szabadtéri lehetőségeket. A jövőben egy teniszpályát is szeretnének építeni. A diákok szakkör keretében tanulhatnak eszperantót, német és angol nyelvet. A következő évtől a nyelvtanulás beépül az órarendbe is. A hittan tanításának megoldása nem okozott nehézséget, az alsósok délelőtt, a felsősök délután járnak hitoktatásra. Az iskola erőfeszítéseket tesz a költségvetési keret bővítésére, minden lehetőséget megragadnak, hogy pályázótok útján pénzhez jussanak. Ezenkívül továbbra is számítanak minden kívülről jövő támogatásra, segítségre, hiszen ebben az évben is jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a szülők és más intézmények az iskola szebbé, jobbá tételéhez. L. T. Következő számunkban a Karancskeszi Általános Iskola első osztályosairól olvashatnak. Ismét előtérbe kerül az idegen nyelvek tanulásának fontossága, szükségessége. A célok különbözőek, kinek munkájához szükséges, kinek előmenetele függ ettől, ki a nyelvpótlékra számít. A közös vonásuk: a mindennapi lét, az életkörülmények javítása. Ez valóban fontos, mert a nyelvtudás eszköz ehhez. A gyakorlati szempontokon túlmenően nem szabad elfelejteni, hogy idegen nyelvet tanulni nemcsak fontos, szükséges, de szép is. Aki csupán azért kényszeríti magát egy idegen nyelv bizonyos fokú elsajátítására, hogy megszerzett tudásáról mielőbb „papírja” legyen, s ha ez sikerül, már csak annyit foglalkozik ezzel a nyelvvel, amennyit munkája feltétlen megköve„Órát tartok a hetedik ában, harminc gyermekfej hajol moccanás nélkül a közös munka során a füzetek fölé, és én egyszer csak minden ok nélkül elsírom maga’ , hangosan zokogok, a gyere- k riadtan néznek rám, magam is riadtan törlőm a könnyeimet, míg végre megnyugszom, és megnyugszanak a gyerkek is - beszéli szomorúan történetét fiatal tanárnő barátom, aki egyben a kisváros általános iskolájának igazgatója is. Negyvenéves. Két gyermek anyja. Orosz-történelem szakos. Moszkvában is tanult egykét évig, de magyar egyetemen végzett, mert amott képtelen volt megszokni a levegőt... 1985 körül két-három évig dolgozott á városi pártbizottságon... S éppen itt a bökkenő! Hiába, hogy elismerten kitűnő tanár, hiába, hogy az országrész egyik legjobb iskolaigazgatója: elkezdődött körülötte az idegháború. Pártmunkás volt. Orosz szakos. Kommunista volt... Kiszolgálta a., .és így tovább. .. Olyan pedagóguskollegák tesznek fel neki naponta kínos, megalázó kérdéseket, akik a szakmai tudás terén, az emberi tisztesség terén, a szervezőkészség lerén a bokájáig sem érnek fel. De most úgy vélekednek, hogy a szürke második-harmadik vonalból egy jó dobbantással elő lehet rukkolni az első vonalba, s ha netán az igazgatót menesztik, akár főnök is lehet az ember... A település, ahol mindez zajlik, igenigen kis város. Jó ha nyolc-tíz ezer lakos él itt. Kolóniatelepülést tüntettek ki két-három éve városi címmel. Az értelmiség számaránya, a szakemberek minősége, az itt lehetséges politikai folyamatok értékrendje sok aggodalomra ad okot. Mint ahogy valószínűleg nemcsak ebben a kis városban, hanem szerte az országban még sok tucat álvárosban, kifejezetten településszervezetben ilyen a helyzet. S az is tipikus lehet: hatodrangú kérdéssé válik, hogy nélkülözhetetlenül kiváló szakember valaki, vagy ügyeskedő tanügyi Duma- berci, ha egyszer a pártbizottságon, a tanácson dolgozott az egyik, a másik pedig nem... Mintha senki sehol nem gondolná végig, hogy az utolsó tíz évben a hibát hibára halmozó pártbürokrácia, államgépezet abban már nem hibázott, hogy 1951-es modell szerint a legsötétebb tudatlanságot akarta volna pozícióbu emelni, vélt megbízhatóság szerint. Sőt! A legkiválóbb szakembereket emelték ki egy-egy munkahelyen: iskolákban, üzemekben, tsz-ekben belegyömöszölték a pártba a szakértőt, ha éppen nem pártonkívüli volt, és irány az apparátus. Néha még választási lehetőség sem volt, csak finom kényszerítés: menni kell. S kiszabadulni meglehetősen nehéz volt. A kisvárosi iskolaigazgató viszonylag hamar „szabadult”, mert túl egyéniek voltak a „meglátásai" a főelvtársak részére. Szabadult. Helyettes igazgató, majd az egész testület egyetértésével igazgató lett. Jól dolgozik. Rend van. Rend volt az iskolában, a gyepekek imádják, a szülők tisztelik. S most sír a katedrán, mert tudatos macerákkal széttrancsí- rozzák az idegeit... Meg kéne szólalni valahonnan, deus ex machina valami isten hangnak: ne ő sírjon a katedrán! Sírjanak a tudatlan gyorstalpalókon felminősített rossz tanárok, rossz igazgatók... Itt a XXL század: az emberi méltóság, a bölcsesség ígéreteivel kínálkozik. Hogyan visszük át a gyermekeinket az ígéretek part iára. lm az iskolákban újra tombolni kezd a kontraszelekció? Erdős István Társbérlet a tengerben A korallzátonyok a Föld legnagyobb kiterjedésű, élőlény alkotta képződményei. A geológiai időszámítás évmillióival mérve még ezek az időtlennek tűnő, hatalmas méretű zátonyok is rövid életűek. Létük erősen függ a globális éghajlatváltozásoktól, a tengerszint és a tengervíz hőmérsékletének alakulásától. A zátonyépítő korallok csak igen sekély, legfeljebb 50-60 méter mélységű, 25 foknál nem hidegebb, tehát főként trópusi vizekben életképesek, de igen érzékenyek a víz sótartalmának változásaira is. Ha e feltételek közül valamelyik is megváltozik, a zátony pusztulni kezd, s előbb- utóbb kőzet, koraiImészkő lesz belőle. Az idők folyamán eredeti keletkezési helyükről akár többezer méteres magasságba is felemelkedhetnek a hegységképződések során. E rendkívül kicsiny skálán mozgó tűrőképesség elsősorban egy különös együttélés, szimbiózis következménye. A zátonyépítő korallok testszövetében ugyanis egysejtű, önálló életre képtelen algák, zooxanthellák tenyésznek, amelyek meghatározó jelentőségűek a korallok életében. Mindenekelőtt lehetővé teszik, hogy a sok kicsiny korallpo- lip olyan sajátos mészvázszerke- zetet építsen, amely együttesen ellen tud állni a zátonyt ostromló hullámoknak, így az építmény méretben is fejlődhet. Ugyancsak nagyon fontos, hogy az algák fotoszintézisük révén - minthogy oxigént bocsátanak ki - megkönnyítik a korallok légzését. Ugyancsak az algák segítik hozzá a koraitokat ahhoz, hogy környezetükből szervetlen tápanyagokat, például nitrogént is fel tudjanak venni. Erre a nem szimbionta koraitok képtelenek. Az algák számára az együttélés legalább ennyire életbevágó. A létfenntartásukhoz szükséges tápanyagok koncentrációja ugyanis nagyon kicsi a tengervízben - a trópusi, meleg tengerek különösen szegények e téren -, a koraitok testszövete viszont igen gazdag tápanyagokban. Születésnapi bulira készül a Salgótarjáni Öblösüveggyár művelődési házában működő Vidor-klub. A változatos programban október 27-én a többi között élőzene, táncbemutató, sorverseny és sok más rendezvény szerepel majd. Addig is, szombatonként diszkó és különböző játékok várják a fiatalokat. R. Tóth Sándor felvételei Államférfi a falon Richelieu bíborosról feljegyezték, hogy Grammont herceg éppen akkor nyitott be hozzá, amikor a francia államférfi ingujjra vetkőzve a falra ugrált. A herceg udvarias emberhez illően ledobta a kabátját, és fogadást ajánlott a bíborosnak, hogy ő is ugrik akkorát. így aztán a két politikai nagyság versenyt ugrott a falra. Egyébként valamikor, századokkal ezelőtt divatos volt a falra futás sportja. Kellő gyakorlás után az ügyes sportoló 2-3 méter magasra is képes volt felszaladni a meredek falon. Állítólag a falra futás rekordját Kristóf bajor herceg tartja, aki 1490-ben áfáiról lerúgott egy 3,40 méter magasságban bevert szöget.
