Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

6 1990. JUNIUS 30.. SZOMBAT Két századvég-rokon életérzés Palócföld Akvarellek Komjáthy Jenő verseihez Sulyok László tanulmánya 1956. december 8-ról Réti Zoltán balassagyar­mati műtermében a meg­szokott rend fogad. A pol­cokon hatalmas mappák so­ra őrzi az akvarelleket, ar­rébb az olajképek sorakoz­nak, az utóbbi két év ter­mése. A nyitott ablak a kertre néz, virágokra, gyü­mölcsfákra, a teraszon bor- sópucolás folyik, üvegtálba hullanak a zöld borsósze,- mek. Behallatszik a kopo­gásuk a műterembe, már- már idilli hangulatba rin­gatnám magamat, mint ami­kor csöndes eső kopog az ablakpárkányon. Csak ha­mutartót nem találok se­hol, s bár ezt is megszok­hattam volna, kicsit zavar. Héti Zoltán nem dohányzik, mostanában a szíve is ra- koncátlankodik. Ha nincs is nagyobb baj, vigyáznia kell magára. Vigyáz is. Rit­kábban megy el hazulról, viszont sokat dolgozik, fes­tői vállalkozásait folytatja. Azért egy hamutartó is előkerül, a nyitott ablaknál rágyújtok. így már köny- nyebb a futó képszemle. Sejtelmes kert vége Meglepően sok olajkép jelzi Réti Zoltán töretlen munkakedvét, mintha nem is szakadt volna reánk, Kelet-Közép-Európára a föl­robbant Csernobilként su­gárzó szociális és szellemi- művészi nyugtalanság, a század- és ezredvég egyik legjellemzőbb tulajdonsá­ga, a térség ideológiai inter- ferenciahelyzete, ami a jó­zan közértelem eltűnésé­vel fenyeget. Előlegezve, hogy könnyen kihasználat­lanul maradhat, az a törté­nelmi esély, ame.ly előtt. Közép- és Kelet-Európa áll. miközben persze szeretnénk hinni, hogy ezúttal mégsem így lesz. nem uralja el az egész régiót a perifériákat sújtó kisebbrendűség; ér­zés. és a belőle fakadó rossz kompenzációs hajlam teljes kivirulása. Mit tehet a festő bizony­talan időben? Nyilvánvaló­an. festhet. Nem vagyok bizonyos abban, hogy Réti Zoltán föltétle.nül a kelet­európai rendszerváltás na­ponként váltakozó állapo­tát elemezgeti az Ipoly-par­ti kisvárosban. miközben kőpeit festi- Távol áll tőle A gyorsvonat indul. /* Sípolnak. Egy két­ségbeesett utas még felka­paszkodik. Én már béké­sen ülök. Világosodik, de a .lámpák még égnek. Meg­telik a fülke. Diplomata­táska. kis és nagy bőrönd, tömött szatyor. Pestig ha­tunkat már összezártak- És végre megyünk. Előbb a szatyor zörög. Kikerül belőle a könyv. A diplomatatáskából egy má­sik. A bőröndből egy har­madik, negyedik és az ötö­dik. Olvas a fülke, kivéve engem, mert én nem hoz­tam magammal könyvet. Csak újságokat. Azokat vi­szont már elolvastam. Nincs is más dolgom, mint az e.nvhén piszkos ab­lakon át nézegetem a tá­jat. így megyünk vagy húsz kilométert. De akkor félszegen ílészkelőclni kez­dek a helyemen. Érzem, hogy néznek, ök öten, a csupa könyvvel felszerelt intellektuelek nem a tá­jat, nem is a könyvet, ha­nem engem figyelnek. Egyszeriben úgy érzem ma­gam. mintha felemás zok­nit húztam volna, vagy mintha a nyakkendőm alatt nem lenne ing- Az ilyen nézéseket megérzi az ember. Tudom, hogy megvetnek valamennyien. Felvilágosodott korunk­ez a fajta helyzetértékelő hajlam. Viszont annál ér­dekesebb megfigyelni azt a makacs konzekvenciát, amelynek jegyében dolgozik, azt a kiteljesedő panteizmust, amelynek jegyében a még létező természetet és a ben­ne élő embert szemléli. Mindenesetre, valamilyen reményt jelenthet az az ér­zéki szépség, ami a társa­dalmi nyugtalanságok kö­zepette is a létezés csodáját sejteti, az elmúlásra ítélt ember hitét az életbe. Itt van mindjárt a Bánki emlék című triptichon, ahol középpontban áll az utób­bi évek képein másutt is több formában megjelenő, érzékenyen formált és szí­nezett női akt, mint az élet mindenkori megújulási ígé­retének jelképe. Vagy itt van a sejtelmes tavaszi kép, a Kert vége, aztán a Tava­szi ágak című kép, más­részt az Elment a nyár, ahol az alvó akt fölé varjak ereszkednek a levelét hul­lató fáról. Élet és halál, el­múlás, és újjászületés, vi­har és enyhe szélben rezgő árvalánvhaj, konkrét mo­tívum emléke és elvont gon­dolat sajátos harmóniában jelenik meg előttünk, a fes­tő olajképein. Talán mind- annyiunknak több belső csöndre lenne szüksége, hogy — a költő szavaival kél-ve — „legyen béke már”? Valószínűleg így van. még­ha most ez reménvte.'ennek is látszik. Komjáthy Azért mégis csak „gya­nús” egy kicsit számomra, hogy Réti Zoltán éppen most Komjáthy Jenő ver­seit olvassa, és készíti a költeményeket korántsem illusztráló, inkább azok szel­lemi átéléséből születő akvarellsorozatát. Nem ma­ga ez a tény ad „gyanúra" okot, hiszen korábban már elkészült a művész mun­kásságának kiemelkedő ré­szét jelentő másik Kiét ak- varellsorozat is Madách Imre. Az ember tragédiája (ez albumban is megjelent), valamint Mózes című műve kapcsán. Inkább az gondol­kodtat el, hogy a múlt szá­zadvég élményköre érin­tette meg. az a fajta dezil­ban ugyan milyen ember az. aki nekiindul Pest­nek, és csak bámul, nézi a tájat, de nr.m olvas. Előbb már vissza-visz- szanézek. de a szemükben olyan alacsonyan vagyok, hogy csak ködfoltokban látom őket. Ügy teszek, mintha aludnék, de nem vagyok álmos, és ahány­szor kinyitom a szemem, ahányszor látom a tíz má­sik szemet, mindig szé­gyellem magam. A fül­ke, de a lelkiisme^tem se tiszta. Miféle ember az, aki a vonaton egyszerű­en csak utazik? Unom az egészet. Az unalom ellen viszont használ, ha meg­próbálom a könyvek hát­oldaláról leolvasni, a szellemileg feitám tornyo­sulok minden lelki gyö­nyörűségét. Jó tanulmány. Előbb érdekes, aztán egy­re izgalmasabb. Alig me­luzionista líra, ami véget vetett a meghaladott népies alkotásmód uralmának, s előbb impresszionisztikus, később szimboíisztikus vo­násokkal dúsan gazdagodva a líra modern előképeként került be a magyar iroda­lomtörténetbe. A nagy át­alakítók, Vajda János, Re­viczky Gyula, Komjáthy Je­nő, Kiss József és kisebb társaik új korszakot nyi­tottak a költészetbe, meg­előlegezték a XX. század nagy lírai fölívelését. A Komjáthv-sorozatból eddig 16 lap készült el. Ró­nay György korábban meg­nézte az akvarelleket, Réti Zoltánt vállalkozásának folytatására biztatta. A so­rozatból különösen kiemel­kednek az Éloa verssorozat darabjaihoz készült lapok, vagy más szempontból, az önvád, Komjáthy Jenő portréja, a Búcsú Abderá- tól, azaz Balassagyarmattól, ahol egy ideig élt s rámu­tatott e kisvárosi élet ha­zug és álszent voltára, még­is így búcsúzott távozó­ban: „Te drága táj, Isten velőd”. Különösen érdekes összehasonlítani ezt a port­rét a Mednvászky László által készítettel, ahol szin­tén hangsúlyt kap a költő kitágult, messze révedő sze­me. A híres A homályból című vers akvarellképe a nagyra növelt magány és a flínybe olvadás „folyamat- leírása": „Ki fény vagyok, homályban éltem A világ elöl elrejtezém Nagy ismeretlen messzeségben Magányosan lobogtam én.” Ezek a költő sorai. Nem különös, hogy a jelen szá­zadvég és a múlt századvég most ismét összecseng és hasonló életérzéseket mu­tat föl, ugyanabban a ma­gyar kisvárosban, midőn az értékek újra bizonytalanná váltak’ Talán „rokon vi­lág" gyullad ki itt? Vagv a korszakváltásból követke­ző életérzés a rokon? A vorset a költő így fejezi be: ..Én látok! Ti is lássatok.” Ügy érzem, messze vn- gvunk még a látástól. bár sokfelé rézünk gyünk hatvan kilométert, amikor félni kezdek. A mellettem ülő, külön­ben elég vad pofájú férfi, a „Gyilkos, nőm gyilkos", című könyvbe mélyed, és onnan les rám. Egy-egy mondatnál torz kis moso­lyok villódzanak az arcán A szomszédja, szelíd arcú nagymama, a „Ki a gyil­kos” című munkát olvas­sa. de olyan arckifejezés­sel, mintha az unokáira gondolna közben A térdén egy újság. Az Erató. A szemközi sarokban egy kismama ül. Álmodozik. Még a könyvet is szelíden az ölébe ereszti réha. A könyv címe különben „Gyilkosság a ködben". A férje a „Gyilkosság a sze­nátusban” című reprezen­tatív alkotásba mélye,d. Rágóizmai néha kemé­nyen és fenyegetően meg­feszülnek. Lehet, hogy en­Megjelent a Palócföld idei harmadik száma Salgótar­jánban. A viszonylag szűk terjedelmű szépirodalmi közlés, amelyhez ezúttal a Tolipróba rovat minikrimi­je is tartozik (Lőrinczy Ist­ván: A skótszoknyás fel­ügyelő, I. rész) valószínűleg indokolt, legalábbis a köz- érdeklődés politikai, köz­életi áthangoltságát is te­kintetbe véve. így a jelen számban a szépirodalmat Szöllösi Zoltán, Dippold Varkoly Turul „szublimált személy”, Handó Péter és Erdős István képviseli. Ezen kívül t négy rovat. (Valóságunk. Szomszédság és közösség. Műhely, Sze­mélyes történelem) jelenti a publikációk, főként tanul­mányok tematikus keretét. A Valóságunk rovatban Kerékgyártó T. István. Su­lyok László, Szvircsek Fe­renc, a Szomszédság és kö­zösségben Fogarassy László, Hizsnyan Géza tanulmá­nyai. a Műhelyben Ferdi- nandy György Palackpostá­A szegedi József Attila Tudományegyetem angol tanszékének docense, Bol- lobás Enikő, a TDDSZ cso­portjaként létrejött szer­vezet megalapítója így fog­lalja össze a magyar fe­ministák célját: „...az em­ber — férfi és nő — szel­lemi és anyagi felszabadí­tása, a valódi emberi mél­tóság megteremtése, ami csak az előítéletek és a diszkrimináció teljes fel­számolásával. az élet min­den formájának tiszteleté­vel valósulhat meg." A Pesten élő, a Szegeden, a József Attila Tudomány­egyetem angol tanszékén oktató Bollobás Enikővé,! cella nagyságú dolgozószo­bájában beszélgettem, — Mondd, mi minden ha­tott rád. hogy ilyen szilárd, másoknak is ajánlott élet- filozófiát építhettél föl eny- nyire fiatalon? — kérdez­tem tőle­nek az oka az irodalmon túl a hólyagokká fújdosott rágógumi, de ezt nem tu­dom, mert csak a szagát érzem. Szemközt velem egy kétméter magas óriás ül. Szabadnapos ökölvívónak nézem. Teletetovált kö­zében viszont ott az. iroda­lom. Az az átkozott iro­dalom. minek híján en­gem öten ellenségesen néz­nek. A könyv címe Gyil­kosság a sikátorban­Szolnoknál járunk. Az igazság, hogy most már nagyon félek. A nagyma­ma arca egyre fenyege­tőbb. A kismama meg a férje úgy réznek rám. mintha merényletet ter­veznék a születendő gye­rekük ellen. A bokszoló ki­nyújtja a lábát, de úgy. hogy az enyémnek már csak az ülés alatt marad valamennyi hely. Életemet és véremet ad­nám egy parányka köny­vért, de sajnos ebben a fülkében már sohasem le­hetek intellektuel. Én már csak utazom, öt vagy mit tudom én hány gyilkosság között bután és művelet­lenül, szégyenkezve, egy­re lúdbőrösebben, mert nem vagyok más, mint öt gyilkos között a követke­ző áldozat. ja, Siposhegyi Péter kriti­kája, a Személyes történe' lemben Szokács László in­terjúja. Szabó Péter emlé­kezése szerepel. A helyi nógrádi közér­deklődésre — egyebek mel­lett — kétségkívül Sulyok László tanulmánya és Szo­kács László interjúja tart elsősorban igényt. Sulyok László Fölegyene­sedünk című tanulmánya a szerző szavaival elemzési kísérlet 1956. december 8- ról, a tragikus salgótarjáni vérengzésről. A Palócföld tavalyi októberi tematikus számában már foglalkozott ezzel a hamisításokkal jócs­kán megterhelt 'esemény­nyel, a megyetanács és me­gyei rendőrség előtti sor- tűzzel. A jele.n tanulmány szerzője részben megerősí­ti, részben cáfolja az eddi­gi ismereteket, önálló kuta­tás alapján új megvilágí­tásba helyezi az egyes sze­mélyeket és mozzanatokat, mindenesetre számos új adalékkal szolgál. Sulyok László igen komoly kutatást magam. Különleges csillag­zat alatt, jókor születtem. És írd még oda: jó helyre. Enikő és három testvére Dunaharasztin volt gyerek. Orvos édesapja gyerekeit arra ösztönözte* használják ki képességeiket; édesany­jától pedig a jó feleség és példás - anya mintáját leste el. — Életem meghatározó állomása volt, hogy éppen jókor. 9 éves koromban, amikor már figyeltem a vi­lágra. és jobb iskolát igé­nyeltem. Pestre költöztünk. Aztán újabb szerencse ért hetedikes koromban. Fél esztendőt egy angliai apáca­zárdában töltöttem. Angol—általános nyelvé­szet szakon szerzett diplo­mát az ELTE-n, már diák­ként megjelent fordítása a Nagyvilágban, később egyre nagyobb kedve támadt a tudományos munkára: ma­gyar és külföldi folyóiratok­ban publikált. Huszonhat évesen ledoktorált. Kandi­dátusi disszertációját 32 esztendősen védte meg. Tíz évig dolgozott az Akadémiai Kiadónál, angol nyelvi szer­kesztőként, ezzel párhuza­mosan, angol, amerikai iro­dalmat tanított az. ELTE-n, s gz.után lett docens a sze­gedi egye.temen Eddig két Hétről hétre sokan bízunk a szerencsében- Egyik sze­rencsejáték befejezésétől a másikig reménykedünk, hogy legközelebb talán ne­künk kedvez a szerencse. „Megütötte a főnyere­ményt" — mondjuk, ha va­lakit nagy szerencse ér. Persze, mindenki nem elég­szik meg a várakozással, többen szeretnék előre lát­ni életük várható esen.«e- nyeit, megtudni például a nyertes lottószámokat. Van­nak, akik álomfejtésre vál­lalkoznak. következtetése­ket vonnak le a mindenna­pok eseményeiből, sőt egye­sek még jósnőhöz is for­dulnak. így persze — már őse,ink is így gondolták — kiszivároghat a titok, meg a jóslás felesleges időveszte­séggel jár. Ezért aztán jós­könyveket szerkesztettek, és ezek segítségével otthon is választ lehetett keresni izgalmas kérdésekre, kalan­végzett, most is forrásérté­kű tanulmányt adott köz­re, amelynek befejezése­ként megjegyzi, áz ese­ményekről kialakult kép „mindenképpen teljesebb lenne, ha megszólalna a bí­rált és elmarasztalt oldal is, a karhatalmistáké”. Szokács László interjúja pedig A képeim eladók, én nem vagyok megvásárolható címmel Pataki József festő­művésszel készült, aki 1928- ban Salgótarjánban szüle­tett, de már hosszú ideje kényszerűen távozott Bu­dapestre. Mindenképpen el­gondolkodtató, hogy — mi­ként azt Szokács László is megjegyzi — „miközben be­népesült a megye és Salgó­tarján idegenből jött mű­vészekkel”, a tősgyökeres tarjánk az acélgyári mun­kás fiából lett festőművész Budapesten él*, és Nógrád- ban vagy szülővárosában bizony mind a mai napig senki sem emlegeti. Mun­kássága pedig rászolgálna a nagvobb helvi figyelemre, is. — t — könyve, ötven cikke jelent meg. — A feminizmus eszmeit próbálod elhinteni idehaza? — Azt hittem, át lehet ide plántálni Amerikát, az em­berek egymás közti viszo­nyát- Sajnos, nem lehet; a sajátos magyar körülmé­nyeket. a rossz beidegződé­seket; nehéz megváltoztat­ni. ... Enikő 22 évesen. még egyetemistaként szerelmi há­zasságot kötött. Gyors egy­másutánban két gyermeke született. Gigi és Máté közt 15 hónap a korkülönbség. Aztán elvált. — Második férjeddel fel­hőtlen a kapcsolatod? — Negyedik éve kötöttük össze életünket. Ettől a há­zasságtól gazdagabb az éle­tem: a kérjem higgadtsága, szellemi tekintélye — min­den írásomat elolvassa, vé­leményt mond róla — biz­tonságérzetet ad. — Elégedett, boldog em­ber lehetsz. — Kiegyensúlyozott, nyu­godt az életem. Engem a sok új feladat, amely visz valahova, az tesz boldoggá, és a családom. Meg az, ha úgy érzem, a magammal szemben támasztott igé­nyeknek ele,get tudok tenni. Chikán Ágnes dós jövőbe utazásra in­dulhatott az olvasó. Miért lennének ma mások az emberek? Erre. is gondol­tak a Képzőművészeti Ki­adónál, amikor vállalkoztak a XVIII. század egv sorsve­tő kötetének hasonmás ki­adására. amelynek címe: Fortuna, azaz: szerencsének, avagy szerencsétlenségnek kereke. Ebből a gazdagon illusztrált könyvből a többi között megtudhatjuk, mi a teendő, ha valaki gazdag, vagy éppen szegény. Utób­biakban például azt java­solja egy versezet: „Ha sze­gény vagy is, semmit ne bánkódjál, Talán a sze­rencse redd is talál.” A gazdagokat ugyancsak figyelmezteti egy vers: „Alsó is lehetsz nagy hir­telenségben." E könyvnek megvételére pedig az utolsó lapon intő verseket olvashat a mulat­ságra váró nyájas olvasó. (te) Szerencsésnek érzem Bartha Gábor En és a tetthely 0 Szerencsés csillagzat alatt Egy feminista portréja FORGANDÓ SZERENCSE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom