Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

1990. MÁRCIUS 21.. SZERDA NO(ÍRAI) 3 A vidék szövetsége a haza jövőjéért Dr. Rátz László 36 éves vagyok, nős, 2 gyermekem van. Feleségem gyógyszerész. Győrben- szület­tem. Szüleim falusi szár­mazású gyári munkások vol­tak. Az Agrárszövetség képvi­selőjelöltjeként azért vállal­koztam politikai tevékeny­ségre, mert ezt megelőzően MSZMP-tagként nem sike­rült a többség véleményét és akaratát megvalósítani, s a párt belső törvényei miatt önmagámmal is szembekerül­tem. Az Agrárszövetség, mint mozgalom, a vidék felemel­kedéséért olyan programot hirdetett, amelyet mind ma­gam, mind pedig valameny- nyi vidéken élő ember szá­mára elfogadhatónak és tá­mogatásra alkalmasnak tar­tok. Külön előnye az, hogy nincsenek pártokra vonatkoz­tatott olyan kötöttségek, ame­lyek a változó körülmények miatt lehetetlenné teszik e program módosítását és to­vábbfejlesztését. Az a felelős­ség, amely úgy fogalmazó­dott meg, hogy a teljes tár­sadalmi és gazdasági rend­szerváltás békés körülmények között történjen meg, át kell, hogy hassa valamennyi, a haza sorsáért aggódó állam­polgárt. A fő programpontokon be­lül a föld, a falu és a fiata­lok helyzetének előtérbe ál­lítása nem jelenti azt, hogy programunk nélkülözi a szo­ciálpolitikát, az oktatást, az egészségügyet, a környezet- védelmet. Annál is inkább, mert ezek a vidéken élő em­berek sorsának kiteljesítésé­ben legalább akkora szere­pet játszanak, mint az inf­rastruktúra fejlesztése. Amennyiben az Agrárszö­vetség jelöltjeként a későb­bi Országgyűlés munkájá­ban, mint képviselő tudnék részt venni, úgy a választó- kerületemben élő állampol­gárok számára az alábbi konkrét feladatok megvalósí­tásához szeretnék hozzájárul­ni. Alapvetőnek tartom a tu­lajdonreform (nemcsak föld­reform) alapján álló kisgaz­daságok és a nagyüzemek közötti kapcsolatok olyan jel­legű fejlesztését, amely mun­kaiehetőséget teremt a vidé­ken élő fiatalok, nők és pá­lyakezdők számára. A föld- tulajdon és a paraszti reha­bilitáció programunkban meghirdetett megoldása le­hetővé teszi a jelenleg leg­rosszabb pozícióban levő kis­nyugdíjasok járadékszerű jövedelémkiegészítését, ez­zel pedig egyben életkörül­ményeik javítását és szociál­politikai szempontból csök­kenti az állami költségvetés terhét. Az oktatásban támogatni fogom az olyan iskolarend­szer kimunkálását, amely akár egyházi, akár magánis­kolák formájában nemcsak oktat, hanem egyben nevel is. Nagy szerepe kell, hogy legyen az oktatás fejleszté­sén belül az idegen nyelvek tanulásának is ahhoz, hogy 1992-től egységesedő Euró­pához való felzárkózásun­kat és csatlakozásunkat elő tudjuk segíteni. A világkiál­lítás megrendezése esetén tájegységünk idegenforgal­mát olyan szintre kell fej­leszteni, hogy a világörök­ségben is szereplő Hollókőn kívül, más területeket is el tudjunk isiSertetni 'környeze­tünkkel. Az egészségügyben bizto­sítani kell annak lehetőségét, hogy valamennyi beteg ön­maga választhassa meg ke­zelőorvosát, és az orvosokat, gyógyított betegeik arányá­ban lehessen anyagilag is elismerni. Le kívánjuk bontani a termelőszférára nehezedő és azt terhelő hatalmas bürok­ráciát. A rövid távú elkép­zeléseken kívül a jövő gene­rációjának életterét is bizto­sítani kell, környezetünk helyzetének javításával. Meg kell adnunk gyermekeinknek és unokáinknak is azt a le­hetőséget, hogy tiszta kör­nyezetben, egészségkárosító vegyszerek maradványait nem tartalmazó élelmiszere­ket állíthassanak efő és fo­gyaszthassanak is. A jogalkotásban alapvető szemléletváltozásra van szük­ség, amely abban az elvben érvényesül, hogy a törvények ne úgy szülessenek, hogy azok rendelkeznek arról, mi az, amit meg szabad tenni és valósítani, hanem arról ren­delkezzenek, hogy melyek azok a korlátok, amelyeken belül valamennyi állampol­gár akarata törvényesen és egyéniségének megfelelően érvényesülhet. Független képviselőjelölt Sándor Gábor (Fasztól választókerület) Bemutatkozásom első gon­dolata a köszönet szava kell, hogy legyen. Szól mind­azoknak, akik lehetővé tet­ték számomra, hogy képvise­lőjelölt lehetek ismételten. 1958-ban születtem Pász­tori. Itt voltam kisdiák, majd Budapesten az Arany János Gimnáziumban érettségiz­tem. Ezt követően rádió-tv- müszerész-szakmát tanultam és Pásztón az üvegipari Gép és Szerszámgépgyár dolgo­zója lettem. Jelenleg is itt dolgozom, mint anyagbeszer­ző. A választókerülethez sok­sok szállal kötődöm. Egyrészt családom, rokonságom szin­te minden tagja itt él és dol­gozik. Másrészt az 1985-ös vá­lasztások óta, mint ország- gyűlési képviselő, sok-sok rendezvényen, tanácsülésen, falugyűlésen, különböző ta- Jálkozókon vettem részt. így betekintést nyertem a közös­ségek életébe és megismer­hettem azokat a gondokat, problémákat, amelyek legin­kább foglalkoztatják az em­bereket. Ezek ismerete meg is határozza azokat a fel­adatokat, amelyek alapját képezik programomnak. Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy aki felvállalja ezt a nehéz feladatot, tudnia kell, a legnemesebb szolgá­latra választják az állampol­gárok. Hiszen az elkövetkező időszakban kell megvalósítani az állami támogatás rend­szeréből a piacgazdaságba való átmenetet. A legfonto­sabb, hogy a fejlődésnek ez a szakasza minél kisebb gonddal történjen. A munkanélküliség szá­munkra ismeretlen fogalma ma már valóság. A megye ipari szerkezete azonban hordozza magában az átszer­vezéssel járó feszültségeket. A vállalkozások könnyítésé­nek, esélyegyenlőségének biz­tosításában látom a járható utat. A kisiparosokkal történt ta­lálkozásaim kapcsán meggyő­ződéssel állíthatom, hogy vá­lasztókörzetünkből sem hi­ányzik a vállalkozókedv, az egyéni boldogulás, a mun­kahelyteremtő tennivágyó ember. Munkájukat szeret­ném segíteni az akadályok folyamatos felszámolásával. A mezőgazdasági szövetke­zetek léte számomra a fej­lődés egy magasabb állomá­sát jelenti. Az itt dolgozó emberek létbiztonságát to­vább kell erősíteni. Nem sza­bad azonban megfeledkezni a tulajdonreformról sem. A mezőgazdaságban is meg kell teremteni a magángaz­dálkodás lehetőségét. Az em­berre kell bízni, hogy vállal­kozik-e a nehéz munkával járó megélhetési formára. El kell hárítani a felülről jövő megoldások adminisztratív szabályozását. A szövetkeze­tek maguk dönthessék el, hogyan, mi módon kívánnak gazdálkodni. A szabályozás­nak segítenie kell a népgaz­daság e fontos jövedelemter­melő erejét. A legnehezebb feladat to­vábbra is az emberi szemlé­let alakítása, formálása. A piacgazdaság kiépülése óhatatlanul magában hor­dozza az egyéni gazdago­dást, a becsületes munkából származó gyarapodást pedig csak elismerni lehet. Ezeket alapul véve megválasztásom esetén programom, felada­tom, a következő:- a pályakezdők, a fiata­lok segítése, a munkások valódi érdekképviseletének biztosítása, tisztességes meg­élhetést, egészséges életkö­rülményt a társadalom min­den tagjának, a valódi tu­dást garantáló korszerű ok­tatás megteremtése. Amennyiben programom­mal azonosulni tud, kérem, szavazatával támogasson. AGRÁRSZÖTOTSiCS 750-esek klubja flz agrárszövetség egyéni képviselőjelöltjei Simon István Tisztelt Választók! Kö­szönöm a bizalmukat, amely- lyel megtisztelve hozzájá­rultak, hogy megszerezzem a képviselő-jelöltséghez szük­séges minimálist jelentősen meghaladó mennyiségű aján­lási szelvényt. A köszönetét nem csupán formálisan, udvariasságból tartom szükségesnek hang­súlyozni, számomra ugyanis nagyon elgondolkoztató, hogy alig egy héttel a határidő le­járta előtti nevezéssel sike­rült bekerülni a salgótarjáni választókörzet képviselője­löltjei közé. Az ajánlók kö­zött az ismerősök és a szá­momra ismeretlenek aránya közel azonos volt, így felté­telezem, hogy a támogatás részben személyemnek, rész­ben az Agrárszövetségnek szólt. A következő néhány infor­mációval azoknak akarok se­gítségül szolgálni, akik en­gem, illetve az általam kép­viselt programot még nem ismerik. Életem 42. évében járó me­zőgazdasági szakmérnök va­gyok, Mátranovákon szület­tem, anyai ágon bányász-, apai ágon földművescsalád­ból. Az egyetemi éveket ki­véve mindvégig Nógrád me­gyében, Salgótarján közel­ségében éltem. Tanulmá­nyaim befejezése után je­lenlegi munkahelyemen — a Ceredi Ceredvölgye Mgtsz- ben — kezdtem gyakor­nokként, a ranglista vala­mennyi fokát végigjárva 1983-tól vagyok az elnöke. Közben 1976—83. között a Kazári Zöldmező Mgtsz- ben töltöttem be hasonló be­osztást. Két évtizede vagyok nős, feleségem a Salgótarjáni Vá­rosi Tanács főelőadója. Há­rom gyermekünk közül a legidősebb érettségi előtt ál­ló gimnazista, a középső ál­talános iskolás, a legkisebb óvodás. A mai mércével „nagy” családom mindig biz­tos hátteret, erőt és célt adott munkám végzéséhez. Közéleti tevékenységet az elmúlt időszakban a mun­kakörömből adódóan túl, tár­sadalmi funkciókban — ag­rártudományi egyesület, SBTG, szakmai 'szövetségek elnökségében — végeztem. A képviselő-jelöltséget — hosszas vívódás után — azért vállaltam, mert környeze­temben azt tapasztaltam, hogy az emberekben napról napra nő a bizonytalanság az országban kialakult hely­zet nyomán. Vallom és hi­szem, hogy az előttünk álló fontos döntéseket érzelmi alapokon, indulatoktól fűtve jól meghozni nem lehet. Vallom azt is, hogy fel­adataink megoldásában el­sősorban erőnkre kell szá­mítani, eredményt csak mun­kával lehet elérni. Az Agrárszövetség prog­ramjában mindezek — a bé­kés átmenet, a falu, a fiata­lok és a földért érzett fele­lősség, valamint a terhekből történő arányos részesedés vállalása — megfogalmazód­tak. Ha ön is fontosnak tart­ja ezeket, a 11-ik kockát je­lölje be. Dr. Miklós Zoltán Köszöntőm volt és jelen választóimat! Agrármérnök vagyok, a litkei termelőszö­vetkezetben dolgozom. 1947. március 17-én születtem Mi- hálygergén. Gyermekkorom­tól ismerem a paraszti mun­ka nehézségeit, mivel szüle­im 10 holdas parasztok vol­tak. Az agrártudományi egye­tem elvégzése után az állat- tenyésztésben eltöltött 15 év és 5 éves elnöki munkám alapján mondhatom, hogy ismerem a mezőgazdaság, a vidéki élet minden oldalát. 1985-től országgyűlési kép­viselő vagyok. Pályafutásom során alakult ki bennem az a vélemény, hogy a magyar gazdaságban az agrárágazat többre képes. Módot kell találni arra, hogy a mezőgazdaságban a nagyüzemek, a vállalkozók és az egyének egyaránt ke­zükbe vehessék sorsuk irá­nyítását. Ezért azt vallom és támogatom, hogy a mezőgaz­daság export-import tevé­kenységét fel kell szabadí­tani. A nagyüzemi gazdálkodás és a mezőgazdasági munka kismértékű jövedelmezősé­ge legalább a népgazdaság más ágazatainak átlagnye­reségéhez közeledjen: Átfogó, a földre is kiter­jedő tulajdonreformra van szükség, melynek alapján a mezőgazdasági teljesítmé­nyek és a jövedelmek növe­kedésével ismét perspekti­vikus ágazattá válhat a ma­gyar mezőgazdaság. Ügy gondolom, az agrár­ágazatban dolgozók vállal­nák, hogy az ország bruttó adósságállományának harma­dát saját tevékenységük eredményéből visszafizetnék. Nem szabad illúziókba ringatni a munkanélküliség­gel fenyegetett magyar mun­kavállalók százezreit azzal, hogy az újra felosztott föl­dek majd felszívják a dol­gos magyar munkaerőt. Ez felelőtlen népámítás. Azt vi­szont én is vallom, hogy a földdel kapcsolatos jogsérté­seket a volt földtulajdono­sok számára orvosolni kell. Pártprogramoktól zeng az ország. Közülük sok a ha­talom megszerzéséért zúg, a sorsdöntő gazdasági hirdetéseket maga alá gyű­ri a politika laviná­ja. Én támogatója vagyok minden olyan szándéknak, elképzelésnek — mindegy, melyik párt kezdeményezi azt —, amely a magyar gaz­daságot előreviszi, a kultú­rát közelebb tudja vinni az arra szomjazókhoz. Nem fogok tiltakozni olyan előterjesztések ellen a parla­mentben — legyen az MSZMP-, vagy kisgazdapárti kezdeményezés —, mely a vi­dék, a falvak népének szán jobb sorsot az eddigieknél. Mások javaslatát nem gyanakvással és sanda szem­mel közelítem meg, hanem keresni fogom benne az elő­revivő szándékot. Támoga­tom a vállalkozók gazdasá­got serkentő elképzeléseit, és azt is, hogy a mezőgaz­dasági kistermelők is a leg­sikeresebb vállalkozói kör­höz tartozhassanak. összegezve: azért küzdők és dolgozom, hogy ez az or­szág ne csak demokratikus, de gazdaságilag fejlett és szociálisan igazságos, is le­gyen. A jövő: a vidék egysége, szavazzon az Agrárszövetségre! t ' v ! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom