Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-07 / 5 . szám

1990. ÁPRILIS 7., SZOMBAT an-mu 3 A közgyűlés elöntése Orhalomban Kijelölték a visszaigényelhető földterületeket A parlagot ingyen megművelhetik A közgyűlés határozata alapján, az 1987. évi föld­törvénynek megfelelően, az őrhalmi termelőszövet­kezet vezetősége kijelölte azokat a táblákat, amelye­ket a régi tulajdonosok, ha akarnak, visszaigényel; hetnek. MSagyon nagy a baj Untai László kormánvfötanácsos a csődökről, a rubelexportról, a privatizációról A felmérések szerint az összes földterület 35 száza­léka van tagi tulajdonban. Ennek megfelelően Balassa­gyarmaton, Csitáron, Gár­donyban, Patvarcon, örha- lomban, Hugyagon kijelöl­ték azokat a három hektár­tól 20 hektárig terjedő táb­lákat, amelyeket a régi tu­lajdonosok, amennyiben jo­gos földigényük van, vissza­igényelhetnek. A közgyűlés jóváhagyása alapján a felkínált terület 695 hektárt foglal magába, az aranykorona-érték meg-, jelölésével, a jelenlegi 3 ezer' 700 hektárnyi szántóból. Ez sokkal több, mint az eddigi igény. A tsz-vezetőség ar­ra számít, netán lesz majd még jelentkező. — Hány igénylőt tartanak nyilván? — kérdem Széles Lászlónétól, a termelőszö­vetkezet földhasználati bi­zottsága vezetőjétől. — Nyolcvanat. A leg­többen, 25-en, Patvarcról jelentkeztek 126 hektáros igénnyel. Hugyagról két sze­mély 6, örhalomból 4 fő, 12, Csitárról 6 fő, 10—12, Balas­sagyarmatról 8 személy, 8—10, Pilinyből pedig egy ember jelentkezett 5 hek­tárra szóló kívánságával. Ipolyszögről eddig még sen­ki sem akarta visszaigényel­ni a földet. — Az előbbiekből meny­nyi a jogos kívánság? — Harminc főé. Többen vannak, akik nem tudják, Mindig és mindenütt po­litikai vita tárgya a kép­viselők és a miniszterek fi­zetése. Szerencsére most már ígv van ez nálunk is. Sajnos, negyven éven ke­resztül ez is tabutéma volt. Farizeus módon a nagy­hatalomhoz kis fizetést szabtak, de azt megtoldot- ták olyan előjogokkal, ame­lyek sokkal többe kerül­tek. mint a legmagasabb fizetések a nálunk sokszor gazdagabb tőkés országok­ban. Ennek most már vé­ge. Ebből azonban az kö­vetkezik. hogv meg kell fi­zetni a honatyákat, a mi­nisztereket és a többi ál­lami vezetőt. De mennyi legyen a fizetésük? E tekintetben egyelőre nagy a bizonytalanság, sok­kal inkább az érzelmek, semmint a megfontolt ra­cionalitás a jellemző. Az elhangzott vélemények kö­zött nagy visszhangra ta­lált Hágelmayer István­nak. a számvevőszék elnö­kének a véleménye, ö úgy nyilatkozott, hogy saját ma­gának. a havi 60 ezer bru - tót soknak tartja, és ha ennyit állapítanák meg ne­ki. annak egy részét jóté­kony célra költi. Ugyanis nem tartja ildomosnak az ilyen nagy fizetést akkor, amikor annyi embernek kell egyre nehezebb körül­mények között élnie. Hágelmayer álláspontját, mint egyéni véleményt tisz­telem. de nem értek egyet azzal, hogy ez legyen a hivatalos véleménye is. Az nem1 ismerik a visszaigény­lés feltételeit. Csitáron pél­dául a korábban megváltott földeket kívánták újra visz- szakapni. Egyébként a je­lentkezők közül 9—10 főnek nincs tulajdona, ők leszár­mazottként szerepelnek a listán. — Folytassuk tovább az előbbi gondolatot. Kik nem szerepelhetnek a jelentke­zők névsorában? — Például az a termelő­szövetkezeti tag, aki földet igényel vissza. Ebben az esetben megszűnik a tagsági viszonya, elveszti az ezzel Járó összes előnyöket, köz­tük például a 6 ezer négy­zetméternyi háztájit. Volt olyan tsz-tag, aki jelentke­zett, s amikor megismerte a következményeket, rögtön elállt eredeti szándékától. Nem kaphatja vissza a föld­jét az sem, akitől azt a ter­melőszövetkezet, a korábbi években a földtörvénynek megfelelően megváltotta. To­vábbá azok sem, akiknek a kívánt földje haszonélvezet­tel van megterhelve. Ez utób­bi esetben csak a közös ké­relem benyújtásának elbírá­lása után kerülhet sor a kí­vánság törvényes teljesítésé­re. — Nemrég Patvarcon, a megtartott falugyűlésen visz- szaadták az első parcellá­kat. Kik a szereplői a-tulaj* donvál tásnak? — Egyikük sem tsz-gazda. De van köztük két fő, akik általa vezetett intézmény­nek az a feladata, hogy az ország pénzével való gaz­dálkodásra felügyeljen, hogy leplezze le a pocsékoláist, az ésszerűtlen felhasználást. Ebben a munkában nem szabad előtérbe helyezni azt. ami nem jelentős, leg­alábbis a többi takarékos- sági lehetőségekhez képest. Szem előtt kell tartani, hogy az a legdrágább, ha valakinek több hatalmat adnak, mint fizetést. Ez azzal jár, hogy nem lehet az ilyen posztokra a leg­megfelelőbb kádereket meg­nyerni.; hogy elterjed a korrupció. Az a rendszer, amelyik arra épít, hogy önzetlen emberek töltsék be a fontos posztokat, akik nem pénzért, hanem hiva­tásból dolgoznak. szükség­szerűen korrupttá válik. En nem ismerek ez alól kivételt. M->v*»i»dig P"v or­szág számára mindennél költségesebb. ha nem a megfelelő emberek van­nak a fontos posztokon, és elterjed a korrupció. Bevallom. hogv engem sokkal kevésbé zavarna, ha a vezetők fizetése még az indokoltnál is magasabb lenne, de a számuk nem lenne az indokoltnál több. Soknak tartom például a miniszterhelyetteseknek ki­fizetett összeget. Nem azért, mert sok a fizetésük, hanem mert sokan vannak. De so­kan vannak a vezetők min­den szinten. A társadalom milliárdokat takarítana meg. ha fele annyi veze­korábban a termelőszövetke­zet tagjai voltak. A sorsolás­sal megállapított sorrend alapján, 30 hektár kimérését a megyei földhivataltól meg­rendeltük. A gyakorlati vég­rehajtás várhatóan nem aka­dályozza a tavaszi munkák elvégzését — hangsúlyozza Széles Lászlóné, majd kis­vártatva így folytatja: — Ne haragudjon, de nagyon kikívánkozik belőlem, hogy a sajtó a felszínes informá­cióival nagyon megzavarta az embereket. A kívánatos­nál hosszabb időbe telt, míg sikerült megértetni az érde­keltekkel, mit ír elő a tör­vény, mihez van joguk. Ná­lunk az első nekirugaszko­dás után — amely két hétig tartott — leálltak a föld­visszaigénylők. — Akaratlanul is kikí­vánkozik belőlem az újabb kérdés: — ön mivel magya­rázza, hogy a földigénylők között nincs aktív termelő­szövetkezeti gazda? — A termelőszövetkezet által nyújtott megélhetési biztonsággal. Mind a tagok, mind az alkalmazottak hoz­zászoktak, hogy minden hó­napban megkapják a fizeté­süket. Ezáltal pénzügyileg megalapozott, stabil hátterük van — érvel, bizonyít Szé­les Lászlóné. Idekívánkozik még a kö­vetkező. A termelőszövetke­zet vezetősége megelőzve má­sokat, már évekkel ezelőtt bérleti szerződéses rendszer formájában elindította a földhasznosítást. Ehhez út- ravalóul Rados János, a ter­melőszövetkezet elnöke a kö­vetkezőket mondta: — Aki netán parlagföldet talál gaz­daságunk területén, az in­gyen megművelheti. Venesz Károly tőt fizetne meg dupla jö­vedelemmel. A sok veze­tőnek ugyanis nem a fize­tése sok, hanem a létükből fakadó költségek. Már az is sok, hogy a kiszolgálá­sukról kell gondoskodni. Kell titkárnő, kézbesítő, gépkocsivezető stb. Csak a reprezentatív helyiségeiket nagyobb összegért lehetne bérbe adni, mint a fizeté­sük. Messze a legnagyobb kárt azonban azzal okozzák, hogv mivel sokan vannak, lelas­sítják a döntési mechaniz­Én tehát annak örülnék, ha a fizetések összege fe­letti vita átcsúszna a fize­tésre jogosultak számának drasztikus csökkentését, kö­vetelő felszólásokba. Ha el- hangzana. hogy melyik fő­hatóságnál, mennyi helyettes van, hogy az ügyintézők­höz viszenvítva mennyire megszaporodtak a magas címmel rendelkezők. Ezek számát kell drasztikusan csökkenteni, ezzel teremtve fedezetet a megmaradók jobb megfizetésére. Az aligha vitatható, hogy a választók minden or­szágban csökkentenék a ve­zetők relatív jövedelmét. Még akkor is. ha ezzel saját érdeküket sértenék. Ezért nem népszavazásnak, hanem felelős politikusok­nak kell az ilven kérdés­ben dönteniük, akik fel- készültségüknél, tapaszta­lataiknál fogva fel tudják mérni döntésük súlyát. Kopátsy Sándor — Miniszterhelyettes úr! On szerint milyen érdekek motiválják, és milyen érde­kek fékezik a veszteséges vállalatok mindeddig csak puszta fenyegetésnek bizo­nyult felszámolását? — A frontok világosak. A bankok szempontja a döntő. Durván közelítve, nekik az az érdekük; hogy befagyott pénzeiket kiszabadítsák. De az a vállalat, amelyik éppen nem likvid, tehát átmeneti pénzgondokkal küzd, nyere­séges még lehet. A vállalat­tól a bank büntetőkamatot szed, ha csődeljárást kezde­ményez, még a kamatbevé­teltől is elesik, amely pedig mégiscsak! növeli a profit­ját és a tulajdonosok oszta­lékát. Aki tehát túl mohón sürgeti a csődöt, az a tőké­je egy részét is veszteség­ként könyvelheti el. Ezért érvényesülnie kell a józan ellenérdekeltségnek, amire a tőkés világban is számta­lan példát látni. Az ellen- érdekeltség mögött az állam­nak kell állnia; csak az ál­lam kényszerítheti ki, hogy a bankok bizonyos üteme­zésben, de leírják kétes kö­veteléseiket. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy azj állami irányító szervek, köztük a tervhiva­tal, a Pénzügyminisztérium érdekeltek a felszámolások­ban. Ha ugyanis húzzák-ha- lasztják a csődeljárást, to­vább nőnek a veszteségek. A példa nem is olyan elvont: ha a csődbe került vállalat rubelért exportál, a csőd be­jelentése megállítja az or szág erőforrásainak elfolyá- sát. Érdekeltek azért is, mert ha a tömegesen csődbe jutó vállalatok fennmaradnak, aligha sikerül a gazdaságot újra — és a kívánatos irány­ban1 — mozgásba hozni. Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetközi pénzügvi intéz­ményekkel — Világbank, Nemzetközi Valutaalap — folytatott tárgyalások során lényeges szempont a csődök megindítása. A bizalomnak ugyanis egyik fő forrása, a pénzügyi fegyelem megkö­vetelése és betartása. Az import oldaláról is felmerül a csődeljárás szükségessége. Ha ugyanis bejelentik a csődöt, a vállalat importja biztosan nem rontja tovább a gazdaság egyensúlyát. Nem érdeke viszont a fel­számolás az ágazati irányító apparátusnak. Ezekért a vál­lalatokért eddig — bizonyos értelemben — tulaidonosként ők harcoltak, és ők látják a A vártnál jóval többen folyamodtak a tavaly áp­rilis 1-jétől bevezetett újra­kezdők, pályakezdők vál­lalkozói kölcsönért. A mun­ka nélkül maradók vállal­kozóvá válását segítő, maxi­málisan 400 ezer forintos, négy évig kamatmentes köl­csönt múlt év végéig csak­nem tízezren vették igény­be, s hatezren rendelkez­tek a kölesen igénylésére jogosító igazolással — tá­jékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban az MTI munkatársát. Idén januárban és februárban további, mintegy 10 ezer igazolást adtak ki a mun­kaerő-szolgálatok. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­talban valószínűnek tart­ják, hogy havonta továbbra is több ezren kérnek majd ilyen támogatást. A kamatterhek viszont így minden esztendőben három-négy milliárd fo­rintot igényelnének. Mind­legjobban azt is, mennyi esetleges tényező játszhat közre a cég csődbe jutásá­ban. Ugyanúgy nem érde­keltek a felszámolásban a helyi tanácsok vezetői) sem. Budapestről ugyanis könnyű azt mondani, hogy ötvenezer munkanélküli nemzetközi összehasonlításban nem sok. De aki látja az arcokat... És végül nem érdeke a csőd a vállalati vezetőknek és a munkavállalóknak. Amíg a világ világ, nekik ellenérdekeltnek kell lenni­ük. Az érdekek tehát nagyon megosztottak. A tulajdonre­form, a privatizáció úgy kap­csolódik ehhez, hogy az ér­dekeitek közül egyedül a tu­lajdonos; az, aki előtt úgy jelenik meg a kérdés, nö­vekszik vagy zsugorodik a vagyon ? Ha tönkremenőfél* ben van, szabadul vesztesé­geitől. — Vagyis az ellentétes ér­dekek kereszttüzében a kor­mány egyetlen mozgásterét ma a privatizálás adja? — Ha ezt mondanám, azt állítanám, hogy belátható időn belül nem várható sem­mi. A privatizálás ugyanis nagyon hosszú folyamat. En­nek az országnak pedig ele­ge van már a várakozásból. Ezzel szemben azt mondom, hogy ahol az államnak egy­re többen, egyre többel tar­toznak — ide sorolom a tár­sadalombiztosítást, az APEH- et, a közszolgáltatásokat *is, ugyanis közülük is mind többen adósodnak el — ott az állam akár közvetlenül is megindíthatja a felszá­molásokat. A sorban állás el­len határozottan fel kell lép­ni. Megvannak tehát azok a pontok, amelyeknél minden­képpen harcba kell szállni, és a fő kezdeményezőnek valóban az államnak kell lennie. — Hónapok óta különbö­ző listák keringenek a csőd­be jutottakról. Január óta szinte hadiállapot van a ru­belexport körül is. Hol az a pont, ahonnan a rossz fo­lyamatok megfordíthatok? — Valóban vannak listák, a sajtóban nyilvánosságra is hoztak neveket, amit azon­ban a demokrácia játéksza­bályai súlyos megsértésének tartok; Ami pedig a rubel­export körül kialakult hely­zetet illeti, a kormányzat­nak itt valóban meg kell vívnia a harcot a következő hónapokban. De amikor . a bajok ennyire elhatalmasod­tak. nem lehet mechanikus döntéseket hozni, mert ak­ez igen nagy terhet ró a foglalkoztatási alapra. A foglalkoztatási alap' mun­kaügyi célokra felhasznál­ható része az idén 5 mil­liárd forint. Ebből igen sok­féle célra kell pénzt fordí­tani. így például az átkép­zések, a munkahelyterem­tő beruházások, a közhasz­nú foglalkoztatás támoga­tására, a munkanélküli-se­gélyekre is. Az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsöne kamatterheinek át­vállalására idén 570 millió forintot terveztek a foglal­koztatási alapból. A több milliárd forintos kamatter­heket csak pluszköltség­vetési eszközökkel lehetne finanszírozni. A vizsgálatok során be­igazolódott, hogy gyakran olyanok is igénybe veszik ezt a kölcsönt, akik a se­gítség megszerzése érdeké­ben intézik el munkanélkü­livé válásukat, ezért kilép­nek vállalatuktól. A betűi­kor a dominóelv alapján összeomlik minden. Igenis mérlegelni kell, még akkor is, ha az adminisztratív mérlegelésnek teljesen nyil­vánvalóan nagyon sok a hi­bája. — Milyen lépések várha­tók? — Az az elhatározás szü­letett, hogy tizenöt nagyvál­lalat ellen végre csődeljárás indul. A bankok most egyez­tetnek, a kormányzat pedig ehhez megadja a maga se­gítségét, garanciáit. Sajnos nagyon torz az árrendszer, az értékviszonyok pedig ku­szák. De a csőd az csőd. v Vannak, persze, hogy van­nak: nyomós érvek. Például az: melyik vállalat képes arra, hogy piacváltással ki­meneküljön a csődből? Vagy: a menekülés milyen belső átalakulást követel? Én azért vagyok híve a privatizáció­nak, mert a magánszférá­ban valóságos teljesítmény­kényszer alakul ki. Ebből a szempontból a késlekedés, a a halogatás már felelőtlen­ség a jövőnkre nézve. A kormányban, úgy lá­tom, megvan ehhez az el­határozás. Ennek a kor­mánynak persze nem az a történelmi feladata, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, ha­nem az, hogy a stafétabotot békésen átadja. Ami a mai helyzétben ugyancsak na­gyon nehéz. Sajnos, nem tu­datosodott még, hogy a mai válság sokkal több, mint a régi rendszer válsága. És az sem, hogy ezt nem oldja meg a többpártrendszer „be­vezetése”. Az eladósodás terheit min­den létező kormány cipelni fogja. Legfeljebb az új kor­mányt eleinte bizalmat kap. ami természetesen nagyon sokat számít. Csakhogy ezt a gazdaságot már jórészt kezelhetetlen folyamatok be­folyásolják. Furcsa helyzet állt elő mára. A szabadság ugyan, erősen megnőtt, vi­szont a piac kényszerítő ere­je meg nem működik. A rosszul dolgozó, a csőd felé masírozó vállalati vezető például nem fél az egzisz­tenciális bukás kockázatától. Igaz, a tőkések javakat te­remtő profitéhsége sincs meg benne. Szóval, így nézünk a jövő elébe. Nekem pedig az a véleményem, hogy a fel­lendüléshez vezető út továb­bi mély gödrökön át vezet. És csak reménykedhetünk, hogy lesz erőnk elviselni a ránk váró nehézségeket. R. E. tetlen munkahelyek hiányos bejelentése miatt a munka­erő-közvetítő szervek sok esetben akkor sem tudnak megfelelő munkahelyet fel­ajánlani, arhikor is valójá­ban lenne mód az adott körzetben az elhelyezkedés­re. Az ügyeskedő embe­rek még arra is megoldást találnak, hogy a felajánlott munkahelyen ne fogadják őket, s így kapják meg a kölcsönhöz szükséges iga­zolást. Az ÁBMH ezért bizonyos szigorításokat javasol. Cél­juk, hogy elsősorban azok kapják meg a támogatást, akiknek például átszerve­zés, vagy a gazdasági egy­ség felszámolása miatt szű­nik meg a munkahelyük, s valóban rászorulnak erre a segítségre. Ez a kölcsön - forma ugyanis nem mű­ködhet egy általános, vál­lalkozáskezdést támogató kölcsön helyett. Mindenki erről beszél Mekkora legyen a vezetők fizetése? Szigorítani szükséges a feltételeket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom