Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

NOGRAD - HÉTFŐI MAGAZIN Zagyvái málna az NSZK-ba A Mátraterenyei Zagyvavölgye Termelőszövetkezet hű­tőházából már második éve szállítanak mélyhűtött gyümöl­csöket az NSZK-ba. Az idén harminc vagon málnára van megrendelésük, valamint fekete és piros ribizlire. Belföl­di értékesítésre pedig zöldségféleségeket dolgoznak föl. Fotók: Tóth Veronika Jó hír strandolóknak! 1990 MÁRCIUS 26.. HÉTFŐ Ma végre büszke voltam arra, hogy gyarmati vagyok! Hallgatom a rádiót és az a menetrend szerinti strand és uszodai áremelésről tudósit. Az áremelés elkerülhetetlen, nyilatkozta az illetékes, mert a költségek begyűrűztek, a víz túl nedves, a napot sem kapjuk ingyen, az úszómes­ter társadalombiztosítása a gyes szempontjából. . Szóval összejött minden. Akkor mi­ért vagyok büszke városom­ra? Gyarmaton évek óta nem emelték a strandbelépőket. Itt változatlanok az árak, a világpiac minket hidegen hagy. Hát nem csodálatos? Itt a polgár annyiért mehet Amint belépek Romhány állomás forgalmi irodájába, nyomban feltűnik, mennyire átadja magát a munkának egy fiatalember. Észre sem veszi a „betolakodót”. Az íróasztal fölé hajol, s rója a sorokat. Akárha íróféle len­ne, de éppenhogy nem az. Kőműves az eredeti szak­mája. a vasutasruha azon­ban elárulja, hogy mostan­ság nem a téglákat rakja egymásra. — 1988 júniusában jöttem a vasúthoz dolgozni — mond­ja Petyánszky Béla. — Kita­nultam a kőművesszakmát az ipari iskolában, s egy vál­lalatnál kezdtem el dolgozni. Ott nem éreztem jól magam, ráadásul a fizetésem is ke­vés volt. Hamar elegem lett az egészből. A döntő lökést az adta meg. a pályamódosí­táshoz, hogy az egyik bará­tom már itt dolgozott, s rá­beszélt, jöjjek ide dolgozni. Romhányban lakom, helyben találtam munkát. Hát így ke­rültem a vasúthoz. Gondolhatnánk. húszon innen — hisz' akkor tizen­kilenc éves volt — könnyel­műén dönt az ember. Gondol­hatnánk, t sz egv kanyart az ifjú. kip’ álja. milyen a munka > tol. Aztán később visszaír agy elmegy ma­szekn; rt bizony jó pénzt kere1 kőművesek. Igen ám. ánszky Béla köz­bér ette a vasutat. ne máshova. strandra az idén mint ta­valy. vagv tavalyelőtt. vag\ akár öt éve. A gyarmati strand nem ismeri az inflá­ciót. Igaz a vizet sem isme­ri, mert az nincs évek óta. örökké zárva a strand, de ne legyünk telhetetlenek. Egyen­lőre örüljünk annak, hogy a zsebünket kíméli a nyári fürdés. A türelmünket vi­szont egyre kevésbé. Mégis, ha azt a szót hallják a gyarmatiak, hogy strand idegesen rángatózni kezde­nek. Pedig semmi okuk nincs, mert mint írtam, az árak ott az idén sem változnak. —soós— — Az első időben renge­teget kellett tanulnom — fű­zi tovább a mondatokat a fiatal váltókezelő. — Heten­te kétszer Balassagyarmaton oktattak. Idegen volt a vasúti nyelvezet, de lassan megszoktam. A közhiedelem­mel ellentétben, a MÁV-nál sokat - kell tanulni. Szeren­csére első nekifutásra sike­rült a vizsgám. Néhány szol­gálatban felügyelet alatt dol­goztam. aztán önállóan. Már csak mosolygok azon, meny­nyire izgultam az.. elején. Megszoktam, szeretem csi­nálni ezt a munkát. A pénz lehetne több is. de nem pa­naszkodom Petyánszky Bélának az alapfizetése fi ezer forint. Ez nem valami magas bér. A műszakpótlékkal és a túlóra­díjakkal együtt sem lehet dicsekedni vele. Az egyenru­ha és a szabadjegy jó dolog, csakhogy mindketlő veszített népszerűségéből. Hiszen vasutasruhában bálba menni nem ajánlatos, a szabadjegy pedig nincs kihasználva. Sem idő. sem pénz nincs elegen­dő Európa bebarangolásá­hoz. — Kőművesként szabad időmben sem dolgozom — zárja mondandóját a váltó­kezelő. — Amit az ember megtanul, azt nem felejti el Igazából vasutas vagyok, jól érzem magam Romhányban. Mostanában azonban elővet­tem a köműveskanalat. mert építkezem. Falaztam, vakol­Miről ir a Kistermelők Lapja márciusi száma? Kaphat-e külkereskedelmi jo­got a kistermelő? S ha igen, mi ennek a hivatalos útja, hogyan kell elintézni? Ezt az egyre in­kább időszerű kérdést boncolgat­ja a lapban Reuss Éva cikke. Tiszta, tej — több pénz — című írásában dr. Merényi Imre azo­kat a tennivalókat szedi csokor­ba, amelyekkel minden elérhető. \ Holstein Fr iz' Tényésrtok Egyesülete megalakulásáról, prog­ramjáról» a hazai booroola meri- nótenyésztés eredményeiről, s a villanypásztoros legeltetésről is olvashatnak az érdeklődők a Kistermelők Lapjának legfrissebb számában. lám. eszembe jutottak ;i tu- nulóévek. Különös, de nem voltam boldog munka köz­ben Nem tudom, mit hoz a sors, most úgy érzem vasu­tasként megyek nyugdíjba. A vasúton nincs ünnep, nincs szombat, nincs vasár­nap. Ha szólít a kötelesség, menni kell. Ez is riasztja a fiatalokat. Petyánszky Béla azt mondja, a családosokat különösebben nem zavarja a rendszeres szolgálat. O már családos, mindenki megszok­ta ezt a ritmust a környeze­tében. Egv dologgal nehezen azonosul a váltókezelő. Sze­rinte az állandó vizsgáztatá­sokra semmi szükség nin­csen. Hiszen, ha új rendele­tet bocsát ki az igazgatóság, azt úgyis megtanulja min­denki. Íme egy felelősséggel gon­dolkodó fiatalember, aki élet­hivatásul választotta a vas­utat. Együtt él a fegyelem­mel. az előítéletekkel. Vál­lalta. teszi a dolgát. Szépen, csendesen. (—dám) Fotó: Szilágyi Norbert Köpenyt kapok az üzlet­vezető hölgytől Garamvöl- gyiné Stróbl Ibolyától és máris a Borsodi Söröző konyhájában vagyok Han- czik László mesterszakács birodalmában. Ebédidő előtt vagyunk, a villanytűzhe­lyen nagv lábosokban hú­sok fortyognak. mártások illata száll, egv tálban töl­tött káposzták sorakoznak. Es perceken belül érzéke­lem: rettenetes a hőség. — Hány fok lehet? — kérdezem a 35 éves. baj­szos. köténnyel a derekán, fakanállal a kezében be­mutatkozó szakácsot, aki magyargéci születésű, két kislány édesapja, s 1985-től lakik Salgótarjánban. — Ügy 30—35 fok lehet, ám nyáron még több. — Hol tanult? — Salgótarjánban 1989 augusztusában lettem ta­nuló. Tanultam a Salgó- ban. átjártunk a Karancsba is. 1972-ben szabadultam. Végig a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat volt a kenyéradóm. — Mit főzött először? — Az első év első felé­ben nagyon sok burgonya­főzeléket. — Kiktől tanult a leg­többet? — A Salgóban Boros Er­zsi. Kakukk Piroska segí­tett és Jakus Tibor sza­kács is. A Karancsban is sokat „ellestem" mint ta­nuló. — Jo étragyúak a tarjá- niak’’ — Igen. Szeretik . a ha­sukat. Egyre több vizsgálati ered­mény számol be arról, hogy a metszési sebeken keresztül számos fertőződés jut a gyü­mölcsfákba. így kerülnek be a fák edénynyalábjaiba. — es terjednek onnan tovább — a baktériumos és gombás megbetegedések, amelyek különösen a csonthéjas gyü­mölcsfákon mézgásodást. ág- rákosodást és elhalást idéz­nek elő. A fertőződés veszélye an­nál nagyobb, minél hosz- szabb ideig tart a begyógyít ­— Mit esznek szívesen? — Mondhatom, változatos az étrendjük. Igen kedvelik a frissensülteket. — Főzött már valami kü­lönlegeset? — Nem emlékszem, csak az biztos, hogy a Salgóban és itt is szinte már mindent főztem, ami az étlapon ol­vasható. — Érződik a konyhában is, hogy nehezedik, drágul az élet? — Januárban érződött egy visszafogottság, de az­tán maradt minden a régi kerékvágásban. — Kik a jobb szakácsok, a nők vagy a férfiak? — Ez nehéz kérdés. Ke­vés a jó szakács, sokan ott­hagyják a szakmát. A fér­fiszakácsok valahogy job­bak, óm a nőkre sem lehet panaszom. Itt nálunk is cse­rélik a tanulókat. Bozó Ma­riann. Tácsik Jácint dolgo­zik itt velem. Mit mond­jak? Tehetségesek... — Mit tart a jó szakács­ról? — A jó szakács ismeri az alapízeket és nem tesz kü­lönbséget étel és étel kö­zött. A pörköltbe ugyanúgy ..belead" mindent, mint a túrós csuszába vagy az Esz- terházy-rostélyosba. Fontos az ízesítés és az is, hogyan kerül a tányérra az étel, majd a tányér a vendég elé. . . — A mestervizsgára em­lékszik? — Hogyne.: 1987 novem­berében Budapesten a mar­gitszigeti Nagyszállóban vizsgáztam. lás. Ezért ajánlatos, hogy a legveszélyeztetettebb kajszi- és őszibarackfákat ne a rügyfakadás előtt, hanem később, a virágzást közvetle­nül megelőző időszakban metsszük meg. Ilyenkor ugyanis a nyílt sebek már gyorsan behegednek, hiszen az élénk nedvkeringés meg­kezdődött. Korai metszés esetén viszont még nincs nedváramlás, tehát a sebek sokáig nyitott kapuk a kór­okozók számára. Különösen veszélyesek a 3 — Mit főzött? — Hugozsabu levest, töl­tött pulykamellet ünnepi módon, párolt gesztenyével. Egy másik menüben naran­csos őzcombot, körtefarkú krokettel és kókuszbombát készítettem. A mesteri cí­met 13 szakács és 8 cuk­rász érdemelte ki, kapta meg. — Híres vendégek? — Amikor miniszterek, pártemberek érkeztek Tar- jánba, „kikölcsönöztek" a gyárak, intézmények. — A nemzetközi konyhát ismeri, figyeli? — Igen. Tagja vagyok a Gasztronómiai Társaság­nak, otthon legalább húsz szakácskönyv sorakozik a polcomon, de azt tartom, a szakácsművészetet könyv­ből megtanulni nem lehet, ahhoz érzék, tehetség kell. — Mi a kedvenc étele? — A babot szeretem leg­jobban. Levesnek, főzelék­nek egyaránt. — Otthon ki főz? — A feleségem, ám ha úgy adódik átveszem az otthoni konyha dirigálását is, bár bevallom nem szí­vesen, mert az asszony jól főz. . . Kép és szöveg: Szokács László fűrészelt, tehát roncsolt seb­felületek, amelyeken a seb­záró páraszövet növekedésé­hez hosszabb időre van szük­ség. Ezért nagyon fontos, hogy — miként az régebben általános gyakorlat volt — a fűrészelt sebeket haladékta­lanul faragjuk simára éles késsel. Kemény, hideg tél után, a fák törzsének déli oldalán gyakran jelentkeznek fagy­repedések. Ha ezeket nem kezeljük, akkor elhatalma­sodnak, fagysebekké alakul­nak át, amelyeken szúboga- rak, taplógombák telepsze­nek meg és egy idő múlva a la pusztulását okozzák. Ezért a fagyrepedéseket ki kell vágni az egészséges szövetig. A nagyobb metszett sebe­ket és a fagyrepedéseket is le kell zárni sebvédő anyag­gal. Ez lehet világos színű olajfesték is. amely víz- és légmentesen lefedi a nyílt edénynyalábokat. Ennek csu­pán az a hátránya, hogy meg­száradva a festékréteg meg­repedezik. Használhatunk a sebek le­zárására íasebkátránvt is. Ez ió védelmet nyújt, de a nap­sütés hatására megolvad, le­folyik, és ez a szövetek pusz­tulásához vezet. Az oltó­viasz tökéletesen zárja a se­bet, viszont drága, használa­ta költséges. A metszési sebek kezelé­sére ma már többféle anya­got hoznak forgalomba (Cell- cid. Vulneron. Fabalzsam). Ezek vizet és levegőt át nem bocsátó réteget képeznek a friss seb felett. Többségük gombaölő és bioaktív anyagot is tartalmaz, tehát a fertő­zést megelőzik és gyorsítják a sebek gyógyítását. Memento az utókornak Búcsúlevél „Nincs értelme tovább élnem. Felesleges vagyok a gyerekeimnek és a társadalomnak is. Elegem van az éhezésből, a szegénységből. Nem igy képzeltem el öreg napjaimat. Ezt a csúnya, véres halált azért vá­lasztottam, mert már gyógyszerekre sem volt elég a pénzem Nem haragszom senkire, búcsúzom minden­kitől." A ,,megboldogult" idős asszony becsülettel felnevelt három gyermeket. Biztosan sok örömét lelte bennük, egészen addig, míg látogatták. Mert utóbb már hiába várta őket, még karácsonykor sem jöttek, pedig hogy Részűit rá. . . De nem csupán ezért keseredett úgy neki. Szűköl­ködött. Kevéske nyugdíjából alig futotta a legszük­ségesebbekre, pedig amit csak lehetett, pénzzé tett... Kenyér, tej, gyógyszer, minden napra kellett, s n.éha azért egy-egy tojást is elfogyasztott reggelire. Hús már több mint egy éve nem volt az asztalán. A tüzelörevalót nagy nehezen kuporgottá össze még igy is. Spórolt a villannyal, tévére, rádióra nem költött. Hatvanhat évesen az öngyilkosságot választotta. Cs. A. Romhány váltókezelője Mit keres egy kőműves a vasúton ? Kertészkedők figyelmébe ! A gyümölcsfák sebkezelése I : • • t í? ' i * ' i 1« t í ' v Izmester a Borsodi Sörözőből...

Next

/
Oldalképek
Tartalom