Új Nógrád, 1990. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1990-09-19 / 143. szám

1990. SZEPTEMBER 19., SZERDA UEFLEnJ 5 Válasz Szabó János Úrnak! Nagy érdeklődéssel olvastam az újságban megje­lent cikkét, amelyben arról ír, hogy az Antall-kor- mány egy kifosztott országot örökölt. Nekem más a véleményem. Remélem, ön is elismeri, hogy Salgó­tarján rendkívül sokat fejlődött, változott, egy hús­zezer lakosú, falusi jellegű kisvároból ötvenezer lakosú megyeszékhellyé vált. Lakótelepek épültek, saját házak, telefonközpontok, utak, távfűtés, gáz­szolgáltatás. Sok az autó, néha még túlságosan is sok, hiszen az utak néha egymásba érnek. Csak egy példa: 1945-ben Salgótarjánban egy személygépko­csi és két taxi állt rendelkezésre. Hol vagyunk már ettől? Balassagyarmatra is alig lehet ráismerni, de folytathatnám a sort Pásztóval, Szécsénnyel és Bá- tonyterenyével is. Azt mondják, tönkre tettük falvainkat! Nézzük, mi a valóság. Aki járja a megyét, tudja, hogy kétszintes villák sorakoznak mindenütt, szebbnél szebb házak. Azt hiszem, ezt a fejlődést az ország­nak szinte minden településére el lehet mondani. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy a múlt vezetőinek hibás gazdaságpolitikáját értékeljem. Úgy tudom, hogy 1971-ig az országnak nem volt adóssága, ebben az évben vették fel az első egymilli- árd dollárt, amit aztán követett a többi. Az esedékes törlesztési hányadot és a felgyülemlett kamatot a népgazdaság már csak újabb hitelek felvételével tudta rendezni. Ezután már nem volt megállás, bezárult az adósságcsapda. Úgy vélem, úgy becsüle­tes és tisztességes egy értékelés, ha nem csak a mérleg serpenyőjének egyik oldalát nézzük, hanem mindkettőt. t Mucsi Lajos Salgótarján Ilyenek az utazási normák? Egyre gyakrabban figyelek meg egy ismétlődő jelensé­get a tömegközlekedési jár­műveken. Ha valaki följutott az autóbuszra, foggal-kö­römmel ragaszkodik „pozíci­óikhoz”, a világ minden kin­cséért sem menne beljebb, hogy utat adjon a többieknek. Lassan megszokjuk az ál­landó taposódást. Nemrégi­ben két fiatal lányt figyeltem meg, akik szilárdan megka­paszkodtak az ajtó melletti fogódzkodóban és csak a fe­léjük ható lökések, könyöklé­sek késztették őket arra, hogy beljebb menjenek. Mi­ért vagyunk ennyire figyel­metlenek, érzéketlenek, kér­deztem magamtól. Nem le­hetne másképpen? Obrusánszky Borbála Salgótarján s Állami Biztosító: Nem kifizetődő - a biztosított dönti el A múlt hét szerdáján Postánk­ból című rovatunkban „Sertés­vész ellen a biztosító sem véd” című írással kapcsolatban Kékesi László, az Állami Biztosító salgó­tarjáni fiókjának vezetője az alábbiak közlésére kérte fel szer­kesztőségünket.- Központunk 1990. január 1- jétől nem engedélyezi az egyéni állatbiztosítások kötését. Nem azért, hogy netán sertéspestis van a megyében, hanem azért, mert nem találta meg a számítását en­nél a kötvényformánál. Az új konstrukció beindítására előre­láthatólag 1991. január 1-jével kerül sor. Ami pedig a lakásbiztosítással kapcsolatos kifogását illeti, arra hívom fel szíves figyelmét, hogy az új modulrendszeres konstruk­ciónknál mindig a biztosított maga dönti el, milyen alapbizto­sításokat és milyen kiegészítő biz­tosításokat köt, illetve ezeket jól felfogott érdekeinek megfelelően miképpen variálja. Az érdeklődés középpontjában Jobbágyi Az érdeklődés középpontjába került az Új Nógrád riportja, ame­lyet Vaskor István írt a Jobbágyi­ban folyó önkormányzati válasz­tási kampányról. Azóta szinte egyfolytában érkeznek a levelek, telefonok. Vélemények és ellenvé­lemények csapnak össze. Mai postánkban a Jobbágyival foglal­kozó levelekből adunk válogatást. Nagy felháborodással olvastam az Új Nógrádban Vaskor István riportját, amely az SZDSZ jobbá­gyi szervezete választási kampá­nyával foglalkozik - írja Tahon Gábor okleveles gépészmérnök. - Elöljáróban annyit, mint szabad- demokrata, én magam is osztom az ominózus plakátról kialakult közvéleményt, mint ahogy az MDF márciusi plakátját is elítél­tem. Felháborodásom oka, a lege­lemibb újságírói etika ugyanis úgy kívánja meg, hogy az ügyben érin­tetlek mindegyikének legyen meg- nyilakozási lehetősége, így az SZDSZ helyi csoportját is illett volna megkérdezni. Ha elzárkóz­nak az interjútól, azt is illik közöl­ni! A riportban nyilatkozóknak azt szeretnénk mondani, hogy megér­tem a vélhetően jogos felháboro­dást, s hogy inkább az SZDSZ- csoport programjára kíváncsiak. Megértem azt is, furcsa, hogy a többpártrendszernek rövid időn belül immár sokadik plakáthábo­rúját kell elszenvedniük. Biztos, hogy átállásra van szüksége a pártoknak és Jobbágyi lakóinak is. A következők előtt azonban értetlenül állok: - Az SZDSZ- esek egyeduralomra törnek... Foggal-körömmel küzdeni fog­nak a hatalomért... Festőt akar­nak polgármesternek?... Erre azt felelem, hogy programja, beszé­dei, rátermettsége alapján válasz- szanak polgármestert - ez a véle­ményem. Hornyák Miklósné, a jobbágyi ABC vezetője így foglalja össze véleményét:- Elöljáróban meg kell jegyez­nem, hogy az egész dolog nem az SZDSZ és én közöttem, hanem Kalmár Imre és én közöttem zaj­lott. Augusztus közepén egy szombat délelőtt az SZDSZ helyi szervezete az ABC előtt folytatott közvélemény-kutatást. A bolt korlátáit az ő transzparenseikkel borították be, és a zászlótartóba az ő zászlójukat rakták ki. így kezdődött a bonyodalom. Én ki­vittem a piros-fehér-zöld zászlót, mivel az augusztus 20-i ünnep következett. Szóváltásba kevered­tünk Kalmár Imrével, elhangzot­tak sértő mondatok, jócskán poli­tikai utalásokkal. Azt is mond­tam, hogy rajtam kívül még több millióan éltek a negyven év alatt ebben az országban, és kérdezem, milyen alapon gázol bele más be­csületébe? Attól még az SZDSZ megmérettetheti magát, de ne má­sok rovására. Én igyekeztem a munkámat tisztességesen elvégez­ni, és ezután is nyugodtan szeret­nék dolgozni. Azt tartom becsüle­tesnek, ha az igazsághoz híven mondjuk el a történteket. Vagy ehhez már bátorság kell? Dr. Boros Imre körzeti állator­vos Pásztóról küldte levelét, amelyben a „jobbágyi nagytakarí­tásról" közli mondandóját. Le­szögezi, hogy nem kíván sajtóvitát az ottani SZDSZ-esek megnyilvá­nulásairól, transzparenseik szöve­géről. A vélemények nem mindig egyeznek, és a módszerekről is lehetne vitatkozni. Nem értek egyet a szerző témakezelésével, az írást egyoldalúnak tartom. Öt éve vagyok körzeti állator­vos Jobbágyiban. Ismerem a köz­séget, ismerem Kalmár Imrét, sor­sát, de ismerem Kis Gábort és feleségét, sőt a tanácsi apparátus munkatársait is. Az igaz, hogy dolgos emberek lakják a községet, de attól még politizálhatnak. Kal­már Imrét nem szólaltatta meg, pedig a tisztesség is úgy kívánta volna, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Az is félő, hogy a tanács munkájára, illetve a helyi SZ DSZ-csoport tevékenységére vonatkozó minősítések egyoldalú hangulatkeltést szolgálnak. Nem tudom, hogy a riportalanyok mi­ért nem hajlandók megnevezni magukat? Én ezt nem az SZDSZ- csoportnak, inkább az azt meg­előző évtizedeknek tulajdonítom. A cikkben közölt levélről az a véleményem, hogy azt Kalmár Imre írta egykori '56-os társának, Nagy Mihálynak. Úgy vélem, egy magánlevél nyilvánosság előtt való közléséhez a levél írójának a beleegyezése is szükséges. A hivatalok packázásai és egy emlékmű kálváriája Alig több mint egy éve, hogy Salgótarjánban megtört a jég és omladozni kezdett vegre a félelem ködébe burkolt nyomasztó csend. Megszólaltak már nyíltan is azok, akiket évtizedeken át kényszerített hallgatásra a hatalom és elmondhatták, hogy mi történt valójában 1956. december 8-án, városunk, történelmünk egyik legtragikusabb napján. Megdöbbenéssel hallgattuk, kutattuk, olvastuk és megha­tódva határoztuk el egy emlékmű felállítását a dráma színhelyen. Van, aki azt mondta: törődjünk inkább az élőkkel Ign/a van. de az áldozatok alatt nem csak a 131 halottra gondolunk, hanem az élőkre, akik ott vesztették el sze­retteiket, ott lettek özvegyek, ár­vák, sebesültek, ott tört ketté az életük és álmuk a demokráciáról. Mert akkor nem a rangok elvesz­tésétől kellett félni, hanem a bör­tönöktől és kínzásoktól is. Tehát az emlékmű nem csak emlékezés lenne, de engesztelés is egy hu­mánusabb szellemiségre vágyó és megtisztulni akaró város számá­ra. Az első lépést az MDF tette meg, feltételesen tárgyalva Bo- bály Attila szobrászművésszel. Nemsokára csatlakozott hozzánk az SZDSZ is, majd a kör bővült, és ma már minden parlamenti pártnak van képviselője. Jogá­szunk dr. Szabó Sándor (MDF), építész-tervező szakemberünk Gurnics György (SZDSZ) és a bizottság szervezője, vezetője Kun Zsuzsa, a városszépítő egye­sület titkára. Hosszú lenne leírni azt a kálvá­riának nevezhető utat, míg elju­tottunk odáig, hogy végre hivata­losan is elindult az ügy intézése. Nagy segítségünkre volt ebben Brunda Gusztáv (megyei tanács művelődési osztálya), a városi ta­nács részéről pedig Lakatos Judit és Sándor Zoltán vállalta az ügyintézést. Már tárgyaltunk a képzőművészeti lektorátus kép­viselőjével is, amely nemcsak er­kölcsi, de anyagi támogatást is ígért. A kompromisszumot je­lentő megegyezés szerint nógrá­di, illetve a megyénkhez kötődő képzőművészek jelentkezését várjuk a pályázaton, (célunk a helyi művészeti élet támogatása is). Az elkészült makettekről, kisplasztikáktól, a zsűri szakmai ítélete után kiállítást rendez­nénk, ahol a közönség szavazata lenne a döntő. Szerettük volna, ha ez az el­képzelés december 8-ra megvaló­sul! Sajnos, ma már tudjuk, hogy ez lehetetlen. A legutolsó vb-üiés mindent visszavont. Érthetetlen! Igaz, hogy a szovjet emlékmű új temetőbe való áthelyezéséről is dönteni kellett volna, de erre is volt ígéret, és a városi tanácson összehívott lakossági fórum is ez­zel egyetértett. Természetesen tisztelettel és kegyelettel emlé­keztünk volna azokra, kik távol hazájuktól, nem itt akartak meg­halni. Nem kis rosszindulatról ta­núskodnak azok az újságban (Új Nógrád) is közzétett számítások, amelyek szerint a bontás 14 millió forintba kerülnek. Azóta már nem egy vállalkozó jelentkezett, aki kétmillió forintért is vállalja. Különben ez nem a mi felada­tunk. A kor szelleme szerint en­nek mindenképpen meg kell tör­ténnie, történelmi igazságtétel­ként. Azt viszont nehezebben tudjuk kiszámolni, mekkora veszteséget jelent ez nekünk idő­ben és pénzben. Kaptunk több százezer forintos felajánlást is, és leveleket az itt élők köréből. Az utolsó levél írója valamitől még mindig fél, kéri, hogy nevét ne közöljük, de négyoldalas levelé­ből pár sort idéznék. „A re­ményt, a születő demokráciát el- tipró diktatúra, a munkásszolida­ritást gyilkos sortüzekkel porba- sújtó hatalmi téboly is megérde­melné a (kegyeleti hely) megörö­kítést. - Úgy tartom, e tragikus nap gyásznappá lett nyilvánítva, de egy egyetemes harangzúgás is emlékeztethetné a várost és a közöttünk élő gyilkosokat. - Mi­vel itt népirtást követtek el, nép­ellenes bűntettet az illetékes par­lamenti vizsgálóbizottság előtt kezdeményezni kellene az ügy, az országban lezajlott események mindenre kiterjedő vizsgálatát, és egy monstre perben az erkölcsi elítélésüket. - Ügy tudom, közel hatórás dokumentumfilm ké­szült, kérem hassanak oda, hogy az MTV. és a VTV. teljes egészé­ben bemutassa. ” A hosszú levelet olvasva elgondolkodtam. Mit fog majd cselekedni az új önkor­mányzat akkor, amikor elmond­hatjuk, hogy még kér a nép... De sok mindent kér! Nem kevés fe­ladat vár az új tisztségviselőkre. Azonban eszembe jutott az is, hogy az új parlament az első na­pon, még a munka megkezdése előtt 1956 szellemét idézte. Re­méljük, hogy erről nálunk sem feledkeznek meg, különös tekin­tettel a közeledő október 23-ra. Fancsikné Csaba Mária Tiltakozik az MDF-szervezet Az Új Nógrád 1990. szeptember 10-én meg­jelent T. Pataki László újságíró „Nem-D-F !!!” című cikkében Fajcsik József mohorai lakos vádaskodásai ellen tiltakozunk! Nem tartjuk korrektnek, demokratikus­nak, hogy a választási kampány idején valaki, jelen esetben Fajcsik József, személye sérel­meit elfordítottan adja le a falu lakossága, illetve a közvélemény felé, felhasználva az „MDF”, mint szervezet nevét. Ezt a megnyilvánulást etikátlannak tartjuk! Helyi szervezetünk, mint pártszervezet sem polgármestert, sem pedig képviselőjelöltet nem indított a helyi választásokon. Ezért ismételten tiltakozunk! az újság­cikkben leírtak ellen. A választásokon független jelöltként minden magyar állampolgár indulhat, akit a lakosság jelöl, ha annak törvényes akadálya nincs. Tudomásunk szerint Fajcsik József a Ke­reszténydemokrata Néppárt elnöke, a Kersz- ténydemokrata Néppárt programját támogat­ja. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy mint koalíciós párt programját támogató ember, személyes problémáit beviszi a pártok neve mögé. Az MDF helyi szervezete a Keresztényde­mokrata Néppártot semmilyen fórumon, és sehol nem pellengérezte ki. Szervezetünk országosan elismert, bizo­nyítja ezt az is, hogy az MDF országosan megjelenő „Hetilapjában” programunk orszá­gosan nyilvánosságra került mintaként. Mi aszerint dolgozunk most is, és ezután is. A Kereszténydemokrata Néppárt pártjának programját nyilvánosságra hozta-e már?... Mi nyitottak vagyunk a kapcsolatok felvételére, ha az a falu közösségét szolgálni kívánja, és nem indít belső szétrombolást. Jelenleg a helyi tanácsot, választások után a helyi önkormányzatot kívánjuk segíteni. Tagjainknak célja a lakosság tájékoztatása, a leendő önkormányzatok működéséről, és segíteni kívánunk abban, hogy az önkormány­zat élére megfelelő polgármester, a testületbe pedig megfelelő emberek kerüljenek. így tudunk előre, tovább haladni! Magyar Demokrata Fórum szervezete Mohora % Építik, bár a fellebbezés nem jogerős! „F.z már visszafordíthatatlan folyamat” - mondta Szélt József úr, a Salgótarjáni Városi Tanács TEF osztályvezetője, amikor egymás mellett néztük a volt há­zam telkén dübörgő alapozási földmunkát végző gépeket. Épül tehát a nyugati városrész „várva várt” újabb vendéglátó egysége, hogy testvérként üdvö­zölje majdan a márottlévőt. Igaz, nagy szépséghibája a gyorsan be­indult építési munkának, hogy a „felrobbant” licitáláson megvá­sárolt volt telkem szerződése fel­lebbezés folytán még nem emel­kedett jogerőre, s az a belügymi­niszter döntésére vár. Említettem Széli úrnak, hogy egy jogvitán alapuló „mérkőzés­nek” is csak akkor van vége, ha annak a „bíró sípszava” véget vet. „Ebben az ügyben a bíró már véglegeset fújt” - felelte. Ezután útjaink elváltak. Hazafelé indulva azon gon­dolkoztam, honnan lehet tudni és biztosra venni a döntés vég­eredményét. Azon is gondolkoz­tam, hogy hol lehet megyénkben az a bíró, aki egyúttal ügyvédi joggyakorlattal is bír. Kíváncsian várom, hogy az igazság és hamisság e tartós via­dalában a helyi rendszerváltás küszöbén hasra esik-e az igazság? Én nagyon bízom abban, hogy nem. Trefimann Imre Margó fényképész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom