Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT NOG RAI) 3 A Jósok és a valóság CS nem szimpatikus intézkedések után Egyesek aggódnak, mások hitetlenkednek, kételkednek 'abban, hogy talpra áll a Szö­vetkezet , de akadnak olya­nok is, akik már temetnék, 'vagy legalább is szeretnék ■— mondván: — úgysem 'tudnak kilábalni a jelen­legi mélypontról. — Kétségtelen, nem a leg­jobb évét zárjuk — mond- ija a Salgótarjáni Szolgál­tató Szövetkezet tavalyi közgyűlésén megválasztott elnöke, dr. Rákos István. ' — Várhatóan 2 millió 600 ezer forint veszteséggel zárjuk az elmúlt esztendőt. Ez 200 ezer forinttal keve­sebb, mint amikor elnök­nek megválasztottak. — Ennyi szerepel majd g 'sorra kerülő közgyűlési be­számolóban is? — Igen. Továbbá azok a2 intézkedések, amelyeket ed­dig tettünk. Ezek között em­lítem a különböző pénzügyi megoldásokat, gazdálkodást javító manővereket, köztük a nem termelő létszám csök­kentését, munkakörök ösz- szevonását, az alkalmazot­taknál — itt szellemi dol­gozókként tartják nyilván — a bérek befagyasztását, egyes bérlemények bizo­nyos részének bérbe adását. — Legutóbbi beszélgeté­sünk alkalmával is ennyire saccolta a javulás nagyságát. — Igen. A féléves mér­legbeszámolót, a KISZÖV vizsgálataira támaszkodva a vezetőség is elfogadta. — A valóban szigorú in­tézkedések egyesekben nem váltottak ki nagy szimpá­tiát ön iránt? — Valóban így van, Sen­ki sem fogada örömmel a szigor intézkedéseimet. In­kább csak tudomásul vet­ték, hogy a kiútkeresés ilyen megoldásokat is követel. — iMásként alakult a hely­zet a közvetlen termelőknél? — A személyi szolgálta­tásban dolgozóknál kétsze­res béremelés volt. Először: növekedett a szolgáltatások ára. Másodszor: a 100 fo­rintra eső árbevételből az eddigi 28 százalék helyett 32 százalék a dolgozóé. — Az új esztendő első hónapja után indokolt a je­lent és a jövőt firtató kér­dés: Mivel biztat az idei esztendő? — Optimizmusomat to­vábbra sem vesztettem el. Talán az év végére sikerül ledolgoznunk az 1989 évi veszteséget. A szolgáltatá­soknál figyelembe véve a vendégek anyagi lehetősé­geit, a jelentős áremelke­déseket, egyelőre a mai árszínvonalon végezzük szol­gáltatásainkat. Űj nyeresé­get hozó tevékenységeket indítunk be. A vezetőségi határozat alapján tovább folytatjuk a kihasználatlan bérlemények bérbeadását. Amennyiben jó ajánlatokat kapunk, akkor egyik-másik létesítményünk eladására is sor kerülhet. Foglalkozunk azzal, milyen módon hasz­náljuk ki a különféle vál­lalkozási formák előnyeit — — foglalja tömören össze a cselekvésre sarkaló, a gaz­dálkodást javító elképzelé­sek lényegét a szövetkezet elnöke. Ez egyúttal válasz a be­vezetőben közre adott kér­désekre is. V. K. w Jir verés Kalapács alá kerülnek Londonban az orosz cári csa­lád kivégzésével kapcsolatos dokumentumok, köztük az a Moszkvába küldött távirat is, amelyben megerősítették II. Miklós cár halálát. Az aukciók szervezésével foglalkozó Sotheby’s cég képviselője csütörtökön kö­zölte, hogy a dokumentu­mokért legalább félmillió dollárt szeretnének kapni az április 5-én megrendezendő árverésen. A Romanov család tagjai­nak halálával kapcsolatos anyagokat egy fehérek által felkért személy, Nyikolaj Szokolov gyűjtötte össze, mi­után a cárhoz hű csapatok elfoglalták Jekatyerinburgot, ahol a Vörös Hadsereg kato­nái korábban meggyilkolták a cárt és legközelebbi csa­ládtagjait. A dokumentumokat ké­sőbb kicsempészték Orosz­országból, s csak egy évvel ezelőtt a Sotheby’s hozta nvilvánosságra létezésüket. Az arany országa A z elmúlt hetekben kü­lönös diplomáciai lá­togatásra került sor Budapesten, amelyre fel­figyelt az egész világsajtó: a Dél-afrikai Köztársaság külügyminiszterét fogadta magyar kollégája. Miért volt ez a nagy feltűnés? A brit gyarmati rendszer egy­kor legfontosabb támasza még 1961-ben kivált a Brit Nemzetközösségből, mert az akkori miniszter- elnök nem volt hajlandó le­mondani az „apartheid", a faji megkülönböztetés poli­tikájáról. Inkább vállal­ta a megbélyegzést és a A faluszéli kocsmáros nemes egyszerűséggel az utcára penderítette a két lerészegedett vendéget, ösz- szekaptak valami huszad­rangú kérdésen, s szóvál­tásuk odáig fajult, hogy anyázták is egymást. „Vi­selkedjetek fiúk, nem a parlamentben vagytok” — förmedt rájuk egy idő után a mi ' kocsmárosunk, de hiába. így hát kihají­totta mindkettőt az utcára. De vajon miért mondta azt előtte, hogy „nem a par­lamentben vagytok?” Miért keltette azt a látszatot, hogy a T. Házban már akár anyázni is lehet, el­leniben, a kocsmában visel­kedni kell?. . . A parlament — ez a mos­tani — még csak most ke­resi új arcát, szerepét, s csak most kezdi kialakí­tani játékszabályait;. Most alakulgat át többpártrend­szerű képviselőházzá. Aki figyelmesen követi az ülés­szakról a tudósításokat, az láthatja-hallhatja, hogy még lehet benne szemé­lyeskedni, nem odavaló dolgokról hosszú, üres be­szédeket tartani, és le­het a mások múltjában váj- kálni is, a jövőt megha­tározó döntések csiszolása helyett. hátrányos gazdasági követ­kezményeket, és nemcsak a nemzetközösség tagjaitól, hanem számos ország — így hazánk — részéről is. A dolog lényege, hogy a 21 százaléknyi fehér lakosság abszolút politikai és gaz­dasági elnyomást gyakorolt a fekete többség felett. Azóta természetesen ez a helyzet finomodott, a né­ger lakosság bizonyos jo­gokat már megkapott, oly­annyira, hogy lehetővé vált a külügyminiszter fogadá­sa, amely természetesen még nem jelent hivatalos kapcsolatteremtést. A láto­Olykor komikus jelene­tek szemtanúja lehet mos­tanság a tévénéző, ha fi­gyeli a parlamenti köz­vetítéseket", s döbbenten kérdezi: ilyen lesz a rég vágyott demokrácia parla­mentje? Nyugtalanságuk persze érthető. Évtizedeken át nem volt arra példa, hogy felettébb fontos kér­dések a T. Házban és a nagy nyilvánosság előtt dőljenek el. A vállalati lobbik minisztériumi kun- csorgásairól, az ágazati ve­zetők pénzhajhászó kijá­rásairól s a nagy eszem- iszomokról, amelyeken a múltban eldőlt egy-egy be­ruházás, s eképpen az or­szág sorsa. . ., ezekről so­hasem tudósított — nem is tudósíthatott a tévé, a rá­dió, az újságok. Csak a végeredményről értesülhet­tünk, és persze szenvedtük a döntések következményeit. Megközelítőleg húszmilliárd dollár nyugati adósság, csőd szélén álló, totálisan elavult ipari struktúra s egy mindinkább szegénye­gatás létrejöttében szere­pet játszott annak a tíz­ezernyi magyar képvisele­tének az igénye is, akik Dél-Afrika lakóivá váltak az elmúlt évtizedekben. Dél-Afrikát az arany or­szágának is nevezik. A természet csodálatos gaz­dagsággal és lehetőségek­kel áldotta meg az 1,2 mil­lió négyzetkilométeres or­szágot. A nemesfémek olyan tömege található itt, mint sehol másutt a világon. Legnagyobb jelentősége az aranybányászatnak van, or­szágos és világviszonylat­ban egyaránt, érthető te­hát, hogy ez az ország gazdasági életének a leg­fontosabb ága. A köz­társaság egymilliószázezer munkásából félmillió az aranytermelásben dolgozik. Naponta 250 000 bányász száll le és fel gyorslif­teken a föld mélyébe, a te- herliftek meg 200 000 tonna ércet hoznak naponta a fel­színre. Az aranytartalmú ércek­ben urán is található, bár az urántartalom itt vala­mivel kevesebb, mint a dő társadalom lett az ára. A korábbi, jólfésült tiszte­lettudó ülésszakok lótvái- nyának. Folytatnánk hát azt? Isten ments! Az újat viszont még sen­ki sem tudja, nem gyako­rolhatta, s még csak nem is tanult róla. A példaként emlegetett nyugati, több­pártrendszerű parlamentek stílusa évtizedek alatt forr­ta ki magát. Az alatt min­den, egymással ellenérdekelt félnek volt ideje megtanul­ni viselkedni (is). Felesleges dolog megijed­ni attól, ami parlamenti tudósítás címen a tévében látható. Hisz mi zajlik mostanság a T. Házban? Immáron több párt is kép­viselteti benne magát, töb- bé-kevésbé különböző múlt­tal, célokkal és programok­kal. A választások közeled­tével mindegyik igyekszik kihasználni a nagy nyil­vánosságot, a parlament iránti érdeklődést önnön reklámozására, bemutatásá­ra. S közben — mindahá­nyat úgy együtt — hozzá­kanadai és az egyesült ál­lamokbeli uránbányákban. A világ platinatermelésé­nek a fele is innen ke­rül ki. 1867-ben véletle­nül akadtak rá az utazók a gyémántmezőkre. Vulká­ni kürtők mállót t anya­gából került elő ez az ér­tékes drágakő és ipari nyersanyag. A leghíresebb kürtő, az úgynevezett „Big Hole” (Nagy Lyuk) 1200 méter mély, és 450 méter átmérőjű, ember által vájt óriás nyílás, mely az ég felé tátong. Emberek hord­ták ki kosarakban a fe­jükön ezt a töméntelen anyagot. Csak ebből az egy bányából 1871 és 1955 között (ekkorra kimerült) 15 millió karát gyémánt ke­rült elő. Nemrégiben még a Dél-afrikai Köztársaság volt a föld első gyémántp bányász állama, ma meny- nyiségi szempontból kis­sé lejjebb szorult, de ér­tékben még ma is vezet. Dél-Afrikában találták 1905- ben a világ legnagyobb gyé­mántját, a Cullíhant. Sú­lya 3106 karát, azaz 62 de­ka volt. láttak az új parlament új játékszabályainak kiizzadá- sához. Hogy ezenközben személyeskednek is egymás­sal, hogy politikai érdekeik­nek alárendelik a nagy, közös érdeket: az ország sorsát? Az egyik szélsőségből, a bólogató parlament idősza­kából, most egy — remél­hetőleg rövid időre — át­csapódtunk a másikba. A képviselő urak és hölgyek próbálgatják oroszlánkör­meiket. Még nem tudnak vele igazán bánni, a leg­többen legalábbis nem. De megtanulják majd, kényte­lenek lesznek megtanulni, mint ahogy kénytelenek lesznek finomítani a stílu­sukat, hangvételüket. A bé­kés rendszerváltás ellenben aligha lehet majd békés. Persze nemcsak azért! A választások után, amikor már egyértelmű lesz, hogy melyik párt mekkora erőt képvisel az Országgyűlés­ben, s eképpen az ország­ban is, a pártképviselők is ráébrednek: nekik is van­nak főnökeik. A parlament­nek is megvan a maga „kocsmárosa". Bizony. Mi vagyunk azok, a választók, a nép. Csak addig ne ve­szítse el senki a türelmét. Se ott bent, se itt kint. Fekete Gy. Attila Stílusváltás a T. Házban A hirdetés Alig telt el egy hét január 24-e óta, máris rettene­tesen unom a politikai hirdetéseket. Az üreseket, a rosszakat. Legtöbbször el is felejtem a végére, melyik­melyik párt hirdetése volt... 1990. február elsején reggel fél hét körül a Magyar | Rádió Kossuth adóján végre hallottam egy választási szándékú politikai hirdetést, amit érdemes vált meg­hallgatni. A Magyar Néppárt adta közre. A többi hirdetéstől való különbözőségének az volt a lényege, hogy kikerülte a jó fél év óta forgalomba került köz­helyeket, az azonos tartalmú, unalomig ismert tény­megállapításokat, ígéreteket. ígéreteket, amelyek a szabadságról, piacgazdaságról, vállalkozáspártiságról. jólétről, európaiságról, biztonságról szavalnak. Ügy általában. Mintha mindenki, vagy majdnem, mindenki rendületlenül, komolyan hinne abban, hogy egy igen lapos, szabadsághiányos negyven év után ilyen jel-' szóbemutató is hatásos lehet... Ebben, a február elsején hallott hirdetésben a Ma­gyar Néppárt saját álláspontként, saját nézetként igazi nemzeti programot hirdetett. Olyat, amit nem keletről, nyugatról, innen-onnan lesnek el ügyes, le­leményes. vagy kevésbé ügyes ellesők; hanem olyat, amit a sajátos magyar viszonyokból építenek, ter­veznek meg. A magyar nemzethez tartozó állam-, polgárok érdekeinek konkrét védelmére hirdetnek programot. A főhivatású anyaság, a családvédelem, az esély- egyenlőség ügyében határozott elképzeléseket, javas­latokat fogalmaznak meg. Mennyivel könnyebb lenne döntenem, kire, milyen pártra szavazok majd márci­us 25-én, ha a pártok efféle programok, szándékok nyilvánosságra hozatalával bombáznának hirdetéseik­ben, és nem képes beszédeikkel,.. A szólamokat az unalomig ismert vezércikkfordulatokat nem tudom komolyan venni, akár eléneklik nekem, akár pártét- * nöki motyogások közvetítik. Ilyeneket már éppen eleget hallottunk eddig is! Konkrét, új ajánlatokat, pontos beszédeket szeret­nék hallani. Amelyeket akár jó szívvel el is hihetek... Amelyekre érdemes elkölteni a hirdetésre szófnt ősz- szeget. Ha optimista vagyok, azt gondolhatom, hogy az ilyenfajta hirdetéseket a pártok talán a választási küzdelem finisére tartogatják. Mert lehetetlen, hogy ne lennének itt új gondolatok. Vagy ne lennének ré­gi, jó gondolatokhoz kapcsolható új megoldások... Nem is adom ki „jelölöcédulámat” a kezemből a legvégső határidőig. Addig nálam ne is tessék kopogtatni... Erdős István Leningrádi kiskirály Jurij Szolovjovot, az SZKP KB PB egykori póttagját, a leningrádi területi pártbi­zottság volt tagját kizárták a pártból — erről döntött rendkívüli ülésén a lenin­grádi területi pártbizottság irodája. A testület meghallgatta a pártellenőrzési bizottság tá­jékoztatását, amelynek vizs­gálóbizottsága azt a bejelen­tést ellenőrizte, hogy Szolov- jov kapcsolataival visszaél­ve kapott lehetőséget nyuga­ti gyártmányú személygép­kocsi vásárlására. A bizott­ság szerint, a vádak igaz­nak bizonyultak. (A Szov­jetunióban jelenleg csak ár­verésen, illetőleg valutáért lehet nyugati gépkocsikhoz jutni, amelyekhez korábban „állami áron”, vagyis a hiva­talos árfolyam szerint, ösz- szeköttetések révén jutottak „arra érdemes” szervezetek­nek, magánszemélyeknek.) A Gidaszpov vezette le­ningrádi területi pártbizott­ság irodája a párterkölcs normáinak megsértésében ta­lálta vétkesnek Szolovjovot, s ezért kizárta a pártból. Mivel Szolovjov — aki csak­nem egy éve vált meg le­ningrádi vezető tisztségeitől, s jelenleg kiemelt nyugdíját élvezi —, tagja az SZKP Központi Bizottságának, a leningrádi pártvezetés a szervezeti szabályzattal össz­hangban, a KB következő ülése elé vitte jóváhagyásra e személyi kérdést. Az SZKP KB, a jövő hét elején ül össze. Leningrad főügyészét emellett felkérték arra, hogy ellenőrizze a pórt- és állami szervek, társadalmi szerve­zetek és gazdasági szervek vezetői gépkocsivásárlásai­nak törvényességét. A Balassagyarmati Faipari Kisszövetkezet kollektívája elmúlt éves árbevételi tervét hárommillió-hatszázezer forinttal túltelje­sítette. 4989-ben 18-féle kisbútort forgalmaztak az ország ke­reskedelmi vállalatainak. Képünkön Tóth Gyula cipőtartó szek­rényt készit.-RT-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom