Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-30 / 75. szám
4 § I • 1990. JÚNIUS 30.. SZOMBAT A Gere-birtok titkai Bomba, mint a gomba... Vasárnaptól felértékelik a koronát- A csehszlovák nemzeti bank és a szövetségi pénzügyminisztérium bejelentette, hogy. július elsejei hatállyal a koreai wonhoz, a magyar forinthoz, a lengyel zlotyhoz és a román lejhez képest felértékeli a csehszlovák korona nem kereskedelmi árfolyamát. E szerint vasárnaptól a korona a won viszonylatában 28 százalékkal, a forinthoz viszonyítva 12 százalékkal, a zlotyhoz képest 14,3 százalékkal és a lejhez képest 21,8 százalékkal lesz drágább. Az új árfolyam szerint 100 won az eddigi 670,14 korona helyett 481,93 koronát, 100 fo- rjnt a korábbi 45 helyett 39,60 koronát, 10000 zloty 55,55 helyett 47,62 koronát és 1 (X) lej az eddigi 116,27 helyett 90,90 koronát ér. Azt csin amihez kedved van! Ismeretlen járókelőt szólítunk meg Diósjenőn, kíváncsiskodva: érdekes ember után kutatunk, adna-e valamilyen tippet? Gyorsan érkezik a válasz: keressük meg Gere István Gergelyt, népszerűbb nevén a Szvatkót! Nála aztán sok szenzációról írhatunk. Nagy gazdasága, fegy ver- és lőszergyűjtemény e, saját tava, alagútja és ki tudja még, mije van? I legendő is a néhány mondatos információ, máris a megadott címen vagyunk. Gere úr szerencsénkre otthon tartózkodik, Első kérdése: csak nem a rendőrök küldték magukat, elutasító válaszra talál. Nem, nem. Őszintén elmondjuk jövetelünk okát, ő pedig megny ugodva bevezet portája rejtelmeibe. Lőszerek gazdag választékban Gere úr nyomban mozgósítja unokáját, Ferkót. nosza hozza már ki az összes lőszert, meg fegyvert, a kézigránátokat is a szekrény mellől. Ferkó pár pillaValóban. szép, nagy a lőszer, ám míg a fészerig sétálunk, egy farakáson egy tucat újabb, rozsdás töltetet pillantunk meg. Élesek? Hatástalanítottak? Nem tudjuk. Jobb, ha ezektől távol tartjuk magunkat. Gere úr érdeklődésünkre elmondja, hogy már harminc esztendeje hódol kedBomha a fészerben nat múlva egy nagy kosarat cipelve jön ki az udvarra, majd még visszatér a lakásba, mert egyszerre nem bírta el a gyűjteményt. Végül aztán elénk tárul Gere úr múzeumi anyaga, s nem győzünk csodálkozni. Beszélgetőpartnerünk büszkén veszi kezébe a Brúnó típusú mauzert. Mondja, ezt egy szovjet tiszt ajándékozta neki. Büszke is erre. Aztán kipakol a kosárból. Sorra kerülnek elő a töltényhüvelyek, lövedékek, bombák, kézigránátok. Hatástalanítottak. Ferkó, az unoka a nagyapa helyett sorra bemutatja mindet. Büszke is Gere úr. Mondja, ő még nem tanította robbantani a gyereket, bezzeg az asszony. Úgy felrobbantotta a kávéfőzőt Ferkó jelenlétében, hogy az ihaj! O. a ház ura meg a szépre és jóra neveli a lurkót. A fiúcskának és sok-sok barátjának a tűzszerészoktatókönyv alapján minden lényeges tudnivalót elmesél. Tanár is hát Gere úr. Mint vallja, ismerik is ót ezért jól a településen. Előkerül közben egy Véesci kézigránát. Rendesen, élesben. Rajta a gyújtó. Kicsit meghátrálunk. Néhány évvel ezelőtt Du- naharasztiban egy kislány „hasonló” játék közben hullott darabokra. Ám Gere úr megnyugtat. Neki már ne meséljünk, a szakmát kiválóan ismeri. Bomba a fészerben Meséli Gere úr, amit látunk közel sem a teljes készlet. A majd száz méter hosszú kertben van még egy-két kuriózum. Invitál, menjünk a fészerbe, ott egy hatalmasbombát is láthatunk. Ezen dolgozik. Kiverni a kaszQélet, a csákányt reszeli. Lőpor nincs benne (hál’ istennek). véne szenvedélyének. A Börzsönyben bizony gyakran talált sétái során mindenféle lőszert, sőt a MÉH-telepekcn is vadászott ezek után. De még hoztak neki a környékbeliek is. Szóval összejött a múzeumi anyag, ám Gere István Gergelynek nincs szándékában kiállítást nyitni. Mesterséges tó, vásárolt halakkal Még azon csodálkozunk, hogy lehet manapság egy műgyűjtőnek ily gazdag készlete, nézegetjük az időközben előkerült tányéraknát, mígnem a kert végére sétálunk. Itt mutatja meg Gere úr azt a mesterséges tavat, melyet hobbiból, kétkezi munkájával alakított ki. De hogyan? Valamikor az ötvenes évek közepén gondolt egyet, s elhatározta: ha már ilyen nagy portája van, létesít egy mini- fürdőhelyet”, idegenforgalmi szándék nélkül. Vásárolt is a környékről kisméretű vasúti síneket és egy csillét. A kert végétől a ház bejáratáig elkészítette az utat, s nekivágott a meder mélyítésének. Szerencséjére éppen sódert rejtett magában a terület, így jó pénzen túladott az építésekhez nélkülözhetetlen anyagon. (Jól informáltak szerint három lakóházhoz elegendő mennyiséget adott el.) Kész lett a tó, vizet is vezetett bele. Már csak a hal hiányzott belőle. Mondja Gere úr. nem csinált ebből gondot. A hentesnél vásárolt egy pár pontyot, majd később a jenei tavon horgászott melléjük néhányat, s máris beindult a halszaporulat. Állítása szerint annyi volt a halacska a tóban, hogy disznajai is megunták a kopoltyúsok ízét. Tán azért is halt ki mára a tó, melyben a békarengeteg mellett aligha található más élő állat. Azt azért nem hagyja szó nélkül a gazda, hogy a hatóság nagy vállalkozása közben számon kérte tőle: honnan szerezte a kisvasúti síneket? Mivel pedig válaszát nem fogadták el. elvitték tőle. Ám - mint Eötvös Gábor zenebohóc mondta: „nem baj, van másik...” És volt Gerének is. Alagút a hegyoldalban Gere István Gergely igazán vállalkozó típus. Volt már sóder- termelés. mesterségestó-létesí- tés, ám furfangos ötleteiből ezek után sem merült ki. Kertje vége egy valódi völgyet „idéz”, annak túlsó felén így nagy munkába kezdett. Alagutat fúrt. Persze nem Vídiával. hanem kétkezi munkájával látott neki az Egri csillagokból ismert rejtett föld alatti útvonal kiépítéséhez. S mit ád isten: itt homokra lelt, mely újabb piacokra talált. 100 méteres hosszon hatolt be a „hegy” belsejébe, ami önmagában is bravúros teljesítmény. A csille persze közben működött, ennek segítségével szállította a „tctthelyről” a fuvarozóknak a minőségi anyagot. Volt is sikere, ám abbahagyta! Pedig, s ez már csupán egy teória, mily jó lett volna, ha a közeli várig elvezeti az alagutat... Birkák és őzikék Ebben az emberben bizony van tettvágy, energia. Gere István Gergely, a Szvatkó ötletgazda gazda. Közben pedig gond nélkül él. Most 57 esztendős. A napokban adta le katonakönyvét. Folyamatban van leszázalé- kolása is, ám ennek ellenére munkával élvezi a mindennapokat. Ahogy sétálunk vissza hosszú kertje túlsó végéből a k i j;í- rati kapuhoz, van min csodálkoznunk még. Birkák tűnnek fel a kertben, úgy látszik eddig bujdostak, majd Ferike jön, hogy talált még újabb lőszereket. Megtekintjük a frissen előkerült emléktárgyakat, s arra kérjük Gere urat, mondja el, ha van még érdekes közölnivalója. Szinte tudjuk, hogy lesz, s nem csalódunk. Már meséli is: volt biz neki őzikéje is. pontosan négy darab, s lett is hat kicsijük, de hát nem bírták a zárt világot. Útjukra engedte őket. Mi is utunkra indulunk. Abban maradunk, hogy legközelebb betérünk a gazdához. Hátha egy újabb őzikecsaládról írhatunk. Nagyszerű hangulat, vidám terefere, játékos kedv fogadja a látogatót az öblösüveggyári gyerekek művelődési táborában. A kollektíva a salgótarjáni Töstrund melletti napközis táborban ütötte fel a „sátorfáját" egy kényelmes faliázhan. Huszonhét gyerek tíz napon keresztül ismerkedik a helyes viselkedés normáival, kipróbálja ügyességét, kirándul, tánclcckét vesz Szalai Mária és Kancsulik Attiláné vezetésével. Itt semmi sem kötelező, mindenki azzal foglalatoskodik, amihez kedve van. A vidám nyaralásra, a napi ötszöri étkezésre a gyerekek csak jelképes összeget fizettek, a többi költséget a gyár áll ja.- cs - Fotó: Bíró T--------------------------------------------------------------------Fejcsere „Sajnos, elhatalmasodott a betegségem; talán néhány hónapom lehet még, aztán vége. En azonban nem akarok meghalni. Az orvosok ma még tehetetlenek a pusztulásomat okozó kórral szemben. Azonban biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva felfedezik a rák ellenszerét. Éppen ezért elhatároztam, hogy levágatom a fejemet, és mínusz 196 fok hőmérsékleten hibernáltatom, Vagyis «elaltatom•> az agyamat mindaddig, amíg a rákot gyógyítani lehet, és majd akkor ültessék üt a fejemet egy másik testre, hogy folytathassam az életet. ” Thomas Ar- naldson 46 éves kaliforniai egyetemi tanár fordult e szavakkal Santa Barbara város bíróságához a kétségkívül szokatlan végrendelkezés engedélyezése miatt. Nem egy hóbortos filmrendező, nem a rémregények megszállottja, hanem az Egyesült Államok egyik nagy tehetségű matematikusa bízik ilyen erősen a tudomány fejlődésében. „Nem vagyok őrült, nem borította el az agyamat a betegség. Mondhatom, hideg fejje! mértem föl a lehetőségeket, és még mielőtt a bírósághoz fordultam volna, mérlegeltem az esélyeket is, és döntöttem: számomra nincs menekvés, a túlélést csak a tudomány fejlődésétől remélhetem." Arnaldson doktor - ha megkapja az engedélyt - bevonul a kiszemelt intézetbe. De máris befizetett 35 ezer dollárt, amely magába foglalja a műtét és a hibernálás költségeit. Az orvosok kezét azonban ma még lefogja a törvény, emberölésnek minősülne a fejlevágás. A matematikus ennek feloldása miatt fordult a bírósághoz, a számára oly kedvező ítéletre várva. A végítéletre, amelytől a feltámadást várja. Ferkó sokat tamilt a papától Vaskor István Fotó: Rigó Tibor
