Új Nógrád, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)
1990-08-15 / 114. szám
inzunuu 'Salgótarjánban, a nyugati városrészben egyre-másra épülnek a lakások, csakhogy méregdrága otthonok mind nehezebben találnak vevőre. Ül : k■ U ' . , Üres zsebű vásárlók, drága lakások Kinek van hárommilliója? MOS v ■ |ttH | ■ . Jól tudjuk: kicsinyke fiainkban nagyon sok em- ernek van két-, három-, sőt inéi is több millió forint- 1, csak éppen azoknak' ke- ;s a pénzük, akik otthont vánnak teremteni. így rdulhat elő az a lehetet- n helyzet, hogy egyfelől: rek-tízezrek vágynak sa- t hajlékra, másfelől: nő* * :kszik az eladatlan lakaik száma. — Országosan már kólóban jelentkeztek ezek a mdok. az utóbbi időkben szont nálunk is fellelhe- k — mondta Jancsár Ró" rt, az Országos Takarék- nztár Nógrád Megyei Igaz- itósága lakásépítési és -értesítési osztályának veze- je. A pénzintézet a korábbi ekben mintegy 300 la- ist építtetett eladásra, s mek közel felét a megye- ékhelyen. Mostanára 50 ázalék alá csökkent ez a ám, s a mérséklődés to- ibb.tart. Tőkeerős keres-i t hiányában feleslegesnek tszik tovább szaporítani az esen árválkodó lakások- icatjait. — Salgótarjánban negy- ■nhét lakás vár gazdára — Ivtatta az. osztályvezető. — z Alkotmány úton tizen- irom, 54—06 négyzetméter apterületű otthon várja a kokat, áruk 1 millió 950 er, és 3 millió. 75 ezer fo- , nt közölt változik. A Ma- írenko úton húsz 58—64 ■gvzetméteres lakás eladó, millió 643 ezer és 1 millió il) ezer forint közötti áron. Gorkij-lakótelepen tizennégy, '46—54 négyzetméteres lakás / költözhető be, értékük 1 millió 420 ezertől 1 millió 710 ezer forintig terjed. Az OTP megyei igazgatóságának csaknem 100 milliója fekszik ezekben az otthonokban, érthető tehát, ha minél előbb szeretné viszontlátni a pénzét. A minap lapunkban jelent meg az intézmény lakáseladási hirdetése, amely sokaknak felkeltette, az érdeklődését. Amikor azonban meghallották, mennyit kóstálnak ezek a lakások nos, akkor valamennyien elálltak vásárlási szándékuktól. Mi tagadás, szép summákról van szó. Az utóbbi egy esztendőben ijesztően megugrottak a lakásárak szerte az országban. Maradva Salgótarjánban: egy esztendővel ezelőtt 40—50 százalékkal kértek kevesebbet egy Alkotmány úti lakásért, de a Makarenko úton, vagy a Gorkij-lakótelepen is 20—25 százalékkal volt olcsóbb az otthon. Szerencse a szerencsétlenségben: különböző jogcímeken sok százezer forintot szedhet össze a lakásra vágyakozó. Az első lakáshoz jutó fiatal házast 150 ezer forint állami támogatás illeti meg. A kétgyermekes család 200 ezer, a három- gyermekes már 600 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt kap. Adhat támogatást, illetve kölcsönt a munkahely és a tanács. Az OTP két gvermek után 400 ezer forint hitellel segít s a kliensnek az első öt évben nem kell kamgtot fizetnie. Három gyermek esetén 500 ezer forint ez az összeg. Am a juttlatások ellenére sem törik magukat az. emberek az OTP-lakások után. A salgótarjánihoz hasonló a helyzet Balassagyarmaton, Pásztón, Bátonytere- nyén, Romhányban, Szé-' csényben. A pénzintézménynek nem marad más választása, minthogy a már elkezdett építkezéseket befejeztet!, s továbbiakra nem ad megrendelést. Közben várja a lakást vásárolni szándékozókat. Talán abszurd az •' ötlet, de mégis megkérdeztem Jancsár Róbertét: nem, lehetne engedményt adni a ket-há- rom milliós árból? Mint például a nyári vásárokon szokás... — Elvileg lehetne — felelte. — Ám teszem azt: két és fél milliós árnál aligha számít sokat 100 ezer forint kedvezmény. Mert en.v- nyi pénz, vagy van, vagy engedmény esetén sem lesz. Ennél nagyobb mértékben viszont nem csökkenthetjük a lakások árát, mert az OTP szintén nyereségérdekeit. Olykor így is önköltségi áron vagyunk kénytelenek eladni az otthonokat. Nos, így fest a kép lakásfronton. Pang a piac. Üres a vásárlók zsebe, az OTP fut a pénze után. Sajnos, még csak tippjük sincs, mi lehetne a megoldás. Nekünk sincs rongyos hárommilliónk. . . (kolaj) Kis tolvajok nagy fogásai (Folytatás az 1. oldalról.) Preparált diplomatatáska ,Az áfész, kezelésében levő élelmiszerüzletben feltűnt a dolgozóknak, hogy az egyik vásárló kosarából a pénztárnál hiányzik a pultnál megkapott hentesáru, vagy a gondoláról kiválasz- tot drága ital, kávé. Figyelték, megkérték, nyissa ki a táskáját, de eredménytelen volt minden . próbálkozás, mígnem az „utolsó” alkalommal kívülről is végigtapogatva a táskát, egyszercsak benyomódott az alján lévő jókora ajtócska és kipoty- t.yánt a csomagolt szemes babkávé — majd mintha egy láthatatlan kéz ügyködött volna — visszacsukódott. Ezt az „úriembert” akkor lefülelték. A különleges táska bűnjelként a rendőrségre került. Azt persze nem tudni, mióta folytatta a számára sikeres akciót emberünk és mennyivel is károsított meg valóban valamennyiünket? Mosolyogva dolgozni „Udvariasak, kedvesek szeretnénk lenni, hisz a vevőkért vagyunk — vallja a Pécskő csemege üzletvezetőnője, — de, hogy nézzünk annak az asszonynak a szemébe, akinek a táskáját lopták el nálunk!? A tragédiát csak fokozza, nem elég fájdalom számára, hogy a közeli napokban elveszítette hozzátartozóját, de a táskával együtt eltűnt a halotti bizonyítvány és egyéb fontos okmány, irat, sőt a Pénze is. Arra kérjük vásárlóinkat, vigyázzanak értékeikre, inkább ne tegyék le a bolt bejáratánál táskájukat. Ha bemutatják a náluk lévő, máshol vásárolt cikkeket, vigyék magúkkal az üzletbe a szatyrot, saját kosarat, még ha pillanatnyilag nehezíti is vásárláskor mozgásukat.” Leleményes szarkák Szervezetten, megbízásos alapon is rendszeresen elkövetnek élelmiszerlopásokat. Többnyire fiatalkorúakat bíznak meg a kívánt áruk fizetés rsélküld kicsem- pészésével, mert koruknál fogva (micsoda törvény!?), . nem vonhatók felelősségre. Ha tetten érik őket, nyilván hamis adatokat diktálnak a kihívott rendőrnek. Ezzel az ügy szinte el is van intézve. Azon már alig akadnak meg a bolti dolgozók, ha a zacskóban lévő zsemlék mellé véletlenül becsúszik 1—2 doboz cigaretta, néhány darab rágó, vagy csokoládé. Az is előfordul, hogy a pultnál kikért pék- és hentesáru, útban a pénztár felé, a gondolák között az éhes gyomorba vándorol. Az árulkodó papírzacskó pedig, apró golyócskává gyúrva, eltűnik a bolt valamelyik zugában. Nem tippeket szerettünk volna adni kipróbálásra, sokkal inkább felhívni a figyelmet a jelenség társadalmi veszélyességére. Az ügyben tenni tudó és tenni akaró illetékesek figyelmét pedig arra, hogy rendet kellene csinálni, és megfékezni a gondolák, áruházi szabadpolcok jogosulatlan vámszedőit. De legfőbbképp megvédeni a társadalmi vagyont, biztosítani az ott dolgozó kereskedők nyugodt, biztonságos munkavégzését, a vásárlók nyugalmát, kényelmiét. Ahol célszerűbb, különösen kis egységeknél, állítsák vissza a pultos kiszolgálást, hisz majdnem mindegy, hogy a pultnál állunk sorban, vagy a pénztárnál. Máshol, a nagy eladóterű, áruházi méretekkel rendelkező üzletekben kemény, edzett legényeket, ne pedig megfáradt, öreg, nehezen mozgó nyugdíjasokat alkalmazzanak vagyon-, vagy te- remőrloént. A szarkák pedig legyenek végre szárnya- szegettek, különösen ha fiatalkorúak 1 Sánta János CENTRUM Még tart a YÁMIYÁSá augusztus 18"ig a Centrumbanl Újabb meglepetésünk: — női szandálok — fürdőruhák - női, bakfis aljak, ruhák 50 százalékos reklámáron kaphatók! VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! (1165/SZ) Becs—Budapest szuperexpressz A magyar közlekedési tárca nyitott minden olyan javaslat megvalósítására, amely javítja az ország vasúti kapcsolatát Nyugat-Eu- rópával, eddig is sok hazai és külföldi ajánlatot kapott ezzel kapcsolatban, ezeket most vizsgálják — kommentálta az MTI kérdésére Gál István, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vasúti főosztályának vezetője azt a Bécsből származó hírt, amely szerint az osztrák közlekedési tárca a francia TGV mintájára, osztrák—magyar szuperexpressz megépítését tervezi. A vonat 250 kilométeres, óránkénti sebességet érne el. s 54 perc alatt tenné meg az utat Bécs és Budapest között. Szakértők most vizsgálják, hogy a pálya és a szerelvények eikészülhet* nek-e az 1995-re tervezett Bécs—Budapest világkiállításig. Ami a térképen vastag piros vonal, az a valóságban — még nem is olyan régen — s/ögesdrót. betonfal és műszaki zár volt. . y Itt, Közép-Keíet-Európábarj sűrűn találkozhattunk ezekkel a hivatalosan határlétesítményeknek nevezett, félelmet keltő kerítésekkel, melyek hegyeken, völgyeken, szántóföldeken, folyók partján • vágtak éles sebet a tájban. Még Európa egyik legnagyobb városának közepén is a bezártság és a szigorú különválasztás szomorú és mindig elgondolkodtató érzését keltették az .emberekben. Vajon szabadok-e azok a népek, amelyek ilyen határok között élnek?? Lehet-e szabadságról szólni azokban az országokban ahol és ahonnan szülőt, testvért, rokont, barátot látogatni, szomszé- dolni csak igen ritkán és szigorú előírások betartásával lehet? Ezeket kérdeztük magunktól, és súgva talán másoktól is, évtizedekig. Aztán valami változott itt, a mi tájunkon is. Olvadni kezdett a diktatúrák kemény jege. Mi, magyarok gyakrabban utazhattunk előbb keletre, majd nyugatra is. de számos, a hivatalos szóhasználatban testvérnek , nevezett szomszédos nép tagjai számára ez nem adatott meg. A nyolcvanas évek végén Kelet-Euróf-‘álihi: unt '»<*■ •* « 'vs «>■ ,v *■•■■■•»<■ ' vw Egy éve történt Határok, szögesdröt nélkül pában furcsa népvándorlás kezdődött. Romániából' keletről nyugatra, a bolgároknál, nyugatról keletre, az NDK-ból előbb keletre indultak, hogy aztán nyugatra mehessenek. Ki hivatalos papírokkal, mások — sok ezren — a „zöld" határon keresztül, életüket is kockáztatva. Emlékezzünk. „A menekültprobléma aggasztó kérdőjelei Kelet-Európábán" -r- olvashattuk ma egy éve a lapokban. Jöttek Erdélyből és még többen a nyár végén az NDK-ból. , Tavaly, augusztus 25-érf 157 NDK-ál- lampolgár — egyszeri humanitárius intézkedés keretében — elhagyta az NSZK budapesti nagykövetségét. Egyre többen jöttek. Naponta négy-öt- százan is, olyan keletnémet állampolgárok, akik nem akartak visszatérni az NDK-ba. Három nap múlva már ezt olvashattuk: „Budapest nem tudja szavatolni az NDK számára polgárai hazaküldését." Két nappal később: „A menekülteket hazánk nem fogja erőszakkal visszaküldeni az NDK-ba." Szeptember elején már Csillebércen 2 ezer 500. Zánkán 2 ezer, a zuglói templomkertben 450 menekültről gondoskodtak a hatóságok, és sok száz önkéntes. De nem csak ezeken a helyeken, hanem az ország számos helyén. Talán sohasem tudjuk meg, hány ezer keletnémet állampolgár volt hoszabb-rö- videbb ideig kényszerű vendégünk azokban a hetekben. „Saját útiokmányukkal távozhattak az NDK-meneküllek” — hangzott el a magyar külügyminiszter nyilatkozata szeptember 10-én, a televízió „HÉT” című műsorában. Becslések szerint mintegy 60 ezer NDK sa állampolgár utazhatott el hazánkból bármely országba, mely befogadta őket. „Bátor, és emberséges döntés" — írták a nyugati lapok. Ezzel az intézkedéssel Magyarország nemcsak Európa történetének fényes lapjára írta fel a nevét, hanem példát is mutatott. A mi emberségünk és az európai utat felvállaló kormányunk döntése jelentette az első repedéseket a berlini falon. A demokrácia erői itt Közép-Kelet- Európában mindenütt legyőzték a diktatúrát. Közösen bontottuk le azokat a szögesdrótokat, melyek elválasztották az egymás mellett élő népeket. Hitünk és meggyőződésünk, hogy emberségünk és szabadságunk csak úgv gazdagodhat és teljesülhet ki, ha egymás kultúráját szokásait, eszméit, vallását megismerve, az azonosságokat és különbözőségeket tiszteletben tartva, a demokratikus alapelvek, a szabadság és nemzetiségi jogok kölcsönös biztosításával tovább erősítjük a barátság szálait. „Dunának, Ollnak egv a hangja”, és tegyük hozzá, az Ipolvnak Vágnak és Ga- ramnak is. Ezért ma már nem túlzó az a kívánság, hogy közös ügyeinket rendezve, a határokon való szabad átjárással érkezzünk a XXI. századba. Or. Várkonyi József 0 . . 00:0 , ' o' ■ ii
