Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-23 / 17. szám
1990. ÁPRILIS 23.. HÉTFŐ imumw-i2L2L!±j Alufólia a háztartásban Noha indokolt lenne az alufólia használata még ma sem mindennapos a háztartásokban. Aki már kipróbálta, többé nem mond le róla, sokoldalú haszna, praktikussága miatt. Az alufólia egész vékony- rá hengerelt alumínium, s általában 10—20 méter hosz- szúságú tekercsben keyrül a vásárlókhoz. Az egészségre teljesen ártalmatlan, a lágyító hőkezelés nyomán önmagában steril. Felülete sosem válik a baktériumok táptalajává, nem ereszti át a fényt, óvja az élelmiszerek tápanyagát, és megőrzi azok aromáját. Öenne az étel elkészítése egyszerű és gyors. Kempingezéskor, túrán, vagy a hétvégi házban is nagyon jól szolgál az alufólia'. A belé csomagolt élelmiszerek tovább megőrzik frissességüket, a kenyér, a péksütemény napokig puha marad, a sajt nem szárad ki, a darált kává aromája nem illan el, a felvágott nem színeződik el benne. A hűtőtáskába csomagolt ételek nem veszik át egymás szagát a fóliában (de a hűtőszekrényben sem.) Az így lehűtött ételek a jégszekrényből kivéve is sokáig megőrzik alacsony hőfokukat, így kirándulásra, túrára olyan ételeket is csomagolhatunk, amelyek egyébként élvezhetetlenné válnának. Alufóliában vihetünk magunkkal kész- vagy félkész ételeket, kivert és fűszerezett hússzeleteket: ezeket parázson is megsüthetjük, vagy megmelegíthetjük, de a csomagok alá tegyünk a parázsra dupla alufólialapot. A napi sütés-főzésnél és a hűtőszekrényben tárolt ételek, anyagok csomagolá.sánál is jól felhasználhatjuk. Igen előnyös a betegeknek, diétásoknak, fogyókúrázóknak, mert zsír nélkül is ízlletes. finom falatokat fogyaszthatnak. Fóliában süthetünk bármilyen fölszeletelt húst, halat, májat, vagdalthús-pogácsát, virslit, rakott- vagy töltött főzelékfélét. A sütésre kerülő ételt gondosan elő kell készíteni, a hússzeleteket gyengén kiverni, sózni és ízlés szerint fűszerezni. Ábránkon három, csomagolási módot mutatunk be: 1. A nagyobb húsdarabokat (egész csirke vagy hal), megfelelő méretű vékonyan beolajozott, bezsírozott fólia közepére helyezzük, a két szélt összefogva középen dupla hajtással lelapítjuk és a két keskenyebb végét is kétszer visszahajtjuk. Lazán csomagoljunk, mert a keletkező gőznek hely kell. 2. A kerek, illletve göm- bölyded sütnivalókat csomagoljuk így; a négyszögletesre vágott és vékonyan be- vajazott fólia közepére helyezzük i a karfiolt, paradicsomot, karalábét, burgonyát, almát, körtét, és a fólia négy csücskét fönt ösz- szefogva szorosra; csavarjuk. 3. A kis, laposabb adagokat dupla irkalap méretű fólia alsó felére rakjuk, ráborítjuk a felső lapot, és bo- rítékszerűen, három oldalról behajtogatjuk a széleket. Hús sütésénél a kivágott fóliára tehetünk vékonyra szeletelt füstölt szalonnát, erre. fektetjük a hússzeletet, ami lehet kicsontozott csirkecomb, karaj, máj. Erre, — ízlés) szerint — rátehetünk még hagymakarikát, kolbászszeleteke.t, zöldpaprika- és paradicsomszeletet, tisztított, szeletelt gombát, petrezselyemzöldet, és így tovább. A csomagok nagyságától, vastagságától és a sütés módjától fii égőén — parázs, sütő, rostély — süssük a csomagokat 8—10 percig, majd megfordítva 6—8 percig. A csomagokat a húsos oldalával tegvük a tűz fölé először, aztán sütjük a zöldséges felét. Az ilyen húsok mellé bőséges salátaköret illik. Kertészkedöknek A földimogyoró termesztése A földimogyoró (arachis hypogaea L.) pörkölt magja kedvelt csemegéje fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Jogos tehát az igény —, ami egyre erősödik —, hogy ne importból származó hanem a kertekben megtermelt földimogyorót fogyasz- szunk. A földimogyoró a világ második legelterjedtebb olajnövénye. A legnagyobb területen Kínában, Indiában és az USA-ban termelik. A magja 40—50 százalék olajat tartalmaz, de 25—30 százalék a fehérjetartalma is. A magból préselt olaj egyenértékű az olívaolajjal, tehát fontos étkezési alapanyag. Préspogácsája és lombja kiváló állati takarmány. Vetni az érett, egészséges mogyorót lehet. A tokjával együtt elvetett mag egyenletesebben és biztonságosabban kel ki, de el lehet vetni a tokból kifejtett magot is. A vetés optimális időpontja április vége, május eleje. Termesztésére a könnyű, de tápdús homoktalajok, valamint a jó vízgazdálkodású, meszes vályogtalajok alkalmasak. Kötött, nehéz agyagtalajon, vízjárta, vagy magas vizű területen nem is érdemes a termesztésével próbálkozni. Fényigényes növény lévén, a kertnek csak napsütötte részén vessük el! Vetési módja megegyezik a bokorbabéval. A magot állandó helyére vetjük 40x40 cm távolságra, 5—7 cm mélyen. Kelés után — kedvező időjárás esetén — a hajtások gyorsan fejlődnek, és rajtuk sárga színű, pillangó» virágok nyílnak. Ekkor a növényeket — a burgonyához hasonlóan — földdel kell kupa- colni. Ha a kupacokat a szél, az esővíz széthordja, akkor megismételjük a felku- pacolást. Erre azérit van szükség, mert a virágok meg- termékenyülése után a terméstartó 6—8 centiméter mélyen a laza talajba fúródik, és a magkezdemény ott fejlődik hüvelyesterméssé. Nyáron a földimogyoró ápolása a talaj gyommentesén tartásából, esetleg fej- trágyázásból és öntözésből áll. A termések október elejére érnek be; a hüvely héja ilyenkor sárgásfehér, a benne levő magvak pedig húspirosak. Úgy szedjük: fel, hogy ásóval a bokor alá nyúlunk, megemeljük, majd a növényt a száránál fogva óvatosan kihúzzuk a földből, ügyelve arra, hogy a terméshüvelyek ne szakadja- nak le. Ezután a töveket néhány napig a szabad levegőn szá- rogatjuk, majd a hüvelyeket lefejtjük a szárról, és a termést hűvös, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve tároljuk. Az éretlen mogyoró hajlamos a penészedésre; az ilyen mag fogyasztásra alkalmatlan, egészségtelen. Sütőben akár hüvelyével együtt, akár abból kifejtve, megpörköljük, de egyszerre csak keveset, mert gyorsan elveszti kellemes, friss ízét. Gyalog a Déli-sarkon „Életem legnagyobb kalandja volt. A sarkvidék nehezebben adja meg magát, mint a nyolcezer méteres hegyek. A Himaláján megállhatsz és pihenhetsz, ha úgy tartja kedved. Az An- tarktiszon nincs nyugalom. Sokat tanultam, ám a legfontosabb felismerés a végtelenség érzése volt.” A nyilatkozat történelmi. Azt követően hangzott el, hogy Reinhold Messner olasz alpinista 120 napos gyaloglás és 3 ezer kilométer megtétele után célhoz érkezett. Kísérőjével november 7‘én indult a jeges földrész Dél-Amerikához közeli részéből, és február elején mondhatta el. hogy vállalkozása sikerült. Átgyalogolt az Antark- tiszon. „őszintén szólva, kezdetben nem hittem, hogy meg tudjuk tenni. Sői, biztos voltam benne, hogy a sarkpontnál nem jutunk tovább. Aztán mégis elindultunk. sítalpadon, magunkkal húzva a több, mint mázsás rakományú szánkóinkat.” Az út kellemes szakasza az volt, amikor kifeszíte’ték ejtőernyőiket, melyeket vitorlaként dagasztott a szél. Ilyenkor 100 kilométert is megtettek naponta. „Egyik éjszaka ott vertünk sátrat. ahol Scott 1912-ben megállt a hóvihar miatt — és meghalt.’’ Újságírók kíváncsi kérdésére, hogy milyen a Föld hűtőszekrénye, Messner lakonikusan válaszolt: „Sehol sem éreztem magam ennyire sebezhetőnek és kiszolgáltatottnak, mint itt. Egyébként az Antarktisz piszkos: az olaj- és szénkutatók módszeresen rombolják a Föld utolsó érintetlen térségét.” A dédapa is szíjgyártó volt Cserneczkyéknél tradíció a mesterség A tábla, mely a mestert hirdeti A romhányi főutca egyik leromlott állagú házának falán, : az idő vasfoga által ugyan alaposan kikezdett, de színeivel és szépségével figyelmet felkeltő táblácska hirdeti Cserneczky József szíjgyártó- és nyergesmester nevét. Ezúttal szerencsém van: sokadik látogatásom után végre találok „valakit” a műhelyben. Ám mint bemutatkozásunkkor gyorsan kiderül: nem a gazda tüsténkedik éppen egy szíjat javítva, hanem fia, a 48 esztendős, Cserneczky Miklós. Így hát mi is lenne az első kérdés, mint a tulajról való érdeklődés. Miklós elmondja, hogy a papa, a 69 esztendős Józsi bácsi sajnos fekvő beteg, dolgozni már nem tud. Ám ő, mint a Cserneczky család sokadik szíjgyártója viszi tovább az apai örökséget, jelenleg — hivatalosan — besegítő családtagként. '. Körülnézek a! műhelyben. A mester, talán túlságosan szégyenlősen, de .mondja: rendet kellene végre tenni. Megnyugtatom, nincs ezen a rendetlenségesen mit szégyenkezni; ahol munka folyik, ott olykor a küllem is arra utal. Beszélgetünk, Cse.rneczky Miklós pedig elnézést kér, hogy közben dolgozik. Meséli érdeklődésemre, hogy ő ’59-ben szerzett szakmunkásoklevelet, de utána gyorsan elpártolt a szíjgyártó- ságtól. Dolgozott egy cipész ktsz-ben, tizenegy esztendőn át sofőrködött is, aztán a szíve, no meg a család szakmai tradíciói mégis visszahúzták öt á műhelybe. A mester érdekességként elmondja: a Cserneczky családban emberöltőkön keresztül apáról fiúra szállt a szíjgyártómesterség. Az ő dédapja és nagyapja is szíjgyártó volt, ám édesapja fiútestvérei is — Józsi bácsival együtt öten — e mesterséget választották... Mivel pedig öröklődött á szakma, mi sem természetesebb, a régi szerszámok éveken, étvtizedeken át mindennapos kelléknek számítottak, számítanak. Cserneczky Miklós mutat egy százévesnél is régibb, de manapság is fontos munkaeszközének számító bőrvágó kést — szabászkést —, aztán a „csikót” — régebbi nevén a küszüt —, melyen éppen dolgozik.. Érdemes-e csinálni, kíváncsiskodom tovább. Beszélgetőtársam elmondja: már, hogyne, igaz azonnal hozzáfűzi, hogy rengeteg munkája van. Ha mindent elvállalna, nem lenne nappala és éjszakája, így óvatosan bánik a felvett munkával. Említi, hogy szíjgyártómesterek híján távolabbi településekről is gyakran keresik: most például Pásztóról és Szécsényből hoztak neki munkát, de Vácról is sok megrendelője akad. S a régi szép időkré is kitér. Mondja, míg édesapja is aktívan dolgozott, Svédországba is gyártottak lószerszámokat. Hogy kiknek, milyen cégnek, arra nem emlékszik, de azt sosem felejti, hogy a svédek minden áru átvételénél tört magyarsággal mondták: ,ve- gighajtani a Stefánián.” S Cserneczky Miklós egy- egy mondatban még sokféléről beszél. Nem szeret műbőrrel dolgozni, vallja többek között. Aztán arról szól, hogy éppen a megrendelők számából következtetve, egyre népszerűbb a lótartás, a lqvászat. Hogy ma olyan drága a komplet lószerszám, amire korábban nem volt példa: húszr.zer forint alatt nem ússza meg az ember. A ló pedig egyenesen horribilis pénzbe kerül. Itt a szomszédban — így a mester — a Balázs bácsi vett nemrégiben egyet százezer forintért... Nem zavarom tovább a szíjgyártómestert. Van munkája bőven; hadd csinálja. S mint e ritka szakma kiváló képviselőjének — feltéve persze., hogy valóban népszerű marad a lótartás, — bizonyára a jövőben is akad seregnyi] tennivalója. Vaskor István Cserneczky Miklós munka közben Fotó: Rigó Tibor Lóti-futi és a piacgazdaság Tanulom a „hol-mit?"- ábécét, s gyanítom, nem az egyedüli buzgólkodó vagyok. Mert mi, háziasszonyok nemigen tehetünk egyebet. — Nálam a szokatlan tanulmány előzménye egy reggelizés közben tett felfedezés: vaj a kenyéren és a dobozban, amin ott virít a pici árcédula. Jól mutatja, hogy a 150 grammes Party vajkrém „kisbolti” (kedvenc bevásárlóhelyem) ára 20 forint hetven fillér. Igen ám, de egy hete — másik üzletben — 19,50-ért vettem, ez egészen biztos. A folytatás: jól bevált mosószerem a Flóraszept, amit úgyszintén itt ennyiért, amott annyiért kínálnak. Nem nagy a különbség, de létezik. Hasonló a helyzet az új hagymával, az öblítőszerrel, a papírzsebkendővel, s még sok más aprósággal. A spórolósabbak bizonyára számon tartják, hol, mit érdemes beszerezni, s nem sajnálják a kacskaringókat, amiket ezért bevásár- lókörútjukon meg kell tenni. Adják egymásnak is a jó tanácsokat, s járják a boltokat, míg meg nem elégelik. Bár egyelőre az utóbbit sokan nem tehetik. .. Hiszen a drágaság nagy úr, megaláz, butít, s megfájdítja a lábakat. Hogyan? A „hol-mit”-ábécé szerinti lóti-futi vásárlásra késztet, ami nem tesz jót a háziasszonyoknak. Főként, ha otthon tovább róják a kilométereket. S már hogyne tennék ezt! A pénzköltés mérséklésére még több zöldséget, retket, krumplit, hagymát vetnek, ültetnek a kertbe. Aztán gyomlálják napszámban a veteménytáblákat, befőznek, szárítanak, eltesznek, m.ert drágaság lesz jövőre is. Erre kényszeríti őket a piacgazdaság. Próbálják megfogni a forintokat, s közben mérhetetlenül, aggasztóan fáradnak. Tagjaikban kipihenhetetlen lassan a fáradtság, pedig nélkülük nemigen létezik piacgazdaság! Mi ez, ha nem egymásrautaltság, ami kölcsönös és nem egyoldalú segítség- nyújtásra való hajlandóságot tételez fel?! — mihalik —
