Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-25 / 96. szám
t 4 imnzmj 1990. JÚLIUS 25.. SZERDA * Leszállni egy zsebkendőre K- Több mint öt órán át maKülönös hobbinak hódol Sallai Tamás 22 éves mátra- nováki fiatalember. Már 6 éve sárkányrepülő, tagja a pásztói klubnak.- Apukám kedveltette meg velem ezt a sportot, még akkor, amikor Nógrád megyében meg sem voltak a feltételek a repüléshez. Körülbelül nyolc éve változott meg a helyzet, és amint tudomást szereztünk erről, jelentkeztünk - mondja a fiú.- Egy kezdő hogyan tanulja meg az alapokat?- Eleinte kis lejtőkről ereszkedtünk le, aztán fokozatosan egyre magasabb dombokról, hegyekről. Természetes«! kisebb bukások előfordulnak, de hát ezzel is tanul az ember. A leérkezés az ügyességtől függ. Egy-két lépést kell tenni, amíg megáll a sárkány, de egy zsebkendőre is le lehet szállni - állítja a fiatalember.- Két, három hónapi kemény, kitartó munka kell azért ehhez. Sokakat ez ked- vetlenít el, és elbizonytalanodnak, majd abbahagyják. Pedig véleményem szerint mindent meg lehet tanulni. Hogy élményt adjon, rengeteget kell gyakorolni. Ez a repülés áll a legközelebb a madarakéhoz, mert nincs kabin és zaj. (Kivéve a motoros sárkányt.) Egy-egy ilyen siklórepülés alkalmával Tamás teljesen magára, a saját ügyességére, illetve a szelekre és az időjárásra van utalva. dár módjára lehet repülni és a tájban gyönyörködni. Felemelkedünk egészen a felhőalapig, sőt néha elérjük a felhőket is. A sárkány sebessége körülbelül 60 km/ó, de ez a szél irányától is függ.- Szoktak-e versenyeket rendezni?- Igen. A távrepülésekhez például hegyről indulunk, vagy pedig motoros sárkány húzza fel a siklósárkányt. Nagyon sokszor fel kell szállni .ahhoz, hogy valaki eljusson egy ügyességi szintre. A hét végeken általában Pásztón vagyunk. Ott már szépen kiépítettek mindent, vannak kifutórámpák is a sziklás hegyoldalon. A Pipis-hegyi repteret is kitakarítottuk. Onnan a motoros sárkányok könnyebben fel tudnak szállni. Az alaptáv ötven kilométer, de ettől lényegesen messzebbre, 150 kilométerre is el lehet jutni. Fönt a levegőben is fegyelmezetten, a szabályok betartásával kell közlekedni.- Mi kell ahhoz, hogy valaki sárkányrepülő lehessen?- A 16. életkoron túl, orvosi vizsga után lehet próbálkozni. Tamás a pilóta Il-es fokozatot érte el eddig, és már oktató.- Van, aki csak sima siklósárkányt vezet, és van, aki motorösat. Én mindkettőn repülök, de a siklósárkány áll közelebb hozzám. Minden alkalommal csodás élményekkel térek vissza a földre. Cserhalmi Adél A „Mari nénik” Mostanában ők jelképezik az egyszerű embert. A túlságosan is „egyszerűt”, a nép legalját, akire hivatkoznak, mikor sérti az önérzetüket, hogy a nép is beleszólhat (esetleg) valamibe. Hát már a Mari nénik is? Kérdezik felháborodva, mert ugye ez valami nagyon alsóbbrendű lényt jelent; még csak nem is Pista bácsi, vagy János bácsi, hanem nőnemű lévén, még annál is lejjebb való. De hát kik is ezek a „Mari nénik”? Falusi asszonyok, azért „Marik”. Minélfogva csirkét, kacsát nevelnek, disznót hizlalnak, miután felnevelték fiaikat, az urakat és elvtársakat. Már csak az a dolguk, hogy küldjék utánuk a városba a hízott baromfit, fél disznót satöbbit. Amíg bírták, jártak a téeszbe, háztáji földre, kapáltak, arattak - fiatalon talán még summások is voltak. Szolgálták a családot, férjet, fiat, majd nevelték az unokákat, mert gyerekeik erre már nem értek rá. Még idős korban is ők láttak el minden gyermeküket zöldfélével, hússal. Amikor kellett kenyeret sütöttek, mostak, takarítottak még a fiatalok helyett is, bevásároltak, megfőztek nekik. Hajnalban keltek, mint a Nap. Mentek „jó vízért” a közkűtra, este utoljára dőltek ki a sorból, ők zárták be a kaput a nagyfiú után, ők vigyázták a nagylány lépteit; még az unokák gyermekeit is dajkálták, mostak rájuk. Amíg ők élnek, nem nélkülözhet a család, mert minden termelőmunkához értenek, a vászonszövéstől a rétessütésig. És most ők legyenek a tudatlanság jelképei? Sokat kibírtak életük folyamán, de ezt már ne rakják rá szegény, öreg vállukra.- C Az új évtized autói Az elkövetkező évek autói megjelenésükben mind jobban hasonlítanak majd egymáshoz, a számítógépes karosszériatervezés következtében. A számítógép ugyanis - ha rábízzák, hogy a kocsiszekrény légellenállasát, szilárdságát, tömegét optimálja, s hogy azt úgy formálja meg, hogy a robot a lehető legegyszerűbb mozdulatokkal szerelhesse össze - nyilvánvalóan mindig közel azonos eredinényrejut. Az ütközési energiát elnyelő karosszériával, blokkolásgátlóval, szervokormánnyal, négy- kerék-hajtással és -kormányzással ma még csak a legdrágább kocsik készülnek. Az új évtizedben a sorozatgyártásu kocsik csaknem mindegyikében megtalálhatók lesznek e hasznos különlegességek. Rövidesen általánosan elterjednek az ütközéskor felfújódó légzsákok, és a hátsó ülésbe olyan kis ülőkék lesznek beépítve, amelyben biztonsággal utazhat a kisgyermek. Az utastér fűtése pontosan szabályozható lesz, s a karosz- szériába a friss levegő légszűrőkön keresztül áramlik be. Az ülések formáját akként alakítják ki a szakemberek, hogy a vezető és utasai a lehető legkevésbé fáradjanak el az utazás során. Az ülések egyébként villanymotorral, gombnyomással állíthatók lesznek, a vezető és utasainak méreteire. Nem lesz ritkaság a fűthető ülésű autó sem, főleg a hidegebb kiímájú országokban. A szerelvényfalon az eddiginél kevesebb műszer lesz. A fedélzeti számítógép mind jobban elterjed, s gombnyomásra tizenöt-húsz adatot is közöl a .vezetővel (átlagfogyasztás, pillanatnyi fogyasztás, üzemanyagkészlet, külső és belső hőmérséklet stb.). A kapcsolókat a kormány két oldalára fogják összpontosítani, hogy a vezetőnek a testhelyzetét csak ritkán kelljen változtatnia. Képünkön az egyik legújabb európai autótípust, a francia Renauli-gyár „Clio" elnevezésű modelljét láthatjuk, amely már rendelkezik az új évtized kocsijainak néhány jellegzetességével. Karosszériáját számítógép tervezte. Az elsőkerék- meghajtású „Clio” ötféle benzinmotoros változatban kerül piacra. (MTI Külföldi Képszerkesztőség.) Ko dály- emlékmúzeum Kodály Zoltán 1924-től haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő köröndön, Budapest VI. kerületében. Hagyatékában számos kotta, kézirat, hangszer, gyűjtőútjainak tárgyi és zenei emléke, zenepedagógiai munkásságának dokumentuma maradt fenn. Ebből az anyagból állították össze a tudományos alapon működő Kodály-ar- chívumot. S a zeneszerző lakásának megmaradt berendezése, bútorai, személyes tárgyai adták az alapot egy emlékmúzeum berendezéséhez. Évek óta terv volt, s most végre megnyílhatott a Kodály köröndön a Kodály Zoltán- emlékmúzeum és -archívum. A négyszobás lakás szinte eredeti berendezésével úgy áll a látogatók előtt, ahogy halhatatlan lakója elhagyta. Az egyszerű bútorzatot népi kerámiák, szőttesek, térítők, kézimunkák díszítik - Kodály népdalgyújtő útjának emlékei. S itt sorakoznak a hosszú művészpálya relikviái, bemutatók plakátjai, fényképek, díjak, kitüntetések, babérkoszorúk. A hajdani ebédlőbe lép be először a látogató. Itt fogadták Kodályék is vendégeiket. S itt kezdte rendszerezni Emma asszony, Kodály első felesége az élétpálya dokumentumait, újságkivágatait. Emma asszony halála után Kodály második felesége, Pé- czely Sarolta az ő szellemében folytatta a munkát. A zeneszerző és fonográfja A szalonban két zongora áll korhű környezetben. Az ajtórfölött Beethoven maszkja, a kályha körül Petri Lajosnak több Kodályt ábrázoló szoborportréja. Szinte érintetlen még Kodály dolgozószobája, faragott íróasztalával, személyes tárgyaival, leveleivel, ifjúkori és a második világháborúban megsérült csellójával, íróeszközeivel. A falakat könyvek borítják - zenetörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, magyarságtudományi művek, és szépirodalom magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Egy szobát - amely annak idején a hálószoba volt - időszaki kiállítások számára tartottak fenn. Elsőként a zeneszerző műhelyét elevenítik fel: kották, kéziratok, nyomtatványok, zeneműtervek töltik meg a vitrineket. Ismert és el nem készült művek jegyzetei, kézirata és nyomtatott példányai. Ezt a kiáljítást a szomszédos teremben működő Kodály-archívum anyagával rendezték be. Az archívumba ma is folyik a Kodály- dokumentumok gyűjtése, feldolgozása, őrzése, Kodály Zoltánná Péczely Sarolta szellemi irányításával. k. in. Búcsú egy folyóirattól Megszűnt a Napjaink Szemenszedetí igazság Vajon tudja-e valaki széles e hazában, hogy jelenleg mennyi folyóirat, szépirodalmat is közló újság jelenik meg? Még számon tartani is lehetetlen, nemhogy ismerni, olvasni a gombamód szaporodó lapokat. Csak kapkodja az ember a fejét: honnan a tömérdek pénz és a rengeteg papír, ami előállításukhoz szükséges, nem is beszélve a tengernyi kiadó - enyhén szólva - vegyes értékű könyveiről, az úgynevezett aluljáró-irodalom tarka kínálatáról. Mindehhez képest meglepő és szomorú hír érkezett Miskolcról: huszonnyolc évi (!) megjelenés után július elsejével megszűnt a Napjaink című irodalmi és művelődési folyóirat. Potosabban fogalmazva: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács megvonta a lap finanszírozását, és ezzel lehetetlenné tette megjelenését. Az utolsó szám „lapszéli” jegyzetében Papp Lajos - a jó nevű költő-főszerkesztő - érthető keserűséggel jelenti be a megszüntetés tényét, azt sem titkolva, hogy a lapgazdával közel sem voltak felhőtlen viszonyban. Azt rótták fel nekik, hogy „az utóbbi évtizedben, utóbbi két-három évben e táj irodalma, irodalmi lapja nem publikált országos szintű alkotásokat ; hogy a lapban nem jelentkeztek műveikkel számottevő írók; hogy a lap nem közvetítette hasábjain a helyi, megyei-városi kulturális-közművelődési eredményeket, és nem foglalkozott érdemben a gondokkal”. Ezzel szemben Papp Lajos azt vallja: „Aki kicsit is ismeri a mai magyar irodalmát, irodalmi életet, illetve a szűkebb haza kulturális viszonyait, annak az áttekintés tényei mást mondanak az igazságról, mint a fent jelzett vélekedések.” Ne firtassuk az eltérő'vélemények realitását, döntőbíráskodásra nincs jogunk, de még a határozott állásfoglaláshoz is több helyismeretre lenne szükségünk. Sajnálkozásunkat azonban nem hallgathatjuk el a Napjaink megszűnte kapcsán. E lap ugyanis több volt, mint egy megyei kiadvány: a vidéki irodalmi folyóiratok élgárdájához tartozva az észak-magyarországi régió szellemi életének tükre is kívánt lenni. Alapos elemzést igényelne annak bizonyítása, hogy mikor, mennyiben töltötte be ezt a küldetését, az azonban kétségtelen, hogy jelen volt Nógrád kulturális közéletében is, hatást gyakorolt az itteni humán értelmiség soraiban is. Számos helyi szerző írását, képzőművészeti alkotását közölte az évek során, megannyi művészeti, kulturális programunkra reagált. Volt időszak, amikor egészen szoros munka- kapcsolat alakult ki a Napjaink és a Palócföld között. A Gulyás Mihály és a Kojnok Nándor vezette szerkesztőségekre gondolunk elsősorban, de a jó viszony gyakorlatilag mindvégig megmaradt. Egész biztos mi is szegényebbek leszünk a Napjaink nélkül, s érezni fogjuk hiányát a műveltség terjesztésében, új kulturális értékek teremtésében, az alkotó értelmiség önkifejezésének folyamatában. Ilyen távolságból felelőtlenség lenne tanácsokat osztogatni, kibic- ként - ráadásul utólag - okoskodni a patinás folyóirat megmentésének lehetőségeiről. Úgy látszik ma könnyebb egy „tiszta lappal” induló kiadványhoz patrónust, szponzort szerezni, mint egy három évtizedes múltú - az érdemek mellett nyilván hibákat is vétett - folyóirat megőrzéséhez, továbbéltetéséhez. Mindenesetre figyelmeztető és tanulságos, ami a Napjainkkal történt. Annál is inkább, mert máshol is tapasztalni aggasztó jeleket a régebbi folyóiratok agonizálásáról. Mint a Vasárnapi Hírek jegyzetírója, Zöldi László tollából is olvashattuk: „Recsegnek-ropognak az irodalmi folyóiratok eresztékei; különösen vidéken.” Tisztában vagyunk vele, hogy manapság nagyon nehéz előteremteni egy folyóirat költségeit, mégis azt reméljük, hogy a Palócföld nem kerül a Napjaink sorsára és a főszerkesztő soha nem kényszerül megírni saját lapja nekrológját, mint ahogyan most Papp Lajos kénytelen-kelletlen megtette. Dr. Csongrády Béla „Felirat egy amerikai benzinkútnál: A mi benzinünk vitathatatlanul tápláló. Minél többet vesz belőle Ön, annál jobban eszünk mi. ”- Az igazgató úrral szeretnék beszélni.- Sajnálom, nincs itt.- De éppen az imént láttam az ablakban.- Ő is látta magát. * „Kohl kancellár kész lenne arra is, hogy élete végéig pattogatott kukoricán éljen, csak azért, hogy a neve úgy maradjon fenn a történelemben, hogy ő az újraegyesült Németország első kancellárja. ” * „Egy szétszabdalt újság egyetlen nőt sem érdekel. Egy feldarabolt nőre viszont minden újság bukik. ” * „A bölcsesség kétségtelenül megadja az embernek azt a lehetőséget, hogy viszonylag csekély erőfeszítéssel megjátssza az ostobát. Az ellenkezője már lényegesen nehezebb. ” . * „Az amerikaiakat azért nem ér- ' dekli a foci, mert az eredményt mindig kisösszegű számok jelzik. Itt nem számít a játék szépsége, filozófiája, itt csak az a szép, ami nagy. Szerintük dögunalmas lehet az a mérkőzés, amelynek 1-0 a végeredménye. ” 4
