Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-09 / 57. szám
8 REFTELU 1990. JÚNIUS 9., SZOMBAT F1 am § ■■ i w F urdunk, vagy befü A Sakál békés napjai Az árválkodó strand... H osszú évek óta sóvárogva gondolnak Balassagyarmat és környékének. lakói — kivált a napsütéses, szikkasztó hónapokban — a régi, szép időkre, amikor még közösen élvezhették a strando- iás örömeit. De ez egymás után mind reménytelenebből tovatűnő meleg évszakok fürdési nehézségeinek lélekölő hatására egyre szomorúbban ballagunk el a szemünk láttára pusztuló létesítményünk közelében. Hovatovább azok is keserű szívvel fordítják el tekintetüket a Hajós Alfréd által megálmodott — klubbal, étteremmel, céllövöldével, ízléses kabinsorral összehangolt, országos versenyekre is alkalmas — sport- és szabadidőközpont enyésző maradékából, akik eredeti szépségében meg sem ismerhették. Mert a rozsdásodó kerítéslánc lakatolt kapuja, az ápolatlan fák, bokrok és sövények, szanaszét heverő száraz gallyak, kövek és szemetek, az utakat, gyepet ellepő gyom és gaz, a szerény kivitelű kabinok cserepének hullása, a vakolat hámlása és a korhadó ajtók bánatos nyikorgása lehangoló keretbe zárja a szárazságba dermedve, némán tátogó, kopott falú fürdőmedencét, a derű és felüdülés templomának gúnyos káromlásaként. Ügy tűnt. 1984-ben utoljára viseltük el, hogy a csalfa remény kacérkodjék velünk, és amikor 500 méter mélyről sem sikerült elegendő mennyiségű és hőfokú vizet fakasztanunk t — betelt a méregpohár! Kemény elhatározással száműztük a feledés homályába az imádott strandot, örökké sajgó szívvel, mint a rászedett szerelmesek. És akkor egy napfényés májusi vasárnapon, ábrándos sétám közben föltűnt előttem a karcsú fúrótorony, néhány szorgos ember díszkíséretében, akár mint elveszettnek hitt szerelmünk a feledést bénító álmok életre keltésében. Ki ne menne lépre századszor is ilyenkor?! , Meglelvén hamar a kiskaput, felajzva csörtettem árkon-bokron és gazon át a túlvégen dolgozókhoz, s közben magamat is meglepő vitézséggel hajtottam el a gondok udvarából dü- hödten reám rontó, vicsorgó ebeket. Majd végül is a csatától és várakozástól zakatoló szívvel, de a havasi gyopárt megszerzők büszkeségével érkeztem a gyönyörűséggel kecsegtető helyszínre. Ott aztán józan munkás- lelkek segítettek a röpke fellegekből a biztos földszintre, ahol a géppel ütött nagy sebgödör mélyítésén fáradoztak. Bakos Sándor és Lunárcsik Attjla, a Nógrádi Szénbányák Vállalat kányási üzeme fúrócsoportjának tagjai a városi tanács megrendelésére — kb. 20 méter mélységig — kerestek talajvizet a strand feltöltéséhez. Másnap már a tanács illetékeseinél voltam, mert szerettem volna az örömhírt mielőbb világgá kürtölni. Végül azonban Bér- , ta Róberttel, a városfejlesztés főmérnökével úgy egyeztünk még, hogy a kapkodó reménykeltés helyett bölcsebb lesz higgadtan megvárni a hónap végére ígért eredményeket, és közzétenni a víz meny- nyiségére és minőségére vonatkozó, sorsdöntő mérési értékeket. Türelmetlenül sürgettem az idő múlását, s közben egymást kergették agyamban a változatos tervek a strand felújítására, kellemes és hangulatos szabadidőközponttá formálására, a város minden polgárát befogadó CIVITAS FOR- TISSIMA KÖR lelkesítő összefogásával a szükséges közmunkák megszervezésére. A várva várt napon azonban a főmérnök úr kíméletlen pontossággal ismertette a kijózanító végeredményt: minőségi értékelés nem is történt, mert a víz mennyiségét kilátástalanul kevésnek találták a szakemberek. A frissen fúrt kút talajvizének átlagos hozama ugyanis 15 liter percenként, ami napi 21,6 köbméternyi vizet eredményezne. Ha ehhez hozzátennénk a szeszfőzdéi kút napi 130 köbméterét és a vágóhídinek 160 köbméteres vízmennyiségét, ami összesen mintegy 312 köbméter naponta — akkor az derülne ki, hogy a körülbelül ezer köbméteres befogadóképességű medencéket a három kútnak három teljes napi vízhozamával lehetne egyetlenegyszer feltölteni! így az előírásos naponkénti vízcserét elképesztően drága vízgépészeti megoldással, az elhasznált víz tisztításával és „visszaforgatásával” tudnák csak biztosítani. A most elért szint alatt tömör vízzáró réteg helyezkedik el, mely alól csak 500 méteres mélységből kínálkozik 20 liter/per- ces vízhozam, ami szintén semmire sem elég. Mivel sem a Nyírjes-ta- vi, se az Ipoly maga, sem a strand nem szolgálnak kedvező lehetőségekkel, olybá tűnik, ismét befüröd- tünk. De ha így áll a dolog, el kellene dönteni végre, hogy csinálunk-e másutt fürdőhelyet, fúrunk-e újabb kutakat az Ipoly közelében, vagy a dicső természet fog összedönteni mindent az elárvult létesítményben. Bár ezzel az ingovánnyal most már könnyű szívvel megvárhatjuk a leendő ön- kormányzatot: másszon ki — ha tud — belőle maga! Ha csak ki nem rántja majd onnan időben a magára lelt ősi város fürdővágyó aprainak-nagvjainak életerős, nagy tettre kész hada! Dr. Rózsa György A Sakál idén töltötte be 67. életévét, korához képest viszonylag jól tartja magát, s politikai merényletek helyett sertéstenyésztési programok jogi-pénzügyi kérdéseivel foglalkozik. Georges Marcel Watin, a De Gaulle tábornok ellen elkövetett 1962-es Isikertelen merénylet főszereplője ma a paraguayi fővárosban él. Mosolyogva emlékezik vissza a régi szép napokra, csak akkor komorul el kissé tekintete, amikor Frederick Forsyth, az | egész világon bestsellerré lett könyv, „A Sakál napja” szerzője kerül szóba. — A valóság sokkal kegyetlenebb volt, mint ahogy azt Forsyth megírta — legyint, s nem is nagyon hajlandó több szót vesztegetni az ügyre. Watin Algériában született, ahol apjának hatalmas birtoka volt. „Minden azzal kezdődött, hogy az oroszok bújtogatására lázadás tört ki az országban. A zendülők a mi birtokunkat is megtámadták, s a szemem láttára gyilkolták meg hihetetlenül kegyetlen módon több barátomat” — mondja. A francia telepesek azon csoportjához csatlakozott, amely ráduplázott az ősi „szemet szemért, fogat fogért" elvre. „Mi egy szem helyett mind a kettőt és *egy fog helyett az egész fogsort akartuk bosszúként” — mereng el a múlton. — Kezdetben csodáltuk De Gaulle tábornokot, s képzelheti. milyen mélységes csalódással vettük árulása hírét — mondja dühösen, mert a néhai tábornoknak mind a mai napig nem tudott megbocsátani. Maga sem tudja, hogy hány embert ölt meg, s 'még ma is büszke arra, hogy 1962-ben, Petit Clamartban megpróbált végezni „az áruló” De Gaulle-lal. Watin a sikertelen merénylet után Svájcba menekült. Itt két évre börtönbe csukták, de aztán kijutott Paraguayba. 1970-ben jutott el hozzá a hír, hogy amnesztiában részesült, s így nem vár rá 157 évnyi börtön, amit a merénylet miatt kapott büntetésként. Egy évtizedre visszatért Európába. Spanyolországba telepedett le, de nem sikerült gyökeret eresztenie, ezért végleg átköltözött Paraguayba. Mezőgazdasági fejlesztési programokkal kezdett foglalkozni, s a híres-hírhedt Sakálból lassan a teljesen ártalmatlan, békés Watin lett. Távcsöves karabélyát régen felcserélte egy sétabotra. „Ez az átkozott köszvény” — panaszkodik — „sokkal jobban kínoz, mint a tizenhárom sebhely, amelyet különböző csatákban puskagolyók ütöttek rajtam”. Baleseti rehabilitáció 4 "*' * urna- ■■ m " — ........................IT A Nyírjes sem szolgál kedvező lehetőségekkel (Nógrád-archív — Fotó: Czele) A ..baleset” szó elsősorban egyéni tragédiát idéz fel az emberekben, és csak P ritkán vetődik fel annak | társadalmi hatása is. Pedig | minden baleseti sérülés nemcsak az áldozat és csa- I ládja, hanem végső soron I az egész társadalom prpb- lémája. A heidelbergi antropológiai intézet statiszti- I kája szerint a világon évii röl évre a legtöbb kiesett I munkanap a közúti, üzemi I os egyéb balesetek miatt van ‘átlagosan mintegy 40 millió munkanap). Ez azt jelenti, hogy korunk egyik legfe- | nyegetőbb „betegsége” a r baleset. A balesetek szaporodásával, sajnos, a jövőben is számolni kell, különösen a közlekedésben. Egy franciaországi felmérés azt mutat- j ja, hogy a közúti forgalom (él év alatt 6 százalékos növekedése mellett a közúti balesetek száma 9 százalékkal emelkedett. Ezenkívül, tíz állandó mennyiségi növekedés mellett, a balesetek az utóbbi időben mmol' sogileg is megváltoztak: eltolódtak a súlyos balesetek, J; a politraumák irányába, s így a rokkantsági arány emelkedett. Ez önmagában felhívja a figyelmet a baleseti rehabilitáció egyre fokozódó társadalmi jelentőségére. Amikor elismerjük a társadalom minden egyes tagjának a munkához való. jogát, valamint á munkát, mint sajátosan emberi szükségletet, akkor elfogadjuk azt is, hogy a munkában a fgnti okok miatt akadályozottak munkaképességének újraértékelésére és az illetőknek a társadalomba való visszahelyezése sajátos alakító teendőket, különös irányítást és megfelelő védelmet igényel. E teendőknek a legszorosabb egységben kell lenniük. Ezt az egységet nevezzük rehabilitációnak. A balesetet szenvedetteknél első lépés a morfológiai helyreállítás, ami nem más, mint a sérülések ellátása: operációk, törések fixálása, amputálás stb. A második szakasz a funkcionális helyreállítás, bár már a morfológiai helyreállítás is ezt tartja szem előtt. Ezt követi az utókezelés, amelyben a fizikoterápián kívül, döntő szerepet kap a gyógytorna és a víz alatti torna, amelyek elsősorban a tudatos, akaratlagos mozgások kialakítását segítik elő. Rendkívüli jelentőségét tekintve, első helyen áll a kézsérültek rehabilitációja. A kéz a test felületének csak 2 százalékát teszi ki, mégis a leggyakrabban sérül. Nem kevésbé jelentős a láb amputációja sem, hiszen a helyváltoztatás „eszközéről” van szó. Részleges, vagy teljes elvesztésük esetén egyre korszerűbb protézisekkel pótolják az alsó végtagot. Amíg azonban odáig eljut a sérült, hogy könnyedén használja műlábát. addig számtalan problémát kell megoldania. Ilyen például á protézis helyes megválasztása. Mielőbb a művégtag elkészül — már a műtét után pár nappal — elkezdődik a mozgáskezelés. a gyógytorna, majd a víz alatti tornafoglalkozás. A szu-. bakvális torna rendkívül jótékony hatású bármilyen mozgásfogyatékosság esetén. Képünkön: a jótékony hatású víz alatti torna.
