Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-05 / 30. szám
NOC1RAI) 1990. FEBRUAR 5.. HÉTFŐ Fiatal közgazdászok országos konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) középrétege veszi a vállára. Az alsó szférát kitevő szegényekre ebben nem lehet számítani, az elit pedig ezután is megtalálja a teherviselés alóli kibújás módját. A továbbiakban Jakab Mátyás, a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója az Európához való gazdasági csatlakozás lehetőségeit illusztrálta, a művek gyakorlatából merített példákkal, majd Kormány Tamás, a Controll Kisszövetkezet minőségi igazgatója a hazai minőség gondjait ecsetelte. Angol szakemberekkel csaknem 20 magyar vállalatnál szereztek elszomorító tapasztalatokat. A vezetők nagy része pesszimista, fél a tönkreme- néstől, a piaci kiszorulástól, a politikai változásoktól és önmaga alkalmatlanságától. Márpedig flusztrált vezetők aligha tudják elvezetni a gazdaságot a mélypontról. Ezek után kár csodálkozni azon, hogy a magyar áruk zöme éppen csak a szabványossági követelményeknek- felel meg, s már a használati alkalmasság mértékét sem üti meg. A minőségvevői igény alapján való megtervezésére alig akad példa, a látens igény szerinti pedig csak vágyálom. A megoldás kulcsfogalmai szerinte az átfogó minőségvezetési és minőségbiztosítási rendszer, valamint a termékfelelősség bevezetése. Juhász Erika, a HILL nemzetközi személyzeti és tanácsadó kft. marketing- menedzsere az előbbieket a szakemberfeltételek oldaláról világította meg, magyar, külföldi és vegyes vállalatoknál szerzett tapasztalatok alapján. Tárt karok, vagy zárt kapuk? címmel Balázs Péter, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, az Egységes Európáért Társaság megalapítója és elnöke a magyar gazdaság többirányú integrációs készségéről beszélt. Az előnyök mellett a kemény feltételekkel is számolni kell, a Közös Piac esetében például nem képezheti alku tárgyát a közösségi vívmányok csomagjának elfogadása. Nyugat felé úgy érdemes nyitni, hogy közben közép-kelet- európai kapcsolatainkat is javítjuk. Mohai György, a CABB Értékpapír Ügynökség Rt. osztályvezetője a magyar- országi külföldi tőkebefektetés hétköznapjairól szólva kiemelte: nagy az érdeklődés külföldről, az igazán komoly tőkebefektetőket nem is annyira a politikai kockázat tartja vissza, inkább a magyar vállalatok értékelésének gondjai. Mizsei Kálmán, a Világ- gazdasági Kutatóintézet osztályvezetője a gazdaságdiplomáciai kis integrációkról festett tájképet, hozzátéve, hogy mintha túl sokfelé szeretnénk integrálódni, ami nem baj akkor, ha az ötletek nem zárják ki egymást. Az első nap záró előadásában Csikós Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke ugyancsak az európai integráció kérdéseiről szólt. A vasárnapi folytatásban Matolcsy György, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa, a HID csoKormány Tamás Controll Kisszövetkezet, minőségi igazgató port koordinátora hangsúlyozta a csoport jelentőségét a változások kikényszerítésében, mert a még hivatalban lévő kormánynak azonnal be kell vezetnie olyan intézkedéseket, hogy az utána lévő vezetésnek ne csak a jugoszláv, vagy lengyel példa legyen az egyedül követhető megoldás. Mint hangsúlyozta: nagyon kemény programokat meghirdethetünk ugyan, de kérdés, hogy végre tudjuk-e hajtani azokat, megvan-e az a gazdasági gyökérzet, amely mindezeket felszívni képes? Már most biztosnak tűnik, hogy sem a tőkés fizetési mérleg javítására vonatkozó tervet, sem az IMF felé vállalt 20 százalékos inflációt nem tudjuk teljesíteni. Beindult az a bér-ár-bér spirál, mely most még azonnali válságmenedzselő szuperrövid távú programokkal megállítható, vagy lelassítható lenne. A hibás adópolitikán is módosítani kellene, hiszen 500 millió dolláros tőke- transzferre számíthatunk az idén, legalább ennyivel kellene növekednie a beáramló tőkének is 1990-ben. Csak azon tőkéseknek kellene adó- kedvezményt adni, akik legalább 5 évig nem viszik ki Magyarországról tőkéjük hozadékát. Némi vitát váltott ki az előadónak azon elképzelése, hogy azonnal privatizálni kell a kereskedelmet, a szállodaipart, a belföldi szállítást és a benzinkúthálózatot. Magyarországon tavaly 60 —70 milliárd forintot vontak ki az országból a valutaellátmánnyal. Ez az összeg az idén is a lakosságnál lesz, ha emellé kellő hitelkeret járul, a jövedelmekért cserébe az állampolgárok tulajdont kaphatnak. Ezt segítheti elő a rrtég csak félig kész privatizálási törvény. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke Utunk Európába vállalati szemmel — meddig feszíthető a húr? című előadásában épp a válságmenedzselő programokat ostorozta már bevezetőjében is. A magyar gazdaság és a kormány két malomkő között őrlődik: egyrészt a már megbuktatott régi hatalom igyekszik mind kevesebbet veszíteni, a Dolitikailag már markáns ellenzék viszont olykor szociális és gazdaság- politikai demagógiáktól sem mentes tervekkel áll elő, Jakab Mátyás SZIM-vezcr- igazgató Fotó: R. Tóth Sándor ami viszont minden, csak nem markáns. A világ leg- szorítóbb adórendszerével és a támogatások drasztikus leépítésével elértük, hogy a kibontakozás minimális esélyét is elveszthetjük. Ezért fogadjuk most el elhamarkodottan az IMF ránk kényszerített, nemzetközi felháborodást is kiváltó nyomorprogramját. Ugyancsak illúziónak nevezte az előtte szóló Matolcsy György privatizációs elképzeléseit, mint gyors és legalább részben hatékony megoldást. Első számú feladatok közé sorolta a kar mat-hitel probléma rendezését, mint fő inflációgerjesztő tényezőt. Már hagyománnyá vált az előző kilenc találkozó alkalmával, hogy mindig elhangzottak akkor még eretneknek hangzó, később azonban megvalósításra kerülő gondolatok. Ezen a tanácskozáson annyi, gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény hangzott el, hogy lehetetlen volna felsorolni. A közeljövőnek azonban ezekre meg kell adni a választ. A kilábalásra megvan a lehetőség, és ahogy szombaton Balázs Péter egy angol közmondásra hivatkozva mondta: ha a lehetőség megvan, a mód is megvan! Szendi—Balázs Vendégünk volt: Huszák Artúr (Folytatás az 1. oldalról) mítógépen történik. Csúcsidőben a közismert forgalmi viszonyok miatt gyakran valóban nem tartható a menetidő. Ugyanakkor vannak a napnak olyan időszakai, amikor a menetidőnél hamarabb célba ér a járat. Távlati elképzelésünk, hogy télen és nyáron, naponként és napszakonként eltérő menetidőt állapítsunk meg. — Mi, utasok is naponta tapasztaljuk, mennyire rossz állapotban van egyik-másik jármű. A buszvezetők elmondták: a kocsik legalább' egyharmada nullára leírt, ebből következően sokszor meghibásodnak, ám az alkatrészellátás, enyhén szólva, nem kielégítő. Az elhasználódott buszokat vezetni, úgyszólván életveszélyes, többen rosszul lettek már a füsttől. Egyetért a panasz- szal? — Sajnos, buszaink 43 százaléka nullaértéket képvisel; tehát a panasznak reális az alapja. Személyszállítási kötelezettségeink teljesítése érdekében megkülönböztetett figyelmet fordítunk a gépjárműállomány korszerűsítésére, s az elmúlt években átlagosan 35 millió forintot költöttünk erre a célra. A lakossági kötvényből huszonnyolc buszt vásároltunk. Az autóbusz-rekonstrukciós program adta lehetőséggel is élünk, továbbá az elmúlt esztendőkben 18—20 millió forintot fordítottunk a'kocsik felújítására. Az idén nyolc új csuklós buszt vettünk, többre nem futja. Intézkedéseink, erőfeszítéseink azonban korántsem elégségesék. Sajnálatos módon, a nagyarányú kintlevőségek, a bankköltségek ugrásszerű növekedése rontják a jövedelmezőségünket, beszűkültek a beruházási lehetőségeink. A személyszállítás a múlt évben 30 millió forint veszteséget okozott vállalatunknak, s ezért maradtunk el a tervezett nyereségtől. — Ugyanakkor olyan hírek kerirfgenek, miszerint önök tízmilliókat költenek el feleslegesen. Például nem kevés pénzbe került az oktatási központ, amely kihasználatlan. Itt ez a hatalmas irodaház, benne kényelem. Ezzel szemben a strandi végállomáson és az északi fordulóban lehangolóak a szociális körülmények. Miként vélekedik a felesleges kiadásokról, nem tartja riasztónak a központi apparátus és a buszvezetők élet- és munkakörülményei közötti kiáltó ellentétet? — Az elmúlt években a vállalatunk gazdálkodását vizsgáló külső szervek nem állapítottak meg alapvető hiányosságokat. Különben is a mai gazdasági viszonyok között beruházási forráshiánnyal küszködő cégünk nem engedhet meg magának felesleges kiadásokat. A szóban forgó oktatási központot tizenkét évvel ezelőtt _ vettük át a szénbányáktól, ötmillió forintot fordítottunk rá, s döntően társadalmi összefogással bővítettük. Kétségtelenül nincs kihasználva, ezért növelni kívánjuk részesedésünket aj idegenforgalomból. Igazgatósági irodaházunkat még 1956-ban építették, ám azóta tevékenységünk jelentősen kiszélesedett. Miután azonban 20 százalékkal csökkenteni akarjuk az improduktív létszámot, így mód lesz a salgótarjáni bérleményekből az ottani személyzetnek a központba való áttelepítésére. Ezáltal költséget takarítunk meg. A strandi végállomáson csak néhány percet várakozik az addig közlekedő nem egészen féltucatnyi járat, ezért felesleges volna bármit is építeni. Az északi fordulót ideiglenesen alakítottuk ki, ezért ott sem érdemes nagyobb beruházásba kezdeni. — Az egyik balassagyarmati buszvezetőtől hallottam: ők az átlagosnál is kevesebbet keresnek és az átlagosnál is rosszabb a gép- járműparkjuk állapota. Afféle mostohagyerekeknek érzik magukat az ott dolgozók. A hátrányos megkülönböztetésnek tudható-e be, hogy az üzem leválik a vállalattól? — A balassagyarmati üzem az utóbbi hat esztendőben csak egyszer teljesítette az eredménytervét, s tavaly veszteséges volt. Az átlagbérek ennek következtében tényleg alacsonyabbak, mint a salgótarjáni egységekben, de a foglalkoztatási idő is kisebb. A buszok műszaki állapota nem rosszabb az átlagostól. Balassagyarmaton tényleg felmerült az önállósodás gondolata, s a szervezeti korszerűsítés- keretében az egységet júliusig leányvállalattá alakítjuk át. — Február elsejétől a helyközi közlekedés átlagosan 20 százalékkal drágult, míg a helyi járatokon 27 százalékkal kell többet fizetni a jegyért. Mi, utasok reménykedhetünk-e benne, hogy ilyen áron kényelmesebben, kulturáltabban közlekedhetünk? — A tarifaváltásból származó többletbevételnél nagyobb mértékben növekednek majd a különböző költségeink. Helyzetünk tehát tovább romlik, s bármenynyire is szeretnénk, de nem tudunk ígéretet tenni az utaztatás színvonalának az emelésére. Forgalmunk várhatóan csökkenni fog, ezért kénytelenek leszünk egyes helyi és helyközi járatokat leállítani. — Huszák úr, előrejelzése borúlátással tölt el mind engem, mind, várhatóan az olvasókat. Mindenesetre becsülöm az őszinteségét és köszönöm az interjút! Kolaj László Támadás a téeszek ellen (Folytatás az 1. oldalról.) s minden tekintetben takarékosan szükséges gazdálkodni. A vezetőségi beszámoló tolmácsolása után Telek Mária, az ellenőrző bizottság elnöke a tapasztalt hiányosságokról szólt. Kökényesi P. János, a döntőbizottság elnöke közölte, hogy két ügygyei kellett foglalkozniuk. A beszámolókat követően Sipka József, a kötszerüzem vezetője a többi között azt bizonygatta, hogy érdemes jól dolgozni, mert ez az egyetlen feltétele a gyarapodásnak. Vida István, az ecsegi termelőszövetkezet elnöke, a 2. sz. választókörzet MSZP és agrárszövetség képviselőjelöltje felszólalásában megköszönte a nyári betakarítási munkákhoz kapott segítséget, utalt arra, hogy a termelőszövetkezeti szolidaritás milyen új követelményeket támaszt mindenkivel szemben. Elmondta, hogy a termelőszövetkezeti gazdákat, a politikai pártok részéről sokféle hatás éri. Hangsúlyozta, hogy a jövőben is a tolerancia és a kölcsönös bizalom teremti meg a hatékonyabb gazdálkodást a termelőszövetkezetekben. Percze József válasza után módosították az alapszabályt, majd a közgyűlés elfogadta a beszámolókat. Ezután az eltávozott vezetőségi tag helyébe Klimó Józsefet választották meg. Befejezésül az elnök különböző kitüntetéseket adott át. A NOCÍRAI) sajtószolgálati közleményei Tisztelt Választópolgárok! A Független Kisgazdapárt jelöltje az I. sz. (salgótarjáni) választókerületben dr. Imre Sándor állatorvos, a Nógrád Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás dolgozója. 33 éves, nős, felesége védőnő, három gyermekük van, Ka- rancskesziben élnek. A Független Kisgazdapárt megyei szervezete kéri azokat a választópolgárokat, akik egyetértenek, vagy szimpatizálnak a párt célkitűzéseivel, támogassák jelöltünket. Az ajánlószelvények Salgótarjánban az alábbi címen adhatók le: Krizsanyik István, Arany János u. 13. III. em. 4. (telefon: 13-362), a választókörzet más településein pedig megbízottunknak átadható. Támogatásukat előre is köszönjük: Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ügyvivői testületé KOVÁCS FERENC a Hazafias Választási Koalíció független képviselőjelöltje Pásztó és Bátonyterenye térségében Megköszönöm. támogatóimnak az irántam érzett bizalmukat. Kérem, bízzanak a Hazafias Választási Koalíció programjában, mert minden választópolgárnak boldogabb jövőt szeretne, ezért cselekedjünk együtt. Kérem, hogy a személyemet támogató ajánlási szelvényt a 2. számú körzetből a Hazafias Népfront 3060 Pásztó, Kölcsey Ferenc út 16-ra, vagy Kovács Ferenc 3060 Pásztó, Lenin út 2. címre szíveskedjenek eljuttatni. Bizalmukat köszönöm. Rz MSZP megyei irodájának címlistája Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem út 23. Irodavezető: Látkóczki Bálint Bátonyterenye, Szomszéd út Irodavezető: Balázs Ottó Pásztó, Szabadság út 58. Irodavezető: Reviczki László Rétság, Rákóczi út 32. Irodavezető: Koplányi György Salgótarján, Rákóczi út 13. Irodavezető: Füzesi István Szécsény, Rákóczi út 13. Irodavezető: Borenszki Ervin Tel.: 633 Tel.: 525 Tel.: 11-732 Tel.: 1 Tel.: 10-992 Tel.: 32 flz MDF és az egyházak r A Magyar Demokrata Fórum az egyházakat és felekezeteket önálló, nagy történelmi tapasztalattal bíró intézményeknek tekinti. Szükségesnek tartja, hogy állami beavatkozás és korlátozás nélkül, belső törvényeik szerint végezhessék munkájukat. A történelmi tapasztalatok alapján is helyeseljük és támogatjuk az egyházak azon álláspontját, hogy intézményként — világi szempontokat nézve — elsősorban erkölcsi elveket képviseljenek és közvetítsenek, s a pártok, a napi politikai harcok fölött álljanak. De ugyancsak történelmi tanulságok alapján határozottan úgy véljük, hogy helyes, ha egy igazságtalan, és az emberi méltóságot megtaposó világból az igazságosabb és a hagyományos erkölcsi elveket érvényesíteni kívánó jövőbe vezető utunkon, útkeresésünkben, az egyházak nem maradnak kívülállók. Kívánatosnak tartjuk, hogy tagjaiknak ne tiltsák, hanem népünk iránti elkötelezettségük jegyében támogassák, hogy lelkiismeretük szerint segítsék a valódi erkölcsi értékek érvényre juttatását. Az MDF társadalmi válságunkat nagymértékben erkölcsi válságként is értékeli a gazdasági és politikai válság mellett. Ezért e nemzet jövőjének építésében nem nélkülözheti az egyhá- .zak segítségét, a velük való legszorosabb együttműködést, elsősorban az ifjúság erkölcsi nevelésében. Az európaiság számunkra ugyanis, nem csupán a magántulajdonon, a vállalkozáson, a szabad kezdeményezésen alapuló berendezkedést, hanem ezzel egyenrangúan, a kétezer éves keresztény—keresztyén értékrendet, az alapokat is megnevezve, a zsidó—görögkeresztény kultúrához és erkölcsiséghez való felzárkózásunkat is jelenti. Ezért szorgalmazzuk az egyház jelenlétét mindazon területeken (oktatás, nevelés, kultúra, egészségügy, szociális gondoskodás és folytathatnánk a sort), amelyekről a most letűnő hatalom kiszorította, amely elhibázott lépéseknek keserves következményeit viseljük nemcsak hazánkban, de egész térségünkben. Mindezekből következően támogatjuk az egyházaknak a feladataik ellátásához szükséges anyagiak megteremtésére, illetve volt tulajdonaik társadalmilag indokolható mértékben történő visszaállítására irányuló jogos és méltányos törekvéseit. MDF salgótarjáni szervezete
