Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-21 / 118. szám

1990. AUGUSZTUS 21.. KEDD nninzíE] 3 Szent István ünnepén Rónabánya:100 éves Településük fennállásának 100. évfordulójára emlékez­tek szombaton a Rónabánya­telepiek. Az egész napos programon azonban nemcsak a helybeliek vettek részt, , hanem a környező falvakból és Salgótarjánból is jöttek érdeklődők, sőt egv vendég a messzi Amerikából érke­zett. Kilenc óra tájban a bá­nyászzenekar pattogó indu­lókkal csalogatta a kicsiket és nagyokat a délelőtti ünnep­ség színhelyére, a művelő­dési házba. Gyülekeztek is szép számmal az ünneplőbe öltözött lányok és asszonyok, fiúk és férfiak, akik szem- és fültanúi akartak lenni a centenáriumi események­nek. • Az egybegyűlteket Palko- vits Gyula, a házigazda tisz­tét magára vállaló Rónabá­nyai Baráti Kör titkára kö­szöntötte. Utána Szó Béla, a baráti kör elnöke leplezte le az emlékszoba belső falán elhelyezett emléktáblát. A múltat visszaidéző be­szédében Lassan József nyugdíjas bányamérnök, az iparág nógrádi krónikása többek között hangsúlyozta: az első rónai bányában 1891- ben kezdték meg a terme­lést, s az utolsóban 1969- ben fejezték be a munkát. Hazánk legmagasabban fek­vő aknáiból több mint nyolc­millió tonna szenet küldtek felszínre. Kezdetben barakkokban él­tek a magyar, német, szlo­vák tót, szláv származású munkások és családjaik, idő­vel viszont takaros házakat emeltek számukra. Hamaro­san magazin, kocsma, egy tantermes iskola épült, majd bevezették a vizet és a vil­lanyt a bányatelepre. Az írásra, olvasásra, számolás­ra a szó igazi értelmében vett néptanítók okították a gyermekeket. Közülük az el­ső Blanár Sándor volt, őt követte Környei József, Cserháti József, Angyal Gyu­la és Palkovits Gyula. A néptanítók a színját­szásnak is lelkes hívei vol­tak. Kezdeményezésükkel te­hetséges műkedvelő gárda verbuválódott össze, egy­mást követték a felejthetet­len eg.vfelvonásos előadások. Élénk sportélet is kialakult. A futballnak, a tornának, az atlétikának, a kerékpáro­zásnak, a sakknak, az NB II-es bajnokságig eljutott röplabdának összetartó ere­je volt. A szénbányászat megszün­tetésével meghúzták a lélek­harangot Rónabánya felett. Egyre csökken a lakosság, s jelenleg már csak százhetve­nen élnek a kies környezet­ben. A megemlékezést követő­en a ceredi műkedvelő cso­A felavatott emléktábla port színvonalas kultúrmű­sorral szórakoztatta a nagy­érdeműt. Időközben férfi szakácsok megfőzték az ebédet. Egyet­len kanálnyi sem maradt az ízletes gulyásból. Délután először vetélke­dőt rendeztek. A fénypontot az idősebbek és fiatalok foci­mérkőzése jelentette, melyen az előbbiek döntő fölénnyel győztek. Bá] zárta az emlékezetes napot. Rónabánya-telepiek és vendégek a viszontlátás re­ményében köszöntek el egy­mástól. Szakrendelők és orvosi lakások Az érsekvadkertiek gyógyításáért Az egészségház szentelésének pillanata Crsekvadkerten Az érsekvadkerti átadás­ra kerülő egészségház előtti téren gyülekeztek vasárnap délelőtt 11 órakor —, ha jel­képesen is, de birtokba ve­hessék — azt az épületet, ameljr idősek és fiatalok, kismamák és csecsemők gyó­gyítására hivatott. Az egészségügyi centrum létrehozását az érsekvadker­ti tanácsülés öt évvel ezelőtt szavazta meg, hogy az or­vosok megfelelő körülmé­nyek között végezhessék gyógyítómunkájukat, a be­tegek pedig minél alaposabb egészségügyi alapellátásban részesüljenek. A helyi tanács bizottságot hívott össze, melynek tagjai minden családhoz bekopog­tattak. Úgy érzi-e minden érsekvadkerti, hogy a teho-t egészségügyi célokra for­dítsák? Az eredmény: 70,4 százalékban igen volt a fo­gadtatás. Elkészítették a ter­veket és hozzáláttak a kivi­telezéshez. Végül is a szak­rendelőket és az orvosi laká­sokat magába foglaló komp­lexum 12,5 millió forintba került. Nógrádi László tanácsel­nök szavai után Sisa István római katolikus plébános szentelte föl az egészségügyi centrumot, majd a nemzeti­színű szalag átvágásával Ko­vács Gábor országgyűlési képviselő adta át a várme­gye egyik legészakibb tele­pülése lakosainak a betegek gyógyítását szolgáló egész­ségügyi intézményt. A szellőző­berendezés oltárában Meghitt hangulatú, benső­séges ünnepség színhelye volt szombaton a szécsényi tégla­gyár. Az üzem gyártócsarno­kában a megjelenteket Mis- kolczi István igazgató köszön­tötte, majd Kisterenyei Ervin festőművész-restaurátor mon­dott köszöntőt. S hogy mi adta az apropót az ünneplésre? Ezen a rendez­vényen avatták fel a gyártó- csarnokban Radics István fes­tőművész 25 m2-es falképét. A gyönyörű, családi jelene­tet ábrázoló sgraffito (vako­latdísz) funkciójában és anya­gában is a legméltóbb helyre került. Mint Kisterenyei István kiemelte: amikor számos he­lyen a világban műalkotások dőlnek le, addig itt, a szellő­zőberendezés oltárában fel­állt egy remek. Egy remek, mely újkori katedrálisként ér­telmezhető, ahol belelógnak a traverzek és a szellőzőbe­rendezés a műalkotásba. Ám így az igazi, így a va­lódi. A maga szépségében, ne­mes és művészi egyszerűségé­ben. Országzászló-avatás Nógrád községben Nógrád várának ősi falai közé az ökumenikus gondo­lat jegyében, hatalmas ün­neplősereg jelenlétében ke­rült vissza a kettős keresz­tes magas árbocra a szent­koronás címerrel ékesített magyar nemzeti lobogó, mely első alkalomma] 1935- ben lengett a falu felett. Most. negyvenesztendős távoliét után. magyar hon­védek díszőrségében hul­lámzott ismét az avatásra váró lobogó a felvirágzott tribün előtt, melyet a- falu nemzeti viseletbe öltözött leányai, egyházi lobogós fia­talok és számos fővárosi vendég vett körül. Csikász István, a balassa­gyarmati rendezőiroda igaz­gatójának prológusa vezette be az ünnepséget. Országh Tibor nógrádi plébános és Győry János Sámuel evan­gélikus lelkész meleg hangú beszédben áldották meg a lobogót és mondtak • imát. Kovács Gábor országgyűlési képviselő ismertette a köz­ség példaadó vitézi múltját és méltatta az állam szuve­renitásának legfontosabb fel­ségjelvénye, a magyar lobogó jelentőségét. Az ünnepi dísz­A Szent Istvón-napi ün­nepségekről tudósított: Csatai Erzsébet, Gera Éva, Kamarás József, Kolaj László, Mihalik Júlia. T. Pataki László. Sólymos László, Szilágyi Norbert. Fotók: Bíró Olga, Bábel László, Czele János. Az oldalakat szerkesz­tette: Tóth Lajos, Vaskor István. beszédet Dudás György, a nógrádi tanács vb-titkára mondta el és vette át megőr­zésre az országzászlót. Ember Péter zeneiskolai növendék kifinomult trombitajátéka kíséretében viték fej a lobo­gót a várhegy ormára, ahol a nép a Szózatot énekelve tisztelgett a lengő ország­zászló előtt. Ezután került sor a kenyér A szurdokpüspöki tanács kiemelt figyelmet fordít a rászorulókra, akik között vannak szállást igénylők is. A már korábban létesí­tett klubnak ilyeú szolgál­tatása nincs, ezért döntöt­tek úgy, hogy egy újat alakítanak ki. A régi orvosi rendelőt nézték ki erre a célra, amit átalakítottak, kibővítettek, és korszerűsítettek, férfi- és és női részleget alakítot­tak ki abban. Szombaton délelőtt Ko­vács József tanácselnök ün­ünnepére. Az egyházak kép­viselői bensőséges ima után szentelték és áldották meg az újkenyeret. A szertartás alatt régi magyar egyházi énekek zengtek fel. Désházi László tanácselnök keresztet vetve a kenyérre, azt felsze­letelte és szétosztotta. Az ün­nepség után a nagyoroszi citerazenekar szórakoztatta a közönséget. nepélyesen átadta a szál­lást nyújtó otthont. A je­lenlévőket a falu Röpülj Pá­va köre és az óvodások kö­szöntötték. Pintér Józsefné látja el a vezetői teendőket az új klubban. A fiatalasszony ezt megelőzően négy és fél évig szociális gondozónő­ként dolgozott. Érdeklődé­semre elmondta. hogy a tizenhat férőhelyből, már tizenhárom foglalt, az éj­szakai szálláshelyekből pe­dig eddig, négy kelt el. „Várfoglalók” a Lőportorony tövében Szállást adó otthon /--------------------------------------------------­Visszatért a nyár. Itt­hon árnyékban 30 fok. A Közel-Keleten még na­gyobb a forróság. Szinte izzik a levegő. A flotta­felvonulás tovább tart az öbölben. A Kuvaitban re­kedt külföldieket '•— mint­egy élő pajzsként — Irak stratégiai pontjaira szál­lítják, hogy egy esetle­ges 'támadást ezzel is megelőzzenek. Hasonló gazemberséget a náci Németországban követtek el, ahol is a vas­úti szerelvények első ko­csijaiban — melyet maga előtt tolt a mozdony — túszok voltak. Azt, hogy az iraki elnök a volt kommunista országok ba­rátjának számított, már csak lábujjhegyen merem leírni. No, de madarat tolláról... Persze azóta nagyot fordult a világ. Olyan hí­rek is lábra keltek, hogy Magyarország is akart küldeni tengerészeti egysé­geket, az amerikai—an­gol flotta megsegítésére, de le kellett állítani, mert már az induláskor sú­lyos veszteség érte. Eltört az egyik pár evező. Hív­tam is a tengerészeti mi­nisztériumot, hogy infor­mációkat szerezzek, de azt a választ kaptam, hogy mivel Magyarországnak nincs tengere, így tenge­részeti minisztériuma sincs. Ez egyszerűen nevetsé­ges; hiszen a Szov­jetuniónak is van élelme­zésügyi minisztériuma... A minisztériumról jut eszem­be. a Minisztertanács úgy döntött, hogy csak a föl­dek kerülhetnek vissza V ________________ r égi gazdájukhoz. Azok az emberek, akiktől elvették ingatlanjaikat nem kap­ják vissza, hanem kárta­lanítás címén értékpapí­rokat kapnak. Ennek az értékpapírnak javasolnék egy jó nevet: legyen béke­kölcsön! Én azért jobban szeret­tem volna, ha a többség visszakapja ingatlanát, de ne legyünk kapzsik! örül­jünk annak, hogy továb­bi államosítást egyelőre nem terveznek. Azt sem tervezik, hogy a román turistákat beengedjék Csehszlovákiába és az NDK-ba, mert tele van a hócipőjük a menekültek­kel. Lassan egész Európa vízumot követel tőlük. Én már azon sem csodálkoz­nék, ha az otthonmara­dásukat is vízumhoz köt­nék. Nem kell viszont vízum a kolerabaktériumnak. Jól érzi magát Romániá­ban, szinte már otthon van és tovább fejti ki kevésbé áldásos tevé­kenységét. Romániából csak egy ugrás Bulgária, ahonnan van egy jó és egy rossz hírem. Jó hír, hogy nem kell sorba áll­ni élelmiszerért (mert nincs) a rossz hír, hogy bevezetik a jegyrend­szert. Bulgáriában a hú­zó iparág a papíripar lesz. A papírral kapcsolatos az is, hogy itthon hosz- szú sorok várakoznak az új Trabant-befizetésre, melynek motorja állító­lag 6 ütemű lesz. A sű­rítést megelőzi a pénz összeszedése, és a várako­zás. Ha már autót emlí­tettem, a vám- és pénz­ügyőrség parancsnoka ki­jelentette: sok mozgássé­rült ■ nevén kedvezmény­nyel hoztak be autót, de ezt a gyankorlatot meg kell szüntetni. Egyetértek vele: hadd érezze az a pár ezer szerencsétlen aki nem csalt, és magá­nak hozott be autót, hogy a csúcsmodern hycomat- ját felcserélje egy ócska Fordra, vagy Fiatra! Hogy a tisztesség elnyeri méltó büntetéséij már úgy ma­gyar módra! Azért jó hírem is van. A páneurópai pik­nik egyéves évfordulóján Magyarország megnyitot­ta határait, 18-án, szom­baton egy napra amikor is útlevél nélkül lehetett átmenni a szomszédok­hoz. Mintegy 30 török, ezt az ünnepséget előre­hozta, és már a hét elején átmentek Szlovákiába, de visszatoloncolták őket. Az­után újra átmentek, az alacsony Ipolyon, de újra visszaküldték ,,a török ünneplőket”. , Muzulmán barátaink nem tudták, hogy ez a piknik az igaz- hitűekre nem vonatkozik. Soós Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom