Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-21 / 93. szám
,ßAl ! lektől lélekig ÉNT ANNA i ÜNNEPE !£l A/ LUZFl 7*77/ MELLÉKLETE 1990. 3. SZÁM A ANGYAL — (az an- gelosz = követ, hír- " nők görög szóból). A sidó és keresztény' vallás- jan az Istentől kisebb, az embertől pedig magasabb rendű szellemi élőlény. B BAZILIKA — (a basziiikó = királyi " ház, görög szóból). Ókeresztény templomépítészeti stílus. C CÖLIBÁTUS — (la- a tin: nőtlenség). A ró* " mai katolikus papok és szerzetesek kötelező nőtlensége. D DOGMATIKA — (a dogma = vélemény, határozat, gcrög szóból). A keresztény szóhasználatban a teológia egyik ága, mely azokat a dogmákat foglalja rendszerbe, amelyeket a keresztény embernek hinnie kell (hittan). E EVANGÉLIKUS egyház — A lutheri re- " formáció talaján létrejött keresztény vallási közösség. Ágostai hitvallás, az ágostai hitvallás védőirata és az 1580-ban összeállított Concordia könyv. F FRIGY SZEKRÉNY — (héber: arón). Az " ókori zsidó vallás kultikus ládája, melyet Jahve trónjának és hordozható lakásának tartottak. G GÖRÖGKELETI egy- m ház , — Keleti ke- "reszténység. Azok, amelyek a keleti egyházszakadás (1054) után önálló egyházszervezeteket alakítottak ki. Másképpen „igazhitű”, azaz ortodox, vagy oroszul pravoszláv egyháznak is nevezik. Keresztény Kis Lexikon H HARANG — Fémből öntött, elsősorban “ vallási célokat szolgáló ütőhangszer. A keresztény egyházakban az V. szd.- tól kezdve a Benedek-ren- di kolostorokban használták először. I IKONOSZT AZ — (az eikonosztaszisz = ké- " pes fal, görög szóból származik). A görögkeleti és görögkatolikus egyházak templomaiban a hívek számára kijelölt hajó és a vallási cselekmények részére fenntartott szentélyt elválasztó festett fal, melyen három ajtó van. 3 JÉZUS KRISZTUS — (a Jehosna = Jahve " a segítség, héber és a Krisztosz = félkent, görög szóból). A keresztény hagyomány szerint a kereszténység alapítója, az Isten által megígért és a zsidók által várt Messiás, aki mint Isten egyszülött fia, életével, szenvedésével és halálával megváltotta az emberiséget. K KATAKOMBA — Ókeresztény temetke- “ zési hely, melyet a keresztényüldözéskor gyakran menedékhelyként is használtak. A tekervénves, gyakran többemeletes föld alatti folyosók oldalfalába temették el az elhunytakat. L LEGENDA — (latin: olvasmány). Vallásos " tárgyú. rendszerint szentek életével foglalkozó olvasmány. M MISE — (latin: mis- sa). A római kato- " likus és görögkeleti egyházak központi istentisz-. telete, amely Jézus Krisztus keresztáldozatának megújítása. N NAGYBOLDOGASZ- SZONY — A VI. szd.- " tói Jézus anyjának,. Máriának „mennybevitel” (assumptio) ünnepe, melynek napja a mai naptár szerint augusztus 15-e. O OLTÁR — Rendszerint kőből készült " emelvény, melyen a vallások papjai az áldozatokat bemutatják. A kereszténység’ a miseáldozatot; korai szakaszában asztal mellett, vagy a- vértanúk sírja fölött mutatta be. P PÁTRIÁRKÁK (a patriarhész = ősatya, görög szóból). Az emberiség, illetve a választott (zsidó) nép ősatyái a Biblia szerint. Ádámtól a vízözönig tíz, a vízözön- től Ábrahámig kilenc pátriárkát sorol fel a Biblia. lÁbrahátn.) R .REFORMÁTUS egyház —A kálvini reformáció talaján létrejött keresztény vallási közösség. Legtöbbje az ún. Heidelberg! káté (1563) és a Második helvét hitvallás alapján áll. S SÁTOROS ünnep A zsidó vallás nyolc " napig tartó, a pusztai vándorlásra emlékeztető ünnepen a zsidók lombokból készített sátrakban laktak, innen az ünnep neve. T TEOLÓGIA — (a thessz = Isten " logosz = tan, tudomány, görög szókból). Valamely vallás tudományos igénnyel fellépő, logikai formában öntött tanrendszere. U UNITÁRIUSOK — A reformáció talaján " megszületett vallási irányzat, amely a' következetes egyisten hit alapján áll és ezért tagadja a Szentháromságot. V VATIKÁN — A római pápa és a kato- . " likus egyház központi hatóságainak, hivataladnak 0,44 km2 területen fekvő szuverén, független székhelye a Róma nyugati részén emelkedő dombon. (Monte Vaticano.) ZSIDÓ vallás — # (judaizmus). 1., bib“ liai (mozaizmus = Mózesről) az ókori zsidó állam pusztulásáig, a jeruzsá- lemi templom lerombolásáig e.sz. , 70-ig tartott. 2. rabbinikus (talmudi) Jeruzsálem pusztulása után a zsidók életben maradt vezetői a közeli Jamniába menekültek, hogy újraszervezzék a vallási életüket, majd az V. szd.-ban vallási központjuk az új Perzsa birodalomba tevődött át. Itteni központjukat a bagdadi kalifa szüntette meg. Ettől kezdve a zsidó vallás súlypontja az ún. keresztény Európába került, ahoj a zsidók üldözéseknek voltak kitéve. Reiter L. Hol vagytok nagymamák? Július 26., Szent Anna ünnepe Szent Anna ünnepén gondol legtöbbet az egyház a nagymamákra. Az Űr Jézus nagymamája Joachim jámbor felesége, Anna asszony a hagyomány szerint is annyira megbecsült személyiség volt, hogy tisztelete halála után már rövid idő múlva elterjedt és a hívők közbenjárását imáikban tőle gyakran kérték. Anna példaadó élete erős hatással volt Mária nevű leányára. Joachim házában . olyan szellem uralkodott, amely ámulatba ejtette, mély tiszteletre sarkallta a környék lakóit. Halk szavú, munkásélet, jótékonykodás, napi többszöri imádság, böjt, a hitvestársi szeretetnek ezernyi * megnyilvánulása, szelídség és szemérem volt jellemzője a háznak. Szent és kiválasztott lakás volt ez, hiszen az isteni Gondviselés, amely kezdet óta kiválasztotta Joachim házát arra, hogy az ott nevelkedett Mária legyen a világ Megváltójának édesanyja, terveiben szerepelt a család valamennyi tagjával együtt. Mária, a fiatal lány tartózkodó modora, csendesen foly- dogáló élete elbűvölte a szomszédokat, ismerősöket és megcsodálták benne a végtelen türelmet, nyugalmat, s az örökké szelíd mosolyt Mária arcán a serdülőkor nehéznek ítélt korszakában is. A lány a háztartás minden mozzanatában szorgalommal részt vett, megfelelve mindenkor a szülői nevelés intelmeinek. Mert Anna asszony valóban csodálatos anya volt. Életre nevelte ugyan a lányát, de mindig megtartva őt istenközeiben is. így Mária korán megismer kedett az élet igazi értelmével. Tudta, hogy átmeneti a kor és az idő, mely mindenki felett elrohan, tudta, hogy fel kell készülnie majd a nagy számadásra, amelyre Isten egyszer meghívja. Józsefnek, az ácsnak közeledésétől sem riadt meg, csak értetlenül állt meg az előtt, amikor ő a házasság csodálatos szépségéről és értékéről beszélt/Egyetértett Józseffel, de közölte vele azt is, hogy teljesen Istennek szentelte életét, a világ csak annyiban érdekli, amennyiben eszközöket talál az isteni közelség erődítésére. Lemond a gyermekáldás boldogságáról, szűzi erényének örökös megtartásával. Józsefet nem lepte meg a bizolmas közlés és megnyugtatta Máriát, hogy tiszteletben tartja elhatározását és ómega is megfogadta, hogy Mária közelében önmegtartóztató tisztaságban éli le életét. Anna asszony sem gördített akadályt a fiatalok tiszta barátsága elé, a bölcs édesanya mindenekelőtt őszinteség-' re nevelte lányát, tudta, hogy nevelésében enélkül minden szülői jó szándék kárba veszne. Együtt imádkoztak, együtt^, dolgoztak, együtt énekelték a vallásos dalokat, ék együtt tértek nyugovóra. A szülő és gyermek elválaszthatatlan sze- retete, az érkölcsös nevelés meghozta gyümölcsét, a dolgos napok öröme beragyogta életüket. Intő példa volt ez mindenki számára. Később aztán - Isten megfoghatatlan kitüntetéseképpen — már mint nagymama boldogan láthatta még sokáig leánya boldog életét, aki a tőle kapott példát másoknak megmutatta, s édesanyja nyomán tudta nevelni szűzen született, szent fiát, az Úr Jézust. Hol vagytok hát jó nagymamák? Szent Anna ünnepén gyertek el ti is unokáitokkal Isten templomába, s kérjétek Anna asszony pártfogását tisztalelkű, boldog, emberi életetekért, s a rátok bízottak példás felneveléséért. K. J. Újabb sorok — régiekről SZEMELVÉNYEK DR. MESZLÉNYI MIHÁLY GYÉMÁNTMISÉS KANONOK ÉLETÉBŐL A keblére szorított ol- táriszentség melengeti a papot a hűvös éjszakában, amikor súlyos, vagy haldokló beteghez hívják. Ilyenkor Jézussal beszélget és kéri adjon erőt és bátorságot, hogy legyőzze félelmét -és ha még lehet tudjon vigaszt nyújtani az Újvilágba távozónak. Ilyen érzelmekkel indult első éjszakai áldoztató útjára Meszlényi Mihály Rimócon, az újmisés lelkipásztor. A földes szoba-konyhás lakás tele volt síró asszonyokkal, akiket megkért, hagyják egyedül a beteggel. Egy bácsi feküdt a szalmazsákos ágyon, feje, arca, keze úgy nézett ki, mintha kék tintával öntötték volna le. Ijesztő látvány volt, s ha nincs ott a sekrestyés, talán elmarad az utolsó kenet feladása is. ö súgta oda a papnak: „Tessen megkenni a fülét, szemét, száját, orrát!” Ha fogvacogva is, de megkezdődött a szertartás. A latin szöveg elmondása már hibátlan volt és visszaállt a lelki egyensúly.' Amikor kijöttek megkérdezte a sekrestyéstől: „Miért olyan kék ez az ember?” — ’’Mert a dunyhát, párnát, lepedőjét előzőleg frissen befestették kékfestővel és nem volt ideje téljesen megszáradni...” — magyarázta az öreg. Hazasiettek. Meszlényi Mihály ágyfea bújt, de .ott is kísértette a szörnyű látvány. Néhány fohász után sikerült elszendered- nie. Másnap, vasárnap Var- sánvba küldték. Főnőké, a gondos esperes, ellátta jó tanácsokkal, „Ha elmondja a nagvmiséf, utána a tanítónő fog odamenni és meghívja ebédre. A világért el ne fogadja. Mindenkire rá akarja sózni magát, A fiatal tanítóval egyszer ki is hirdették már őket, de az édesanyja — amikor megtudta — olyan botrányt csinált, hogy visszament a parti Hát legyen résen!” A nagymisét mély átéléssel modotta el, a fiatal újmisés papokra jellemző áhi- tattal. Az evangélium" elolvasása után mondott prédikációt, amikor is hittételt magyarázott. Nemhiába vizs-, gázott dogmatikából kitűnőre, bizony ennek hatása az angyalok kilétéről való magyarázkodás közben erősen ikiérződött, de Gábor arkangyal jelenéseit oly közel tudta hozni a hívek elé, hogy síri csendben hallgatták szavait. Mise után a fiatal tanító megjegyezte: „Itt sokkal egyszerűbben kell beszélni.” Csak a már nem túj fiatal tanítónő ábrándozott: „Még soha sem hallottam ilyen gyönyörű beszédet!” És valóban meghívta ebédre, Fel is sorolta, hogy milyen nagyszerű dolgokat főzött. Nehéz volt ellenállni, de Mihály papunkban győzött az akarat, a lehető legudvariasabban utasította vissza a meghívást és azzal érvelt, hogy első álltalommal úgy illik, hogy felettesével ebédeljen. Bár korgott a gyomra, hősiesen sétálgatva megvárta a délutáni két órát, amikor litániára sereglett össze a falu népe. A Szűzanyának, majd az oltáriszentségnek kijáró tisztelet megadása után sietett vissza Rimócra, abol az esperes már várta az ebéddel. A főtt csirke mellé egy nagy pohárban legalább három deci bor is járt. „Kié ez?” — kérdezte főnökét. „Hát a magáé! hangzott a válasz, erősödnie kell!” — „Én egy év alatt sem tudnám meginni, de ha mindenáron a megérkezésemet akarjuk ünnepelni, keressünk egv egészen kicsi poharat, csupán a koccintás kedvéért. Különben az ebédekhez ezután nem kérek bort” — válaszolta. Az esperes nagyon elcsodálkozott. „Az elődei ennél a nagy pohárnál meglehetősen nagyobbat igényeltek volna...” magyarázta. „Nem baj, majd segítünk ezen — ezentúl naponta két liter tejet fog inni, i mert ha fene fenét eszik is, meghizlalom.” E kérdésben az esperes nem ismert pardont! Érdekes ember volt. Az akkor divatos „Kne- iptkúrának” hódolt amúgy mezítlábosan, a téglával kirakott és vízzel lelocsolt nagy verandán. Amikor Mihály papunk még aludt, ő már misézett. Visszafelé bezörgetett hozzá: „Hol van?” kérdezte. „Az ágyban” hangzott a válasz. Jó ember volt a főnök, azt is megengedte, hogy Mihály fél nyolckor misézhessen, mert az a pár öregasszony úgyis megvárta a fiatal papot. Az esperesnek az volt a legnagyobb bánata, hogy Mihály nem tudott ultizni, ezt később sem tanulta meg. Mit lehet Rimócon csinálni? Délelőtt a patak partján tanult, az esperes gyakran kikérdezte. Különösen Schütz dogmatikája érdekelte, mert korábban teológiatanár volt Esztergomban. Mihály délután és este is tanult, egy petróleumlámpa mellett, melyen nem volt ernyő. Újságpapírból vágott hozzá naponta, mert este tízre már megpörkölődött, majdnem elégett. Ilyenkor aztán már lefeküdt. Október meghozta az esőt. A palócok így jellemezték: „Egy liter vízből két liter sár.” Mihály tollforgató ember volt, romantikus lélek. Több tárcája jelent meg különböző fővárosi újságokban. A palócokat nagyon szerette, színes életükről, szokásaikról hangulatosan számolt be, néprajzkutató munkát is végzett. Esztergomban az aula éber figyelemmel kísérte Mihály életét és miután tervei voltak vele nem csoda, amikor egy szép napon Rimócon a következő levelet kapta Esztergomból: „Kedvelt Fiam! Ne írogass. Én téged tanulni küldtelek Rimócra. Maradtam, ájtatos imáidba ajánlva, ,jóakaraté Főpásztorod: JÁNOS bíboros hercegprímás.” A pap legfőbb erénye az engedelmesség. Miska engedelmeskedett. Az 1924-es évek táján az egyik évben Varsányban, a másik évben Sipeken tartották az éjféli misét. Utóbbi helyre Balázs bácsi, az öreg sekrestyés, már délután három órakor indította a fogatot, mert mint mondotta ő sötétben a jó Isten kedvéért sem megy át a „szurdokon” (keskeny vágás két domboldal között). Négy órára értek Sipekre, ahol az öreg kántortanító fogadta őket a falu doktora, a rend fenntartója, mert ha ő végig ment a falun, csend lett mindenütt. Sipeken nem volt bicskázás! A lányok is testben, lélekben tiszták. Nemsokára teljes sötétség borult a falura, minden „aludt”. De fél: tizenkettőkor hol itt, hol ott fénypettyek villantak fel körös-körül, nagyobbodtak, közeledtek. Kiderült, emberek jöttek, kezükben lámpásféle, melyben gyertya égett. Festői látvány, a tanyán élők jöttek éjféli misére. Meszlényi Mihály atya állítja, hogy látta a világ különféle szépségeit, de ha valaki megkérdezné tőle, hogy életében mi a legszebb emléke azlt felein*, hogy a sipeki "kará- csonvéjszakai látvány, amikor minden háziban kigyulladtak a petróleumlámpák és jöttek asszonyok, lányok, gyermekek % gyönyörű palóc népviseletben és megtelt a templom, a férfiakon ünneplő ruha, a kezekben rózsafüzér és zengett az áhítatot lehelő barangszó. Amikor felhangzott a „Mennyből az angyal”, akkor már minden bánatát elfelejtette. (Folytatjuk) • „;iÉ: Kamarás József !