Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-09 / 109. szám
mimmi 1990. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Ellopott istenek A hírügynökségek világgá röpítették a hírt. a korintoszi archeológiái múzeumból elloptak két értékes szobrot, Aphrodité és Szerapisz szobrait. Kiket is ábrázolnak ezek a szobrok? Aphrodité a görög mitológiában a szerelem és a női báj, a szépség istennője. Tisztelete még a Homérosz előtti időkben keletről, Cipruson és Kithéra szigetén át, főként föníciai közvetítéssel jutott Görögországba. Egyesek szerint Zeusz és Dioné lánya, más monda szerint a tenger habjaiból született. Már amikor szárazra lépett a tengerből, buján kizöldült lába alatt a fű, jöttére párosodtak a farkasok, medvék, oroszlánok... Nem állhat neki senki sem ellent, mert magában hordja a kellemet, a bájt, a rábeszélést, a csevegő szerelmet. De a görögök eléggé korán különbséget tettek a házasságban kielégítést óhajtó szerelem és a puszta nemi ösztön istennője között; tiszteltek ugyanis egy Aphrodité-Uraniát és egy Aphrodité-Pándémost. Az előbbihez házasságok kötésével gyermekáldásért esdekeltek, ő őrködött afölött is, hogy a házassági ígéreteket a szerelmesek beváltsák. Utóbbi védőasszonya volt a hetéráknak, s kultusza egész Görögországban elterjedt. Athénben tiszteletére Solón templomot emelt, melyben a prostituáltak kénytelenek voltak bárkinek kedvére lenni. Aphroditének szentelt állat a veréb, a galamb, a hattyú, a nyúl és a delfin, a növények közül a rózsa, a mák és a hársfa. A monda szerint a bicegő kovácsistennek, Héphaisztosz- nak lett a csapodár felesége. A trójai Ankliszésztől született fia, Aeneas a római nép legendás őse. Szerepét egyébként a rómaiaknál Venus töltötte be. Aphroditét előszeretettel ábrázolták a művészek. ‘Keleten meztelenül, két kezével a mellén ábrázolták, Görögországban az archaikus korban ruhásán. Az egyik legismertebb ábrázolás a párizsi Louvre-ban őrzött milói Vénusz. A másik ellopott szobor Szerapisz egyiptomi istenséget ábrázolja. Egyiptomi neve Oszár- Apisz, aki már, II. Ramses korában nagy tiszteletben állott. Tiszteletéhez különböző misztériumok fűződtek: templomai voltak egész Egyiptomban, fő szentélye azonban Memfiszben volt, a Se- rapeum. Az alvilág királyának és a termékenység istenének tekintették, de Rával azonosítva napistenként is tisztelték. A Ptole- maiosz-dinasztia uralkodása idején a birodalom főistene lett. Kultusza a hellenizmus korában ízisz kultuszával egyesítve terjedt el Görögországban, Itáliában és Germániában. A római kormány többször föllépett kultusza túl- tengése ellen. Képünkön: Aphrodité és Szerapisz ellopott szobra. (MTI külföldi képszerkesztőség) Gyerinekkönvvek, mesefüzetek A Képzőművészeti Kiadónál még nincs komoly hagyománya a papírjátékok gyártásának. Alig egy évtizede készültek az első - logikai és kombinációs készséget fejlesztő - játékok. Sikere volt a különböző összerakó játékoknak, a Varázsfazék és a Capitaly társasjátékoknak. A Csak rajzolok című kifestőfüzet négy változata a vártnál korábban talált gazdára. Ezekben a napokban került az üzletekbe a kiadó három újdonsága. A lassan feledésbe merülő Mátyás király-meséket elevenítik föl az Egyszer volt Budán kutyavásár és Az aranyszőrű bárány című könyvek. Az olvasás örömét Hernádi Paula bájos, színes rajzai teszik teljesebbé. A kicsiknek nyújt kellemes és hasznos kikapcsolódást a Leopold és az egerek című színező mesefüzet. Két orosz művész, Reznikov és Nazaruk grafikáival adnak feladatot a gyermekeknek. A Walt Disneyéhez hasonló kedves figurák élik zajos mindennapjaikat a Cicadoromb utcában. Leopold és az őt állandóan bosz- szantó rosszcsont egerek végül kibékülnek, és a történet végére érve a gyermekek kézügyessége is gazdagodik. Ugyancsak a közelmúltban látott napvilágot a Képzőművészeti Kiadónál Kányádi Sándor kis gyermekversgyűjteménye. Az évszakokról, a növényekről, az állatokról, a tikkasztó napsütésről és a suhogó záporról szóló költeményekhez Rényi Krisztina készített színes rajzokat, amelyek - a versekkel együtt - az ember és a természet megbonthatatlan kapcsolatáról vallanak, Kinyílott az idő címmel. film A menekülő ember Amikor, vagy három éve elkészült ez a film, mintegy harminc évre előrelendült a szerzők tudományos fantasztikus „fantáziája”. Úgy vélekedtek, hogy a harmadik évezred tízes éveinek vége felé az emberi nem teljesen elhülyült, „túlélői” olyannyira a tömegkommunikációs játékok, őrületek rabjai lesznek, mintha saját agy nélkül élnének, s csak vezényelt hisztériás központi agyak dróton rángatott bábui lennének. Túlélőkről azért beszélek, mert a filmtörténetből valószínűnek látszik, hogy valamiféle apokaliptikus világpusztulást követő barbár korszakban vagyunk, ahol a hipertechnika, a számítógépekkel vezényelt diktatórikus viszonyok táborokba zárják azokat, akiket a tipikustól eltérő viselkedés miatt oda kell zárni. A menekülő ember és társasága ilyen munkatáborból menekülve jön össze az abszurd tévékvízzel, a menekülőember-játékkal: profi megsemmisítők üldözik az amúgy is halálra szánt „bűnözőket”, a tévénézők gyönyörűségére. Nagyfűrésszel, elektromos sütőapparátussal és egyéb agyrémségre emlékeztető üldöző szerkentyűkkel. Ha a bűnözők nem igazán azok, amiknek látszanak, a játékbeli nézők akkor is olyan lelkesen szurkolnak a megsemmisítésükért. mint egy parádés gólnak örülnek a fociban.. . A menekülő ember: Schwarzenegger! Tömeggyilkolási parancsot megtagadó katona, akiből a diktatúra manipulációja kreál tömeggyilkost, egy első számú közellenséget. A csúcstechnológiára épülő barbár rend, a vele összefonódott tévés őrület rajta nem győzhet: a pitizsarnok pózába alázott kvíz játékvezetőt a morbid mese végén ő lövi ki a startszerkentyűn: meneküljön a zsarnokság szimbóluma. miközben a felkelők szétzúzzák a zsarnokságot. Amikor a fekete video jóvoltából először láttuk ezt a mozit, nem tűnt fel, mennyire bárgyúbrutális rémségeket adagolnak mulatságunkra. Most a filmvásznon nyilvánvalóan kiderül, sem R. Bachmann (alias Stephen King) forgatókönyvíró. sem 1’. M. Glaser rendező tehetsége nem elég ekkora méretű akció- film-konstrukció működtetéséhez. így maradnak egymás mellé rakott titokzatos pusztító-csatázó gyilkossági kísérletek szadiszti- kus mozzanatai jó másfél órára. Csak az isten mentsen meg tőle, hogy valaki az alkotók mentségéül azt hozza fel, hogy a film az agypusztító amerikai televíziós játékok gúnyirata akarna lenni! Nem! Izgalmasságide, látványosság oda, a film úgy rossz, ahogy van. Erdős István A Tanácsköztársaság téren ^ kiállított szabadtéri szobrok között sétálok, faggatom a mű- vészblikkfangokat, és egyre kevésbé tudom megfogalmazni az alkotás lényegét, a műbe zárt közlendőt. Valami mintha végleg elveszett volna. Az anyag elidegenült alakokat ölt a szobrászkezek alatt, esztétikai érzékemet teszi próbára mindegyik remeklés. Szeretném érteni a teremtő-ihle- tett perceket, melyben az emelkedettség sárba rúg, emberi salakokat szül. Forgolódok a művek hálójában, s vergődök, mint Pilinszky hala. Milyen partra vetettek? Pokol ez vagy éden? Esetleg a semmi? Elő nirvána? Katató- nia? Szemlélődve Koponyámban ott lüktet a hiány. Szemlélődöm szépre éhes szemekkkel, keresem a hozzám szólót, melytől gyarapodhatok - de hiába. Mintha nem egy földön, nem egy országban, más nyelven beszélve élnénk. Beballagok a művelődési intézmény előterébe. Itt már felirat figyelmeztet: életveszélyes alkotással van dolgom. Óvatosabbra fogom a közeledést. Még az inam is reszket. És végre találok kedvem- revalót: Szabó Beáta és Pauliko- vics Iván alkotásait. Fölismerem a formát, a gesztusokat. Ez már kész csoda!? Nem merek megmozdulni. ® Fejem biztonságát féltem a kiállítás újbóli varázsosságától. Le vagyok nyűgözve. Ti is, salgótarjániak? Handő Péter Rockest a Galaxisban A napokban a salgótarjáni Galaxis Ifjúsági Centrum rockklubjaban öt zenekar mutatkozott be a kemény zenét kedvelő salgótarjáni közönségnek. A Péntek-13 és a Houdinis hazai csapatok mellett színpadra lépett a Halffat Boys, a Boat és a Tanabet finn zenekarok. A közönség így egy este hallhatott heavy-, rock and roll, blues- és punkzenét. A csúcspont egy régi Jimi Hendrix-szerzemény feldolgozása volt, mialatt a nézők egy része úgy „őrjöngött”, mintha maga az elhunyt sztár tépné a színpadon a húrokat. A jó hangulat mellett a kiváló hangosítás, a megfelelő környezet és a változatos muzsika fantasztikus estét teremtett mintegy 120 fiatalnak, akik ritkán részesülhetnek ilyen zenei élményekben. Felvételeink a rendezvényen készültek. Fotó: Gyurián Tibor
