Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-17 / 37. szám

1990. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK tm^mu 3 Dorogháxal helyzetkép Négy község iskolája Nerp könnyű manapság vezetőnek lenni, még egy iskolában sem. Amikor esztendőkkel ezelőtt lelke­sen körzetesítettek, azt gon­dolták: így lesz rendben minden. Szakképzett taná­rok. korszerű szemléltető­és taneszközök állnak majd minden iskola rendelkezé­sére a községekben is. A dolgok azonban nem így alakultak. A tananyag ugyan több. színvonala­sabb, de a korszerű felsze­relés sok helyen hiányzik. Ahol pedig négy kisköz­ség gyermekeit terelték egy iskolába, csak a létszám nőtt, s vele a gondok. En­nek eredménye: a tanulók ide-oda buszoznak, koráb­ban kelnek, fáradtabbak, mint amikor helyben ta­nultak. Ez a túlterheltség jellemző nevelőikre is. A dorogházai körzeti is­kolában a „központiakon" kívül Nemti, Szuha és Mátraalmás gyerekei vég­zik a nyolc osztályt. Fekete Sándor igazgató az átmenet miatt nem tud semmi bizonyosat monda­ni a jövőről: marad-e a körzeti iskolában minden község? — A társközségek válni akarnak. Lehet, hogy az al­só tagozatok, amelyek ed­dig Nemtibe jártak, ott­hon maradnak a saját fa­lujukban, így Nemtiben össze kell vonni 2—2 osz­tályt. Dorogházán is keve­sebb lesz a gyerek. Jelen­leg 230 tanutónk van. A felső tagozatban 12 nevelő, az alsóban 6 dolgozik. — Pedagógusban tehát nincs hiány? — Hamarosan lesz. Több kolléganő nyugdíjba ké­szül. Az orosz nyelv taná­ra már csak ebben a tan­évben tanít. — Mi a helyzet a többi idegen nyelv tanításával? — Az angolt jelenleg ma­gánúton, díjazásért tanul­hatják itt az iskolában. Nem a mi pedagógusunk ugyanis az angolóraadó. — Talán a gyerekek nem is akarják már az oroszt tanulni, hiszen nem kötele­ző! — Ez nem ilyen egysze­rű. Akik tanulják, azok­nak végig kell vinni a nyolcadikig. Most tehát olyan orosztanárt szeret­nénk fölvenni, aki az oro­szon kívül még egy idegen nyelvet és magyart is taní­tana. — Nem lesz könnyű! Ám talán valamit segít a saj­tó nyilvánossága. Külföld­ről is ígérték a segítséget Blicckirályok Hét végi este a 7-es he­lyi járatú autóbuszon. A dolgozók már hazatértek, örülnek az előttük álló szabadnapoknak, igyekez­nek felszabadultan eltöl­teni az időt. Ilyenkor a serdültebb ifjúság nyaká­ba veszi a várost: társa­ságot, murihelyet keres, ahol ö is kitombolhatja magát. Nyilván nem csak Sal­gótarjánban van így, ha­nem ez történik a me­gye más városaiban is (és természetesen helyi járatú autóbuszain). Nincs is eb­ben semmi kivetnivaló. Mi is ekként tettünk haj­dan: hajtott a vérünk, űzött az élményvágy, a kíváncsiság. Annyi kü­lönbség azért volt — és ez egyáltalán nem elha­nyagolható —, hogy mi, szinte kivétel nélkül, tud­tunk viselkedni, mi még tudtuk tisztelni a másik embert, akár idős volt, akár fiatal. . . Minket a családban, az iskolában megtanítottak rá. Minket még jórészt azok a régi­vágású tanítók. tanárok oktattak, neveltek, akik az olyannyira elátkozott hajdani „békeidőben” sze­rezték a diplomájukat, kaptak életre szóló indít­tatást a pedagógusi hiva­táshoz. A srácok — négyen — ..laza” szövegelésükkel be­töltik a buszteret. Hango­sak, de szerencsére ren­des szavúak. Ez utóbbi­ra illik felfigyelnünk. Ez kétségtelen pozitívum. Nem röpködnek a levegőben — mint úton-útfélen. öreg- töl, fiataltól, nőtől és fér­fitól magától értetődő ter­mészetességgel hallani — a jól ismert „kötősza­vak”, amelyek b-vel kez­dődnek és g-vel feje­ződnek be, ékes bizonyí­tékaként a felvilágosult | szabad szellemnek és a J magas fokú kulturáltság­nak. Tehát a fiúk tisztessé­gesen vidámkodnak, míg­nem az egyik megállóban hirtelen elcsendesülnek, egymás megböködve gyor­san leszállnak a buszról. Majd a járdáról vigyorog­nak felfelé, a két újonnan i í ____________________________ f elszálltra, a férfira és nőre, akikről a járműn maradtak előtt is rövid úton kiderül, hogy ellen­őrök. „Én messziről meg­érzem az ellenőr szagot” büszkélkedik haverjainak az elsőként eszmélt ifjú. „Azt hiszed, hogy én nem?” — önérzeteskedik az egyik, miközben a busz továbbrobog. A jegyellenőrök közül a hölgy kényszerű, csen­des beletörődéssel moso­lyog. Megint kijátszot- ták. „Nem lehet ezek el­len tenni semmit” — jegyzi meg valaki. Az el­lenőrök nem szólnak, vég­zik munkájukat. Millio­modszor élnek át efféle kudarcot. Magam most kezdem felismerni ennek a munkának a nehezét. Az ellenőröket járatonként és nap mint nap, minden órában igyekeznek átver­ni a „vagány” legények: akik büszkék magukra, és mások előtt is a tetteikre. Csalni manapság kies honunkban nem (volt?) szégyen! Mint hazudni, „szerezni" sem. Ebben azok jártak élen, akiknek — hivatalból is — ellene kellett volna tenniük. Ta­lán éppen a csaló, „szer- zös”, hazudós gyerekek szülei. A közhangulat egyelőre inkább a bliccelőt támo­gatja, semmint a jogsze­rűen intézkedőt. E visel­kedésben lehet, hogy ko­rábban benne volt a dik­tatúra elleni lázadás ne­mes gondolata és tette, mára azonban ez a ne­messég elveszett: az „er­kölcsi visszarendeződés” fo­lyamata elkezdődött A jog újra jog lesz, a sza­bály szabály, és érték pe­dig érték. . . A „hamleti kizökkent idő” helyreáll: az ember és tette úgy minősül, ami (nem ami­lyennek képzelik, hazud­jék). Trónfosztottak lesz­nek a blicckirályok is. Mondhatják, az élet nagy dolgaihoz képest mindez apróság. Igazuk van. Csakhogy az ilyen apróságokból épül fel az életünk. — ok — hazánknak. Gondot okoz a bizonytalanság: milyen is legyen a jövő iskolája? Nincs még rendelet rá, minden csupa átmenet... Van viszont előrelépés Do­rogházán, s ez régi óhaj: megoldódik a fűtés, a ré­gi, rosszul működő olaj- kályhák helyett elektro­mos fűtést állítanak be. örömmel újságolj az igaz­gató, hogy már van rá engedély, pénz is és augusz­tus elejére elkészül! Gond volt itt is a torna­terem hiánya: ha építeni kellene, az 10—12 millió forintba kerülne Hol van ma annyi pénz? így a gon­dot megoldották egy na­gyobb teremmel, melybe bordásfal és egvéb torna­eszköz került. Van öltöző és zuhanyzó, a folyosón kéz­mosók, a higiénia adott. Jó időben pedig — futás a szabadba! Az épület emeletes, még „Rákosi-stílusban” épült, rá­férne a külső-belső fel­újítás (és ezt tervezik is). Működik a napközi, ahol napi 28 forint ellenében: tízórait, ebédet és uzsonnát kaphat a gyerek. A mai árakkal számolva, ez igazán nem sok. Nyugodtan dol­gozhatnak a szülők, nem éhezik a gyerekük. A jövőt pedig csak re­mélni lehet: Reméljük jobb lesz, nem csak Dorogházán, hanem az egész országban. C. E. Mikor lesz újra építők napja ? A munkanélküliség napja­ink valós problémájává vált és ezt az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének Nóg­rád Megyei Szövetsége is aggodalommal figyeli. Nagy József, azÉFÉDOSZSZ Nógrád Megyei Szövetségé­nek titkára is aggódik, hi­szen a gazdaságban létező kedvezőtlen folyamatok igen hátrányosan érintik megyénk építőiparát és épí­tőanyag-iparát. Soha nem tapasztalt mértékű a bizony­talanság, amely alapvetően meghatározza a 8000 fős szakszervezeti tagság han­gulatát. ÉFÉDOSZSZ Nógrád Me­gyei Szövetségének tit­kári tanácsa februári ülésén részletesen fog­lalkozott a munkanélkü­liség várható következmé­nyeivel. Az a tapasztalatuk — és ezt az elmúlt két hó­nap is igazolja —, hogy a létrehozott megyei szintű ér­dekegyeztető szervezet, me­lyet a megyei tanács hozott létre, nem a kívánt mérték­ben és módon foglalkozik a munkanélküliség kérdésé­vel. Tevékenységük alap­vetően Bátonyterenyére vo­natkozik, holott megyei szin­tű problémáról van szó. A szerkezetátalakítás lassú. A megtett állami intézkedések Jön az Avon Az Avon, az egyik legna­gyobb kozmetikai vállalat, amely a világ több, mint száz országában ismert, Ma­gyarországon is megjelenik. Ugyanúgy, mint a többi or­szágban, Magyarországon is kaphatók lesznek az Avon- termékek részben az úgyne­vezett „női tanácsadók” köz­vetítésével részben a ki­épülő üzlethálózatban, A „nő a nőnek” típusú, személyes vásárlást az Avon világszer­te kiépítette, 1,5 millió „tanácsadónőt” foglalkoztat és ezt a rendszert Magyar- országon is megteremti — nyilatkozta James E. Prés* ton, a cég elnöke és üzlet­vezetője. Mint megjegyezte: Magyarországon óriási pó­tolnivalók mutatkoznak mi­nőségi termékek terén. Ezt a keresletet az Avon mint­egy 220 termékből álló kíná­lattal fogja kielégíteni elfo­gadható árakon, forintért. tartalmáról a közvélemény keveset tud, miként a kriti­kus térségek támogatásáról sem hallottunk. Egyszóval ez a testület nem a megye összproblémájával foglal­kozik. A létező gazdasági gondok és a következménye­ik megkövetelik, hogy a szakszervezetek éljenek tag­ságuk érdekében a jogosít­ványaikkal. — Nincs kellő mennyiségű építőipari megrendelés. Az állami lakásépítés a koráb­bi évek egynegyedére esett vissza. Az OTP megkezdett lakásépítkezéseket állít le, a magánlakás-építési, lakás­korszerűsítési kedv is csök­kent, és akadozik a lakás­csere is — összegez Nagy József. — A titkári tanács is így látja a helyzetet? — Igen. Egyes építőanyag­ipari termékek iránti keres­let nagyon visszaesett, erő­sen sújtja az ágazatot az importliberalizáció, amely­nek átgondolatlan bevezeté­se lehetetlen helyzetbe hoz­ta a kerámiagyárakat, elad­hatatlan készletek halmo­zódtak fel termelőnél, ke­reskedőnél egyaránt. Köz­munkákra, állami lakások építésére lenne szükség, ame­lyeket a szociális helyzet is indokoltan követel. Ehhez a meglévő gyártó- és építőka­pacitást a jövő érdekében át kell menteni. — Mit tehetnek e lehan­goló helyzetben? — Véleményünk szerint az egész nógrádi térséget foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetűnek kell tekinteni és úgy is kezelni. Bátonyterenye kritikus kör­zetté válása megtörtént, Balassagyarmat kritikus körzetté való besorolását pedig kezdeményeztük. De szükség van több más sür­gős intézkedés megtételére is. — Konkrétan mire gon­dol? — Nógrád megye helyzete mindenképpen indokolná egy megyei hatáskörű koordiná­ló, jövőt alakító szervezet létrehozását a pártok, taná­csok, érdekképviseleti szer­vezetek képviselőiből. So­ron kívül ki kell dolgozni a gazdasági problémák, foglal­koztatási gondok enyhítésé­re vonatkozó programjaikat. — A szakszervezet mit kí­ván tenni a munkanélkülié - kért?T — Az eddigiek során a tisztségviselők felkészítésé­vel, különböző kiadványa­inkkal, a szakszervezeti jo­gosítványokkal való élésre és azoknak a lehetőségeknek a kihasználására irányítot­tuk a figyelmet, amelyeket a törvények biztosítanak a munkahely nélkül maradók­nak. Most. az előbb említett felhívás.jellegű kezdemé­nyezésünkön túl olyan meg­oldást kell találnunk, ami már a munka nélkülivé vált tagjaink anyagi gondjait enyhíti. Olyan módszer ki­munkálásán dolgozunk, amellyel elkerüljük a rászo­rulók kiszolgáltatottsági ér­zésének a növekedését. Eh­hez anyagi feltételekre, pon­tos nyilvántartásra, segé­lyezési rendszerre, módszer­re van szükség. Szorosabb kapcsolatokra törekszünk, a munkahelyi alapszerve­zetekkel, ágazati szövetség­gel, munkaerő-közvetítő szervekkel, munkáltatói ér­dekképviseleti szervekkel. Ezekben a kérdésekben a szövetségünk szövetségi ta­nácsa a közeljövőben dönt. Nagy József gondolataiból egyértelműen kitűnik, hogy a gazdasági problémák kö­vetkeztében az érdekvéde­lem ténylegesen szakszerve­zeti feladattá vált, a gondo­kon túljutni — megyei vo­natkozásban — új tartalmú összefogással és az erők egyesítésével lehet. R. A. Alom es uolosag (Folytatás az 1. oldalról.) nincs elegendő tőkénk, ezért csakis összefogással lehet­ne célt elérni. Bármikor készek vagyunk újrakezdeni a megbeszéléseket. . . — Pásztó és környéke ide­genforgalmi szempontból fe­hér foltnak számít. Holott közeledik a világkiállítás, s ez a rendezvény jó apropója lehetne a lehetőségek kiak­názásának. — Magam is így vélem. A főiskola vendéglátó kará­nak idegenforgalmi sza­kán diplomáztam, tehát a téma szívügyem. Mert nem­csak gyógyvize van Pász- tónak. hanem műemlékek­ben is gazdag. A várostól három kilométerre talál­ható az ország egyik leg­szebb fekvésű víztározója, amely valóságos horgász­paradicsom, s a tó környé­ke lovaglásra, sétakocsiká­zásra kialakítható. A Hasz­nosról gyalog megközelíthe­tő Nyikom-tetőn európai szintű sárkány repülő-verse­nyek lebonyolítására alkal­mas helyet alakítottak ki, a vállalkozó kedvűek sárkány- repülőzhetnének. Pásztótól huszonöt kilométerre ma­gasuk Galyatető, negyven­re Kékes tető, mindkettő ki­váló klimatikai gyógyhely, a téli sportot kedvelők Mek­kája. Ennél is közelebb, mindössze tizennyolc kilo­méterre fekszik a világ- örökség listáján szereplő Hollókő. Akkor még nem is szóltam a Mátra és a Cserhát rengetegeiről, amely kínálja a gyalogtúrákat, a természetjárást. — Szívesen hallgatnám to­vább az idegenforgalmi ér­dekességek felsorolását, de úgy vélem: eltértünk a tárgytól, a gyógyvíz haszno­sításától. Bár ennek az adottságnak a kiaknázása vélhetően összefügg a többi lehetőség hasznosításával. — Ez az alapja! Kapcso­latban állunk egy norvég céggel, amely Budapesten szándékozik megépíteni egy száz faházas motelt. Ameny- nyiben sikerül, úgy ezután Pásztói is bekapcsolnánk ebbe a rendszerbe, s a strand melletti szabad területen húsz faházas, nyolcvansze­mélyes motelt hoznánk lét­re. Itt helyeznénk el a kül­földi vendégeket. A teljesen kihasználatlan huszonöt he­lyiségből álló nagymezői kis- kastély is kitűnően alkalmas volna ilyen célra.. A hely­beli állami gazdaság egyik egysége olyan reumakenő­csöt állít elő, amelyet ha­marosan Svédországban is forgalmaznak. A külföldi céggel kapcsolatban állunk, a munkásait ideutaztatná üdülni, illetve gyógykeze­lésre, s a gyógyvizes, reu- makenőcsös gyógykeze­lés kiegészülne reumaolaj és reumatea alkalmazásá­val. A strandi medencék be­fedése is elképzelhető. Az idegenforgalmi propagan­dát magunkra vállaljuk... — Csakhogy önöknek nincs pénzük... — Éppen ezért szeretnék alakítani egy részvénytársa­ságot. Ennek tagja lehetne a megyei és a pásztói ta­nács, a pásztói kórház, a strandot üzemeltető Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, belépnénk mi, be­vonnánk valamilyen pénzin­tézetet. Természetesen a helyi áfész is tagja lenne, apportként hozná azt a ma kihasználatlan konyhát, amely felfejleszthető volna kétszáz adagosra. Szerintem két-háromszáz millió forint­ra volna szükség. — Mit szól a ‘nagy léptékű tervhez a pásztói tanács el­nökhelyettese, Tolnay Béla? — Mi is azon vagyunk, hogy fellendítsük a kör­nyék idegenforgalmát, ám az álmot mély szakadék vá­lasztja el a valóságtól. Az itt fell.eihető adottságok ugyan­is nem igazán kuriózumok, hiányzik az egyediségük. Ki­váló menedzseléssel persze, ide lehetne csalogatni a vendégeket, de ehhez ne­künk sem pénzünk, sem szakemberünk nincs. Marad­va a gyógyvíznél: nincs megkutatva, hogy növelhe­tő-e a kút hozama, továbbá mennyi ideig elegendő a víz? A Köjál engedélye is hiányzik a víz ivókúrára való használatához? A nagy­mezői kiskastély eladó, ára 6,2 millió forint, plusz az áfa. Egyébként örülnénk ne­ki, ha sikerülne a Lóránt István által elmondottakat megvalósítani, a tanács le­hetőségei szerint támogatja. Heinz Frigyes, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke így vé­lekedik: — A strandot bérbe adtuk, mert üzemeltetése gazdaság­talan volt. A gyógyvízzel kapcsolatban sok a bizonyta­lanság, például csökkent a hőmérséklete A talpponton korábban plusz 32 fokos volt, most már csak 29 fo­kos, s a kórházban is csak melegítés után tudják gyó­gyászati célra használni. Kü­lönben minden jó vállalko­zást pártolunk, nem zárkóz­nánk el a társulásban való részvételtől. Nos, reménykedjünk ben­ne, hogy az álom mihama­rabb valósággá válik! Kolaj LászÜó Érdemi intézkedéseket sürgetnek a szervezett dolgozok

Next

/
Oldalképek
Tartalom