Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-09 / 57. szám
1990. JÚNIUS 9., SZOMBAT /iV«JL»7Vr7»7 Albert Ignatyenko pszichológiai „színháza” ..Parancsot kaptam...; Valami ellenállhatatlan erő a földhöz szorította a lábam: Nehéz most összeszedni a gondolataimat” — sorolják a médiumok, amikor Igna- tyenko felszólítja őket, hogy meséljék el. mit éreztek a szuggesszió pillanataiban. E feleletek hallatán a József Attila Művelődési Központ nézőterét félig megtöltő — zömében tizenéves — közönség egy — nyilván ellendrukker — része gunyorosan reagál. bizonyítván annak a nézetnek a továbbélését, amely szerint ..amit nem tudnak megmagyarázni, az nem is létezik". Tüntetés azonban nem volt, mint a fővárosban, ahol néhány elszánt vallásos ember azért fohászkodott látványosan, hogy a sátánokkal. démonokkal cimboráié mágus bemutatója ne sikerüljön. Amint hírlik imájuk —. legalábbis néhány produkció erejéig — célhoz is ért. Salgótarjánban mindenesetre özönlöttek a fiatalok a színpadra, hogy közvetlenül, „saját bőrükön" tapasztalják a gondolatátvitel működését. Mintegy félszáz jelentkezőből választotta ki a mester azokat, akik legérzékenyebbnek látszottak akaratának kivitelezésére. Ök aztán derekasan teljesítették is a penzumokat. Előre, hátra hajlongtak, a rivalda legszéléig meneteltek, tánclépéseket lejtettek. láthatatlan gyümölcsöt szüreteltek. banánt hámoztak. Volt, aki másodpercekre elfelejtette a nevét, s beszéd helyett csak artikulátlan hangokra volt képes. Mások — a nyári meleg ellenére — valósággal reszkettek a rájuk erőltetett hideg levegő képzetétől. Egy páciens nemcsak hogy nagy hirtelen megtanult kétjegyű számokat fejben szorozni, hanem ékes orosz nyelven mondta ki a végeredményt. Nem keyésbé volt fantasztikus az sem, amit Ignatyen- ko „önmagán” a számokkal produkált. A közönség tetszése szerinti sorrendben félidézte például egy néző által kitalált huszonöt tagú számsort. Mindössze egy hibát csinált, akkor is az volt az ember érzése, hogy a hitelesség kedvéért tudatosan vét. Más jellegű volt az a kihagyása, ami akkor következett be, amikor a tarkója mögül kellett volna elolvasnia egy számot, a helyi önkéntes asszisztens azonban — eléggé tapintatlanul — becsapta a szabálytalanul felírott számjeggyel. A legnagyobb hatású „műsor- szám" — legalábbis e sorok írója számára — az volt, amikor bekötött szemmel kitalálta, hogy az ismeretlen alany hogyan néz ki, melyik évben, hónapban és napon született. Nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy az emberi szervezetben olyan sajátos erőterek, mágneses biomezők rejtőznek, amelyek csak ilyen alkalmak esetében válnak „láthatóvá”, egyébként tudat alatt működnek. Efféle különleges „mutatványok” szükségesek hozzá, hogy a bőrlátás, a teleki- nézis, a fenomenális emlékezet. a pszichoenergia-át- adás bonyolult jelenségei a figyelem középpontjába kerüljenek. S ha a hihetetlen. csodaszerű történések első reakcióként a dilemmákat, fenntartásokat szaporítják is, egyszersmind kiváltják a tudományos magyarázat igényét, az emberi nem alaposabb megismerésének kényszerét. Ha pedig önmagunkat jobban ismerjük, a valóság sem olyan ijesztő többé — sugallja az ukrán parafe- nomén egész ténykedése. — csongrády — Szlovákiában is kommersz? Verset írni pedig muszáj Hana Koskova Salgótarjánban H ana Koskova, szlovák költő, szerkesztő a közelmúltban találkozott Salgótarján közönségével. Eddig öt kötete látott napvilágot, több jelentős költészeti antológiában szerepelt. A Losonaon megjelenő Ipoly (I pel) című lap szerkesztője. Ez a kulturális és gazdasági járási hetilap 1978-tól jelenik meg, magyar nyelvű melléklete is van, amit ez évtől Ar- damica Ferenc szerkeszt. Hana Koskova tizenhárom éve dolgozik a lapnál. A költőnő és szerkesztő Tuháron, Liptószentmiklós mellett született 1942-ben. Losoncon egészségügyi szak- középiskolát végzett, hosz- *szú ideig nővérként dolgozott. a kórházi munkában eltöltött tizenhat év- csak elmélyítette humanista beállítottságát. Hogyan kezdődött kapcsolata a költészettel? — Mindig vonzott a költészet — emlékezik. — Sok vc.rset olvastam gyerekkorom óta, később pedig már írtam is. Eddigi verseskötetei: A vér melege (1976), összefüggés (1987), Visszapillantó tükör (1982), Arc mellett (1987), Belterület (1989). Kiadói díjat kapott Pozsonyban a szlovák írók kiadójától. — Természetesen egyetlen költő sem szereti, ha beffkatulyázzák, ez voltaképpen ellenkezik is a költészet egyetemességre való törekvésével. Mégis, az irodalomtörténet, illetve a kritika szükségszerűen beszél irányzatokról, vonzódásokról a költészeten belül is. Ügv tudom, a kortárs szlovák költészetről szólva Hana Koskova nevét az úgynevezett Nőve Slovo körének tagjai között szokták emlegetni. Mi ez a kör és mi jellemző rá? — A Nőve Slovo című folyóirat köré tömörült írókat nevezik így. A kör tevékenységének fénykora 1976— 1978. körül volt. Legfőbb jellemzője e körnek a társadalombírálat- Ez a beállítottság közel áll hozzám, miután leginkább talán éppen a reflexív poézist kedvelem, nem szeretem a szentim&ntalizmust, inkább a jelenségek szatirikus megközelítését. Erre bőven volt és van alkalom, azt hiszem. Tudom, hogy ez kicsit általános megfogalmazás, de azt kell mondanom, mindenekelőtt az emberi kapcsolatok érdekelnek, akár a szerelemről', akár másról van szó, s talán kicsit „felülnézetből” következésképpen ironikusan látom a mindennapokat s a jelentkező társadalmi, egyéni problémákat. Formailag pedig hangsúlyt helyezek bizonyos zeneiségre, bár, főleg szabadverseket írok. A kettő egyébként nem zárja ki egymást. |_l ana Koskova versei Ti nemcsak szlovákul, más nyelveken is olvashatóak. A korábbi években jelent meg például egy átfogó igényű szlovák költészeti antológia, amelyben szintén szerepelt, és amit lefordítva Olaszországban, a Szovjetunióban és Bulgáriában is kiadtak. Ebben több mint 35 költővel ismerkedhettek meg az olvasók. Ügy vélem, ez a gyakorlat a magyar, könyvkiadás és kultúraterjesztés — ha úgy tetszik, irodalompropaganda — számára sem lenne haszontalan. Most pedig Hana Koskova eddigi öt kötetéből készül egy válogatás, amelyet 1991-ben Ukrajnában, Lvovban adnak ki. A maga nemében ez lesz az első ilyen kötet. A költőnő egyébként maga is fordít verseket, a többi között bolgárból, lengyelből. M ostanában úgy tetszik, a szépirodalom helyzete Szlovákiában is változóban van. Bár még nem tartanak ott, ahol a magyar könyvkiadás, de már érzékelhető a kommerciali- zálódás. Elsősorban nem is az a gond, hogy például egyre nagyobb teret nyer a szociográfia, ami korábban Csehszlovákiában voltaképpen tabunak számított (legalábbis egy része). S nem is az, hogy a politikai aktualitás jegyében fordulnak szerzők és témák felé a kiadók, legutóbb például a pápa versei jelentek meg csehszlovákiai látogatása alkalmából. A fő probléma a kiadói és olvasói érdeklődés megváltozása az eddig tiltott pornó, vagy az esztétikai értéket nem képviselő egyéb kiadványok falé. Ezt az átmeneti időszakot, úgy látszik, egyetlen kelet-közép-európai ország sem ússza meg. Kérdés, mikor áll vissza egy újabb egyensúly? És addig? Talán nem érdektelen a kérdés: — Miért ír verset? — Muszáj. Bár szkeptikus vagyok a költészet feladatát illetően, nem mondhatok és nem tehetek mást, mint eddig. (bte) BELÉPŐ MARX KÁROLYHOZ A londoni Highgate temető gondnoksága úgy döntött, hogy azután csak belépővel lehet felkeresni Marx Károly sírját- Aki látni óhajtja a kapitalizmus bukását jövendölő próféta nyughelyét, az fizessen 1 fontot. A tőkefelhalmozás felől közelítve e szándék érvényesítéséhez, elegendő arra utalni, hogy vasárnaponként átlagosan 500 ember tolong a síremlék körül. Turistaidényben azonban jóval magasabb a nézőszám. A temetőgondnokság ugyanakkor sajnálkozással állapította meg. hogy amióta a kele.'-európai rendszerváltás elindult, egyre kevesebb hivatalosan is Londonban tartózkodó küldöttség érez indíttatást arra, hogy lerója kegyeletét. Gorbacsov legutóbbi látogatása kifejezetten csalódást okozott: „már a szovjet vezető sem vette fel programjába a szent helyre való zarándoklatot.” Ugyanakkor az 1 fontos belépő elriasztó hatásával is számolnak. Az utóbbi időben ugyanis megsokasodott azoknak a száma, akik a profanizálás szándékával keresik fel Marx nyughelyét. Nemrég például egy csupán ékszerekbe öltöztetett fotómodell hátteréül választották a helyszínt, a kapitalizmus sajátosan értelmezett kontrasztját érzékeltetve. A belépődíj ellen tiltakozók egyébként szintén a kapitalizmust vádolták e merkantilista szellemű terv miatt; szerintük arról van szó, hogy a konzervatívok privatizálási éhsége most már a temetőt is elérte. CSANÁDY JÁNjOS: Valami dal... Piros málna a Hargita alatt, tűző nap-égette vérbogyó: lesz-e szüret, lesz-e szüret véralvasztott hegyek alatt? Vagy kivágják fekete vesszeid, lesarabolják gyógyír- magadat, s a hegyek alatt medicinádból írmag se marad. Távoli föld fia, titkon, messze visszavágyok a rokon fenyvesekbe, s valami dal, valami régi dal csodát ígérve dünnyög a fülembe. Művészi sírkövek A balassagyarmati temetőben két szép művészi síremlék található néhány méterre egymástól. Az egyik id. Szabó István Benczúrfalván élő művész és fiának alkotása: Horváth Endre síremléke. A neves rézmetsző, pénz- és bélyegtervező a Balassi Gimnáziumban érettségizett 1914- ben. Családi kapcsolatai haláláig az Ipoly-parti városhoz fűzték. A mészkőbe a Párkák című, Horváth által készített korábbi rézmetszetét faragták. Itt nyugszik édesanyja, húga, Valéria és sógora Rebmann Rókus gyógyszerész is. A másik alkotást a Salgótarjánban élt Bóna Kovács Károly festő és szobrász faragta kőbe. Egy varkocsba font hajú, öreg székelyt ábrázol, amint rovásírásra tanítja a mellette levő ifjút. A közadakozásból emelt síremlék alatt dr. Visnovszky Rezső vezető kir. tanfelügyelő, írói és költői ambíciókkal megáldott közéleti személy nyugszik. A nógrádi művészek által készített két remek alkotás méltán foglal helyet a gyarmati sírkert többi szép síremléke között. (reiter) Dr. Visnovszky Rezső sírköve
