Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 3 Ha a tanácstagok mandátuma is lejár Január óta a tanácstagok új önkormányzati jellegű pénzügyi szabályozás szerint gazdálkodhatnak, ám szerve­zetileg még lényegében a régi keretek között működ­nek. A politikai átmenet terméke, e különös ellent­mondás sokáig nem is tart­ható fenn. A tanácsok saját bevételeit végre normatív alapon egészíti ki a közpon­ti költségvetés. Az állami támogatás mértékét tehát /többé nem a lobbyzásban szerzett jártasság határozza meg, és nem is a kijárók ügyességén, kapcsolatain, elszánt kilincselésén múlik, hogy ki, mennyit kap. Maradandó torzulások Ám sokak szerint egy­szerre megkésettek, ugyan­akikor idő előttiek is az ön- kormányzat gazdasági alap­jainak megteremtésére tett lépések. Elkésettek, hiszen nem most, de évtizedekkel korábban kellett volna rá­szánnia magát a kormány­zatnak. Az erőltetett centra­lizáció, az önkormányzati jellegű önszerveződés dik­tatórikus elnyomása mara­dandó torzulásokhoz veze­tett. A monolitikus állam- párt álltai felüliről vezényelt helyi apparátus egyszerűen képtelen volt megakadályoz­ni a helyi közösségek gaz­dasági alapjainak leépülését, ami végül is a tanácsok közcélú intézményeinek mű­ködőképességét is veszélyez­tette. Megkésett tehát az el­határozás, mert egy örök­lött csődtömeget, enyhén szólva, nehéz gyorsan fel­virágoztatni. A romló gaz­dasági helyzet miafit nem csak a központi, de a talp- raállás helyi erőforrásai is kiapadtak. Más szempontból pedig idő előttinek látszik a dön­tés, hiszen az önkormány­zati törvényről még csak beszélünk, de a helyi köz- igazgatást gyökeresen átala­kító sarkalatos törvény meg­alkotása a választások után összeülő parlamentre vár. Azóta, hogy az országgyű­lési választásokat kiírták, a fő figyelem érthető mó­don az államhatalom köz­ponti szerveinek átalakítá­sára irányul. Sokáig tabu­témának számító kérdések kerültek most terítékre. A visszaszámlálás márciusban kezdődik De most, amikor már megkezdődött a versengés a képviselői mandátumokért, nem árt emlékeztetni arra: egyszer a tanácstagok man­dátuma is lejár. Az ország- gyűlési választásokkal egy­idejűleg most nem lesznek tanácstagi választások, de az új parlament létrejötte után ittt is megkezdődik a visszaszámlálás. Júpnust követően a helyi hatalom képviselőit is újra­választják. Dönteni kell ar­ról, hogy ki kerüljön az új módón megválasztott testü­letekbe, ki vezesse a szak­apparátust, ki legyen a pol­gármester. Mert aligha kép­zelhető, hogy a politikai pluralizmus jegyében felső szinten végbemenő változá­sok után a helyi hatalom a régi módon működhet, a régi beidegződések közt dol­gozhat. A demokrácia fokai közötti különbséget araszol­va haladó reformokkal alig­ha lehet ledolgozni. Ez az igény, ez a program önkor­mányzattal valósulhat meg. Akii a mai, lázas törvény­hozó munkát figyelem- /nel kíséri, az a téves képe alakulhat ki, hogy csak a politika csúcsain buzgóikod- ,nak a reformerők. Pedig számos példa mutatja, hogy a helyi közigazgatás átalakí­tása, modellváltása érde­kében jó ideje folynak a kutatások. S talán az sem véletlen, hogy a helyii taná­csok hamarabb találták meg a közös hangot az újonnan fellépő politikai erőkkel, pártokkal, mint ezt országos szinten tapasztalhattuk. Mondhatnánk, a politika már régóta az önkormány­zatiság gondolati vonzásá­lban él. Ez az igény már az lallkotmánykoncepció kidol­gozása idején felvetődött, a politika azonban új irányt szabott a törvénykezésnek, s az önkormányzati reform lefékeződött. Mára Viszont az is láthatóvá vált, hogy nem elég alkotmányban biz­tosítani az alapvető jogokat, ,ha ezt nem követi alsóbb ,siziinteken is reform. Az ön- (kormányzat jogi, politikai, gazdasági alapjának meg­teremtése nélküli a jogállam ingatag tartópilléreken áll'. Már nem az apparátusé a főszerep Az elmúlt év végén el­készült az önkormányzati törvény szabályozása kon­cepciója. Ebből jól kirajzo­lódlak a majdani önkormány­zat fő irányvonala, alapel­vei: a demokratikus helyi hatalomgyakorláson a helyi önállóság, a széles önkor­mányzati felelősség közsé­gek, városok ügyeiért. S ebben a felállásban már nem az apparátus viszi a prímet. A település valósá­gos gazdája a helyii képvi­selő-testület. A település- fejlesztés mindén, lényeges helyi kérdésében, e testület szerepe domborodik ki. Mindez nemcsak a testület és az apparátus, de a tes­tület és a lakosság között is új helyzetet teremt. Így te­ret veszt a tanácsi munkát ma még sajnos gyakran övező lakossági közöny. S a jövőben aligha képzelhető el az a Tolna megyében egyszer bizony már megtör­tént — az egész tanácsi mo­dell működésére is jellemző — bizarr eset, hogy elcse­rélhettek egy szavazókörze­tet. A lakosság leszavazott, új tanácstagot választott, s észre sem vette, hogy még a régi tanácstagja is „bir­tokolja” a mandátumot... Bodnár Lajos A nógrádmarcali lakatgyártók a nyugati próbatétel előtt. Szarvas József gépészmérnök, üzemvezető-helyettes a ter­melési programot készíti. Amikor a szügyi ter- melőszö Vétkezet át­vette a lakatgyártást az ELZETT szécsényi gyá­rától, arra vállalkozott, hogy mielőbb megszünteti a bel­földön jelentkező hiányt ezekből a termékekből. Ezt a feladatát teljesítette. Míg 1988- ban hatszázezer, addig 1989- ben már egymillió-két­százezer lakatot állítottak elő. Ez egyúttal azt is je­lenti, hogy az innen szár­mazó bevétel 1989-ben el­U/én, elnehezedett testű ’’ házőrző acsarog Kür- tössy András tari portájá­nak udvarán. Még a nyolc­vanas éveiben járó gazda is fürgébb nála: kaput nyit, s hallgatásra inti a komor négylábút. Elhomá­lyosodott szemüvege mö­gött kíváncsiság és bizta­tás. Kínálja a konyha me­legét, s komolykodva tré­fál: — Itt a család is, nézze — mutatja a szunyókáló, gömbölyded, vörös bundás macskát, párja a tűzhely előtt egy papírdobozban trónol. — Így éldegélünk mi — motyogja, zsebken­dőjével sűrűn törölgeti száját, bajszát. Héjában sült krumpli volt a regge­lije, — a maradék az asz­talon hűl — s tán cigány- útra szaladt a falat, mert köhécsel, krákog. Élénken tiltakozik, mi­kor betegséggel „gyanúsí­tom": — Nekem az élet­ben orvossal nem sok ba­jom volt. Most az ősszel igaz, elkapott a nyavalya, de az már régen volt. . Andor bácsi — így szó­lítják az ismerősök — ha teheti, nem sokat ül a négy fal között. Lehet, épp az egyedüllét űzi ki a sza­badba, mert hat éve asz- szony nélkül él a faluszéli tornácos kis házában. Má­sodik felesége volt, aki utóbb elhagyta, róla szűk­szavúan, fejét elfordítva csak annyit mond: sok kárt csinált nekem, de az első, „Csak tavaszodna már!" Kovácsbüszkeség, asszonyok és fotográfiák. a Ladőczki Julcsa gyönyö­rű asszony volt! A hallgatás, a csend ar­ra ösztönzi, mondjon töb­bet is élete igazi párjáról: — Tari lány volt, ott a fénykép róla — biccent a hátam mögé, ahol a falon lóg a megsárgult esküvői kép, rajta a fiatal férj, mellette a szelíd, rózsás arcú feleség. — Kikezdte őt a beteg­ség — mondja akadozva — s egyszer. . . túladagolta a gyógyszerét. . . Asszonykéz híján nem­csak barátságtalan a ház. A zugok elpókhálósodnak, az asztal ritkán terített. A ruhanemű megmcrad szennyesnek, s mindent beborít a hallgatás. <ür- tössy András ez ellen a létével tiltakozik: van egy saját maga eszkábálta ko­csija, ami ugyan már húsz­esztendős, de ma is azzal fuvaroz, alig győzi a mun­kát. A büszkesége az idős férfinak a rendszámmal el­látott takaros masina, amit már többen meg akartak venni tőle. — Motorkerékpár-alkat­részekből csináltam annak idején, mert az ilyen gé­peknek, szerkentyűknek mindig bolondja voltam. Amúgy kovács a tanult szakmám. Megyerben, egy kis műhelyben inaskod- tam. Más világ volt akkor — jegyzi meg sokatmon- dóan: — A mesterek nem kukoricáztak sokat velünk, kimondták: vagy megta­nulsz, vagy megszöksz! Mit mondjak? — Sokan az utóbbit választották. Dol­gom végett megfordultam sok helyen, voltam ura­dalmi gazdaságban lópat- koló kovács, alkalmaztak a pásztói malomban, meg egy fuvarozónál is. A jogosítványa már ép­pen 63 éves. Tizenny ilc éves korában Pesten sze­rezte, hat hét volt akkor a „tanulmányi” idő: — MAVAG-ot, a vizsgán pedig Maxwellt vezettem! Persze abban az időben még szakmához volt kötve, ki kaphat engedélyt, nem úgy mint most, hogy az eketaliga is - vezethet! Egyszer pedig, 1935-ben megcsináltam a gőzgépet kiviben — néz rám jelen­tőségteljesen. A fiamnak szántam, de ö szegény ko­rán elment, elütötte egy kerékpár, amiért súlyosan megfizetett... Már nincs meg a kis szerkezet, el­ajándékoztam. Fénykép sem készült ró­la, csak a négykerekű, ma is használatos járgányt fo­tózták le. Andor bácsi félt­ve őrzi a két kis fotográfi­át. Múltját és jelenét öt­vözi a gép, mert nagy szó volt az ő fiatal korápan, hogy valaki igy értsen' a masinák nyelvén, s a sors úgy hozta, ma is ezzel áll­ja meg a áielyét. Nem is mások, maga előtt kivár ja bizonygatni: az ember meg­állítható, de nem áll meg. Minél inkább szánják, an­nál kevésbé hajlítható, s ez a „csakazértis”, nem részvétet, bámulatot kelt jótevőjében is, aki nem más, mint... — Margit, a szomszéd- asszony gyakorta átnéz. A krumplit is ő sütötte reg­gel. Néha sokállja, hogy nem füstöl a kémény és jön... Benyit akkor is, ha% nem lát mozgást, , mint ma, merthogy tüzet rak­tam, visszafeküdtem. Mit csináljak? Jószág nincs, csak a kutya, meg a macs­kák, azokkal pedig nincs baj, igaz velem sem... csak tavaszodna már! Mihalik Júlia A szügyi termelnszövetkezet lakalgyártói Ablakot nyitottak a világra érte az 55 milliót, s az el­ső évben keletkezett négy­milliós veszteség a múlt év végére 14 millió forint fe­dezeti hányadba, nyereség­be csapott át. Kezdettől fogva teljes ka­pacitással dolgoznak. Mára nyereségessé vált ágazat. 1989-ben nemcsak a terme­lőszövetkezet fizetőképessé­gének javításához járultak hozzá, hanem a foglalkozta­tási gondok megoldása mel­lett, új munkakultúrát ho­nosított meg. Ennek szín­vonalát jelzi, hogy a belső piac telítődésével egyidejű­leg hozzákezdtek a külföldi piacok „megdolgozásához”, előkészítéséhez. A Ferunion és a Techno- impex Külkereskedelmi Vál­lalatok segítségével az idén az itt gyártott lakatok egy részét Nyugaton értékesítik. Az első üzletkötés szerint március 31-ig két típusból tízezer jut majd Hamburg­ba. A második kívánság tel­jesítésére — nagyobb mé­retből — a második és har­madik negyedévben kerül majd sor. A megrendelt öt­venezer darab ugyancsak Hamburgba kerül. A lakatok mellett sokat ígérő exportnak vélik a Hil­ton kapcsot, amelyet a Tech- noimpex Külkereskedelmi Vállalat gondoz, és ajánl külföldre. Irakból jött az első válasz. A megrendelő 15 ezer dollár értékben kér az előbb említett termékből. Amennyiben a bemutatkozó szállítmány kifogástalanra sikeredik, megnyeri a ve­vő tetszését, akkor ez évben előreláthatólag 40—50 ezer dollár bevételre számíthat a nagyüzem. A gazdaságosság fokozása céljából egy éve, hogy Com­modore 64 számítógép segít­ségével oldják meg a saját maguk által szerkesztett programot az alkatrészgyár­tásban és az alapanyag-nyil­vántartásban. Az idén gép­re kerül majd a raktári készletgazdálkodás, a bér- elszámolás, a szerszámnydl- vántartás a gyártóeszköz- gazdálkodás. A számítógép által visszaigazolt adatok hozzájárulnak az üzem te­vékenységének eredménye­sebb és megbízhatóbb elem­zéséhez. Az elmúlt év fordulópon­tot jelentett az itteniek éle­tében. Belföldön megszün­tették a lakathiányt, ugyan­akkor ablakot nyitottak a világra, s kezdenek hozzá­szokni a hazaitól eltérő, jó­val magasabb nyugati köve­telmények teljesítéséhez. Óriások vasbetonból Világszerte mind több és több település épít víztároló beren­dezéseket, hogy a hálózati el­látás számára elegendő tartalé­kokkal rendelkezzen, s ehhez megfelelő nyomást is tudjon biztosítani. Síkvidéki települé- sekriiél e célra csak a víztor­nyok jöhetnek szóba, amelyek­nek minél magasabbaknak és mi­nél nagyobb befogadóképessé­gű eiknak kell lenniük. Kezdetben a víztornyok tég- laépítmények voltak, a leg man­gas abb pontjukon elhelyezett nagy fémtartállyal. Később a rácsos vasszerkezettel megépí­tett változatok terjedtek el. Az acélgyártás fejlődése, továbbá a hegesztett szerkezetek előtérbe kerülése új lehetőségeket kínál­taik .az acélts zer kezet ű víztor­nyok esztétikus kialakítására. A modern acélszerkezetű hid- roglóbu szók tá r o ló kap aciitása azonban egy bizonyos határon túl már nem növelhető. A szerényebb igények kiszolgálá­sára — kistelepülések, mező­gazdasági üzemek ellátására stb. — szolgáló hidroglóbuszok 50— KM) köbméter befogadóképessé- gűek. Kivételesen 500—700 köb­méteres acélszerkezetű víztor­nyok építésére is lehetőség van. Napjainkban sok esetben a modern városrészek. lakóne­gyedek közvetlen közelében kell elhelyezni minél nagyobb víztornyokat, amelyeknek már tetszetőseknek is kell lenniük. Ilyenek megépítésére a mind korszerűbb vasbetontechmika nyújt lehetőséget, olyan gyors építésmódok segítségével, mint, amilyen például a csúszózsalu- zás. A modern víztornyoknál a«z esztétikus hatást a külső felü­letek dekoratív festésével fokoz­ni lehet. Gyakran a messziről is jól látható víztornyokra rek­lámfeliratokat festenek fel...

Next

/
Oldalképek
Tartalom