Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-05 / 27. szám

6 iin-nzz] 1990. MÁJUS 5.. SZOMBAT Regényei félmilliós példányszámban keltek ek„ EROTIKUS POÉTALÁNY A könyvpiac sikerlistáján a szépirodalmi művek kö­zött a negyedik helyen Erdős Renée A nagy si­koly című kötete állt né­hány héttel ezelőtt. Az­óta elkapkodták, és még az utcai árusoknál sem lel­hető. Ez történt a Lysías című regényével is, két ki­adása sem elégítette ki a mai olvasók érdeklődését. Megismétlődött a szerző hajdani sikere, amikor a harmincas-negyvenes évek­ben olyan olvasótábora volt, hogy egyetlen író sem tu­dott hasonló népszerűséget elérni, mamutpéldány­számban jelentek meg mű­vei, negyven kötete a fél­milliós példányszámot is meghaladta. Kritikusok, irodalmárok, de maga a közönség is ta­lálgatta, minek tulajdonít­ható ez a roppant, szűnni nem akaró sikersorozat, az írónő személyének, regé­nyei atmoszférájának, rend­kívül széles és végletes ol­vasói táborának? A századforduló irodal­mi életének feltűnő, zajos eseménye volt a hirtelen híressé vált, erotikus köl­tőnek nevezett ifjú poéta­lány és az őt körülrajon­gó nagyságok kapcsolata. Három, a maga nemében rendkívüli férfi, a legen­dás Bródy Sándor, a külö­nös életű Fülep Lajos — akihez később férjhez- ment —, a • nagykunsági bojtárból világhírű szob­rászművésszé vált Finta Sándor mély érzelmi szá­lakkal kötődött a kor szel­lemében ..megméretett és könnyűnek találtatott” köl­tőnőhöz. A korabeli la­pokból, életrajzi adatokból kiderül, hogy ez a kap­csolat küzdőtér volt vala­mennyiük számára, ahol hitvallásaik, egyéni érzel­meik fölé emelkedtek, ez határozta meg jövőjüket, és útjaik szétváltak. — Anyám üstökösként tűnt fel a századforduló iro­dalmi életében, hogy az­tán hullócsillagként tűn­jön el, mert a szerencse igen hamar elhagyta — emlékezik Erdős Renée-re, leánya, Fülep Kornélia. — Első kötetének szokatlan őszintesége megbotránkoz­tatta a közönséget. Eötvös Károly írta az ajánlását, Ady zseniális poétalány­nak nevezte, Babits verset írt hozzá: „Izzószívű poé­talány, minden dal'a a szí­vemet érte.” Merész témái miatt kü­lönös piedesztálra helyez­ték, de a mindössze né­hány évig tartó diadal Bródy Sándorral történt szakítása után véget ért, roncsolt idegekkel, kiáb­rándulva a világból, a köl­tészetéből, külföldre mene­kült. Az élet királynőjé­nek tartott költőről meg­feledkeztek Pesten a könyv­kiadók, az újságszerkesz­tők. Csaknem egy évtized­del később, Fülep Lajos­sal kötött házassága és két leányának születése se­gítette ki válságából. — Rákoshegyi magányuk­ban robotoló írónővé vált, apám már nem volt ve­lünk. ő pedig nap­hosszat dolgozott, olvasói azt hitték, átélte mindazo­kat a szerelmeket, szenve­délyeket, amelyeket papírra vetett, irigyelték érte, fel­néztek rá, de csak az író­gépének esküdött örök hű­séget. A hajdani karcsú, fiatal lány majdnem száz Szakképzés — nemzetközi háttérrel Erdős Renée fiatalon, sike­rei teljében kilóra meghízott, jó étvá­gyú, fehér hajú nénikévé vált, aki azt vallottg:- egyet kerestem egész életem­ben, a* harmóniát saját lel- kemmel és a világgal. — Meg kellett érnie, hogy származása miatt be­tiltották műveit, álnéven dolgozott tovább, Réz Bá­lintként több első díjat nyert pályázatokon, és el­kapkodták ezeket a regé­nyeit is. Ugyanakkor mene­külni kényszerültünk ott­honunkból, ahányan vol­tunk, annyifelé bujkáltunk, idegeneknél húzódtunk meg. 1945-ben fejezte be utolsó munkáit, amelyek még ab­ban az évben megjelen­tek. Bölöni György biztatá­sára történelmi regénybe kezdett, de húgom halála miatt nem tudott tovább dolgozni. 1956-ban egy könnyűnek vélt megfázás áldozata lett. — Tudomásom szerint nemsokára megnyitják csa­ládunk egykori villájának kapuit Rákoshegyen. és anyám személyét, életmű­vét idéző sarkot is kialakí­tanak benne. Erdősi Mária Jakovits József újrakezdései Mikor a kortársakat be­mutató sorozat egyikére meghívták a Műcsarnokba, adomázott inkább, mint, hogy a kérdésekre vála­szolt volna. Nevetett és ne­vettetett. Felvidított min­denkit. Miért volt ennyire vi­dám? Háta mögött nyolc­van esztendő, félárvaság, inaskodás, a háború.. Ez a megélt nyolcvan esztendő, melyet húszévenként mindig üres zsebbel, összes tulaj­donként a rajta levő ruhá­val újra kellett kezdenie. Az Európai Iskola tag­jaként vett részt először kiállításokon. Aztán húsz évig, mint művészről tu­domást se vettek róla. 1965-ben, ötvenhat évesen New York-ban kezdett új életet. Megváltoztak az idők az évtizedek alatt, s különbö­ző képzőművészeti irány­zatok jöttek-mentek. „Ja­ki” — ahogy barátai neve­zik — megmaradt a sa­játjánál. ö belülről dolgo­zik. Ami pedig legbelül van, azt sem a politikai kény­szer, sem divatáramlat meg nem változtathatja. Hosszú alkotói évtizedei alatt olyan anyaggal dolgozott, ami­hez hozzájutott, ö nem ka­pott művészeknek járó anyag­kiutalást, faragásra alkal­mas fát, öntésre alkalmas gipszet, műtermet, ahol megfelelő körülmények kö­zött dolgozhatott volna. De életműve mégis sok­színű és gazdag: szobrok, reliefek, montázsok, objek* tek. „Hiszek a kifejezés mély vallásosságában, a belül­ről kifelé mozgó teremtés­ben.” És ő teremt. „Én so­káig nem akartam művész lenni. De Picasso mondja valahol: »a művész nem lesz, hanem születik«. Ma már tudom, én akartam megszületni, és eleve elvál­laltam, ami történt és tör­ténni fog. Időnként azért szükség volt egy-egy hu* szárvágásra, így marad­tam életben” — írta Kör­ner Évának egy levélben 1977-ben. 1987 óta újból itthon él és dolgozik. „Az életben maradás öröme alakította ki gondolkodásomat, azaz viszonyomat az élettel”. Ebből a viszonyból csodá­latos művek születtek, erőt és hitet adók. Nyolcvan­egyedik életévében, az idén, először kapott álla* mi elismerést, kiváló mű­vész címet. PALÓC BÖLCSŐDALOK Anyák napján nyújtok át néhány bölcsődalt az édesanyáknak éneklésre, az óvónőknek, a tanítónőknek betanításra, a népdalköröknek együttes dalolásra. Nagy Zoltán gyűjtő Szitok /Nógrád a./ 1. Aludj «1, magzaton,napom fény*,Él«taraiak agyatlan raménya, 2. Aludj al,virágom,szép zöld ágam,Vél«d taljasadatt mindan vágyam, 1 Aludj,kicsi angyal,aludjál,A szép mannyországról álmodjál, Készül a úemzeti alaptanterv! Pedagógusok, diákok, de még a szülők is izgatottan várják, hiszen a helyzet jócskán megérett már a változásokra. Módosítani kell. De hogyan, miben? Erre szövetkeztek szak­közép- és szakmunkás is­kolai tanárok, amikor meg­alakították a Magyar Szak­képzési Társaságot. Cél­juk, hogy működési körük terjedjen ki az iskolarend­szerű középfokú szakokta­tás és szakképzés minden területére, hogy elősegítsék a hazai szakképzés teljes -körű innovációs hálózatá­nak kiépítését, a megjele­nő érdekek feltárását és egyeztetését. Az MSZT szükségesnek tartja a kap­csolat felvételét külföldi szervezetekkel, a szakem­bercserét, pedagógusok és diákok cseréjét. Dr. Benedek Andrást, a Magyar Szakképzési Tár­saság elnökségi tagját arról kérdeztük, hogyan képze­lik a nemzetközi kapcsolat felvételét. — A magyar szakképzési rendszer Európához való felzárkózásának folyama­tában kiemelkedő szakmai eredmény volt januárban az a tanácskozás, amelyre 24 ország háromszáz okta­tási szakembere érkezett hazánkba: megvitatni a kelet-nyugati közeledés gyakorlati kérdéseit. A konferenciát az európai Oktatási Koordinációs In­formációs Centrum és a párizsi Európai Szakképzé­si Intézet kezdeményezte. Magyar részről a Műve­lődési Minisztérium, az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hivatal, az Országos Peda­gógiai Intézet és a Munka­ügyi Kutatóintézet vett részt rajta. Az előadások az oktatásügy támogatásá­ról, a hallgatók mobilitá­sáról, a képzési-átképzési programokról szóltak, s két kerekasztal-beszélgetést is rendeztek a minőség és képzés mint prioritás kér­désköréről, valamint a nyugat- és keleteurópai or­szágok közötti együttmű­ködés perspektívájáról. A januárban megkez­dett tárgyalások folytatód­tak, s az oktatás fejleszté­sére a „huszonnégyek ta­nácsa”, vagyis a közös piaci csúcs létrehozta a PHARE-programot, amely­nek elsőrendű feladata a lengyel és magyar oktatás­ügy támogatása. Ennek ér­telmében a Művelődési Mi­nisztérium megalakította azt az oktatási albizottságot, mely dönt a rendelkezés­re álló összegek elosztásá­ról. — Hallhatnánk erről bő­vebben? — a kérdést Sánta Zoltánnak, a Művelődési Minisztérium munkatársá­nak, az albizottság titká­rának tettük fel. — A PHARE-program a magyar és a lengyel okta­tás segítésére jött létre, míg a TEMPUS-program a közös európai intézmények együttműködését serkenti. Kutatásokat, tanár- és diákcseréket kezdeményez. De tanári, hallgatói ösz­töndíjak létrehozását, ta­nulmányok készítését is szorgalmazza. Rövidesen nyílik egy irodája, s itt lesz majd az informá­ciós és dokumentációs bázis. Ezenkívül be­gyűjti az egyes államok ré­széről tett felajánlásokat, lebonyolítja a szervezési munkát. — Lesznek-e az oktatás fejlesztésében prioritások? — Természetesen először azokon a területeken tö­rekszünk gyors felzárkóz­tatásra, ahol ez idő szerint lemaradásban vagyunk. Ilyenek a többi között a menedzserképzés, az alkal­mazott tudományok, a me­zőgazdaság, a környezetvé­delem és a modern európai nyelvek oktatása. — Milyen oktatási intéz­ményeket érint ez a prog­ram? — Nincs semmilyen kikö­tés, csak az, hogy a pályá­zók kellőképpen alá tudják támasztani fejlesztési cél­jaik szükségességét. —■ Hogyan látja azt egy szakképző intézet? Tud-e távlati tervekről, s ha igen. akar-e élni a lehetőségek­kel? — tudakozódtunk a vendéglátóipari szakközép- iskola és szakmunkásképző intézetben. — Mi régóta élünk a külföldi kapcsolatok adta lehetőségekkel — válaszol Barna József, a szakkép­zés vezetője. — Hiszen a vendéglátás mindig is a „kitekintő” szakmák közé tartozott. Most, hogy a le­hetőségek még nyitottab- bak, még inkább ki fogjuk azokat használni. Már ösz- szeállítottuk az elképzelé­seinket, megvalósításuk so­rán számítunk a program segítségére. Persze nem­csak anyagiakra gondo­lunk, hanem diákcserék­re, tanulmányutakra, Szá­mítógépparkunk is bőví­tésre szorul, hiszen külön tantárgyként beindítottuk a számítógép-oktatást. — Konkrétan mit várnak a TEMPUS-programtól? — Indítottunk egy ide­genforgalmi osztályt, s itt sok segítséget jelentene szá­munkra a külföldi tanul­mányút. De az idegen- nyelv-oktatásban is jelen­tős szerepet játszik a diák­csere. Várunk külföldi tanuló­kat, s örömmel küldjük ki diákjainkat. ~----­—-I-Th-----i-----i- 4-----, -i—1 -4 ___«_—í---------#----­-----1 r --H Na tudja mag aoha azí-rad, ai a bá- nat. Bárma / Nógrád a./ Un— -----------­-t----------------------------1----------------------í-----------------------——--------1----------n-------------n n n ip : -\ h f- ■ 1 - f 1 » t T~ VT 1 1_______LLÍ___L ’ J----------1 * * o 1 ■ ó 1 * d J i + * 0--------i---------­1. C*ucaú,baba,csuaaú,baba, Moat aamt a-pa a ma-lom- ba, 2. Cauc*ú-baba, aludj,baba, Cau«aú-,baba, aludj, ba-ba,-----------1— n ■ —t-----H-------U lit | 1 \ | 1 ——1 =i±=t ^5 • O __i Majd hazajöm haramgszóra, Csuaaú,baba, majd lass a-pa. Csueaú,baba,«au*aú,baba. Csúcsú,baba,aludj, ba- ba. 3= K. 1 a -i— —A---------J_______ ti t « - 4' i # • 4—i ♦ +— A- ludj «1, a- ludj *1, gyö- myö- rú call- la- gom, Olt-aom «1 az am-gyal, költ- aöm fal a haj- mai. L, _______c-------1--------Á-----------1-----------t—------fc-----------:--------------------1------A---------ml-----------­------_________l__ # 1 1 D H —-----------m----------j---------1 1 1 9 • ^ J ’ ------------U A- ludj *1, a- ludj «1, • --------# 9 * —“ * yö-myö-rű yí- rá- gom. D. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom