Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-19 / 39. szám
6 1990. MÁJUS 19.. SZOMBAT [VZPXZZJ ZENTHE FERENC SOROZATOK EGYÉNI HŐSE: Zenthe ma népszerűbb, mint életében valaha volt. Ennek pedig egyszerű a titka: a televízió. Ha valaki — bárhol a világon — egy televíziós sorozat hegyik) hőse, az bizton számolhat .azzal, hogy akár álruhát öltve, álszakállt ragasztva, fekete pápaszemmel arcát elbarikádozva is mindenki megismeri. Volt már egyszer nagyon népszerű Zenthe. akkor is egy tévés sorozat okán, amelyet A Tenkes kapitányának hívtak. Ám az évtizedekkel ezelőtt volt, amikor nem volt még ennyi nézője a képernyőnek, mint ma. Az a bájos eredetiség azonban, amit Zenthe két hétről a Szomszédok nyugdíjas sofőrjének, Takács Pista bá’-nak az alakjában megcsillogtat, egyszeri és egyszerűen utolérhetetlen. (Zárójelben: sokat segít a népszerűség fenntartásában egy másik, véget nem érő és évtizedekkel ezelőtt kezdődött, ám láthatatlan sorozat is: a Szabó család, s benne Zenthe harcos újságírófigurája!) — Annak idején Fejér Tamas miért bízta éppen rád a Tenkes kapitányát? — Azzal indokolta: „Te kiegyensúlyozott ember vagy, tizenhárom folytatást végigdolgozni csak nyugodt színésszel lehet". Valóban nyugodt vagyok, tudta ezt Horváth Ádám is, aki nem tizenhárom folytatásban, hanem valamilyen életfogytiglaniban gondolkodik a Szomszédok jövőjéről, — Talán bányamérnök apámtól örököltem. hogy nyugodt vagyok, és szeretem a rendet, a feszességet, a pontosságot, mégha mindezt lazán, könnyedén, jó kedéllyel próbálom is egyensúlyozni — folytatja Zenthe. — Édesapám .szakmájában akár néhány centiméternyi pontatlanság is halálos veszélyt okozhatott: betör a víz az aknába, vagy ilyesmi. — örülsz a nagy népszerűségnek, mint persze tmindenki? — Csakugyan, mint mindenki. bár olykor terhes. A múltkor például a trolin egv néni (néni? lehet, hogv egyidős velem, esetleg fiatalabb) köszönés nélkül rám- förmedt: — Mi az, maga trolin jár, tán nincs kocsija, elissza? Van autóm persze, de sokszor kényelmesebb és gyorsabb a nyugdíjas kombinált bérlettel utazni, ám mire válaszolhattam volna, megrovom már le is szállt. — Apropó: változott valamit 'az életed, amióta ’81- ben nyugdíjba mentél? — Alig. Anyaszínházamban, a Madáchban továbbra is osztanak rám szerepeket, a különbség annyi, hogy most nem egyszerűen kiírják a nevem a próbatáblára, hanem előbb megkérdik: vállalom-e a feladatot? Egyébként tévé, rádió, szinkron változatlanul foglalkoztat, a filmgyár — hát az igen ritkán. — Pedig hogy kiugrottál annak idején a Kétszer kettő néha ötben. S néhány éve méltán nyerted el a filmkritikusok díját az év legjobb férfialakításáért a Jób lázadásában. És azóta? — Azóta nem léptem át a filmgyár küszöbét de sohase a színészt kérdezd az ilyesmi okáról. A rendezők tudják, ha tudják, hogy időről időre miért felejtenek el. A filmszerű látvány azonban így sem kevés belőlem, itt a Szomszédok. Benne a Takács Pista, hát az igazán én magam vagyok, mintha rám írták volna, illetve két hétről két hétre írják. — Mit csinálsz a szabad idődben, ami azért még egy örökké elfoglalt, semmire rá nem érő nyugdíjasnak is jut! — Ha csak tehetem, Balatonszepezdre megyek, van ott egy kis házikónk. Vitorláshajónk van, kapitánya Feri fiam, azaz Golyó, ahogy a fejformája miatt születése óta hívom. A vitorlás legénysége pedig magam vagyok. Golyó egyébként külkereskedő, kétdiplomás, nyelveket jól tudó. meglett családapa. Szepezden a fiataloknál már megfordult a sorrend, ők gyakran engem hívnak öreg Golyónak. Zenthe észre sem veszi, hogy ragyog a szeme, amikor a fiáról beszól. Kamaszkorában, amely egybeesett a Beatles fénykorával. Golyó zenélni akart, emlékezik Zenthe. Később, gimnazistaként, fellépett a fiú a Madách egyik produkciójában, de ahogy a zenészség, úgy a színészet sem smakkolt igazán neki. Hanem? Mérnök leszek, mondta a fiú, no, ennek örülne igazán a nagyapád, ha élne, felelte Zenthe, de ahhoz előbb jeles érettségi kell. hogyan vesznek fel különben az egyetemre? Az meglesz, garantálta némi flegmával Golyó. — A Cukor utcai gimnáziumba járt, az érettségi délelőttjén beültem a szomszédos Bécsi sörözőbe, döntöttem magamba a korsókat, pedig amúgy sem vagyok nagy ivós, s közben órán- kint jöttek ki hozzám jelenteni: Golyó ebből is jeles, abból is jeles. Izgalmamban és örömömben már teljesen berúgtam amikor jött végül Golyó, hűvösen, elegánsan. nyugodtan, mintha nem is ő érettségizett volna éppen, öt órán át, mit paran- csolsz, kérdeztem rekedten, whiskyt kért meg Pali Mail cigarettát, parancsolj kérlek, mondtam, alig győztem instállni, spicces is voltam meg boldog is és a többit tudod: felvették a villamosmérnöki karra, továbbtanult közgazdásznak, most ide-oda utazgató és üzleteket kötő külkereskedő, én meg csak egy nyugdíjas öreg vagyok, hát hol vagyok én ettől? Hogy hol van Zenthe Ferenc, örökifjún és hetvenévesen? A közönség szere- tetében él, nézőinek szívében. Barabás Tamás Szigorúan titkos megbeszélés konszenzussal MDF—MSZMP tárgyalás az éjszakai órákban Gyarmat üdülőterületén Nyírjesben nem hivatalos, de szigorúan bizalmas megbeszélés volt az új MSZMP, az MDF, és több párt vezetői, illetve tagjai között. Az MDF-et én képviseltem. A megbeszélés éjjel kettőig tartott. A tárgyszerű légkörben induló megbeszélésre az volt a jellemző, hogy a hangulat lassan oldódott csak, igy két óra is eltelt, amíg, Soós úrból, arany t. . .ü pajtikám lettem. A megbeszélés érveit alátámasztottuk öt liter kisüstivel, húsz liter borral, és két láda sörrel. A tárgyaló felek között konszenzus született abban, hogy az általam készített gulyás, melyet szerényen csak M DF-gulyásnak neveztem (gondolván arra, hogy akkor a marxisták kevesebbet esznek) kitűnő, ez ifibb- szöri szedéssel is bizonyított. Azzal, hogy és másik szedökanállal szedtem jeleztem, én elhatárolom magam a baloldaltól. A harmadik kör után, a múlt kezdett rózsaszínűvé lenni. a jövő pedig fényessé. Ugyanakkor szemrehányást tettem azért, hogy a múltban kiszorítottak a hatalomból. és az ilyen öss2e- jöveteleket nélkülem tartották. ígéretet kaptam, hogy ha újra hatalomra kerülnek, úgy a hasonló megbeszélésekre engem is meghívnak. Azonnal tiltakoztam a hatalomra kerüléssel való fenyegetés miatt. Ideológiai ellentéteinket olyan mindenkit érintő témával vezettük le, mint hogy, „Nem akar az ökörcsorda legelni", illetve az „Akácos út”. Tíz óra körül új „küldött” jött, aki magával hozott egy fiatal doktornőt, aki kedvességével, bájával megbabonázta a társaságot. Azonnal átmentünk műveltbe, mely természetesen a baloldalnak csak félig sikerült. Aki legalább tíz latin szót nem tudott, kimaradt egy körből. Az igazsághoz tartozik, hogy és mélyen hallgattam arról, hogy az érettségit verébszakon szereztem. Éjfél felé oldottabb lett a légkör, a házigazda énekelni kezdte a „Sződd a selymet elvtársi”. Figyelmeztettem, ha nem hagyja abba, berekesztem a tárgyalást. Ezt nem vette figyelembe, mert közben elaludt. Fontos téma volt, a majd megnyíló házak (melyet az az átkos Rákosi-rendszer bezárt) látogatási rendjének megállapítása. Kifejtettem véleményem, hogy a lányokat nem fogjuk pártirányítás alá helyezni. Javasoltam, hogy a különböző pártok olyan arányban látogathassák, amilyen arányban bent van a képviselőjük a parlamentben. Az MSZMP-frakció azonnal tiltakozott, és kifejtette, hogy ha elmegy az a 40° I, szavazni, akkor ők birtokon belül vannak. A tolerancia jegyében én nekik a hétfői napot javasoltam, amikor itt szünnap lesz. Ezt szintén nem fogadták el. Kifejtették, hogy a reakció még ezt is irigyli tőlük. Éjfél után közös közleményt adtunk ki, melyben kifejtettük, hogy a hosszúhegyi bor fogyasztása elsimítja a különböző pártállású emberek közötti véleménykülönbséget. Fél kettő felé indultunk haza. A víkendház mozgólépcsője veszélyesen ingott. Abban maradtunk, ezt a beszélgetést folytatni kell. már csak azért is, mert maradt bőven ital. Hazafelé egy UFO jött velem szembe, bár az sem kizárt, hogy egy úttisztító gép volt. Itthon a feleségem valami tivornyáról beszélt, bár arra még határozottan emlékszem ilyen nevű úr nem volt a társaságban. Feleségem önagysága folyamatos morgása közben sikerült el- szenderednem, bár az is igaz, a nőknek semmi érzékük nincs a politikához, ezért nem szabad őket ilyen fontos tárgyalásra elvinni. Soós Géza Keresztény etika és vállalkozás Az immár hét esztendeje szűkebb pátriámnak is nevezhető Csesztve népe hajdanán, amikor még piroslő cseresznyefák és gondosan ápolt szőlőskertek karéjában élte dolgos mindennapjait; nem a gyors meggazdagodás reményében viitte hátikosarában Gyarmat piacára az Anna-hegy mögötti poros úton kertjének kincseit. Megbízható, hibátlan áruival piaeoló termelőnek járt csak ki a nadrágos városiak tisztelete, és a Gyarmatra tartó — a Madáchok által is szeretett — hosszú úton az elnehezült kosarak tartalmát jó pénzért és örömmel vihette családjának a városi polgár. Hol vannak már azok az üzletek, hol vannak azok a cseresznyések, hol a termékeny szőlőhegyek? — Igaz, a falu népe ma is hibátlan, szeretve nevelgetett áruval megpakolva megy a megélhetését biztosítandó a piac felé, ámde nemcsak a kertekben megtermelt zöldségeknek, gyümölcsöknek van piaca. Piaca, üzlete van a nagyon gyenge minőségű termékeknek is, államilag megszabott, infarktust előidéző becstelen árakon. Ismerjük a cinikus kísérőszöveget ugye? — eszi, nem eszi, nem kap mást. Vagy a még gügyébbet: ez van, ezt kell szeretni... Nos, ez az amibe belefulladt a mi nagy és dicsőséges tervgazdaságnak! Akarjunk felszínen maradni, akarjunk hinni a tisztességesen elvégzett munka és a tisztességesen létrejött üzleti kapcsolat fontosságában. Mivel — találóan mondjuk — mindenki a piacról él, ezt a piacot, ezt az üzletet tegyük kölcsönösen termékennyé. Nem hiszem, hogy a mostani gazdasági válságunk elviselhetetlenebb lenne, mint a 30-as éveké. Azokban a keserves években indult el Chigából a Keresztény Üzletemberek Nemzetközi Szövetsége (CBMC) elnevezésű mozgalom. Nehéz volt üzletet csinálni; sok üzletember, kereskedő tönkre ment. A megmaradáshoz, az életben maradáshoz az egyetlen lehetséges módon volt csak esély: ha a keresztény termelők, kereskedők, üzletemberek, vállalkozók egymással összefognak. Azóta a mozgalom szervezetté terebélyesedett, 40 országban dolgoznak, 60 ezer tagja van már a keresztény üzletemberek szervezetének. A 41 ország, melyben a keresztény etikán alapuló munkáját végezni fogja: az a mi hazánk. A Keresztény Üzletemberek Nemzetközi Szövetsége magyarországi ágazata a napokban (V. 14.) alakult meg Budapesten, a szövetség európai bizottsága titkárának jelenlétében 16 alapító taggal. Az ökumenikus jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy református lelkész és teológus, baptista lelkész, római katolikus házaspárok a hazai alapító tagok. Hitvitának ebben a szövetségben nincs sem helye, sem értelme. Reménységgel és Isten iránti hálával végzi a munkáját a CBMC, s, ami meghatározza létét a vállalkozások dzsungelében — az nem más, mint az evangéliumi magatartás és vállalkozói etika. Magyarországon az alábbi névvel, válik majd ismertté — reménységünk szerint — követendő példává: Keresztény Vállalkozók Szövetsége. Egyed József Balassagyarmat Tehetséges, fiatal művészek előadása Régi szalonok levegője, díszkerti poézis Minden városnak vannak értékei. Személyi és tárgyi vonatkozásban egyaránt. Ilyen érték a balassagyarmatiaknak — többék közt — a Rózsavölgyi Művészeti Csoport, melynek tagjai istenadta képességeiket már néhányszor megcsillogtatták és május 14-én a pompázó tavaszban újból feltűntek. Most a zeneiskolában a Rózsavölgyi bérlet 4. előadásán léptek dobogóra. Csábi István énektanár, a vers és próza szakavatott előadóművésze mutatta be a szép számmal megjelent közönség előtt, a szereplőket. Az együttes művészeti vezetője Tóth Tibor zenetanár első számként Rózsavölgyi Első magyar társastánc c. művét hegedűn mutatta be, markáns, magyaros felfogásban, izzó temperamentummal; játékát nagy odaadással Csuka László zenetanár kísérte zongorán, aki a második számban Chopin Asz-dúr keringőjével brillírozott. Régi szalonok levegője, dísz kertek esti poézise érkezett hozzánk, telve elvágyódással, melyből csak a torró kitörések hangja ébresztett fel, hogy a végén megbékélt szívvel megnyugodjunk. Izgatottan vártuk Per- golesi Két áriáját a Stabat Materből, ahol az énekek T. Lengyel Judit ajkán csendültek fel átéléssel, a kiforrott énekművész tiszta hangján. Az előadási darab hangulata megszinesedett a darabba beleszőtt zongora és hegedű lírai játékával és Csábi István előadóművész Babits Mihály fordításában kiadott Jacopone Da Todi máriás versével és Ady egyik szép költeményével. Liszt VI. magyar rapszódiája Csuka László zenetanár ujjai alatt vált érdekessé. amikor a kezdeti nehéz, súlyos akkordok közé beszökött fürge dallamok után átváltott a muzsika a tobor- zó magyaros ütemére, melybe aztán beleszólt a panaszkodó nóta ég-föld- közt tobzódó futamokkal. Az érzelmek kavalkádjá- ba beleszövődtek a mély tónusú futamok is, és ennek variánsai alatt volt alkalmunk értékelni a nagyon tehetséges tanár tudását. Kreisler Preludium és Allegro című műve lenyűgöző muzsikában érvényesült Tóth Tibor hegedű és Csuka László zongorahangszerein, érezhető volt az összeszokottság. a hegedűszóló kitűnően sikerült. Az est fénypontjában tündökölt T. Lengyel Judit énekművész Verdi Rigoletto Gilda-áriájával. A reménykedő, az alázatos, a vidám, az önfeledt szerelmes nő magas mércére állított feladatainak csillogó könnyedséggel tudott megfelelni az egyre fejlődő énekművészünk, aki már simán és könnyedén siklik a magas regiszterekben is és kulturált hangjával őszinte elismerésben részesült. Képességeit szűnni nem akaró taps honorálta. Záradékként érdekes ösz- szeállítást láthattunk, hallhattunk. A „négyesfogat" — maga mellé vette a Kiss Árpád Ált. Iskola tanulóiból alakított 12 tagú énekkart egy versmondóval. Radnóti Miklós és Szent- györgyi A. verseire építve zongora, hegedű, gitárra alapozottan hitet tettek a béke mellett, hangsúlyozva a józan ész diadalát a háború fölött. Kedvesen csengtek a jól betanult gyermekhangok g pislogó gyertyák fényében, mi pedig magunkban a gyermekekkel együtt dúdoltuk az örökszép adventi éneket: ..Oh jöjj. oh jöjj Üdvözítőnk!" Csábi István énektanár énekesei a kislemezen is megjelent „Szélkiáltó együttes" dalával búcsúztak és átszellemülten énekelték: „Lesz-e még menedék..." örülnénk, ha a művészeti csoport óhaja teljesülne és mielőbb bemutatkozhatnának vidéken is. (Kamarás József) Karmann János: Teknős harcos.
