Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-25 / 96. szám

1990. JULIUS 25.. SZERDA imrmn 5 Alkoholista fiatalok i // •• // i •- bunozo tinik A fiatalokkal több szervezet foglalkozik: rendőrség, gyámhatóság, családsegítő központok. Mégis az utóbbi években egyre nő a fiatalkorú bűnelkövetők száma. A megyei helyzetképről kérdeztem Király Mihály rendőr őrnagyot, a Nógrád Megyei Kendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi megbízottját:- Jobb a helyzet nálunk, mint az országos átlag: 180-200 fiatal­korú bűnelkövetővel találkozunk évente. A rendőrségen nincs idő a megelőzésre, csak a felderítés­sel tudunk foglalkozni. Létszám- hiánnyal küszködünk, technikai felszereltségi gondunk van.- Családon belül kellene jó példával elöljárni...- Igen ám, de amíg a szülők megélhetési gondokkal küzde­nek, nem tudják fedezni a gyer­mekek szórakozási igényeit. Ok pedig előbb a barátoktól kérnek kölcsön, majd következik a lo­pás, betörés. A szülők késő dél­után érnek haza, ha nincs otthon a gyerek, nem indulhatnak el megkeresni. Az viszont már probléma, ha meg sem kérdezik: „hol jártál kisfiam, kislányom?” Odajutottunk, hogy sok család­nál a gyerek „szükséges rossz”, mert törődni kell vele, mert el kell tartani, mert nem lehet ott megállni: megszületett.- Arra nem gondolnak a szü­lők, hogy lámasz nélkül marad­hatnak később?- A család eltartása minden idejüket, erejüket leköti. Ha mindehhez a családon belüli rosszabb hangulat is járul, a gye­rek elkezd kimaradozni, mert nem találja a helyét otthon, a barátok válnak élete meghatáro­zóivá.- Nem túlzás mindent a gaz­dasági helyzetre fogni?- Magam is kissé pesszimista vagyok a jövőt illetően, mert mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nem tanulnak tovább? Még nehe­zebb elhelyezkedniük, nehezebb lesz munkát találniuk. A család nem tudja a szórakozására bizto­sítani a pénzt. A közkedvelt játékautomaták pedig csupán pénznyelő gépek. A család szere­pének és a gyermekvédelmi rend­szernek az átformálására van szükség. A családsegítő közpon­tok tanácsot tudnak adni, de nem oldhatják meg a problémákat a szülők helyett, pláne az anyagia­kat.- Melyik a legproblémásabb kor?- A 12-16 év közöttiekkel van a legtöbb baj. A 12-14 éves azt mondja, ő már nem gyerek. De még nem is felnőtt. Ha 16 éves koráig oda tud rá figyelni a szülő és az iskola megfelelően, később már nem lehet olyan könnyen baj vele, ez az én tapasztalatom.- A kábítószer és az alkohol mennyire meghatározó a Fiatalok éleiében?- Az elsővel - szerencsére - még nem sok gondunk volt. Igazi drogot fogyasztó fiatallal még nem is találkoztunk a megyében. A megelőzésre fektetjük a hang­súlyt. A Nógrád Megvei Gver­mekbarát-egyesület pályázat út­ján a megyei tanácstól 35 ezer Ft-ot nyert el, amivel egy drogel­lenes programot indítunk el. Lé­nyege: az általános iskola 5. osz­tályától kezdve osztályfőnöki órák keretében előadásokat tar­tunk. Ehhez oktatócsomagot vá­sároltunk. és négv általános isko­lában vezetjük be ezt kísérleti jelleggel, az országos drogellenes programhoz csatlakozva. Egy ta­nárnő tagunk egyéves tanfolya­mon vesz részt, ő a felvilágosító­munkát fogja majd össze itt Sal­gótarjánban és Balassagyarma­ton. Az alkoholizálással sokkal több baj van. „Alkoholmentes” diszkóba nem mennek á fiatalok, ebből pedig arra kell következ­tetnem, hogy az alkohol kedvéért mennek oda, ital nélkül nem tud­nak maguknak hangulatot terem­teni. Ennek megakadályozása nem csupán a rendőrség feladata, hanem minden más szervé is, aki gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozik. A vendéglátóegységeknek is vannak ellenőrei. Mégis kiszol­gálják a 18 éven aluliakat alko­hollal. A tiltó tábla csak dísznek van kint sok helyen. Ha megállna a fiatal 1-2 üveg sörnél, az nem volna baj. De nem így van, rövid idő alatt alkoholistává válnak, és sajnos egyre többen. Ezzel függ össze az, hogy megnőtt az utóbbi időben á fiatalkorúak által elkö­vetett ittas vezetések száma, és a balesetek is - volt eset, hogy két halálos áldozatot követelt a fele­lőtlenség. Ebből a helyzetből tü­relemmel és hosszú idő elteltével lehet kilábalni.-Nagyon várom a javulást, de illúzióim nincsenek. Gera Éva „... nem akarok az őrültek házában kikötni!” Jogorvoslatnak helye nincs \ Az eset, amiről itt olvashat­nak. egyedi és konkrét. Egy csa­lád tragédiája, és az ezt követő ügyintézés. Úgy tetszik, némely hivatalokban munkaidőben al­szik az emberség. A nagybátonyi Pádár Zoltán most harmincöt éves. Elmondása szerint tízéves volt, amikor lee­sett a buszról, a busz ajtaja be­fogta a lábát, így húzta harminc méteren kerésztül. Agyrázkódást szenvedett, nyolc hónapig kór­házban volt. Ellenkező javasla­tok ellenére elvégezte a nyolc osztályt, mert mégis vinni akarta valamire. Pár éve a balassagyar­mati ideggondozóban kezelték. A MAV-nál dolgozott előbb mint vonatvezető, azután jegyke­zelőként, majd málházóként. Az Alföldön is próbálkozott kétszer két hétig, de rosszul lett, haza kellett jönnie. A salgótarjáni társadalombiz­tosítási igazgatóság megállapítot­ta, hogy kilenc évet és ötvenhá­rom napot dolgozott. Megállapí­tásból ritkán van pénz, ebből sincs. Pádár Zoltán egy fillér jö­vedelemmel sem rendelkezik. Ketten élnek az édesanyja nyug­díjából (amit felemeltek a létmi­nimum összegére), mint mond­ják, zsíros kenyéren mindennap. Ebből meg kell venniük még a gyógyszereket is. Mert miért is kapna térítésmentes receptet? Katonának is besorozták, igaz, ez az élet csak másfél hónapig tartott. Nyolc évvel ezelőtt, mivel pénzbírságát nem tudta kifizetni, a büntetési időt a balassagyar­mati börtönben töltötte le. Innen írt levelet a katonai ügyészség­nek. amelyben kéri a „rendőrha­tósági felügyelet alóli felmenté­sét”. Ebből a levélből idézünk:- „Tisztelettel megkérem Önöket, ha módjuk van rá, segít­senek, mert így nem lehet élni. Ha nem tudnak segíteni, a tévé­hez fogok folyamodni, mert 27 évesen még nem akarok az őrül­tek házában kikötni.” * Ennyi az alaptörténet. Most ismerkedjenek meg a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságy a társadalombiz­tosítási tanács és a körzeti orvos véleményével. Megyei társadalombiztosítási tanács, 1987. június 23-án, „rok­kantsági nyugdíjigény elutasítá­sa”: „ __ Jogorvoslatnak helye n incs, mivel nem lehet a bíróság­hoz fordulni a munkaképesség­csökkenés fennállása, illetve mértékének megállapítása vé­gett.” Indoklás: nem rokkant. Az Or­szágos Orvosszakértői Intézet I. és II. fokú orvosi bizottságának véleménye szerint sem éri el az igénylő munkaképesség-csökké- nésenek mérteke a rendeletben meghatározott mértéket, így a bizottság a felszólalását elutasít­ja. Az orvosi bizottság megállapí­totta azt is, hogy igénylő munka­képesség-változásának mértéke 40 százalékos. Rehabilitációs vélemény: „Fo­kozott balesetveszéllyel nem járó munkahelyen foglalkoztatható.” Két igazolás a körzeti orvostól, dr. Borbély Évától. 1989. április 6- án: „pszichoterápiás, hypertó- niás személyiség.” 1989. június 7- én: „T. Neurológia! ... Ideg­gondozóba nem megy be, »ott tették tönkre«. Izzad, fél, hirte­len természetű. A tömeget nem bírja.” Megyei hadkiegészítő parancs­nokság, 1989. november 16-án válaszol egy beadványra: „Gyo­morpanasza 1971-ben kezdődött, 1974-től italozás miatt romlott. A katonaságtól másfél hónap után leszerelték. Akkor sem próbált meg munkát vállalni, amikor egészségi állapota megengedte volna. Kezdeményezze a TB Igazgatóságnál az újbóli felülvizs­gálatot és kérje a helyi tanács segítségét.” Összegzésül: „A parancsnok­ság anyagi segítséget és támoga­tást nem tud adni.” Pádár Zoltán ehhez még annyit mond: - Szeretnék dolgozni, hogy én se legyek alávalóbb, mint a többiek! Fiatal vagyok még, mennék én is szórakozni, de hova menjek, mikor annyi pénzem nincs, hogy felöltözzek. Egy ci- pőm van, nézze meg! Jó, hogy csak ilyen telünk volt. Lett volna álláslehetősége a Bátonyterenyei IKV-nál, mint portás, de a doktornő nem vállalt felelősséget érte, nem adott rá engedélyt. Erre feltehetően min­den oka meg is volt. Mielőtt meglátogatjuk a helyi tanács illetékeseit, nézzük meg újra a kulcsmondatot, dr. Bor­bély Éva véleményének ismere­tében. Mert pszichopata annyit tesz, mint „kóros lelki alkatú egyén". Tág fogalom. Beletarto­zik az is, amit Pádár bevall: majd­nem megfojtottam az anyámat. A hirtelen felindulás elmúlik, utána már mindent megbán. Az a mondat, amit kiemel­nénk, így hangzott: „Fokozott balesetveszéllyel nem járó mun­kahelyen foglalkoztatható.” Sab­lonmondat. Csak az a kérdés, a társadalombiztosítási tanács szakembere vajon együtt dolgoz- nak-e vele, akárcsak egy hétig is. Természetesen, fokozott baleset- veszéllyel nem járó munkahe­lyen. Jusson eszünkbe a doktornő jellemzése: izzad, fél, hirtelen természetű... * A nagybátonyi tanácson Vit- kóczi Mártát, a hatósági osztály vezetőjét és Kovács Sándorné szervező-gondozót kerestük meg. Tőlük megtudtuk, hogy Pá­dár 1989-ben öt alkalommal ka­pott segélyt, összesen nyolcezer forint értékben. A rendszeres havi juttatások közül a rendsze­res szociális járadékot kaphatná. Ennek két feltétele van: legalább ötéves munkaviszony, és a TB által igazolt 50 százalékos mun­kaképesség-csökkenés . A munkaviszonya (9 év és 53 nap) tehát elég. Mivel a 40 száza­lékos rokkantság megállapítása óta egy év eltelt, kérnie kell a felülvizsgálatot. Ha ez is megvan, 3590 forintot kapna havonta, amit ’a nyugdíjfolyósító intézet utal. Kérem, ilyen egyszerű. És hány darab ügy van, ami szintén egyszerűbb lehetne, ha a hivatal­nok urak és hölgyek nem csak egy aktát látnának, hanem lelki sze­meikkel mögé képzelnék az em­bert is! Dudellai Ildikó Kopogtatócédula helyett! A parlament 1990. július 29-ére népszavazást rendelt el: „Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?” igen □ nem vagyis: Akar Ön köztársasági elnököt választani? IGEN, mert a köztársasági elnök hazánk legnagyobb közjogi méltósága. A nemzet döntési hatáskörét őrizzük meg, mert:- már eltörölték a társadalmi vitát a törvényhozás során;- alkotmányerejű helyett egyszerű törvénnyel szabá­lyozható minden emberi jog. Ugye nem akarja Ön, hogy a köztársasági elnök választását is elvegyék a néptől? Ezért: Menjen el és szavazz* Ha a parlamentre bízza a köztárf, akkor is menjen el és adj; A népszavazáson való részvétele azt jelenti, hogy Ön komolyan veszi demokratikus jogait. Nógrád Megyei Koordinációs Tanácsa Ha elmegy szavazni, a demokráciára szavaz! (Politikai hirdetés) Ahol nem siettet az óra Siófok szinte nyög a kánikula alatt. Csak a vízparton, a vízben a jó. No, meg a parthoz közeli nyaralókban. Például a Palócker szerény kis üdülőjében. Vasár­nap reggel érkezünk, váratlanul. Minden csöndes, csak ketten na­poznak a fekvőágyakon. Hát a többiek? - kérdezzük a gondno­kot.- Alszanak még. este cirkusz­ban volt majd mindenki, s éjsza­kába nyúlt a kimenő. Molnár Antal, a vállalat kar­bantartó üzemének vezetője az egyik korán kelő.- Én itt sem tudok későig aludni, bár itt nem csörög, nem siettet a vekker - mondja. - Amúgy is sok programunk van. Most épp a Makovecz Imre ter­vezte gyönyörű evangélikus templomot akarjuk megnézni a feleségemmel. Nemrég adták át, láttam a tévében ezt a csodálatos épületet, de az nem elég. Látnom kell a maga valóságában. Nagyon csodálom Makovecz Imre épüle­teit.- Mivel telik az idő?- Fürdünk, teniszezünk, olva­sunk, lengőtekézünk, pingpon­gozunk. Es'természetesen olva­sunk. Sok könyv összegyűlik egész évben olvasatlanul. Otthon nagy a hajtás, alig van idő olva­sásra. Már azt hittem, szakad a cérna, nem bírom a hajszát to­vább, amikor eljöhettünk. Itt meg ez az áldott nyugalom majd helyreráz, új erőt ad. Zizeg egy újság, a Kurírt dr. Várkonyi Józsefné olvassa elmé­lyültem Mellé telepszem, rögtön kiderül, hogy ő „csak férje jogán” nyaral itt.- A férjem nagyon hosszú ideig dolgozott a Palóckernél - említi Várkonyiné -, igazgatóhe­lyettes volt, áprilisban ment nyugdíjba. Amikor tehettük itt nyaraltunk. Korábban a fiunk­kal, most már magunk. Nekem a Balaton mindennél többet ér. Imádjuk ezt a csodálatos levegőt. A Balaton szinte karnyújtásnyira van. Szerény az üdülő, de nekünk így jó. Családias a légkör. Béke, nyugalom van itt, s ez az amire nagy szükségünk van az egész évi kemény munka után. Mindig újra és újra fölfedezzük Tihanyt, Badacsonyt, az elbű­völő múzeumokat. Élményeket gyűjtünk. Pompás visszagondolni a hajókirándulásokra, mindarra, amivel itt találkozunk. Idén nagy szerencsénk van, mert a fiunk, aki egyetemi tanár, a családjával most itt nyaral Lellén. Tegnap náluk voltunk. Van két édes kis unokánk, velük töltöttük a na­pot.- A férje már a vízben?- Nem, éppen ma utazott visz- sza Salgótarjánba. Ő a városban az MDF elnöke és sok a teendője. Habsburg Ottót várják Salgótar­jánba, s az ő látogatását készítik most elő. A férjem utánanézett: háromszáz éve nem járt Habs­burg Salgótarjánban. Kíváncsian várjuk Habsburg Ottót és csa­ládja néhány tagját. *- Anyúűú! Anyúúű! - szalad egy pöttömnyi kisfiú a hintaágy felé, ahol a másik gyerekkel be­szélget Mukrányi Istvánná.- Eladó-pénztáros vagyok a balassagyarmati (141-es) ABC- ben - mondja Erzsiké. - A fér­jemmel és a két fiammal üdülünk itt. Ez az év fénypontja. Drágább nyaralót meg se tudnánk fizetni, no meg nincs is a flancra szükség. Itt teljesen otthon érezzük ma­gunkat, Az üdülőnek saját stégje van, pár méterre van csak a Bala­ton. Nagyon jó, hogy a Palócker megtartja ezt az üdülőt, csak di­csérni lehet érte. Finom a koszt és nekünk elég is. Két egybenyíló szobában lakunk, mi négyen.- Mesélne a gyerekekről?- Nem titok az, szívesen. Tudja jómagam kilencgyermekes családból származom, a férjem­nek is vannak testvérei, szeretjük a nagy családot. Nekünk meg eddig nem lett gyermekünk, pe­dig már tízéves házasok vagyunk. Nem akartunk gyermekek nélkül élni, ezért örökbefogadás mellett döntöttünk. Erzsiké pár pillanatra elhall­gat, s könnyeit nyeli. Keserves volt az az idő, amíg sikerült a célt elérni.- Négy évvel ezelőtt kaptuk meg Danit - meséli, s megsimo­gatja a hozzá bújó gyönyörű fi­úcskát. - Azt a boldogságot nem lehet elmondani, amit mi érez­tünk, amikor végre sajátunkként hazavihettük. Kétéves volt. Most nagycsoportos az oviban, nevel- gettük, s aztán egyszercsak hírt kaptunk arról, hogy van az ott­honban egy öcsikéje. Mentünk, látogattuk, ismerkedtünk vele, furösztöttem. Éreztem, hogy 6 is az enyém, az én kisfiam. Húsz hónapos volt, mikor megkaptuk! Dani mindenkinek elmesélte, hogy testvérkéje született. Na­gyon büszke Misikére. Misiké nem törődik a történ­tekkel, ő csak mondja a magáét, húzza anyja kezét.- Anyagyejee!- Azért még nem mondtunk le egy saját babáról sem - vallja meg Erzsiké -, mindent elkövetünk, hogy legyen. Szeretnénk egy kis­lányt.- Dani mivel szeretsz játszani?- Mindennel! De legjobban az autómmal, annyi van, mint egy ház! Legózok, meg focizok. Meg szeretem a mesét. Anyu és apu is szokott mesélni. Meg szeretem Eta nénit, ő is engem.- Etuska a gondnok - magya­rázza Erzsiké -, a gyerekek imád­ják. Nagyszerűen vezeti az üdü­lőt, igazi jó lélek.- Milyen vágyai vannak?- Vágyak? Azok dédelgeté- sére nincs időm. Két műszakban dolgozom a boltban, aztán ott a két gyerek, a háztartás. Év köz­ben sokat dolgozom. A férjem gépkocsivezető, gyakran van tá­vol. keveset tud segíteni, de a gyerekekkel törődik. Azért per­sze nekem is van vágyam, de az egyszerű, szeretném egészség­ben, békében fölnevelni a gyere­keket. M. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom