Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-09 / 57. szám

# 1990. JÚNIUS 9., SZOMBAT unnnnu „Hiszek a tisztességes politizálásban” Ezerrel csökkenti létszámát a szénbányák Király Zoltán független képviselő Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszterrel beszélget az Ország- gyűlés szünetében. Kép: Rigó Tibor (Folytatás az 1. oldalról.) lői tisztség nem kell azt je­lentse, hogy úgy rpenjenek együtt a nyájjal, ahogy a pásztor tereli őket. A kilé­pésem az alkotmányvita kö­zeledtével kényszerű és sür­gető volt. Nem okozott olyan nagy lelki tusát, mintha a párt tagja lennék. Úgy tű­nik, a függetlenség köze­lebb áll a habitusomhoz. Bár mintha a véleményem­mel nem lennék egedül, hiszen Bíró Zoltánnak a Hitelben megjelent eszme- futtatása javarészt egyezik az enyémmel, s ez megerő­sít véleményemben. — Csupán a meggyőződése vezette a közvetlen köztár- saságielnök-választásra tetl javaslatában és az ennek érdekében indított képvise­lői aláírás gyűjtésében, vagy ennél többet akart? Netán a kissé apatikus közvéle­ményt is szeretné felrázni és közvetlenebbül bevonni a politikai döntésekbe? — Áttételes módon ez is szerepet játszott elhatáro­zásomban. A mai amorf po­litikai helyzetben ezt a fon­tos jogintézményt is erő­sen befolyásolják az aktu- álpolitikai érdekek, a napi politizálás kényszere. Keddi felszólalásomban azért is hangsúlyoztam, hogy az alkotmánymódosítást és ezen belül a köztársasági- elnck-választás mikéntjét ezek a motívumok nem ha­tározhatják meg. Miután nem tudható, hogy a for­málódó pártokon belül nem fog-e akár holnap egv má­sik irányzat felülkerekedni, esetleg olyan, amelyiknek e kérdésről egészen más lesz a véleménye, ezért fon­tos lenne a köztársaságiel- . njádiáj e gga stabil ’és lícSá/ü távú''1 for­mulát kialakítani. Ehhez pe­dig most elengedhetetlen a népakarat kinyilvánítása. Negyvenegy képviselői alá­írás már összegyűlt, de a kisgazdáktól még nem kap­tam. vissza az ívet. Gyakor­latilag azonban már nem tu­lajdonítok olyan nagy fon­tosságot ennek az akciónak, hegy az indítvány benyúj­tásához szükséges ötven alá­írást összegyűjtsem. Az a veszély fenyeget ugyanis, hogy a képviselők kéthar­madának szavazatával meg­változtatható a népszava­zásról szóló törvény is. Ezt megelőzendő, sürgetőbbnek tartom, hogy százezer állam­polgár aláírása összegyűl­jön. Az Országgyűlés még ebben az esetben is dönthet úgy. hogy nem kötelező ki­írni a népszavazást. — Pedig az előző rend­szer parlamentjének talán ez volt a legdemokratiku­sabb törvényhozói gesztusa. — Én bizonyos tekintet­ben megértem azt a jogos félelmet, aggodalmat, ami a módosítási szándék mögött meghúzódik. Elképzelhető ugyanis, hogy a parlamen­ten kívül rekedt pártok, ér­dekszövetségek, ha nem tet­szik nekik valami, vissza­élnek a népszavazás intéz­ményével. — Például obstruálhatják a parlamentet... — Ez is elképzelhető. De a köztársaságielnök-válasz- tásról és az ország címeré­ről való döntés bizonyosan nem sorolható közéjük. Ez­zel a javaslattal nem vo­nom kétségbe, az Országgyű­lés legitimitását, és sem­miképpen nem szolgálok önös célt. Többször is ki­nyilvánítottam, hogy1 nem jelöltetem magam: Csupán azt állítom, hogy a polgá­rok jogosultak kijelölni az ország eme közjogi méltó­ságát viselő személyt. Jo­guk van igényelni ezt a közvetlen beleszólást az ál­laméletbe. Félremagyarázás és csúsztatás e javaslat kap­csán az a kérdésfelvetés, hogy akkor ki lesz az ország első embere: a köztársasági el­nök-e, vagy a miniszterel­nök? Mindkettőt jogosítvá­nyai minősítik. A minisz­terelnök a végrehajtó hata­lom feje. ugyanakkor kellő sú'b’al bír a törvényhozó hatalom is. A . köztársaság elnöke mintegy e két hata­lom kieivensúlvozására hi­vatott. Egy szűk jogosítvá­nyokkal rendelkező, gvenee köztársasáei elnök is betölt­heti szükség esetén e funk­ciót. Megakadályozhatja, hogy a kormány a parlament fö­lé nőjjön, de fordítva se történjen meg. Egy közvet­lenül választott elnöknek, akinek személyében is meg­testesül a közakarat, na­gyobb a presztízse. Erőtel­jesebb pártatlanságot köve­telhetnek tőle és ehhez tá- gabb lehetőséget is biztosí­tanak számára. A parla­ment által választott elnök kétségtelenül kompro­misszumokra kényszeríti a pártokat, de egyben erősen függne a pártpolitikától. A nép viszont mintegy a pár­tok és a politika fölé emel­né a köztársaság elnökét. — Az utóbbi időkből két arca maradt meg emléke­zetemben. Az egyik, amikor boldogan mosolyog az MDF választási győzelmét ünnep­lők között. A másik a frak­cióból való kilépése előtti­utáni gondterhelt arca. Mi­vel nem tudott, nem tud megbékélni? — Lehet, .,hő.gy .furcsán hangzik, de én ma is hiszek abban, hogy lehet tisztessé­gesen politizálni. Ezt pró­báltam korábban is, ez ve­zérelt most is. Ha legutóbb az MDF-frakcióból állok föl mondandómmal, hogy nézett volna az ki,? Én ko­molyan veszem azt, hogy az új demokratikusan válasz­tott kormány mögött fel kell sorakoznia egy biztos, egy­séges MDF parlamenti cso­portnak. Nincs jogom meg­bontani ezt az egységet az­zal, hogy onnan belülről bí­rálom Antall József stílu­sát, módszereit, vagy az MDF—SZDSZ megállapo­dást. Ez több mint bűn, ez hiba lenne. Azt tartottam tisztességesnek, hogy • ellen- véleményemet már függet­len képviselőként adjam elő. (Folytatás az 1. oldalról.) felelte érdeklődésünkre Morvái Ernő vezérigazgató. — öt gazdasági társulásban levő vagyonúnkat már el­adtuk, hátra van még két kft.-beli részesedésünknek az értékesítése. A bezárt szorospataki akna ingósá­gainak megvételére szán­déknyilatkozatot írt alá a Tarján Transz Fuvarozási és Szolgáltató Kft., amely kész­nek mutatkozik kifizetni a kért 150 millió forintot. A bátonyterenyei Bányász Művelődés Házat öt évre bérbe adtuk a Typo Team Nyomdaipari Kft..-nek. Olyan hírek keringenek, miszerint, a befolyt pénzek­ből százezreket, sőt, millió­kat vágnak zsebre a válla­lat vezetői. A vezérigazgató is hallotta a mendemondá­kat, amelyeknek viszont nincs valós alapja. Az ősz- szegeket ugyanis a Pénzin, tézeti Központ kapja. Kü­lönben a vállalat vagyoná­nak értékét 2,2 milliárd fo­rintra bécsülik, s ezt nagy­jából, 1 milliárddal haladja meg az adóssága. Pontos adatok még nincsenek, de azt leszögezhetjük: a hitele­zők futhatnak a pénzük után, mert a szénbányák tartozásuknak csak bizonyos részét képes megadni. A nagy kérdés: vevőre ta­lálnak-e a széntermelés egységei, berendezései, tarto­zékai? Többek között a csak­nem 300 millió forint költ­séggel épített és kevés hasz­not hozott szénmosó is en­nek a „csomagnak” a ré­szét képezi. Morvái Ernőtől megtudtuk: a kiajánlás megtörtént, érdeklődők vol­tak és vannak, de az üzlet­kötés még várat magára. Például a nemrégiben 1,3 milliárd" forint ráfordításá­val fejlesztett kányási akna iránt, korábban, lengyelek mutattak figyelmet, mosta­nában oroszok érdeklődnek. Van-e remény a szénbá­nyászkodás fennmaradásá­ra megyénkben? Nos, a ki­Budapesten megalakult a Magyar Nukleáris Társaság. A szervezet célja, hogy elő­segítse a nukleáris létesít­mények, eszközök és eljárá­sok társadalmi ellenőrzését. Tagjai — tudományos kuta­tók, műszaki szakemberek, biológusok, orvosok, tanárok — az atomenergia és a ra­dioaktív izotópok műszaki­lag nem megfelelő, s így a lakosságot veszélyeztető látások nem éppen biztató­ak, de az bizonyos: a Ma­gyar Villamos Művek Tröszt igényt tart az erőművi fel- használásra kiválóan alkal­mas nógrádi szénre. Éppen ezért esély mutatkozik egy olyan részvénytársaság lét­rehozására, melynek az MVMT és a Nógrád Volán lehetne a tagja. Merthogy, ez utóbbit is érzékenyen érintené a szénbányászat megszüníetése, hiszen elesne a nem kevés fuvardíjtól. Ám, hogy mi valósul meg az elképzelésből, az a jövő titka. A nógrádi szénbányászat mostani helyzetétől nem vá­lasztható el a dolgozók és családjuk sorsa. Az idén ezerrel csökken a létszám, s távozók csaknem fele nyug­díjba vonul. Mivel ez idáig négyszázan valamilyen for­mában már elmentek, így előreláthatóan év végére, 1850-en maradnak a válla­latnál. A szénbányák veze­tése igyekszik humánus len­ni, senkit nem tesznek lel­ketlenül az utcára. Akiknek végképpen nem tudnak mun­kát biztosítani, azokat ki­közvetítik. — Bírósághoz még senki nem fordult az eltávozok közül, de komolyabb panasz- szal sem jöttek hozzánk — jelenti ki Mákos Nándor, a személyzeti osztály vezető­je. — Igaz, a dolgozók szá­mára előnyösen módosítot­tuk a kollektív szerződést. Annak, aki közös megegye­zéssel válik meg tőlünk, el­engedjük a lakásépítési, vagy -vásárlási támogatást, amely 200—300 ezer forint. A hi­telt persze, törlesztenie kell, de úgy, mintha a cégünknél dolgozna. A tanulmányi hoz. zájárulásról is lemondunk. Miután Bátonyterenye kör­nyékét kritikus körzetté nyilvánították, a - gondok megoldására 310 millió fo­rintot biztosított az állam. Az összeg döntő részét a szénbányák használhatja'fel, de a létszámát úgyszintén hasznosítása ellen küzdenek. Együttműködnek az ebben érdekelt vállalatokkal, okta­tási és kutatási intézmények­kel, kormányhivatalokkal, ügynökségekkel. Véleménye­zik az atomenergia és a ra- dioktív izotópok hasznosí­tására vonatkozó jogsza­bálytervezeteket, felkérésre szakértői véleményt adnak a nukleáris technika alkalma­zásáról. csökkentő Nógrád Volán is részesedik belőle. Az említett pénzből 10 millió forintot tesz ki az át­települési segély. Dolgozón­ként és otthonteremtésre 500 ezer forintot utalnak át an­nak a vállalatnak, amely az illetőt alkalmazza. Hasonló­képpen 10 millió forint for­dítható az újrakezdés meg­könnyítésére. Legfejebb 200 ezer forintot kap ebből egy-egy ember különböző gépek, eszközök vásárlásá­ra,. a közismert 400 ezer fo­rintos újrakezdési támoga­táson felül. Tizenötmillió forint tar­talékot képezi, aszerint hasz­nálható fel, hogy milyen igény jelentkezik leginkább az eltávozok részéről. Kor- engedményes nyugdíjra 60 millió forint költhető. Az a bányász, aki 30 évet dolgo­zott a föld alatt, korked­vezménnyel 54 évesen me­hetne nyugdíjba, de végül- is már 49 évesen megválhat a vállalattól, mert öt év korengedmény is megilleti. Végkielégítésre 215 "millió forint szolgál. Akinek a cég felmond, s a munkaközvetí­tő nem talál neki az elő­írásoknak megfelelő munka­helyet, választhat a munka­nélküli-segély és a végkielé­gítés között. Utóbbi 7—24 hónapi átlagkereset lehet, de tízéves munkaviszony szük­séges hozzá. Például az a dolgozó, aki két évre kéri a végkielégítést, ezt követően hat évig nem részesülhet munkanélküli-segélyben. A szabály azt is előírja, hogy az 59 éves ember csak 12 hónapra kaphat végkielégí­tést, hiszen utána már nyug­díjas lesz. Persze, legtöbb bányász azt szeretné, ha nem kelle­ne élnie ezekkel a kedvez­ményekkel. Csakhogy látni­uk kell: ez már a vég! A vállalatnak mindenképpen, a széntermelés esetleg még megmaradhat... Kolaj László Terveik szerint tájékoz­tatják a lakosságot a nuk­leáris energia és ionizáló su­gárzások természetéről, biz­tonságos hasznosításáról. Előadásokat, vitaüléseket rendeznek az érdekelt ipari és oktatási intézmények, ku­tatóintézetek, kormányhiva­talok és ügynökségek közre­működésével. A társaság elnöke Szath- máry Zoltán, a fizika tudo­mány doktora lett. (MTI) Megalakult a Magyar Nukleáris Társaság Lassan a hétköznapi dolgok közé tartozik, hogy hol itt, hol ott eltávolítanak, ledönte­nek egy-egy szobrot, emlékművet. Leginkább azokat, olyanokat, amelyek a csúfosan meg­bukott, de csak lassan letűnő rendszer szim­bólumáé. Az utóbbi időszakban a megyében Pásztón is egyre erősödő hang jellemzi az új politi­kai szervezeteket, amelyek eddigi (véletlen?) megosztottságukon felülemelkedve, számos kö­zös akciót terveznek a rendszerváltás helyi menetrendjében/ Főként a különféle kft.- és hatalomátmentési manőverek — melynek leg­fontosabb helyi „fellegvára” a Mátraaljai Állami Gazdaság — foglalkoztatja egyre élén­kebben a pásztói közvéleményt. Különféle suttogások kelnek szárnyra. Névtelen leve­lek fogalmazódnak, s mivel az érintettek eddigi — és szinte máig érthetetlen és kor­látlan — hatalmukat olyan „megelőző” jogi szövevénnyel hálózták körbe, hogy a sze­mélyre szóló felelősségre vonás alapjának tan­anyaga is az ő birtokukban van, így a vál­toztatni akarás minden indulata a régi rend­szer helyi jelképeire irányul­Ezzel magyarázható, hogy a volt pártszék­háznál az ottfelejtett ormótlan vörös csilla­got gyakorlatilag erőszakkal távolították el, még a választási kampány időszakában. Majd sürgetni kezdték a kommunista nagyságokról átkeresztelt régi utcanevek visszaállítását — eleddig eredménytelenül. (Azonban — di­cséretére legyen mondva az iskolavezetés­nek — a Kun Béla nevét viselő iskola már­cius 15-én Gárdonyi Géza nevét vette fel. E példaértékű kezdeményezés sajnos, máig egyedülálló...) Mind gyakrabban merült fel mostanában, hogy még meddig csúfítja a volt pártszék­ház előtti teret az esztétikai értékekben is oly szegényes Lovász József-mellszobor? Egy­általán ki volt Lovász József, hogy még a helyi művelődési házat is róla nevezték el? Egykori, állítólagos kommunista hőstettei­ről soha sem keringtek legendák. Még a legidősebb pásztóiak sem tudják azt sem, hogy kiféle-miféle család volt az övé. Annak ellenére, hogy évtizedekig mesterségesen sulykolták mítoszát, nemcsak Pásztó, hapem az egész megyében a gyermekek, az ifjak fejébe. Alighanem Lovász József volt a Nógrád- ban kinevezett ifjúkommunista eszménykép. A nagy keresgélésben erre egyedül őt talál­ták alkalmasnak, hát ráadták a megfelelő ruhát. Aztán — mint ilyen irányban itt Nóg- rádban mindent — kultuszát még kommu­nista mértékkel is jól eltúlozták, akár a Nógrádi Sándorét és a kemerovói „testvéri­séget”... Különösen a státusszimbólummá vált Lo­vász-mítosz a 80-as évek elejétől, amikor egykori ifjúkommunista káderaket sodort a káderkeringő a városka élére. Ezután állít­tatott nagy pompával a helyi Fehér Ház elé ez a tényleg szánalmasan otrombává sikere­dett „alkotás”. Igaz, hogy megrendelői pánikszerű gyor­sasággal elhagyták elődeikhez hasonlóan élethossziglanra tervezett posztjaikat, s ma már jól menő kft.-ék élén — némelyikük a szovjet autómárkát is fényűző nyugati már­kára cserélve — élik az új rendszer első magánvállalkozóinak élvonalbelieknek kijá­ró életét. Csak szegény Lovász Józsefről fe­ledkeztek meg, akinek a nyakába akasztott táblára a következőt írták: „Miért hagytatok itt elvtársak?” Kaptak is érte a már több mint másfél éve a megbízott tanácselnöki székben ülő, — ugyancsak a „gyanúsított” ellenzékiek ál­tal ittfelejtett — hivatalnoktól: „Ez kegye­letsértés!” — Mire azok: „Elnök úr, amit ön mond, azt nam mi, hanem a galambok követik el...” Néhány nap múlva egy másik nyakba akasztott táblácskán megjsJent az árván ma­radt Lovász-szobor „Búcsúzó c. — immáron utolsó üzenete, melyből (— a személyiség jogvédelmére való tekintattel) az „illetékesek”1 nevét kihagyom, noha ottolvashatták azo­kat többen, amíg azt egy indulatos „elvtárs”, ki máskülönben már régóta úri módban él, szét nem tépte: Csókoltatom .................urat, ki kilopta a lólam a szökőkutat, ...............urat meg még elébb, k inek.............-nél csak a lelke feketébb! .............urat is szeretem, r ajta van a félszemem, Nála minden eladó, ami nem az övé, de így a jó... Szegény árva nem látja, másé már a gatyája. .............rútül becsapott: A kft.-bői kihagyott, pedig, mint áfonyát a törpök úgy szerette Fejti Györgyöt. Csak nékem nincsen lakásom. Valutáért kapni azt a tanácson, így maradtam magam már, lábnélküli proletár, öntudatom elhagyott, le.........nak a galambok. Ügy nézzetek engemet: tőlem csak a kommunizmus lehet szebb... A gúnyvers — melynek szerzőja(i) iránt igen nagy találgatások kezdődtek a város- a címzettek (?) felszedték alapkövestül együtt kában — megtette a (szobor)-döntő hatást: Lovász Józsefet, s „illegalitásba” helyezték... Falud! Sándor j liért hagytatok itt elvtársak?” 1 Pásztón szobrot döntött — egy gúnyvers...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom