Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

2 NOGRAD 1990. MÁRCIUS 26.. HÉTFŐ Végre valóban választhattunk! Részvénytársasággá alakul a Palócker (Folytatás az 1. oldalról.) zaengedtek, ők gond nélkül, lakhelyükön voksolhattak. A többiekkel délután fél kettő­kor indítottak három autó­buszt, így ezek a sorkatonai szolgálatukat töltő fiatalok az otthon eltöltött fél nap alatt élhették állampolgári jogukkal. * Vasárnapi vásár volt Ér- sekvadkerten. A sátorokban kínált portékák között sétált a falu apraja-nagyja. Ettől függetlenül a délelőtti mise után az itteni két szavazó­körbe is folyamatosan érkez­tek a választópolgárok. Itt már egy-két percet várakoz­niuk kellett, de ezt nyugod­tan tették. Egv idős bácsika sokatmondóan jegyezte meg: — Ha több mint negyven évet kellett várnunk erre a napra, ezt a néhány percet már igazán kibírjuk. A lé­nyeg: végre szabadon vá­laszthatunk! * Legalább húszán várakoz­tak a Balassagyarmati Szoci­ális Otthon aulájában a vá­ros 8*as szavazókörének hi­vatali helyisége előtt. A sza­vazatszámláló bizottság tag­jai nem tétlenkedhettek, hi­szen — mint mondták — reggel óta folyamatosan jön­nek az emberek. Az otthon lakói mellett az Ipoly-parti utcák polgárai érkeznek, javarészt idősebb emberek, akik 43 éve már megéltek többpárti választást. A bizottság tagjai elmond­ták, ahogyan a népszavazás­kor, most is gond nélkül megy a munka. Az emberek tudják, mit kell tenniük, ho­gyan adhatnak érvényes sza­vazatot az egyébként eléggé bonyolult listán szereplő pártokra, egyéni jelöltekre. Aki nehezebben igazodott el az idősebbek közül, annak a bizottság tagjai felolvasták a szavazólapon szereplőket, s azután került a papírra a jel. A kereszt, amelytől a megkérdezett Szavazók leg­többje gazdasági megerősö­dést, az életviszonyok javulá­sát, az igazi jogállam megte- remtödését várja. Néhány száz méterrel odébb a kórház-rendelőintézet úgy­nevezett „G” jelű épületé­nek előterében kapott he­lyet a 15-ös szavazókör. Jó ha'nft lathv. 'tették • .-dolgti.t kát, érkezésünkkor éppen a mozgó urnával készültek egy, a kórházban fekvő idős cserhátsurányi asszony­hoz. A bizottság titkára, Már­ton Bálint' kapta hóna alá a kis faládikát. A belgyógyá­szaton fekvő idős asszony, miután a tanácstól kapott igazolását átadta, kézhez kapta a területi listát tartal­mazó szavazólapot. Tisztes­sége azt diktálta, választa­nia kell! Elmondták neki a szava­zás menetét, miközben szemüvegét feltéve böngész­te a hosszú papírost. Az el­igazodás kissé nehézkesen ment, aztán ujjai csak meg­álltak a választottnál... A nemzeti színű zsineggel lezárt ládikóba előbb az igazolás került, majd a néni saját ke­zűleg dobta bele a halvány­zöld borítékot. — Ez az egy is számíthat valakinek! — mondta, miköz­A pásztói Franka Mi- hályné vasárnap szinte hajnalban kelt. Nemcsak az óraigazítás miatt, ha­nem mert ötre már a Mik­száth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szak- középiskolában kellett len­nie. Nyolc éve keresi ke­nyerét itt takarítónőként és kézbesítőként s így megkérték, időre rak­ja helyükre a választási kellékeket. Megtette, s élve az alkalommal, elsőként szavazott. — Már miért ne mer­ném elárulni: az SZDSZ- re voksoltam, akárcsak a férjem. Azt is bevallom, hogy a férjemtől szárma­zik a döntés. Ö mindig megnézte a tévében a pár­tok vitáját, s a szabad demokraták programja nyerte el a tetszését. Meg­bízom a választásában. Merthogy mű már választ­hatunk is, nem csak sza­vazhatunk. Fiatalra várva, álldogál­tunk, nézelődtünk. Egy­szeresük térült-for dúlt Be­gat Vilmos, a választási bizottság elnöke, s egy tá­nyér pogácsával jelent meg. Minket is megkínált, akárcsak a munkatársait, s ben már búcsúztunk, jó egészséget kívánva. A bizottság tagjai mond­ták, nem ez a nagy munka. Az majd csak este hat után kezdődik, amikor már a pár­tok képviselői is csatlakoz­nak, s így velük kiegészülve fogják majd a leadott szava­zatokat összesíteni. Ebben a szavazókörben a népsza­vazáskor is gyorsan, könnyen elkészültek, s bíznak benne, most is rövid lesz a „mű­szak”. Botcsinálta portás Kellemetlen incidens zavarta meg a választás nyugalmát a balassa­gyarmati 4. számú vá­lasztókerület 8. szavazó­körében. A város szoci­ális otthonában beren­dezett szavazókörben, a portásasszony próbált kéretlen agitációt foly­tatni, mondván, ne sza­vazzon senki az egyik, általa megnevezett pártra. Egy választópol­gár panaszt tett, s a bi­zottság határozottan in­tézkedett. Jegyzőköny­vet vett fel az esetről, s miután az asszonyt leváltani nem tudta, a bizottság egy tagját ren­delte őrzőjéül. így a kaput ketten vigyázták, a portásnő a bejáratra figyelt, a bizottsági tag pedig őrá. * A „határtalan” nyilvános­sággal, olykor indulatokkal telt — rágalmazásoktól sem mentes — hetek után, végre csendes napra ébredt Szé- csény és a 3. számú válasz­tási kerület húsz tanácsi köz­igazgatású településének la­kossága. A tegnapi „politikamen­tesnek” tűnő jeles napon a választókerület — a szom­baton 16 órakor lezárt nyil­vántartás szerint — 39 ezer 13 választópolgárát várták az urnákhoz. — Szécsényben 5 ezer 26 embernek van joga a szava­zatát leadni — tájékoztatott a kerület választási centru­mában dr. Verebélyi Gábor, a megyei választási munka­mi köszönettel elfogadtuk a jóféle étket. A várt ifjú, a 18 éves Nagy Gábor is megérkezett. Megkérdeztem a kistere- nyed fűtőház lakatosától: milyen érzés első alka­lommal választani? A vá­lasza meglepően érett volt: — Örülök neki, hogy én is beleszólhatok sorsunk alakításába. Amiben úgy­szintén reménykedem: kö­zel az idő, amikor a mai­nál kevesebb gonddal kell szembenéznie a magamfor- ma fiatalnak. Szúpatak legöregebb választópolgára Megyénk egyik legki­sebb szavazókörében, Szú­patakon délelőtt fél tízre, a választásra jogosult nyolcvankét ember egyne­gyede járult az urnához. Amikor beléptünk a vok­solás színhelyéül szolgáló tenyérnyi könyvtárba, Né­meti Gábor és felesége ép­pen befejezte a válasz­tást. Nem csináltak titkot a döntésükből; — Mindketten a nemze­ti kisgazdapártot támogat­juk — mondta a férfi — Mégpedig azért, mert programjában -szerepel a föld visszaadása. Kevés a rokkantnyugdíjam, mel­lette muszáj még valami­vel foglalkozni. Az apám három hold földet vitt be a téeszbe,‘ azt akarom vizs- szaigényelni. Gazdálkodni akarunk, a fiam is kész besegíteni. Kisvártatva beballagott a falucska legöregebb lakó­ja, a 83 éves özvegy Szliv- ka Mártonná. A néniké át­vette a szavazólapokat és a borítékot, majd tétován fordult a szavazóbizottság egyik nő tagjához: „Ked­veském. hogyan is kell szavazni?” Miközben meg­kapta á kért segítséget, a mellettem álló Hortobágyi Károly, az SZDSZ képvi­selője odasúgta: — Az idősek egyike- másika nem tudja, mi a teendője. , Az anyóka, miután ele­get tett önként vállalt ál­lampolgári kötelezettségé­nek, útban kifelé vissza­szólt: — Megyek is haza, mert várnak a tyúkjaim. Aki elsőként és aki először... bizottság tagja, a városi ta­nács titkára. Mintegy 110-en dolgoztak a választás sikeréért Szé- csény nyolc választókerületé­ben. — Valamennyi kerületben zavarmentes a választás — erősítette meg a tapasztala­tokat dr. Kotlár István, a 3. számú választási bizottság elnöke. Dr. Solti Miklós, a bizottság titkára, aki Litke községben orvos, arról adott félidőben információt, hogy Cserhát hegyvönulat mentén levő települések választópol­gárai voltak az igyekvőbbek. Példaként Alsótold község lakosságát emelte ki. Az ösz- szesített adatok szerint, a dé­lig leadott szavazatok aránya 40 százalék körüli volt. A térséget járva, a tudósí­tó is azt tapasztalta, hogy sokan kihasználták a kedve­ző időt, és mezőgazdasági, kiskerti munkákat végeztek. És nem véletlenül, hiszen tegnap volt gyümölcsoltó bol­dogasszony napja, amely a katolikus ’ vallás szerint, a természet újra éledésének a kezdetét jelzi. A vallás sze­rint, aki ilyenkor dolgozik, bőségés termésben bízhat. Reméljük, ebben azok is bízhatnak, akik a választás sikeréért cselekedtek, és Személyes meggyőződésük szerint adták le szavazatu­kat. Tudósítottak: Bábel László, Balázs József, HlavaJ Richard, Kolaj László, Ráca András, Szilágyi Norbert. (Folytatás az 1. oldalról.) több mint 14 településen és 127 boltban végezték. Az eredményes munka gyümölcseként hatmillióval növelték a béreket, 2,8 mil­liót pedig bérjutalomként fi" zettek ki. Rátérve az idei elképzelé­sekre, a következőket mond­ta: — 13 százalékos forga­lomnövelés mellett 39 millió forint nyereség elérése a cél. Az alapellátás mellett tel­jesítik a differenciált fo­gyasztói igényeket, új be­szerzési forrásokat kutatnak fel, javítják ármunkájukat, tovább csökkentik veszte­ségforrásaikat, ésszerűen, takarékosan gazdálkodnak, A tervezett nyereség eléré­se lehetővé teszi a dolgozók személyi jövedelmének nö­velését. Az átlagkeresetek ebben az évben 27 száza­lékkal növekednek. Gecse István ezután fog­lalkozott a privatizációval. Bejelentette, hogy az idén az 1—5 fős boltokat magán­kézbe szándékoznak adni. A nagyobb boltok és a válla­lati vagyon egyéb részei részvénytársasági formában működnek. A nagy boltok együtt-tartása nemcsak szűk vállalati érdek, hanem a la­kossági ellátás egyetlen biz­tosítéka is. A részvénytár­sasággá történő átalakulás hatósági követelménye hat­vanfős létszámcsökkentéssel jár, de nem hoz tömeges munkanélküliséget. Ezután a legjobb ered­ményt elérő kollektívák ki­tüntetést és jutalmat vettek át, 25-en pedig a vállalat kiváló dolgozója kitünte­tésben részesültek. Befejezésül budapesti mű­vészek szórakoztatták n kö­zösséget. A Bátonyterenyéhez tar­tozó Szorospatakon a be­zárt bánya volt főaknászi irodájában rendezték, be a szavazóhelyiséget. Tizen­egy óra tájban jártunk ott, s a választási bizottság tagjai tétlenül üldögéltek. Az elnökasszony, florváth Györgyné kicsit lemondó­an jegyezte meg: — Nem nagyon jönnek a választópolgárok. Igaz, sok itt az idős ember, s leg­többjük egyszerű, nem ér­dekli a politika. Várakoztunk, hátha be­toppan valaki. Közben ér­dekességekről hallottunk: — Reggel fél hétkor jött szavazni Sándor Antal nyugdíjas bányász. Kezé­ben frissen szedett, illato­zó ibolyacsokrot szoron­gatott, azzal köszöntött minket, nőket. A nemrégi­ben épített Közalkalma­zottak Szakszervezett Szö­vetségének üdülőjéből hét vendég kereste fel a szavazóhelyiséget, leadták voksukat a pártok listájá­ra, majd indultak kirán­dulni. Meguntuk a téblábolást, elköszöntünk. A bejárati lépcsőnél találkoztunk Nagy Istvánnal, aki őr­szolgálatot teljesített. — Mikor fogok szavazni? Már kora reggel megtettem Maconkán. Kire voksoltam? Azt elárulhatom: a jobbí­tást támogatom. Egyre nehezebb az élet. Ami kevés pénz összegyűlik, azt a legjobb feltételekkel szeretnénk gyarapítani. A Postatakarékjegy kamata 26 %. Ez idén a lehetséges legmagasabb. De ez még nem minden! - Az, hogy a Postatakarékjegyet a 3200 postahivatalban megvásárolhatja az már nem újdonság. — Gondoltunk azonban azokra is, akika mai nehéz gazdasági körülmények kö­zött is szeretnének takarékoskodni. Ezért bocsátottuk ki ezt az értékpapírt 5.000, - Ft-os címletben. De természe­tesen léteznek nagyobb — 10.000.-, 50.000. -, 100.000.-, és 1.000.000.- Ft- os címletekben is. — A Postatakarék­jegy anonim, váltásához semmilyen adatra nincs szükség. A visszafizetésért a Postabank garanciát vállal! A legfőbb indokot a vá­sárlásra azonban mégiscsak a 26 % ka­mat jelenti. így például az 50.000.- Ft-os címlet 1 év múlva 63.000.- Ft-ot fog ér­ni. A Bank, amely igazán közel áll Önhöz. POSTATAKARÉKJEGY Ibolyacsokor ajándékba...

Next

/
Oldalképek
Tartalom