Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-11 / 111. szám

1990. AUGUSZTUS 11.. SZOMBAT

un-nzzj

5

Szabad szabályosan is

Sokat vagyok úton. Legtöbbször személygépkocsival. mert így tudom munkámat eredményesebben elvégezni. Mindennapi jelenség az. hogy amikor szabályosan a megengedett legnagyobb sebességgel haladok, autók sokasága előz meg. És nemcsak nyugatiak. Olyanok is. amelyek végsebessége alig haladja meg a megengedett sebességet Elárulom azt is: gépkocsim felverhetné a versenyt a száguldásban.

Miéit alkották meg a KRESZ-t? Mj ez a nemtörődömség? Talán nem vagyok normális? — ilyen kérdésük jutnak eszembe, amikor nagy füstfelhőt kibocsátva. erőlködve vagy hanyag eleganciával, megelőznek. Bízom benne, hogy nem vagyok elszigetelt jelenség.

Aki úgy halad mint én, azzal nem találkozom, mert a távolság, nem csökkenhet közöttünk.

Sajnos, nemcsak a KRESZ-t hágjuk át! Mintha a törvények a szabályok és rendeletek azért lennének. hogy legyen mit megszegni. legyen mit áthágni. Néha úgy rémlik, mintha virtus volna keresztül-ka- sul gázolni mindemen.

És nemcsak emberi törvényeket hágnak át!

Isten ..A Sinai hegyen által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjúval irt kőtáblákat". (Móz. II. 31.1« b-) Ez a tíz- parancsolat. Röviden, tömören összefoglalja azokat az alapvető parancsolatokat, amelyek az erkölcsös élet alapjai.

Földön és az Universum- ban minden a fizikai, kémiai. biológiai és eg>>éb törvényeknek van alárendelve, és ezáltal van rend. Így az erkölcsi életnek is törvénye kell, hogy legyen, ami állandó és örök.

Mégis . megsértjük. Elveszünk belőle, hozzáadunk, s végül nem vesszük komolyan. Mert korlátáit látjuk csak, és azt nőm, hogy véd. hogy értünk van. Véd engem, a becsületemet, egészségemet, gyermekeimet, feleségemet, vagyonomat, életemet és Jézushoz vezet.

Sok dologról állapítottuk meg, hogy vissza kell térni a régihoz. Ebben az esetben is meg kell ezt tenni. Menjünk vissza Isten törvényéhez! Szabad szabályosan is élnünk!

Gyűrűs István

Monokini

Mezítelen Igazságok egy fürdőhelyről

Óival a monokini.

Még csoda, hogy nőm párolog el a Bánki-tó, a perzselő hőségben. Vizében százak, ezrek keresnek felüdülést. Végigtekintve a víztükrön, hamar szembetűnik, hogy számos gumimatrac „titkot" rejt. Fiatalasszonyok, lányok hasalnak egy-egy matracon, gondosan ügyelve arra, hogy avatatlan szem ne lásson többet belőlük, a megengedettnél. Bár, van akit nem zavar a sokaság, s önfeledten átadja magát a miden- oldalú napozás örömének.

A tóstrand szárazföldi részén járva számos lehetséges riportalanyra bukkanok. Tétován mérlegelek egy ideig, hiszen nem tudhatom. hogy közeledtemet

félreértve, melyik hölgy küld el és hová? Végül ösz- szeszedem bátorságomat és odaguggolok két szép alakú lányhoz. Talán még „menő" politikusok is sápadt irigységgel hallgatták volna, milyen diplomatikusan

adom elő, tulajdonképpen, mi js érdekel: az, hogy a lányok, honnan veszik a bátorságot, hogy egy „felöltözött" strandon monoki- niznek. Egy nudistastrandon a túlöltözötteégükkel keltenének feltűnést, itt viszont azzal, hogy az egyik legintimebb testrészük is látható gesztenyebarnák. Nem tartanak attól, hogy megszólják őket. nincsenek kitéve molesztálásnak?

Egymásra néz a két Iánv,

és hallgat. „Védőőrizetük”, Cseh Zoltán szólal meg előszőj':

— Ma már ez természetes, — mondja. — Miért kellene a lányoknak elbújniuk a nap elől?

— Azért itt, Bánkon, még feltűnő a monokinj — ered meg végié Lombos Tímea nyelve, akitől azt is megtudom, hogy mindhárman Balassagyarmatról jöttek. — Előfordul az is, hogy illetlen megjegyzésekkel zaklatnak, vagy ajánlatokat tesznek.

— Próbálták már valamely nagyobb tavunknál, hogy milyenek a napozási és illemszokások? össze lehetne valamiképpen hasonlítani Bánkkal?

— Persze. A Balatonnál például nagyon sokan mo- nokiniznek, és senki nem furcsállja. Mi is ott merészkedtünk először egvrészes- ben sütkérezni.

— Egyszerűen jólesik így napozni — fűzi az eddigiekhez Tímea testvére, Lombos Edit. — Mindkettőnknek ez az első olyan nyara, amikor eldobtuk a felsőrészt.

A lányokat nézve azon morfondírozom, hogy ha mindegyik elhatározásukat ilyen következetesen valósítják meg. akkor sikeres életút Vár rájuk...

K. Gy.

Hűségben, kitartással

Taron a Petőfi utcában el Tóth Márton és felesége, ötvennyolc évvel ezelőtt fogadtak egymásnak örök hűséget. Azóta is együtt élnek meghitt boldogságban takaros kis családi házukban.

Látogatásomkor az udvarban levő szép virágokat csodálom meg, de a háziasz- szóny gyorsan beinvitál o lakásba, ahol szintén rend és tisztaság uralkodik, s éppen a jó falusi „hajkászos pogácsa" készül. A férj, a 81 éves Marci bácsi közben a kertben dolgozgat.

— Mesélne valamit életükről?

— Egy bálban ismerkedtünk meg, ahol a férjem zenélt. én pedig, mint nagylány elmentem vele táncolni. Egy évig udvarolt, majd összeházasodtunk, ö akkoi 24 éves volt, én pedig 19 éves. Édesanyámnál laktunk. Harmincnégyben megszületett az egyik lányom, három évre rá a másik. Sokat dolgoztunk. Csak a két kezünk munkájából éltünk, nem tudott sem egyik, sem a másik szülő segíteni bennünket. De nem is kívántuk el - fűzi hozzá a háziasz- szony szerényen.

— És hol dolgozott?

— Jórészt kinn a termőföldön. Arattam, markot szedtem, csemetét kapáltam, és amikor bejött a tsz, akkor meg oda jártam, és onnan is mentem nyugdíjba —folytatja tovább. - De mielőtt elmentünk ki a földre, megfőztünk, elláttuk a ház körüli teendőket. Gyalog jártunk ki a határba. Sokszor kilométereket. Ha hazajöttünk, akkor vártak az éhes gyerekek, a jószág. S mégis, a régmúlt embere sokat dolgozott, akkor is egészségesebb volt, mint a mostani fiatalság 1

Közben Tóth bácsi is csatlakozik beszélgetésünkhöz.

— Bizony én is sokat dolgoztam már életemben - kezdi. - Bányába jártam Sólymosra, majd Gyöngyösre. Gyalog mentünk, és gyalog is' jöttünk. Minden hét elején felkerekedtünk. Asszonyaink bepakoltak egy egész hétre való élelmet, és mi férfiak indultunk kenyeret keresni. Később én vettem egy használt kerékpárt, és azzal jártam 30-4C km-re.

A fronton is voltam, ahol légnyomást kaptam, a tenyeremet pediq átlőtték. S bi- zonv kis. híján ottmnradtam.

— De azért a vidámság, a jókedv sose hagyja el — szól közbe mosolyogva a feleség. Mindig nagyon szeretett énekelni, zenélni. Volt egy tangóharmonikája, azon játszott, hacsak akadt egy kis szabad ideje a munka mellett. A disznóölésekbe is vitte magával, és a vacsora utón ha hozzá kezdett zenélni, mindjárt jó hangulat támadt. Mi is szorgoskodtunk. Otthon vezettük a háztartást, neveltük a gyerekeket, és kora tavasztól késő őszig a határban dolgoztunk.

— Hogyan teltek a téli napok? — faggatom tovább a ház asszonyát.

— Szőttünk, fontunk, mivel saját kezűleg készítettük a ruhákat az egész család számára. Ilyenkor összegyűltünk egy háznál többen is asszonyok, és így dolgoztunk. Közben daloltunk. meséket mondtunk — emlékezik visz- sza Juliska néni. Aztán telente volt a tollfosztós is. Nyáron meghizlaltu k a libát, lekopasztottuk. s ezt a tollat, fosztottuk téten, és tettük párnába. Készítettük 02 eladólányok staférungját. Be kell vallanom, én szeretek kézimunkázni — mondja vendéglátóm. A kézimunkázást édesanyámtól tanultam. A mai napig is saját magam varrom meg a ruháim. Sőt, a lányaim ruháit is jómagam készítem. Az unokáimnak már csak az átalakítást vállalom, mivel a divatos ruhák kiszobása kissé bonyolult, amit már a 77 évemmel nem vállalok. Ezt a sapkát is én varrtam a férjemnek — mutatja. — Jó kis könnyű anyagból van, és ilyen meleg időben jól védi a fejét amikor kinn munkálkodik a kertben.

Mennyi életerő, tenniaka- rás van ebben a két idős emberben 1

— A jövőre hogyan gondolnak? — teszem fel 02 utolsó kérdésem.

— Szeretnénk, ha így együtt, két lányom, unokáim és déd unokám körében ünnepelhetnénk meg a közeledő gyé mántlakodalmunkat. S erő' ■ és egészségünk sem hagyr el.-sóndorMiért ölték meg Labanc Annát?

Oüket csönd ült a hosz- ^ szú folyosón, csak a/ ügyeleti szoba ajtaján szűrődött ki valami kevéske fény. Az ablakok mogorva udvarra néztek, ahol napközben ugyancsak nagy a nyüzsgés, túráztatják az agyonhajszolt rendőrkocsikat, szerelőik hangoskodnak.

Megvillant egy jelzőlámpa a pulton, felberregett a készülék. Hasra fordította a könyvet és beleszólt a kagylóba.

— Rendőrség. megyei

ügyelet. — Rutinszerűen az órára nézett és a tolla után nyúlt.

— Dr. László István sebészorvos vagyok, egy bejelentésem lenne.

— Tessék, hallgatom.

— Kérem, a hajnali órákban a Szentpéteri kapui kórház nővérszállójáról az osztályunkra szállítottak egy fiatal nőt, aki több késszúrástól vérzett. Itt, a? osztályon életmentő műtétet hajtottunk végre rajta, de nem tudtunk segíteni, négy óra negyven perckor meghalt.

— öt óra, regisztrálta az ügyeletes és nyomban a másik telefon után nyúlt, tárcsázott.

A helyszíni szemlére érkező bizottságot vasárnap reggel 7 óra 10 perckor különös látvány fogadta a nővérszálló hármas számú szobájában. Kitört ablaküveg szilánkjai a parkettán és vérnyomok mindenütt; a párkányon, a falon, a bútorszöveten, a villanykapcsolón, az ablakhoz közeli ágy lepedőjén, a kilincsen, az elsötétítő függönyön, az előszobát a hálótól elválasztó függönyszárnyon, a vállfára akasztott szép csipkeblúzon. (Az elcseppenő, elmaszatolódó vérnyomokról a szakmai vizsgálatok kiderítették, hogy a felsorolt tárgyakon mindenütt az áldozat vére található.)

A szerény bútorzáré szobában, Labanc Anna ágyán, egyetlen ruhadarab és egy táska. Kincstári fehér vaságy, szakasztott olyan, mint a kórtermekben a betegeké. A táskában bérlet a 12-es buszra, egy neszeszer, benne

ebédjegyek, fekete gépse- lyemcérna tűvel, fehér csipke harisnyatartó, szemöldökceruza, szemfesték. És egy notesz. A noteszban bejegyzések, címek, telefonszámok. Ezek a bejegyzések évekig izgalomban tartották a gyilkosságról sokféle mendemondát összehordó jól tájékozottakat. (Hosszú évek tetemes új információi is bizonyították, hogy ezek nem vitték közelebb a megoldáshoz a rendőröket. Ami pedig a rémtörténet éhségét illeti, nos ennyi idő eltelte után sem kerekedik ki valamire való sztori az adatok, címek, nevek halmazából. Jó és kevésbé jó ismerősök, barátnők és barátok tüzetes meghallgatását tették lehetővé e bejegyzések.)

A bizottság nemcsak a szobában vizsgálódott centiméterről centiméterre haladva, hanem a betört ablakon kívül is. Nyomokat kerestek és találtak is. Például egy lábnyomtöredéket, egy törött gombot, majd a menekülő gyilkos vélhető útjának irányában még két egyforma gombot.

Az ablakpárkányon kívül is vérfoltok, nyomok a járda melletti virágágyban.

Jószerivel ennyit gyűjtöttek be a helyszínen a nyomozók. Valószínű azt mondhatták magukban, hogy ez nem sok. Aztán minden szóba jöhető tárgyról mintát vettek. (Ezek a mai napig rendelkezésre állnak és az újabb tudományos, kriminalisztikai vizsgálódási módszerek segítségével szóra bírhatok, beszédesebbek, mint annak idején.)

Valójában mi is történhetett 1070. április 19-én három óra után a nővérszállón.

a hármas szobában, illetve az újabb feltételezések szerint annak ablakában?

Aki hitelesen elmondhatná, már nem él, aki viszont elkövette, húsz éve hallgat.

Tanúk és szakemberek, kórházi munkatársak, szobatársak, százainak meghallgatása után. a különböző speciális bűnügyi szakmák legkiemelkedőbb képviselőinek véleménye alapján azonban összeáll a kép a közvéleményt évtizedek eltelte után is élénken foglalkoztató gyilkosságról és valamennyire a tettesről is.

A gyilkos a késő éjszakai órákat választotta tettének elkövetéséhez, amik .

már az éjszakázást jól viselők is elvesztik éberségüket, ellankadnak. Akkor jött éles pengét rejtegette. viseltes pongyolába csavarva. A szoba sötét volt amikor uz ablakhoz ért. Az első feltevések szerint betörte az ablakot és nagy lendülettel rontott rá az alvó, az alvásból felriadó fiatal ápolónőre. Ütött és szúrt. Dulakodtak. A szerencsétlen nő mentette magát, az életét, Kezét arca elé kapva is több szúrás érte. Szeme fölött és alatt, a nyakánál is több helyen a testébe hatolt az éles penge. homlokcsontot, bordát metszett. Aztán a tettes pánikszerűen menekült, mert tisztában volt vele. hogy az üvegcsörömpölésre, a zajokra felébredhet valaki és felismerhetik.

Vajon felismerhették a gyenge utcai világításnál? Kint egyetlen kandeláber, a szobákban sötétség. Vajon Labanc Anna látta-e, felismerte-e gyilkosát? A történtek után hamarosan bekövetkezel! haláláig erre nem válaszolhatott. Mamar elvesztette az es. letét, ám amíg magánál v. .1, szavai az élethez való kétség- beesett kapaszkodás töredéke,- megnyilvánulásai voltak.

1. Ot Helyszín