Új Nógrád, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-21 / 93. szám
4 UEUniLy 1990. JÚLIUS 21., SZOMBAT Imaház lesz-e Benczúr műterme? „Megegyezés, mely köttetett...” Mit mond a lelkész, a szobrászművész és a ráció? A Magyar Hírlap napokon ál folytatásokban közölte az egyházak igénybejelentéséről szóló pontos leírást, azt a terjedelmes listát, amely a különféle helyek, épületek visszaigénylését jelzik. Ezek között volt olvasható, hogy az evangélikus egyház idei! határidővel visszaköveteli Benczúrfalván azt az imaházat, mely eredetileg Benczúr Gyula műterme volt, majd a Benczúr család és az egyház közötti megállapodás értelmében imaházként került át az evangélikus gyülekezet tulajdonába. Tehát nem pusztán használati jogokkal, hanem tulajdonosival rendelkezett. A műterem-imaház további sorsa úgy alakult, hogy máig vitatott (a részletekben ugyanis, de még a főbb pontokban is szinte) körülmények között az imaházból újfent műterem lett, s évtizedek óta alkot benne idős Szabó István Kossut-díjas szobrászművész. Sok ismert bányászszobor, palócábrázolás készítője. Balicza Iván evangélikus lelkész (ő szolgál Szécsényben is, mivel ott vagy tíz éve nincs önálló lelkész, s így hozzá tartozik a Szécsény részévé vált Benczúr- falva az egykori Dolány) egy részletes jelentést tesz elém Salgótarjánban, a parókián. A jelentés címében sok mindent elárul: „a Szécsényi Evangélikus Egyházközség benczúrfalvi ftliájának 1956-ban történt törvénytelen elvételéről". A hét pontban összefoglalt leírás az egyházi levéltár idevonatkozó iratai, a tárgyban született dokumentumok alapján készült az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának. 1949-ben megegyezés köttetett a Benczúr család (a festőművész gyermekei és unokája), valamint a Szécsényi Evangélikus Egyház között, illetve annak filiája javára a műterem imaházi célra való átengedéséről. A család hozzájárult ahhoz is, hogy az imaháznak szánt műtermet felszenteljék „1949. évi szeptember hó l-jétől számított bármely időpontban...” Az egyház nevében akkor az azóta rég elhunyt Kovács Gyula lelkész és több presbiter, sőt felügyelő és gondnok írta alá az iratot. Ez tehát valóban olyan factum, amin változtatni csak egy másik kor tudott nem éppen erő- szakmentesen, nem éppen ráhatás nélkül, nem éppen kíméletesen - akkor sem, ha az új kor kedvezményezetettje valamilyen megoldást mindenképpen jogosan kért vagy kaphatott volna. Ez azonban már megítélés kérdése lehet és nyilván az is, hiába fordult nagyot (vagy kicsit) azóta a világ. 1949. szeptember 22-én kelt levelében a lelkész értesíti Salgótarjánban dr. Csengődy Lajos főesperest az imaházszentelés programjáról. Egy másik iratban Kovács lelkész úr bejelenti a járási rendőrségen, hogy a fiókegyházat szeptember 25-én fogja felszentelni Szabó József egyházkerületi püspök. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, még sem hallgatható el, hogy ugyanarról a Szabó püspökről van szó, aki az ezt követő évtizedekben az ország, sőt a világ egyedülállóan gazdag Madách-magángyűjtemé- nyét hozta létre, amit aztán a megyei megbecsülés teljes hiánya miatt elete vege felé Győrnek! adományozott. A történet idején Balassagyarmaton szolgált. A felszentelésen egyébként a Benczúr család tagjai is jelen volMi újság? Pista bácsi mindennap tájékozódik az újságokból. tak. Ezt az imaházat a bizonyító iratok szerint 1957. augusztus 3- ig használták a hívők, ekkor történt az, hogy „a közigazgatási hatóság rendőri karhatalom kíséretében igénybe vette ” (más szóval elfoglalta, lefoglalta, ezt a lelkész augusztus 5-i levelében jelentette a püspöknek). Az előzmények innentől másmás tálalást kaptak, idős Szabó István másként írja le Fába faragott esztendők című önéletrajzi művében az esetet, mint ahogy az egyház irataival bizonyítani tudja (de talán nem ez ma a főkérdés, hanem az, hogy mi történjék, hogyan tovább...). A szomszédos kastélyt 1952- ben államosították (Benczúr), az imaház állami igénybejelentéséről is értesítést kapott később az egyház, amit azonnal megfellebbezett, azt a hivatal elutasította. Kiürítési határozat érkezett a vármegyei igazgatási osztálytól, bonyolult tárgyalások folytak a tárgyban a püspöki hivatal, az egyházügyi hivatal és az elöljáróság között. 1956. augusztus 7-én (érdekes, minden augusztusban történt ebben az ügyben!) újabb megerősítés érkezett a püspökségről, hogy az imaházat tovább használhatják. A gyülekezet azonban már tartott a végkifejlettől. Nemhiába, „odalent” mindig jobban tudták, mi mire s hogy fog következni - kérvényt nyújtott be Darvas! miniszterhez Dezséri püspök közvetítésével. Az egyházügyi hivatal ingadozott (ahogy illett neki), több iratban sajnálkozott (ez is illett hozzá, előre sajnálkozva a történtek miatt). sőt elismerte a „jogtalanság fennforgását, ” de mert a helyi községi vezető rendíthetetlenül ragaszkodott az imaház elvételéhez - akkor elég volt ennyi továbbá rendőri karhatalommal támogatták Szabó István szobrászművész beleegyezését - nemigen volt már mit tenni. Békessé- ges megoldást sürgetve ígérte még a teljes kártalanítást (ami a mai napig nem történt meg, bár a hívek építettek maguknak fenn a dombon egy imaházfélét, a költségeikhez nem járult hozzá senki, soha...). Balicza lelkész úr levelet írt a művésznek, amelyben értesíti az igénybejelentésről. A levél e hónap elején kelt, határidős, a hónap közepéig, a válaszról nincs semmi hír egyelőre. A művész, a botra támaszkodó idős mester azzal fogad, hogy a levelet megkapta, ő soha nem állított valótlant. A levelet elvitte szobrászművész fia a fővárosba, ő most is dolgozik. A szenvedésábrázolásban diófába, körtébe, másba faragja a tizennégy stációt. A Golgota volt meg először, a Vég-Kezdet-Megváltás. Azt látta meg egy főpap Saloófarián főterén egy kollektív tárlaton. Ő szorgalmazta, hogy a teljes stációt faragja meg, amit már régen Rómába kellett volna kiállítani. Egy hónapja járt a műteremben Paskai bíboros, prímás, esztergomi érsek. „Isten áldása kísérje életét és művészi munkáját. Lelki örömmel néztem a szép Kálvária szobrot és a készülő keresztúti stációkat” írta a vendégkönyvbe. „Njjkem dolgom van. Mit tehetnek velem? Kiverhetik a kezemből a vésőt... mondja a mester. Jogszabályok ma még nincsenek. S ha lesznek - az igazságtevés, vagy a türelemmel ékesített méltányosság következik-e? T. Pataki László (elmélyüli munka - készül az egyik stáció. „Mit tehetnek velem? Kiverik a vésőt a kezemből?” N em mernek rá megesküdni két évtized távolából, kedves Végh Antal, hogy amikor az ügetőpályán magánistállót akartál alapítani, Nyezabudkát vagy Újságírót akartad először megvenni. Azt tudom, az egyik ló azért volt kedves neked, mert fantasztikus totalizator osztalékot fizettek rá, amikor nagy meglepetésre nyert, a másik meg csikóként nyerte el a rokonszenvedet káprázatos stílusával... Ha egészen őszinte akarok lenni,.abban se vagyok biztos, hogy Nyezabudka nem három-öt évvel ezelőtt múlt-e ki, és hogy Újságíró is nem jutott-e már rég öreg barátja sorsára hosszú kocsiló- szolgálat után... Nyezabudka, Újságíró ürügy, alkalom nekem arra, hogy emlékeztesselek..., Lassan húsz éve lesz, hogy ki szálltál a Kerepesi úti nagy buliból, ahonnan jómagam a mai napig nem tudtam kiszállni... így jelenthetem: botrány, botrány hátán az ügetőn. Itt volna a helyed, mint botrányokra legérzékenyebb magyar írónak. Először is, tegnap az egységesen tízforintos belőjegyeket húsz forintra emelték fel... Gondold csak meg, tizenöt éve tíz forint volt a szaklap, a Turf, ma huszonöt forint. Képzeld magad a harmadik helyi kisnyugdíjas fogadók helyzetébe, akik egy százassal szeretnének elindulni... Mellesleg, az is nyilvánosságra került nemrég, hogy a Lóverseny Vállalat vezérkara enyhén szólva is gyanús üzleteket kötött vérfrissítés, minőségfejlesztés ürügyén... Képzeld el, a szomszédos galopp-pályára volt olyan vásárlásunk, hogy tizenötezer fontot adtak egy Brady nevű lóért, pedig csak négy-ötezer fontot ért, és hogy ilyen nagy összegért árverésen kívül, magán megállapodással vették meg, hogy frissüljön a vér a Duna mentén... Mondanom sem kell, nem frissült! Brandy igazolta néhány cv alatt: négyezer fontot sem ért.. Te, ha itt lennél a dolgok sűrűjében, mint botrányok, maffiák, bundák, susmusok régi felfejtője, biztosan kitalálnád', mi a franckarikáért adnak háromszor annyi devizát egy lóért, mint amennyit ért, illetve amennyit nem is ért... Nekem fogalmam sincs róla! Régi álmod a magánistálló rendszer, persze most már majd rövidesen ellehetetleníti a falmelléki ügyeskedéseket. Jövőre bizonyosan részvénytársasággá alakul a cég, a tenyésztő ménesek igazi gazdákká válnak, és jöhet a magántőke, a külföldi pénz is istállóalapításra. Hogy állsz anyagilag, kedves Végh Antal? Nincs kedved beszállni? Őszintén remélem, az utolsó két-három, híres-botrányos pered kedvező ítéletekkel végződött, és lehet módod befektetni a nagy pénzt, amit a Gulag- regényen kaszáltál le a hivatásos könyvterjesztők elől. Azt is hallom, hogy rövidesen új szenzációk kerülnek az utcára, aluljáróba kezed munkája nyomán. Őszintén remélem, a szerzői jogbirtoklások körül ezután minden rendben lesz, és elvonulnak a viharfelhők a fejed felől. Persze, alig hiszem, hogy Te nyugalomra vágynál. Biztos vagyok benne, ma is új izgalmakra, nagy győzelmekre vársz. Az irodalomban is. Az üzleti életben is. Tudom én, hogy 1956 októbere óta elvállaltál jó néhány nagy ésatát, sok súlyos kockázatot, és 1990- ben mégis módod van azt mondani: baj, indulat, mint a tenger, annyi volt: mégis itt vagyok! Penészlek! Miért beteg a magyar futball? Balassagyarmati túszregény... Rendesen megjegyezte a neved az ország. Az akkori belü- gyesek is! Levelet se mertem már neked írni, mert néhány héten belül hivatali főnököm tette elém egyi- ket-másikat fénymásolva, hogy miféle kapcsolatban állok én az eléggé el nem ítélhető, felforgató, gyalázkodó magyar írókkal... Hiába magyaráztam, hogy csak Kerepesi keresztapám vagy... Belelöktél vagy húsz éve a lóversenypocsolyába, keresztet vetettél rám, ott hagytál. Ful- lasztó nyári délután volt: a Hungária Kávéház hátsó csarnokában vagy tizenöt-húsz nagy magyar" író megunta a lehúzás játékocs- kát, a rezezést, meg a többi bemondást... A nyertesek besöpörték az akkor még divatos zöld kazalnyi papírtízes nyereményüket, és el kellett indulni valami izgalmasabb helyre, ahol nem kell papírpénznek kisszámait, nagyszámait bogarászni -, sőt néha összeadni, a lovak jól kivehető szerencsemotívumok... Én, tanári, vagy falusi könyvtárnoki fizetéshez méltóan öt forintot vesztettem aznap este, hajói emlékszem. Te vagy háromezret, ami akkoriban egy minisztériumi osztályvezető havi fizetése volt... Szóval: erre a régi-régi beavatásra emlékeztetve üzenem, dobd le magadról a méltatlan sértődöttséget, lásd be, átvertek itt mást is, és nemcsak a Kerepesi úton... Kellenének a Kerepesi ERDŐS ISTVÁN: Nyezabudka kimúlt, Újságíró kocsiló... útra a nagy kockázatvállalók. Velem például nem sokra mennek, a piaci viszonyok kialakulása után se, én ma is öt forintért játszanék, amilyen smucig, csóró vagyok, de 1990-től már tíz forint a legkisebb tét. Neked meg van már ötszázas kassza is: két-háromezres fogadásaidnál nem kell majd egy sze- kerderék tikettet őrizgetni a zsebedben. Lehet, hogv mire meggondolod, és visszatérsz, lesz már ezres tetű kassza is. Ki tudja? Siess, ha régi arcokat akarsz-még látni, mert a lovászok, a hajtők, az idomárok, szóval, akik keményen dolgoznak ezen a pályán, azt fontolgatják, hogy egy reggel kifeszítenek egy kötélkordont az irodaház elé, és senkit a hivatalnokok, nagyprémiumosok. közepes prémiumosok köréből be nem engednek többet a Kerepesi út 11-be... Képzeld el, micsoda botrány lenne! Ott állna benn árván a sok-sok fontos íróasztal, arról már nem is beszélve, micsoda példa lenne ez a kötélkordon más közeli-távoli üzemek, gyárak, vállalatok lovászai - bocsánat -, munkásai számára. A gumigyár -, mint tudod, például - egy köpésre van a harmadik-negyedik hely főportájától, még tán oda is lehetne látni a reggeli kötélkordonra az ottani irodaházból... A műhelyekből is... Isten őrizz ilyen botrányos jelenetektől! G yere Végh Antal, alapíts istállót, ahogy a húsz évvel ezelőtti reformok korában elképzelted... Ha jössz és hozod a pénzt, a tőkét, lesz itt rendes munka, lesz itt becsületes vérfrissítés, lesznek tisztességes versenyek. Siess, és üzenj, hogy lehet- e számítani rád... Csak emlékezzél Zelk Zoli bácsira. Hogy ismerte, tisztelte itt mindenki benne, általa a magyar irodalmat, a magyar zsenit... Neked se mindegy! Ne felejtsd el, maholnap 60 éves leszel... Városvédő sarok Erkélyablak Balassagyarmat, Kossuth L. u. 8. sz. alatti épület. Földszintjén jelenleg kenyér-, illetve élelmiszerbolttal, emeletén lakások. A kapu bejárat felett az egyemeletes épület képen látható eklektikus erkélyablaka díszeleg. A nyitott erkély mellvédje három irányba áttört (mér- műves) gótizáló kőrács. A hármas ablak két oldalán toszkán féloszlopok, felette szemöldökpárkányként timpanon (lapos hajlású, háromszög alakú oromzat), melyen két egymásfelé forduló leányalak látható. A timpanonban tekercsvég (kartus) és ebben az építés évszám, 1900 olvasható. Az erkélyablak kihangsúlyozására szolgál két oldalt az előreugró vakolat kváderozása. Reiter
