Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-20 / 43. szám
1990. FEBRUÁR 20.. KEDD NOGRAI) 3 ürül lArgyalnah? Környezetvédők Salgótarjánban Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés 1990. február 21-én, Salgótarjánban tartja igazgatótanácsi ülését. Ezzel kapcsolatban kértünk tájékoztatást dr. Kecskeméti Sándortól, a Borsod, Heves és Nógrád megyére kiterjedő egyesülés ügyvezető igazgatójától. — Miért Salgótarjánban rendezik ezt az igazgatótanács-ülést? — Egyesülésünknek pillanatnyilag 27 tagvállalata van. Ez egyúttal azt jelenti, hogy számuk az elmúlt évben megduplázódott. Intenzív felfutás Nógrád megyében tapasztalható. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy az igazgatótanács soros ülését ebben a megyében tartjuk meg. Működésünkben ez a második ilyen tanácskozás, az elsőt tavaly, Egerben tartottuk. — Mi lesz a napirendje? — Ez gyakorlatileg egy munkaértekezlet. A tanácsülés az új tagsági törvény értelmében az egyesülés első és legfontosabb fóruma. Itt értékeljük az 1989. évi munkát, amiről a tagvállalatok írásos anyagot kaptak. s itt vitatjuk meg az 1990. évi munkatervet. Ez utóbbi az operatív feladatok mellett tartalmazza az idei költségvetést is. Mindezt a felügyelőbizottság decemberben már megtárgyalta, s a tagvállalatoknak kiküldött anyag a bizottság ' jóváhagyásával készült el. — Egyesülésük milyen célokat tűzött maga elé az idén? — Az alapcélkitűzés mellett — a tagvállalatok környezetvédelmi gondjainak, problémáinak megoldása — az egyesülés már megérett arra, hogy bizonyos környezetvédelmi témákban vállalkozói tevékenységet is folytasson. Mire gondolunk! Mintegy tíz-tizen- két ilyen feladat van. Ezek közül a legjelentősebbet említem, ami pontosan Salgótarjánban jelentkezik, a kommunális hulladékok komplex hasznosítása. Közérthetőbben, a salgótarjáni nagy kiterjedésű szeméttelep gyorsan növekvő hulladékainak egyfajta komposztálási technológiával hamuvá történő átalakítása. A fel nem dolgozható hulladékokat viszont egy folyamatrendszerű kazánban égetnénk el, amivel a közelében lévő lakótelep távfűJ tését szolgálhatná. Ebben több tagvállalat vesz részt, így például a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat és a Nógrád Megyei Távhő Vállalat. A megvalósítás fő vállalkozója az egyesülésünk. — Tagja-e az egyesülésnek a Salgótarjáni Kohászati üzemek? — Köztudott, hogy a kohászati üzemek — nagyságánál, technológiai folyamatánál fogva — az egyik legnagyobb környezetszennyezője a városnak. Az elmúlt években nagy erőfeszítéseket, sok pozitívumot tettek a környezetvédelmi problémák megoldására. Mivel e problémáknak nem lehet gátat vetni a gyárkerítéssel, ezek akadálytalanul hatolnak át a megye- és országhatárokon is, ezeket csak közösen összefogva lehet elhárítani. Jelenleg az SKÜ nem tagja az egyesülésünknek, de bízom benne, hogy rövidesen tagjaink sorába kerülnek. Pádár András Emberek a mélyben Egy idő óta már nemcsak a tengerek, óceánok kontinentális talapzatán — tehát legfeljebb 200 méter vízmélységig — találunk fúrótornyokat, csővezetékeket, érckitermelő berendezéseket, hanem nagyobb vízmélységekben is. E fontos objektumok telepítését, karbantartását, javítását igyekeznek automatizálni, de sok ilyen jellegű munkái még az embernek, a búvárnak kell elvégeznie. Ehhez megfelelő munkakörülményeket kell teremteni, mégpedig gazdaságosan. Napjainkban legelterjedtebb az olyan mélymerülőrendszer. amely két fő részből, a merülő gömbből és — legfeljebb 500 méter mélységig — a tengerfenékre telepített nyomókamrából áll. A merülő gömbben, amelyet hajóról bocsátanak le, a nyugvó nyorpókamrá1- hoz, egyszerre több búvár tartózkodhat. Miközben a merülő gömb mind mélyebbre ereszkedik, utasai menet közben hozzászoknak a víznvomáshoz. A gömbből aztán zsilapkamrán át jutnak a nyomókamrába, ahonnan szükség szerint távoznak a tenger alatti munkahelyre. A nyomókamra helyiségeiben minden kényelmi eszköz megtalálható, még egészségügyi szobát is kialakítanak. A búvárok számára több hétre elegendő élelmiszert tárolnak, s a légzőgázból legalább 45 napra való meny- nviségről gondoskodnak. Az ember nagy vízmélységben való munkavégzésével kapcsolatos kutatások még ma sem fejeződtek be. Ennek kapcsán négy francia búvár a közelmúltban 300 méteres tengermélységbe szállt le, hogy ott 72 napot töltsön el egy speciális gázkeverék, a Hydrox kipróbálása, és több más kísérleti feladat elvégzése céljából. Képünk a Hydra IX víz alatti kísérletben részt vevő négy búvárt mutatja, mielőtt rájuk zárják a de- kompressziós kamra bejáratát. (MTI külföldi képszerkesztőség) Műanyag vagy papírzacskó? A legutóbbi években a környezetvédők támadásainak állandó célpontja lett a műanyag fóliazacskó, mert az lassan bomlik le, s ezért, ha nem megfelelő helyre kerül, tartósan szennyezi a környezetet. E meggondolásból kiindulva több helyütt kötelezően előírták, hogy fóliazacskók helyett ismét papírzacskókat használjanak. A nyugatnémet környezetvédelmi hivatal nemrég összehasonlította, hogy a létrehozásuktól a szemétbe kerülésükig, és még azután is, vagyis teljes élet- folyamatukban mekkora a fólia-, illetőleg a papírzacskók környezetszennyező hatása. A szigorúan tudományos vizsgálat szerint a mérleg korántsem kedvezőtlen a fóliazacskó szempontjából. Kiderült ugyanis, hogy a gyártási folyamatban a papírzacskó szennyezi erősebben a környezetet! A tüzetes vizsgálat szerint 50 000 papírzacskó gyártásához 2500 kilogramm papír kell, s ez 5000 kilogramm fából készíthető el. A papírgyártás során 80— 230 kg erősen környezet- szennyező kén-dioxid szabadul fél. Ugyanannyi darab műanyag fóliazacskónak az elkészítéséhez mindössze 1000 kilogramm polietilén szükségeltetik, s a gyártáskor' összesen csupán 17 kiló kén-dioxid kerül a légkörbe. A fóliazacskó gyártása során szén-monoxidból és szénhidrogénekből is jóval kevesebb jut ki a környezetbe, mint amikor a papír készül. Sorsfordító idők D Nógrád kincse: a szén A XX. század történelme a világ országainak élete során tanúsítja: a nemzete^ gazdasági fejlődésének alapját az ipar, a gazdaság energiaigényének harmonikus és eredményes kielégítése adta meg. A körültekintően átgondolt és több oldalról megalapozott energiakoncepció a civilizáció fejlődését garantálja, s végső célként a nemzet biztonságát, jólétét hivatott szolgálni hosszú távon. Éppen ezért a gazdaság számára szükséges energiahordozók távlatokban történő biztosítása az ország egyik legfontosabb problémája volt és még sokáig az is marad. Az energiaszükséglet mind nehezebb kielégítése előtérbe helyezi a takarékos gazdálkodást, a minél olcsóbb és hatékonyabb energiahordozók termelését. Ebben a törekvésben hazánk többirányú forrásból tervezi megoldani energiagazdálkodási feladatainkat, fontos szerepet szánva a szénnek, mint szilárd energiahordozónak. Ez helyénvaló is, mivel minden civilizált országnak jól felfogott érdeke, hogy saját energiahordozó ásványvagyonát maximálisan felhasználva, fejlessze a villamos- energia-termelését, s ezáltal korszerű, jó hatásfokú energiát ,,áramoltasson” a gazdaság érrendszerébe. Hazánk és ezen belül a nógrádi szénmedence barnaszeneinek felhasználását, hasznosságát, a benne levő éghető anyagok, a szervetlen ásványok, a nedvesség- tartalom, a minőség és a kéntartalom determinálja. Hasznosságuk népgazdasági értékítélete azonban nagymértékben attól is függ, hogy milyen áron, milyen élő- és holtmunka-befektetéssel hozzuk a felszínre és szállítjuk az iparnak. A nógrádi szénbányászkodás csaknem száznegyven éves története ékesen bizonyítja a tétel igazságát. A nógrádi szén csak úgy tudta betölteni történelmi szerepét, hivatását, hogy éltetőjévé, élesztőjévé vált a meA Kistermelők Lapja februári számából Kinek jár a támogatás címmel további részleteket olvashatnak a lapban a szarvasmarha- és a juh- tenyésztőknek járó állami támogatásról. Használt gépek — új remények címmel Kerepesi Katalin írt az Euroservice NSZK—magyar Kft. új szolgáltatásáról, a használt gép forgalmazásáról. Dr. Elek Sándor, a Boscoop állatorvosa, a lovak szaporodásbiológiáját tanulmányozta Angliában. Lenyűgöző élményeiről Angliai tapasztalataim címmel számol be. Árokparton hever a pénz. Kapuvár belterületén, legelő nélkül tartja juhait Kiss Fábián. Cikkében arról számol be, hogy milyen lehetőségei vannak a juhásznak, akinek nincs legelője. Sebestyén József Lipcsében járt a nemzetközi kisállat-kiállításon. A 25 ezer állatot felvonultató kiállítás ezúttal is számos újdonságot és érdekességet tartogatott a látogatók számára. Kell-e még az angóra- gvapjú? Dr. Németh Antal azoknak ad tanácsot, akik a visszaesett gyapjúárak miatt felszámolásról gondoskodnak. gye ipari civilizációja megteremtésének és fejlesztésének. A múlt század derekán meginduló bányászkodás a nógrádi szénmedence északi és középső részén, a felszínhez viszonylag közel fekvő széntelepekben indult meg, fejlődött ki, elérve európai mércével mérve is figyelemre méltó technikai, gazdasági színvonalat. A medence jó minőségű szene, a Hatvan— Salgótarján vasútvonal megépítése megalapozta a megye, elsősorban Salgótarján gyors ipari fejlődését. . Sorra épültek az országos érdekű gyárak: salgótarjáni vasfinomító, öblösüveggyár, tűzhelygyár, vasötvözetgyár, vízválasztói centrálé, s számos téglagyár. A kapitalista részvénytársaságok, majd az S. K. B. minden lehetőséget kihasznált a kis mélységben elhelyezkedő, könnyen és viszonylag kis tőkebefektetéssel feltárható széntelepek lefejtésére. Az inászói, tarjátti jó minőségű széntelepek felső padjának évszázados művelése folytán, lassan megszűntek azok az adottságok, lehetőségek, amelyekkel a piaci fogyasztók legkényesebb igényeit is kielégítették. A medence északi és középső részein összefüggő, kiváló minőségű szénmezők, a mát- ranováki, mizserfai, kistere- nyei I. telepek, a II. világháborút követő években fokozatosan kimerültek. A medence szénbányászkodása a déli területekre, a Mátra- és Cserhát-hegység előterére is kiterjedt, Kányás, Ménkes, Tiribes és Szorospatak aknaüzemeire. Szakemberek előtt nyilvánvaló volt, hogy a dél-nógrádi bányaműveletek beindulásával a medence bányászkodása egyre nehezebb geológiai, bányászati körülmények közé kerül. A telepek nagy mélysége, a Mátra- hegvség hatásából adódóan bekövetkezett erősebb tekto- nizáltság, telepzavartság mellett, a bányászkodás elemi veszélyei is intenzívebben kerültek előtérbe. Tökéletes egyetértéssel olvastam a NÓGRÁD napilap „Gazdára vár a szeméthegy” cím alatt megjelent képes újságcikket. Mégis engedje meg a t. szerző, hogy a laikus olvasó számára a hibás rendszer okát is megvilágítsuk. A jelzett helyen évek óta gond a hulladék elhelyezése. Sokáig tanácstalanok voltunk a szemétmennyiség rapszodikus változása miatt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a TIT-tel, MNB-vel, sütőiparral kötött szerződésben foglalt heti egy-, illetve kétszeri elszállítással szemben naponta gondoskodunk a szállításról. Sajnos ez sem hozott érdemi változást, mivel az edények számát is növelni kellett volna. A fenti három intézmény többre — jogosan — nem tartott igényt, viszont az itt működő további nyolc inMindemellett a II. világháború utáni évtizedekben működő nemzeti vállalatok, majd a Nógrádi Szénbányászati Tröszt jól kormányozta a medence bányászkodását. A dél-nógrádi bányák mellett üzemeltetett közép- és északnógrádi bányaüzemekben több éven keresztül országosan elismert és a medence életében egyedülálló eredmények születtek mind termelési, mind technikai területen. Az 1960-as években a szénmedence 36 aknából termelt és több mint tizenkétezer ember dolgozott a bányáknál. Ez nagy jelentőségű volt Nógrád gazdasági életében, s a megye országos megítélésében egyaránt. A medence bányászata az 1848- as indító évektől az 1960-as évekig sokat alkotott, gyarapította vagyonát, ingatlanját. Fejlődésének csúcsán öt középszintű bányaüzemi szervezetben közel hatvan község területéről foglalkoztatta a dolgozókat. Az 1967—68-as években bekövetkezett energiaválság, az „olajárrobbanás” országosan elindította a szén népgazdaságban betöltendő szerepének átértékelését. Az energiaoptimalizálási program keretén belül a nógrádi szénmedence bányaüzemeit gyakorlatilag gazdaságtalannak kiáltották ki és megindult az aknák gyors ütemű bezárása. Viszonylag rövid idő alatt. 1966—1973. időszakában a medence 34 aknájából csak a négy dél-nógrádi akna maradt (Kányás, Ménkes, Tiribes, Szorospatak). A vissza- fejlesztési időszak alatt a vállalat vezetése „alapos munkát” végzett, kivíva mind az akkori kormány, mind a megye akkori vezetésének az elismerését. Ezt az a miniszteri dicsérő oklevél is kifejezésre juttatta, melyet a kormány adott a Nógrádi Szénbányáknak. (Folytatjuk) Dr. Bocsi Ottó oki. bányamérnök tézmény nem volt hajlandó edényzetet bérelni, de még szállítási szerződést sem kötöttek. Ezért az eredeti szerződéses kötelezettségeknek megfelelő rendszerre. heti egy alkalommal való elszállításra tértünk vissza. Azt ugyan nem vizsgáltuk, hogy kinek a hulladékát szállítjuk el, bíztunk abban, hogy a megrendelőink bérleményében lévő kukákat , más nem használja. Így vált a rendszer ketté, ahol az illegális lerakás is kialakult. Természetesen, az állapot megszüntetésére intézkedtünk. A közterület-felügyelők révén újólag felszólítottuk a „nyolcak”-at. Bízunk benne, hogy igénybe veszik szolgáltatásunkat, s a rendszer teljes, a város tisztább lesz. Valóban, rend a lelke mindennek. Bodnár Benedek Salgótarjáni Városgazdálkodási Üzem igazgatója Napi postánkból A városgazdálkodók szemét is bántja a szemét
