Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-17 / 37. szám
ft T n íi > a * ( J I Arj ,s Mp. I HBTHELI 1990. MÁJUS 17.. CSÜTÖRTÖK Magyarország visszafogadásáért Irányított és szándékos pogromok kopogtak az európai kapun (Folytatás az 1. oldalról) Európa Tanács rendes tagjává kíván válni. Szabad György a továbbiakban kifejtette: Magyar- országnak ezeréves törekvése. hogy kapcsolódjon Európához, s ebben a térségben 200 éve folyik a küzdelem a demokráciáért, a demokrácia értékeinek érvényesítéséért. Ezért Magyarország nem csupán befogadásáért, sokkal inkább visszafogadásáért kopogtat az európai kapun. Az Országgyűlés megbízott elnöke hangsúlyozta: „Mi nem elszakadtunk, minket elszakítottak. Így most egy sajátos családegyesítésről van szó.” Ezután Catherine Lalu- miére asszony, az Európa Tanács főtitkára kért szót. Beszámolt arról, hogy az idén már harmadszor jár Magyarországon, és örömmel tapasztalja az igen gyors és jelentős változásokat. Nagyon kedvező, hogy rendben zajlottak le a választások, s az új Ország- gyűlés már megkezdte munkáját, ami nagyon fontos a demokratikus változások továbbvitele szempontjából. Kifejtette: bár az Európa Tanács gazdasági kérdésekben nem rendelkezik olyan hatáskörrel, mint a Nemzetközi Valataalap, a Közös Piac, vagy az EFTA. Ez a konferencia is fontos része az Európa Tanács Ke- let-Európát segítő akcióinak — hangoztatta- A régióban kialakult alapvető változások nagy hatással vannak az Európa Tanács munkájára. Felgyorsult, reális közelségbe került Európa egységesítése, ami új ösztönzést adott a szervezetnek. Mindenképpen be kívánják fogadni az új jelentkezőket, az európa tanácsi munkára alkalmas demokratikus országokat. így Magyarország rövidesen teljes jogú tagjává válhat az Európa Tanácsnak, s hamarosan fogadni kívánják Antall Józsefet, az új kormányfőt. A gazdasági kérdésekkel foglalkozva Catherine La- lumiére rámutatott: a nyugat-európai országoknak is — annak ellenére, hogy a nemzetgazdaságok többsége stabil és viszonylag gyorsan fejlődik — jelentős gondjai vannak. Ezért az Európa Tanács igen óvatos a kelet-európai gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Meg kell vizsgálni olyan alapvető kérdéseket, hogy gyors, vagy inkább óvatos reformokra van szükség, elengedhetet- len-e a pénzügyi szigor, és a lakosság jelentős áldozatvállalása. vagv a számottevő életszínvonal-romlás. a növekvő társadalmi feszültségek megakadályozhatják az átalakulást. Az is fontos kérdés: a kelet-európai országok, köztük Magyarország mennyi időn belül csatlakozhatnak a Közös Piachoz. Foglalkozni kell a szociális kérdésekkel is. Várhatóan a térségben az átalakulás hatására nagymértékben növekszik a munka- nélküliség. A szociális konfliktusok szabályozására a Nyugat jelentős tapasztalatokkal rendelkezik. Az Európa Tanács segít e.zeknek a tapasztalatoknak az átadásában, hasznosításában. Antall József, az MDF kormányalakítással megbízott elnöke felszólalásának első részében Európa és Magyarország viszonyának kérdéseit boncolgatta. Emlékeztetett arra, hogy Magyar- országnak ezeréves történelme során számtalanszor kellett szembenéznie Európa kettéosztottságával, s Magyarország gyakran került a megosztott kontinens „rosszabbik felére”. Az 1956-os forradalom hatása kisugárzott a szabadságharc leverését követő időkre is- A retorziós szakasz utáni eredmények ugyanis valójában 1956-ra voltak vissza- ve,zethetőek. A forradalom a magyar politikai vezetés mellett komoly figyelmeztetés volt a Szovjetunió, tá- gabb értelemben a világ kommunista mozgalma számára is. Ezért méltán értékelhetjük úgy, hogy ’56 történelmi jelentőségű tette volt a magyar népnek. A demokrácia megteremtésére tett harmadik kísérlet az ellenzéki mozgalom próbálkozása volt. amikor is összefogva megragadták a hazai és a nemzetközi viszonyok kedvező alakulása folytán kínálkozó lehetőségeket. Az ellenzéki mozgalom sikeres tevékenységének első gyümölcsei mára értek be. Ez a kísérlet a magyarországi demokratikus viszonyok megteremtése mellett egyben kísérlet volt az Európához való felzárkózásra is. Antall József egyben arra kérte az Európa Tanácsot, illetve a nemzetközi szervezeteket, hogy nyújtsanak támogatást Magyarország gazdaságátalakító törekvéseihez. A támogatás főbb területei közé p'^ozhait az infrastruktúra kiépítése, az oktatási rendszer korszerűsítése, illetve a környezet védelme. Mindezen feladatokhoz feltétlenül szükséges, hogy a Nyugat megnyissa forrásait Magyarország számára, mivel hazánk egymagában nem képes megbirkózni ezekkel a feladatokkal. Magyarországnak ugyancsak stratégiai érdeke, hogy miínd szorosabbra fűzze kapcsolatait az európai integrációs szervezetekkel. A megbízott kormányfő leszögezte: Magyarország csatlakozni kíván az Európai Gazdasági Közösséghez. A jövő egységes Európájának képét vázolta fel Anita Gradin, az EFTA Miniszteri Tanácsának elnöke, svéd külkereskedelmi miniszter. Anita Gradin hangot adott annak a meggyőződésének, miszerint a kelet- és közép-európai országok képesek lesznek arra, hogy fontos szerepet játszanak egy integrált Európában. Ezután Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója kért szót. Elmondotta, hogy a kilencvenes évek legnagyobb tétje a kelet-közép- európai országokban folyó gazdasági reform sikere. Valamennyi ország előbbutóbb irányt vesz a piac- gazdaság felé. Ennek azonban ára van, mégpedig a munkanélküliség, s ezt mindenkinek meg kell fizetnie. A főigazgató úgy vélekedett: a reformokat nem lehet fokozatosan, részletekben megvalósítani. A piac- gazdaság csak akkor működőképes, ha a különböző legfontosabb elemeit viszonylag rövid időn belül bevezetik. A Nemzetközi Valutaalap főigazgatója szerint Kelet- és Közép-Európá- ban csak akkor lehetnek sikeresek a reformok, ha ehhez a fejlett világ biztosítja a megfelelő támogatást. A közgyűlés ideje alatt Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap vezér- igazgatója és Catherine La- lumiére, az Európa Tanács főtitkára sajtótájékoztatót tartott. A sajtótájékoztatón Catherine Lalumiére a lengyel példára hivatkozva csatlakozott ahhoz a véleményhez, hogy energikus fellépéssel viszonylag rövid idő alatt jó eredmények érhetők el a gazdaság átalakításában. Az Európa Tanácsban is úgy vélekednek, hogy Magyarországnak gazdasági reformjához szüksége van gazdasági és pénzügyi segítségre, s tagjai készek is ezt a segítséget megadni. Szólt arról, hogy Magyarország felvételi kérelme az Európa Tanácsba jó úton halad. Az ügyben jelenleg az Európa Tanács parlamenti közgyűlése fogalmazza rneg véleményét. Kifejezte azt a reményét, hogy az év végére hazánk az Európa Tanács teljes jogú tagja lehet. A közgyűlés délutáni ülésén a központi tervezésű gazdaságból a piacorientált gazdaságba való átmenet kérdéseiről tárgyalt, különös tekintettel a pluralista parlamenti demokrácia szerepére. Tényleg jogtiprás történt? (Folytatás az 1. oldalról.) nácsiaknak, hiszen az máig sem történt meg, ezért árválkodhat üresen jelenleg is a Karancs és az Alkotmány utak sarkán lévő terület. Valóságban Trefimannékat azért távolították el, mert nem álltak be a sorba, a kapitalizmus csökevénye- ként ismert kisipart merték folytatni, s ezáltal veszélyt jelentettek a szocializmus kedves gyermekére, a szövetkezeti iparra. Abban az időszakban sok kisiparost tettek tönkre, kényszerítettek be a közösbe. Ebben az értelemben Trefimannék sorsa példaértékű, csepp a tengerben. Esetük annyiban mégis különbözik másokétól, hogy ők szembe mertek szállni a hatalom gyakorlóival, négy évig ellenszegültek. Tehát nekik bármi áron is bukniuk kellett! Ne csodálkozzanak tehát, ha az elszenvedett pofonok, a méltánytalanságok hatására immár képtelenek bízni a tanácsban. A hatalomnak abban a megtestesítő szervezetében, amely csak aktaként kezelte a kisembereket, s kénye-kedve szerint ide-oda rakosgatta őket. Olyan jogalapot teremtett ehhez magának, amelyre hivatkozva mindenféle retorzió nélkül eljátszhatta kisded játékait. Remélem, soha nem tér vissza az a korszak, amikor a hivatal csak úgy sakkozhat a kisemberekkel! Ami a versenytárgyalást illeti: a vb-titkárnő szerint pusztán emberségből hívták meg rá Trefimann Imrét és feleségét, volt telkükre licitálni nem volt joguk. Igaz, ők mást mondanak, de mivel nem készült magnófelvétel a beszélgetésről, így képtelenség bizonyítani, hogy szerintük valójában ígéretet kaptak az egyenlő feltételek melletti versenyre. Azt viszont kijelenthetjük: a meghívás nem ember' ség, hanem embertelenség volt, hiszen tanúi lehettek volt telkük új gazdára találásának, Mi másnak is nevezhetnénk tehát ezt a szíves invitálást, mint a hivatal arcátlanságának! (Kolaj) A Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap szerdai számában egyértelművé teszi, hogy a Romániában márciusban lezajlott magyarellenes kilengések korántsem régóta szunnyadó érzelmek ösztönös kitörésének következményei, hanem irányított és szándékos pogromok voltak. A szerző tanulmányában' azt bizonyítja, hogy a magyarellenes pogromokkal, „Az ősellenség, Magyarország részéről fenyegető veszély” felidézésével a hazai és a nemzetközi figyelmet a temesvári vérfürdőben vétkes hadsereg tábornokainak bűnösségéről akarták elterelni. Ezért a decemberi vérfürdőért, a tömegbe Kivetésért ugyanis a fő felelősség a katonatiszteket terheli. Akkor Securitate-erők legfeljebb csak szórványosan vettek részt ebben. A tábornokok most kijátszot- ták a magyar kártyát, a kockázatok és az erkölcsi kár ellenére. Ez teszi érthetővé, hogy a soviniszta Vatra Romaneasca tüntetésein és kilengésein miért is vannak jelen aktív katonatisztek, és miért oly vészjósló a romániai nemzetiségek együttélésének jövője szempontjából az, hogy a marosvásár- helyi véres megmozdulás és a Vatra szatmári magyarellenes akciója hátterében meghúzódó Tira őrnagy ezt kiáltotta a Vatra-híveknek: a hadsereg veletek van! A Frankfurter Allgemeine Zeitung minden korábbinál részletesebben írja le a magyarellenes pogromokat, elsősorban a marosvásárhelyi eseményeket és mozgató rugóit taglalva, elemezve egyúttal a román propaganda és tömegtájékoztatás magyarellenes hangulatkeltésének technikáját, hamis hírek közlését, majd ezek ím- mel-ámmal való cáfolatát. Az újság megállapítja, hogy a Ceausescu bukása által keltett reményekben csalatkozni kellett, s ennek egyik elsődleges okát a Vatra Romaneasca működésében látja. A Vatra — írja a szerző — magyarellenessé- gében támogatást kap a nagy jobboldali nemzeti parasztpárttól, és bizonyíthatóan e.gyütltműködik a Nemzeti Megmentési Fronttal. Ezt bizonyítja a front által irányított tájékoztatási eszközök általi rendkívül kedvező megítélés, amikor a Vatra szerepe kerül szóba. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szükségesnek tartja nyomatékosítani: az RMDSZ és az alakuló magyar pártok egyetlenegy hivatalos állásfoglalása sem tartalmazott irredenta megállapításokat, vagy nacionalista propagandátA román—magyar viszony normalizálásának reményét éppúgy indokolta volna az is, hogy a magyar kormány ismételten elutasított mindenfajta területi igényt, és a magyar nyelvű szervezetek ezután is szigorúan ügyeltek arra, nehogy Románia határainak sérthetetlenségét illetően kétségek vagy találgatások merülhessenek fel, és hogy eleve kihúzzák a talajt bármiféle feltételezett irredentizmus alól. A tekintélyes lap ez alkalommal is külön kiemeli a román forradalomnak a magyar lakosság legszélesebb rétegei által heteken át segélyakciókkal történt önzetlen támogatását is. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. iHÍREKt 1 ... J f — Eduard Sevardnadze és James Baker négyszemközti megbeszélésével tegnap délután Moszkvában megkezdődtek a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások. A szakértők bevonásával tartandó hivatalos szovjet-amerikai tárgyalások ma kezdődnek. — Ismeretlen tettesek megtámadták és tettleg bántalmazták a Szlovákiai Független Magyar Kezdeményezés két aktivistáját. Az incidens a hét végén, a Komárom járási Dunaradványon történt. Az esetről a független magyar kezdeményezés szóvivője tájékoztatta az MTI prágai irodáját. — Theo Waigel, az NSZK, és Walter Romberg, az NDK pénzügyminisztere a bonni Schaumburg palotában pénteken 14.30-kor írja alá a két német állam pénzügyi, gazdasági és szociális unióját keretbe foglaló államszerződést. — A JKSZ KB elnöksége elnök nélkül maradt, miután ebben a tisztségben Milan Pancsevszkinek, a macedón párt képviselőjének lejárt az egyéves megbízatási ideje, s a szlovén és horvát küldöttek távollétében a csonka testület nem .jogosult új vezetőjének megválasztására. Parlamenti döntés után (Folytatás az 1. oldalról.) Springer-ügyet, hanem általában az írott és elektronikus sajtó privatizációja körül tapasztalható aggályos jelenségeket egyöntetűen vizsgálja. A sajtóorgánumok eladását, illetve a külföldi tőke igénybevételét minden érdekelt országos, vagy megyei sajtószervnél egyforma mércével kell mérni. Mint ismeretes — mondotta —, korábban a megyei sajtó az országos lapokkal szemben hátrányos helyzetben volt, a másodosztályú lapok szerepét töltötte be. Egyébként — jegyezte meg — Magyar- országon mindenki a külföldi tőke beáramlását óhajtja, viszont, ha egy cég elkezd úgy viselkedni, ahogyan a piac és létfeltétele diktálja, meglepően azok fordulnak ellene, akik eddig a legnagyobb igehirdetők voltak. Véleménye szerint az Axel Springer révén az érdekelt megyei lapok valóságos konkurenseivé válhatnak a központi lapoknak üzleti és politikai szempontból egyaránt. 24 ÓRB Madarász Anna, a 24 ÓRA című Komárom-Esztergom megyei napilap főszerkesztőhelyettese úgy nyilatkozott, hogy nincs kifogásuk az ellen, hogy a parlamenti bizottság megvizsgálja az AS—B Kft által alapított lapok ügyét, mivel nincsen ta- kargatnivalójuk. „Azt viszont természetes követelménynek tartjuk — mondotta —, hogy a bizottság valamennyi lapnál tájékozódjék, ahol már külföldi tőkeérdekeltség van (Maxwell, Murdock stb.). A volt Dolgozók Lapja kollektívájának joga volt úgy dönteni, hogy munkahelyet változtat, s erre nyomós okok késztették. Egyrészt csak így éreztük magunkat anyagi biztonságban, így volt megmenthető a megyei Lap; másrészt úgy éreztük, hogy a jelenlegi helyzetben így kerülhettük el a többpárti diktátumot, s így lehetünk önálló, független szellemi műhely” — jelentette ki Madarász Anna, hozzátéve: munkaadójuk nem szól bele szakmai munkájukba, emellett garanciát vállalt arra, hogy fejleszti a lap-előállítási technikát, amire a lap 44 éves történetében nem volt lehetőség. Népújság A tolnai Népújság főszerkesztője, Kamarás Györgyné elmondta, hogy nem érte őket váratlanul a vizsgáló- bizottság felállítása, és a lapnál egyetértenek e parlamenti döntéssel. Szabályozni kell a sajtóban végbemenő privatizációs folyamatokat, akár külső, akár belső tőkéről van szó. Azzal is egyetértenek, hogy valamennyi privatizációs folyamatra kiterjedjen a vizsgálat, hiszen ez tisztább helyzetet teremt az esetleges további vállalkozók számára, mert fontos, hogy azok, akik tőkéjüket a sajtóba szeretnék bevinni, biztosak lehessenek a megtérülésben. A Springer-ügyet — mondotta — eddig egyoldalúan tálalta a sajtó: nem kérdezte meg azokat, akik a legilletékesebbek ebben, a kiadói és szerkesztőségi kollektívákat. Úi Dunántúli Napié Lombosi Jenő, az Űj Dunántúli Napló főszerkesztője kifejtette: természetesnek tartották, hogy a legfőbb törvényhozó testület is megvizsgálja az utóbbi hetekben, hónapokban történt lapalapításokat. Mint mondotta, megnyugvással vették tudomásul, hogy nemcsak az Axel Springer—Budapest, hanem a többi külföldi cég magyarországi lapalapításai is a vizsgálat tárgyát képezik. Az eljárást, amellyel az AS—B létrehozta saját sajtóorgánumait, nem tartották jogszerűtlennek, és hosszú gyötrődés után, de egyhangúlag döntött a lap kollektívája a csatlakozásról. A főszerkesztő elmondta: a szerkesztőségi kollektíva helyesnek tartja, hogy nemcsak a vidéki lapok, hanem az országos orgánumok — például a Magyar Nemzet és s Magyar Hírlap — külföldi tőkével való kapcsolata is napirendre kerül. Az Űj Dunántúli Napló folytatja az AS—B keretében megkezdett munkáját, bővíti a lap terjedelmét, s az olvasói érdekek figyelembevételével korszerűsíti tartalmát, fejleszti előállítási technikáját. Heves megyei Hírlap A Heves megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, Koós József magánvéleménye szerint az őket érintő lapalapítási folyamatban jogilag minden rendben van. Várják a vizsgálatot, amelynek azonban — szerinte is — ki kell terjednie az összes lapalapítási, lapvásárlási ügyre. Sírunk a tőkéért, de, ha itt van, nem kell — jelentette ki, célozva azokra az általános kétkedésekre, amelyek a Springer-üggyel kapcsolatban a közvéleményben felmerültek.