Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-21 / 118. szám

2 tmnmu 1990. AUGUSZTUS 21., KEDD :.1p 8®»® my/////mmm////////////////////Mm Szent István ünnepén Ökumenikus kenyéráldás Balassagyarmaton Balassagyarmat polgárai nevében a köztiszteletű Markói István végezte el az ünnepélyes kenyérszegést. a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarok­kő. Az Űrtől lett ez csodá­latos a mi szemünkben. Ez az a nap, amelyet az Űr el­rendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!'’ Az esperes úr Szent István országának jelentőségét István királyunk személyén át mutatta be a hívőknek és a nagyszámú közönségnek, előttük hang­súlyozva, hogy királyunk a haladó Európa nagy királyai között volt mindig, tehát né­pünknek nincs szégyellniva- lója, a magyarság éppen ke- resztyénségével kezdettől István korától része Európá­nak. Ez és mindaz, ami előttünk áll, erősítheti a tet­tekhez szükséges derűlátá­sunkat. Róka Lajos református lelkész úr bevezető szavai­val arra emlékeztette az ün­neplőket hogy nagy Kirá­lyunk Krisztus nevében és erejével kezdte meg uralko­dását. Innen indult egy új út egész népe számára, amelyen ma is járhatunk. Minden uralom tehát, amint az Ige mondja. Tőle származik, Krisztustól és erről soha nem feledkezhetnek meg azok, akik a kormányon tartják kezüket. De nem tagadhatja le Krisztus nevét az sem, ki fölött a keresztségben az ő nevét kimondták. A szertartás a Szent Feli- cián kórus énekével folyta­tódott. A kenyéráldást az Eucharisztikus Himnusz elő­adása vezette be Varga Já­nos karnagy irányításával, amelyet mindhárom feleke­zet említett lelkésze- végezte a megfelelő rituálék szerint. Az ünnepélyes kenyérsze- gésre Markói István köztisz­teletű balassagyarmati pol­gárt kérték fel, aki a Szó­zat hangjai mellett szegte meg és mutatta fel a már megáldott újkenyeret. Az immár hagyományos öku­menikus kenyéráldási szer­tartás Balassagyarmaton a Boldogasszony Anyánk ősi himnusz közös eléneklésével ért véget. Ezt követően kis­számú balassagyarmati pol­gár az imént jelképesen meg­áldott és Szent István nevét örökítő utcanévtáblát a volt Murár Lajos utca torkolatá­hoz vitte, ott ideiglenesen a falon elhelyezte. A Szent István utcabeli lakók képvi­seletéber) néhányan ugyan­csak meghatottan hallgat­ták Kamarás József rövid történelmi megemlékezését, amelyet egyházi ének veze­tett be. A város polgárainak ne­vében a Civitas Fortissima Kör társelnöke a Szent Ist­ván-i örökség elfogadásáról és annak szellemében törté­nő együttcselekvésről szó­lott, felszólítva e helyről is a város népét a közös lépé­sekre a kibontakozás felé. Herczeg János országgyűlési képviselő megszegi az újke­nyeret. j Szent István királyunk ün­nepét a katolikus, evangéli­kus és református hívek együtt köszöntötték azon a kenyéráldási szertartáson, amelynek tegnapi színhelye a balassagyarmati katolikus templom előtti térség volt. Tizenegy órakor a nagyszá­mú ünneplőhöz csatlakoztak a szentmise résztvevői is. akik előtt — rövid műsor után — elsőként Sághy Fe­renc katolikus kanonok em­lékezett a nagy királyra. — Kedves hívek, kedves ünneplő magyar testvéreim! Második alkalommal jöt­tünk össze ezen a helyen, hogy István királyunk emlé­két méltóképpen megünne­peljük — kezdte beszédét a kanonok, utalva arra. hogy ökumenikus kenyéráldási szertartás az utóbbi évtize­dekben először tavaly volt Balasssagyarmaton. A kano­nok úr beszédjét az örömet, nemzeti bánatot egyként idéző, a hitet mindig erősítő harangajándék felidézésé­vel folytatta. A budapesti Szent István-bazilika tegnap kapta vissza azt a haran­got. természetesen újraönt- ve Passauban, amelynek elődjét 1944-ben a németek hurcolták el. A harang mindig jelkép, benne él István király üze­nete: szűnjön meg az átkos széthúzás, építsük együtt a szeretet országát, hiszen az élők erre várnak ma is az új időkben. A harang kon­gatja, kiáltja: fogjunk ösz- sze, építsük a magyar népet, a magyar hazát, a Szent Jobb útmutatása szerint — emelte ki beszédében Sághy Ferenc, majd a városról és népéről szólva kijelentette: Balassagyarmat nemcsak a legbátrabb (Civitas Fortis­sima) hanem a legkereszté- nvibb város is megyénkben, Civitas Cristiana, hiszen la­kóinak többsége keresztény. Éppen ezért örülhetünk an­nak, hogy a városhoz mél­tóan Szent István napjától számítva újra van első kirá­lyunkról elnevezett utcája Balassagyarmatnak. Kalácska Béla evangélikus esperes a szentírásból a zsoltáríró szavait idézte: „az Szabadtéri szentmise Magyarnándorban Új hazát alapítunk Augusztus 19-én több szá­zan ünnepeltek Magyarnán­dorban. A környező falvak­ból is szép számmal érkez­tek a településre, ahol Her­czeg János országgyűlési kép­viselő mondott beszédet a két világháború hőseinek emlék­művénél. — Bármikor, ha erre az emlékműre ránézek, megha­tódom, és szomorú szívvel gondolok azokra, akiknek neve a táblán szerepel. Szinte a hangjukat is hal­lom. Megidézem a hősöket: gyertek, mert új hazát ala­pítunk most. Köszönöm a magyarnándoriaknak hogy a Szent István-í emlékezet él, így íme, itt is helyére ke­rült a korona. Ünnepeljük együtt szeretetben Szent Ist­vánt, a hősök emlékét és a kenyéráldást! Sándor István tanácselnök és Herczeg János megkoszo­rúzták az emlékművet, mely­nek érdekessége, hogy tavaly óta ismét a tetején ékeske­dik a szent korona másola­ta, amely több mint har­minc évig a földben volt el­ásva. Ezután Fekete Péter, ma- gyarnándori plébános tar­totta meg a szabadtéri szent­misét: — A mai napon Szent Ist­vánhoz imádkozunk hogy továbbra is legyen égi köz­benjárónk. Isten és a haza szeretete, a jó erkölcs — e hármas intelmet kell ma is megtartanunk. A plébános megszentelte a kenyeret, melyet Herczeg Já­nos szegett meg és osztotta szét a jelenlévők között. Délután a tsz-központnál megkoszorúzták a névadó, Mikszáth Kálmán emléktáb­láját. Innen indult el az aratófelvonulás, melynek közreműködői népviseletbe öltöztek. A kultúrház előtt a herencsényi és a magyar- nándori pávakör népdal-elő­adását hallgatták meg az ér­deklődők. A színes programot nóta­műsor, este szabadtéri bál zárta. A középkori üveghuta újabb idegenforgalmi nevezetessége Pász tónak. Kolostort és középkori üveghutát avattak Pásztén Műemlékavató ünnepség­re hívogatott a Szent Lörinc- plébániatemplom tornyából a zene hétfőn délelőtt Pásztón. A város szívé­ben lévő romkertben több százan jöttek össze, hogy tanúi lehessenek a jeles alkalomnak. Az előbb a bencés, majd 1190-től a ciszterci szer­zeteseknek otthont adó ko­lostor a romkerti műem­lék együttes legszebb ékes­sége lett. Tolnay Béla. a vá­rosi tanács elnökhelyettese avatóbeszédében aláhúz­ta: az épület újjávarázsolá­sa a cél érdekében kibonta­kozott széles körű összefo­gásnak köszönhető. A munka hét évvel ez­előtt kezdődött, közben a régészek is dolgoztak a romkertben. A feltárás so­rán meglepetésszerűen buk­kantak rá a középkori üveghuta maradványaira. A bencés apátság műhelyépü­leteként emelték a XII. század elején, üvegsalak és üvegtárgy töredékek bizo­nyítják, hogy hajdan üveg­gyártás folyt itt. A XIII. század közepén a huta az apátsággal együtt tűzvész martaléka lett, s míg az apátságot a későbbiekben újjáépítették, a huta az év­századok során a feledés­be merült. A hétfői avatóünnepség a pásztói műemlék együttes feltárásának és bemutatás­ra alkalmassá tételének záróakkordja. A város köz­pontjában páratlan tömör­ségben láthatók a múlt em­lékei, különleges idegen- forgalmi látványosságul szolgálva. A kolostorban a városi könyvtár kapott helyet, to­vábbá — egy majdani ön­álló múzeum kezdeteként — a pásztói születésű Csohány ' Kálmán grafikusművész gyűjteményének egy része. Az avatóünnepség után a Magyar Rádió gyermek- kórusa adott hangversenyt a templomban. Európa-nap ’90 Az ember természetes állapota a szabadság Hagyományt teremtett a jószomszédi kapcsolatok ápo­lásában a magyar—osztrák határ egy évvel ezelőtti ide­iglenes megnyitása. A pán­európai piknikre emlékezve, rendezte meg az MDF szom­baton az Európa-nap ’90-et, amely a népek barátságának további elmélyítését kívánta szolgálni. Hazánk nyolc ha­tár menti településén szer­veztek gazdag programot, s néhány órán át. az útlevél felmutatása nélkül, szabadon közlekedhettek az emberek az országhatáron át. A Somoskőújfalui határát­kelőhelyen fél 10-kor, ün­nepélyes keretek között ta­lálkoztak magyar vendéglá­tók és szlovák vendégek. A kohászzenekar játszotta el a himnuszokat, majd Speidl Zoltán, megyénk 1. sz. vá­lasztókerületének ország- gyűlési képviselője köszön­tötte északi szomszédainkat, majd dr. Duray Miklós, a Szlovákiai Együttélés Párt elnöke, a prágai parlament képviselője válaszolt. Annak a reményének adott hangot hogy a határtákelőhelyek nem lesznek többé szűrők, át nem eresztő zárak. Ne elvá­lasszák, hanem kapocsként kössék össze az egymással szomszédos nemzeteket. Az Európa-nap eseményei Eresztvényben, a Dornyay- turistaháznál folytatódtak. Éppen delet harangoztak, amikor a somoskői várnál megnyitották a határt, s végre magyar oldalról is Hétfő délután 15 órára munkásgyűlést hirdettek a plakátok Salgótarjánban. A Palócz Imre téren a kije­lölt időpontban mindössze néhány érdeklődő sütkére­zett a ragyogó napfényben, a padokon ülve. Telt-múlt az idő, szaladtak a percek, de a beígért program csak nem kezdődött. Közben ki­derült, hogy a gyűlés szó­noka késett, másrészt a fel­lépő Impulzus együttes hangosítása nem volt meg­oldva. Végül is több, mint másfél órás késéssel meg­bárki felkapaszkodhatott a vulkáni kúpon magasodó erő­dítménybe. Az út ezután az európai hírű bazaltömléshez veze­tett, majd látogatásunkat a Petőfi-kunyhónál fejeztük be. Csurka István író, az MDF országgyűlési képviselője he­lyezett el koszorút a kunyhó falán, majd Pál József, a Demokrata Fórum Nógrád megyei listás honatyája petí­ciót olvasott fel. Ebben az Európa-nap ’90. résztvevői kinyilvánították, hogy egyetértenek az ünnep­ség céljával, szellemiségét és mondanivalóját magukévá te­szik. Meggyőződésük sze­rint, emberségünk és sza­badságunk csak úgy gazda­godhat, ha a szomszédos né­pek történelmét, kultúráját, vallását, szokásait és hagyo­mányait megismerve, az azo­nosságokat és különbözősé­geket tiszteletben tartva, erő­sítjük a barátság szálait. A határok megnyitásának ideje ugyan még nem érkezett el, de a két ország politikusai­nak és kormányainak azon kell munkálkodniuk. Kérik, nyissák meg az ipolytarnóci, továbbá a Cered és Tachty- Hajnácska közötti határátke­lőhelyet, s tegyék lehetővé a somoskői vár és az európai hírű bazaltömlés útlevél nél­küli megtekintését. Mind­ezek az egymás közötti ba­rátság elmélyítését, a biza­lom erősítését szolgálnák. A délután 3-tól 5 óráig tartott politikai fórumon szlovák vendégek és magyar kezdődött az SZDSZ szer­vezete és a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája rendezte gyűlés. A munkástanácsokról és a füg­getlen szakszervezetekről beszélt Vas István, az SZDSZ országgyűlési kép­viselője, és szolgáltatott ha­misítatlan rockzenét az Im­pulzus. Az eseményt figye­lemmel kísérte mintegy száz érdeklődő, s végül is nem hiányzott semmi a munkásgyűlésről. Talán csak a munkások... Szabadon a somosköi várban vendéglátóik válaszoltak a feltett kérdésekre. Eközben újabb vendégek érkeztek, akik rövid be­szédet mondtak. Rudolf Chmel, a Cseh és Szlovák Köztársaság budapesti nagy­követe magyarul szólt hall­gatóihoz, miként Thomas Robertson, az Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­ségének tanácsosa is. ő hangsúlyozta: a szocialista országokban végbemenő vál­tozással elérhető közelségbe került az összeurópai gon­dolat megvalósulása. Csurka István utalt rá: a sorsfordító események azért mehettek végbe vér nélkül hazánkban, mert megelőzte az ’56-os „szent forradalom”. A határnyitás is példázza, kö­zeledünk az egységes Európa felé, békében és majdan bol­dogságban lehet élni e föld­részen. Ezután az országszerte hí­res Nógrád táncegyüttes szó­rakoztatta a jelenlevőket, majd este 8 órakor meggyúj­tották a máglyát. Ugyaneb. ben az időpontban további hét határtelepülésen lobbant föl az örömtűz. Ismét felol­vasták a petíciót, valamint egy nyilatkozat is elhangzott. Mindkettőt továbbítják a budapesti és a prágai kor­mánynak. „Kontinensünk ha­gyománya arra tanít, hogy az ember természetes álla­pota a szabadság. A szabad­ság az egyedüli biztosíték arra, hogy önmagával, tár­saival, felebarátaival megis­merkedjen az ember.” Az Európa-napot ezentúl minden évben megrendezik, s a nap zárásaként meg­gyújtják a máglyát. Égnek majd a tüzek körben a ha­tárok mentén, s megvilágít­ják tiszta szándékú arcun­kat. Munkásgyűlés — munkások nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom