Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

1990 JÚNIUS 30.. SZOMBAT Lmnußj 5 Szocializmus, vagy halál! Ha már Polozkovot választjuk meg a párt első titkárává, miért nem emeljük mindjárt mellé ideológiai kérdésekkel foglalkozó másod titkárnak Nyina Andrejevát? így fakadt kj az Oroszországi Kommunista Párt alapító kongresszusán egy elkeseredett küldött. Humor minden mennyiségben Évad végi számvetés Mérlegen a színházi program „Rossz szezon volt" — értékelte a IX. országos színházi találkozó tapasztalatait Vámos László, a Színházművészeti Szövetség főtitkára a díjkiosztó ünnepségen, s megállapítá­sait alámasztandó a legjobb társulatnak kijáró nagydíjat, valamint a legjobb előadásért odaítélhető rendezői díjat ki sem adta az idén a zsűri. Be fogom bizonyítani, hogy nem vagyok olyan kon­zervatív, mint amilyennek lefestenek — volt áz új párt­vezető, Ivan Polozkov vá­lasza többször is a mellének szegezett kérdésre. Mind a keserű kérdés, mind az annak tartalma el­leni tiltakozás a címzett ré­széről azt mutatja, hogy a múlt héten lezárt első tsza- kasz után az OSZSZSZK kommunista pártjának kong­resszusa nyugodtan nevez­hető a megválaszolatlan kér­dések kongresszusának. Ami az „Andrejeva-ele- met" illeti, Polozkov politi­kai portréjában, az első tit­kár a leghatározottabban igyekszik visszautasítani mindenfajta szellemi rokon­ságot a konzervatív „mumussá" lett Nyi­na Andrejevával. Mint mond­ja, nem is ismerik egymást, s állítólagos kapcsolattik em­legetése „bizonyos erők" tu­datos manővere. A reakció nemegyszer le­verte a szocialista forradal­makat, de mindmáig egyet­len szocialista államból sem lett burzsoá állam — hang­zik Andrejeva értékelése a. jelenkori történelemről. „Ki­osztja" a tanárnő a párton belüli platformokat, az SZKP KB és a demokratikus plat­form nézeteit. Szerinte mindkettő egy eszmei, politi­kai tőről — a szociáldemok­ráciából — fakad. Abból, amely „Berstein és Kautksv ideje óta hosszú utat járt be a munkásosztály elárulásá­ban. letérítve azt a forradal­mi felszabadítás útjáról”. Andrejeva a DP-ra haragszik jobban, mert az „jóval mesz- szebb jutott, a zsákutcában a burzsoá liberalizmus felé". Mélységesen elítéli. hogy a közelmúltban több alsóbb szintű pártvezetőt a tagság haragja söpört el pozíciójá­ból. A vezetés sorsát — mondja a tanárnő, aki e té­ma kapcsán kifejti antisze­mita nézeteit is. a „sárga sajtó" nyakába varrva a fe­lelősség egv részét — párt­értekezleteknek, nem pedig a „csőcseléknek" kell eldönte­nie. A tömeggel dacoló helytállók egyikeként dicsé­ri Andrejeva Polozkov po­litikai tartását. A válságért felelősek a KB és a PB tagjai, de elté­rő mértékben. Mindjárt osz­tályoz is: vannak a jobbol­dali opportunizmus megal­kotói, s vannak, akik gyen­gék voltak ezzel szembeszáll­ni. A főbünös a Gorbacsov— Jakovlev—Sevardnadze tri­umvirátus, a „kapitalista restauráció építőmesterei". — Gorbacsov 1989-ben átállt a jobboldali opportunista, áruló álláspontra, ő vezette a moz­galmat a piacgazdaság, az elnöki rendszer, a politikai és eszmei szociáldemokrati- zálódás, a többpártrendszer felé. A gorbacsovi árulás ve­szélye az — hangzik And­rejeva tanárnő magyarázata .—, hogy remekül tudja tet­teit szavaival álcázni. Az egyetlen mai vezető, aki jó szavakat kap — ez nem meg­lepetés —■ Jegor Ligacsov- Az ő álláspontját a többi PB-tagénál következetesebb­nek. véleményét a párt és az ország helyzetéről . elfo­gadhatónak tartja a tanár­nő. Bolsevik típusú pártra van szükség — mondja, majd zárszóként jön a patetikus felkiáltás: Szocializmus, vagy halál 1 Polozkov, talán felelőssége tudatában, nem vállal poli­tikai közösséget a párton belüli sztálinista szélsőséggel, inkább valamilyen centrum­hoz tartozó politikusnak tün­teti fel ■ magát, aki kész együttműködni a demokrati­kus platformmal is. Szavai, fellépése mégis azt mutat­ják: a szocializmus általa választott útja közelebb áll az Andrejeva által vallott felfogáshoz, mint a reform­erőkéhez. Polozkov is a le- ningrádi tanárnőéhez közeli szocializmust akar, jgaz. ve­le ellentétben, pátosz — és a halál -— vállalása nélkül. • Szántó András Képeinken részletek az „Aki mer, az nyer" című darab­ból E summázó ítélet nem vonatkoztatható auto­matikusan a csak b&- fogadó „színházzal" ren­delkező városok program­jaira, hiszen azok nem csu­pán egyetlen esztendő be­mutatóit reprezentálják. Más kérdés, hogy a színhá­zi élet zavarainak — fino­mabban szólva útkereső tö­rekvéseinek — némely jele indirekten a vendégjátékok nyomán is tetten érhető. Az 1989 90-es évad során Salgótarjánban hét szín­ház tartott előadást. Há­rom-három alkalommal járt itt a Madách Kamara és a Népszínház, egyszer a szol­noki Szigligeti, a kecske,- méti Katona József, az eg­ri Gárdonyi Géza, valamint a Thália és a Vidám Szín­pad Kis Színháza- önmagában tekintélyes, nagy választékot kínáló lis­ta, különösen ha azzal vetjük egybe, hogy néhány évvel ezelőtt egy szezonban két-három színháznál több nem fordult meg a József Attila Művelődési Központ színpadán. Még szélesebb a paletta, ha az egy-egv ka­baréest erejéig fellépett színházakat (Mikroszkóp, Radnóti), illetve művészeket (pl. Hofi Géza) is mege,m- Iítjük. A kabarékat nem szá­mítva tizenegy darab ke­rült színre, zömmel bérlet- sorozat formájában. A vi­lágirodalom klasszikus al­kotásait Shakespeare Ahogy tetszikje (Szigligeti) és John Steinbeck Egc.rek és embe­rekje (Népszínház) képvi­selte. A figyelemre méltó, értékhordozó színpadi mű­vek kategóriájában soro­landó még Nyikolaj Erd­mann A mandátum című komédiája (Gárdonyi) va­lamint Csurka István Ház- mestersiratója (Népszínház) Az előbbi Schwajda György által írott Ballada a 301-es parcella bolondjáról című, Szolnokról ígért és elmaradt előadást volt hivatott pó­tolni. A sajátos műfajú. Mindhalálig Beatles ke­resztmetszet (Thália) mel­lett hat bulvárjellegű bo­hózat (felerészt a Madách Kamara bemutatásában) al­kotta a program gerincét. S ez mindenképp arány­tévesztés, melyet lehet ma­gyarázni, de elfogadni, plá­ne üdvözölni aligha. Tuda­tában vagyunk annak, hogy a közönyig — a társadalmi feszültségek közepette még inkább — igényli a felhőt­len kikapcsolódást, a köny- nyed szórakozást. Azt sem nehéz belátnunk, hogy a telt házas előadás kölcsönö­sen előnyös az egyaránt pénzszűkében lévő szín­házaknak és a vendéglátó intézményeknek. Mégis fur­csa. hogy az e naptári év­ben bemutatott hét darab­ból öt (Anna csak egy van! Romantikus korrűdia, Szé­naláz. Páratlan páros. Aki mer. az nyer) a nevetőiz­mokat célozta csupán. S, hogy ez. is lehet unalmas, fárasztó, mutatja az a nagy­fokú érdektelenség, ami a Népszínház Aki mer, az nyer, című zenés (!) vígjá­téka iránt megnyilvánult. A szinte üres nézőtér azt is jelezte persze, hogy a pénz­tárcák sem igen bírják to­vább a magas árakat, kü­lönösen, ha „terven felüli" egyedi előadásról van szó. s amelyben nincsenek — vagy kevesen vannak — a nézők számára vonzó egyé­niségek. Ugyanis a naiv eseten­ként primitív meseszövésű jobbára mesterkélt, szellem­telen történeteket a több­nyire közismert, képszerű művészek jóízű komédiá- zása tette elviselhetővé, he­lyenként élvezhetővé. Töb­bek között Békés Itala, Csala Zsuzsa, Cseke Péter. Kiss Mari, Lőte Attila. Mi- kó István. Piros Ildikó, Schütz Ila, Sunvovszki Szil­via, Szerencsi Éva. Szék­helyi Józse.f, Sztankav Ist­ván, Tahi Tóth László. Tóth Enikő, Voith Ági neve fém­jelzi az imponáló névsort­Tisztes szakmai munkát végeztek a fajsúlytalan bo­hózatokat színpadra állító neves rendezők (Kalmár Tibor. Pethes György, Pet- rik József, Szirtes Tamás) is. Nem rajtuk múlott, hogy ilyen dózisban kevésbé le­hetett becsülni gondűzőnek és bevételnövelőnek szánt produkcióikat. Az elmúlt évad legmara­dandóbb élményét kétség­telenül az Ahogy tetszik és az Egerek és emberek je­lentette. de nem okozott csa­lódást az Erdmann-darab egri „változata” sem. Ügy tetszik, a következő szezonban több rangosnak ígérkező színházi eseménv lesz a megyeszékhelyen. A négy előadásból álló őszi bérletsorozatban helyt kap Bródv Sándor A tanítónő, és Márai Sándor A kaland című színműve. A székes- fehérváriak mutatják be Bencsik Imre Ürismber jó kriptából cínű krimi-vig- játékát is. A negyedik da­rab egv olasz szerzőpáros „Könnyű erkölcsök" című komédiája a budapesti ős­bemutató után hozzánk is eljön Schütz. Ila és Hau- mann Péter főszereplésével. Évszakok címmel zenés iro­dalmi gálaestek gazdagít­ják a színháztermi progra­mot. Ugyancsak újdonság a „Thália mosolya" című iskolaszínházi sorozat, amely öt előadás keretében nyújt betekintést kétezer év szín­házi humorába. Az. új évad részletesebb „beharangozása" segítheti majd a közönségszervezést, de nem pótolhatja a propa­ganda hiányosságait. Fel­tétlenül változtatni szüksé­ges ugyanis azon az. áldat­lan helyzeten, hogy a műve­lődési központ közvetlen környezetén kívül a város­ban nem lehet tájékozódni színházi ügyekben Csongrády Béla Fotó: Gyurián Tibor Salgótarján főutcája a két világháború között. Holocaust: Salgótarján 1944 1. Előítélet nélkül, az okokról Hoiocaust: eredeti jelen­tése „égő áldozat", „teljes megsemmisülés". A II. vi­lágháború után a fasiszta népirtás megfelelőiévé vált. Ha a két világháború kö­zötti Salgótarján szellemi­ségének képét össze akar­juk foglalni, négy alapvo­nás rögzítésével tehetjük leginkább. A városlakók éle­tében — mint ahogy a kor­ban bármelyik településen — meghatározó volt a vallá­sok jelenléte 1941-es sta­tisztika szerint Salgótarján 20 ezer 318 lakosából ró­mai katolikusnak vallotta magát 18 ezer 778 fő. izra­elitának 1255 fő, evangéli­kus volt 1240 fő, reformá­tus 825 fő. Ugyanekkor Ba­lassagyarmat 11 ezer 887 lakosából 1820 volt zsidó. Losoncon pedig 1728 ember A megyében 212 ezer 889 fö össziiépesség' közül 5077 volt a zsidók szama Sal­gótarjánban a Zsidó Ta- nács által 1944-ben Részl­tei t névjegyzék szerint 353 családfő. 254 feleség és 519 gyermek alkotta összesen 1125 fős közösségüket. A vallásosság általában is jel­lemzője volt Salgótarjánnak; amint akkori életének egyik legjobb ismerője dr. Förster Kálmán polgármester is megállapította. Ez a gyakorlat nemcsak hitbüzgalmi életben való részvételt jelentett. hanem az. emberek az általuk lét­rehozott különböző egye­sületek. szervezetek sokasá­gának mindennapjait, a kulturális hatásokat is meg­határozta. v Az izrealiták viszonylag nagy' száma mögött erős kö­zösségét is találtunk. Be­tegápoló és temetkezési egy­letük nőegyletük, ortodox ifjúsági önképzőkörük, a szentírás tanításainak ter­jesztésére létrehozott kö­rük csak 1944-ben hatósági letiltás után szüntette, be tevékenységét. Mindezek mellett is figye­lemre méltó volt az. anti­szemitizmus jelenlété. Az 1919. január 2*i boltfel- dúlás js utalt már erre, ame­lyet a különböző időszak­ban meghozott zsidóellenes törvények fokoztak. Érzékelhető, így jól ki­tapintható volt a szabadelvű liberalizmus és tolerancia léte, és ez tovább növelheti érdeklődésünket a város la­kói iránt. Végül a város szociális fe­szültségek állandósulása mi­att. a megoldást kereső, de a gondolkodást szétszabdaló sokszínű és tarka feloldási módozatok gyűjtőhelye is volt. Ennek során a nem­zeti. a szocialista, a kom­munista nézetek sokszor keveredve egymással és egyéb tanításokkal is mar­kánsan kitapinthatok vol­tak­A fenti szellemi vonula­tok leképzelődtek a párt- politika szintjén is. A kor­szakot meghatározó és összefoglalóan keresztény kurzusként számon tartott, kormánypolitika itt is meg­határozó volt. A kormányzó politikai erők parlamenti képviselőinek, sem Sztra- nyovszky Sándornak. sem Mocsáry Ödönnek, és má­soknak sem okozott gondot megválasztásuk. Győzel­mük mindig biztos volt, Salgótarjánban. Pártjaik és szervezeteik sokféleségük­ben is hatalmuk biztonsá­gát szolgálták. Sem a polgárságnak, sem a munkásságnak jól műkö­dő, nagyhatású, a saját kö­rükben egységes politikai szervezete nem volt. Tö­rekvéseik a politika perifé­riáján jelentkeztek. A szo­ciáldemokrata párt helyi szervezete, megosztott volt. Életüket a személyeskedésig elmenő veszekedés jelle­mezte. A szakszervezeti moz­galomban is a széthúzás uralkodott. A kommunista nézetek legális szervezetben nem éltek. Jó szándékú becs­lések szerint az 1930-as évek végén a 200 főt alig haladta meg az ebbon az irányban tájékozódók szá­ma. A politikai földcsuszam­lás az 1939-es választásokon és az azt követő időben ment végbe, és a változás a szélsőjobboldali, ellenzé­ki, nyilaskeresztes párt fel­tűnő előretörésével jelle­mezhető. A kormányzó Ma­gyar Élet Pártja, annak kép­viselője, Mocsáry Ödön ugyan ekkor is győzött, de a nemzeti szocialista-nvilas- keresztes párti Borosdy Gyula, az össz-szavazatoknak közel 30 százalékát nverte el. Ebben az időbt.n a kü­lönböző becslések szerint 5 ezernél "több volt a tagja e pártnak. Feltűnhet az, hogy nagyobb létszámú szervezetei — Rétság. Szé- csény, Balassagyarmat — mellett — az iparmedencé­ben: Mátranovákon, Nagy­bátonyban, Zagyvapálfal- ván és Salgótarjánban vol­tak­A választási siker után fokozatosan nőtt e politikai erő hangja, benne felerősö­dött a faji uszítás. 1944 májusában Török Gáspár, karancskeszi gaz­da, aki a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyei ve­zetője volt, a salgótarjáni Munka című lapban arról cikkezett, hogy mog kell szüntetni azt az állapotot, amely szerint megyénk nagyiparának 95 százaléka a zsidók kezén volt, hogy az ügyvédek 75 százaléka e csoporthoz tartozott — kö­zöttük még kommunisták is voltak —, hogy az orvosok 65- százaléka zsidó volt. Amint írta: „No, de most már elérkezett a leszámolás órája, és a kormányzat el­határozta és könyörtelenül végrehajtja a zsidóság és bűnös társainak a magyar­ság életéből történő kiküszö- böüését." A terjedő, mérgező kór hatott, talajra talált Salgó­tarjánban és a megyében is. Az elszabadult „ordas eszmék" ellen nem volt ha­tékony orvosság. (Folytatjuk) Dr. Horváth István A Szent Jobb Salgótarjánban (1939. május 7.) Buda László reprodukciói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom