Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

2 NOGRAI) 1990. FEBRUAR 17., SZOMBAT Ülést tartott a Minisztertanács Moc/row nem felelős a drezdai brutalitásokért Cáfol a volt állambiztonsági ezredes A kormány pénteki ülé­sén a többi között áttekin­tette azt a törvényjavasla­tot, amely az 1945. január 1-je és 1963. április 4-e kö­zött született törvénysértő ítéletek semmissé nyilvání­tásáról intézkedik. Bajnok Zsolt szóvivő a tervezet kap­csán elmondta, hogy az érintett időszakban több százezer ember ellen szü­lettek törvénysértő ítéletek, állambiztonság elleni, ár­drágító és közellátás elleni bűncselekmények, úgyne­vezett tervbűncselekmé­nyek, illetve a tulajdont ká­rosító bűncselekmények vádjával. Bár a kormány a törvénysértésekért megkö­veti a magyar népet — mindenekelőtt azokat, akik­kel szemben az igazságta­lanságokat elkövették —, az érintett emberek igen széles köre, miatt legjobb esetben is csak „kárenyhí­tést” illetve politikai, er­kölcsi rehabilitációt tud nyújtani. A legrászorultab­bak segélyezésére ugyan­akkor a kormány egy két­millió forint keretöszegű alapot hoz létre. A pénzt szociális, humanitárius szempontok alapján oszta­nák el. A pénteki kormányülésen a művelődési miniszter több fontos oktatási, oktatáspoli­tikai előterjesztéssel is sze­repelt. A többi között ja­vaslatot tett az 1985-ös ok­tatási törvény módosításá­ra. A tervezet mindazon elemeket törölni kívánja a jogszabályokból, amelyek valamilyen formában utal­nak a megszűnt társadal­mi-politikai berendezke­désre. Egy másik fontos elem, hogy az oktatásban az egyházak, az alapítványok és más jogi személyek részt vehetnek, és ezt a tevékeny­ségüket vállalkozásként folytathatják. A kormány foglalkozott a márciusi választások előké­szítésével, és értékelte a vá­lasztási küzdelem néhány po­litikai vonatkozását. Megállapította: nem alap­talan az az aggodalom, hogy a közéletben egyre szaporodó antidemokratikus jelenségek komolyan veszélyeztetik a választási előkészületek tisz­taságát, és magát a válasz­tásokat is. Ezzel kapcsolat­ban a kormány határozottan elítéli a Leninvárosban tör­ténteket. Az ügyből a legha­tározottabban le kell vonni a szükséges következtetéseket mind a politikai pártoknak, mind a kormányzatnak. Ha ehhez hasonló események előfordulnak, az alapjaiban veszélyezteti a demokratikus átalakulást. A kormány ál­láspontját tolmácsolva Baj­nok Zsolt rámutatott: a rend­bontások megakadályozása, illetve megelőzése csak kis részben függ az esemény helyszínén működő rendezők vagy rendfenntartó erők ma­gatartásától. A döntő az, hogy a jövőre készülve a pártok ne a legkülönfélébb indulatok felkorbácsolásával, hanem józan programok hir­detésével jelöljék ki helyü­ket a társadalomban. Számos személyi kérdésben is döntött a Minisztertanács pénteki ülésén. Eszerint: a kormány február 15-i hatály- lyal kinevezte a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsá­gi Hivatala vezetőjévé Nagy Lajost, a Magyar Köztársa­ság Információs Hivatala ve­zetőjévé pedig dr. Dercze Ist­vánt. A kormány március 1-jei hatállyal Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyet­test saját kérésére, érdemei elismerésével, más fontos megbízatására való tekin­tettel felmentette. Ér­demei elismerésével, más, fontos megbízatása mi­att február 28-i hatállyal fel­mentette Melega Tibor keres­kedelmi miniszterhelyettest. A kormány Vörös Árpád és Körtvélyes István ipari miniszterhelyetteseket — sa­ját kérésükre, érdemeik elis­merése mellett — március 15-i hatállyal felmentette. A Minisztertanács febru­ár 28-i hatállyal — érde­mei elismerésével, más fon­tos munkakörbe kerülése miatt — fölmentette Raisz Gusztáv mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettest. Somogyi László, a Budapest—Bécs világkiál­lítás előkészítő bizottságá­nak kormánybiztosa saját kérésére nyugdíjba megy, ezért március 1-jei hatállyal — érdemei elismerésével — fölmentette a kormány. Markovics Ferencet, a Minisztertanács védelmi irodájának vezetőjét saját kérésére, érdemei elismeré­sével, nyugdíjazása miatt március 15-i hatállyal föl­mentette a kormány. A kormány Gubicza Jenő rendőr ezredest, március 1- jei hatállyal kinevezte a Magyar Néphadsereg Biz­tonsági Hivatala vezetőjé­nek. Bajnok Zsoltot, a Magyar . Hírlap főszerkesztőjét — érdemei elismerésével, nyug­állományba vonulása mi­att — március 15-i hatálv- lyal fölmentették. (Egv kér­désre válaszolva Bajnok Zsolt elmondta, hogy nyug­díjazása ellenére szóvivői- tisztét megtartja.) Számos személyi javasla­tot terjesztett elő a külügy­miniszter is. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár a szovjet csa­patok kivonásával kapcso­latos tárgyalásokról tájé­koztatta a kormányt. A kormányülésen döntés született arról, hogy a vá­lasztásokkal kapcsolatos kér­dések kezelésére szakértői bizottságot hoz létre. (MTI) Hans Modrow nem fele»- lős az október elejei drez­dai tömegmegmozdulás bru­tális szétveréséért — nyi­latkozta az NDK volt ál­lambiztonsági szolgálatának egyik ezredese. Korábban egyes sajtójelentésekben azt állították, hogy az NDK je­lenlegi miniszterelnökének, aki akkor az NSZEP Drezda megyei első titkárának tisz­tét töltötte be, ugyancsak köze volt a rendőrök és az állambiztonságiak rendkí­vül durva fellépéséhez. A Sächsische Zeitung cí­mű lap pénteki számában Horst Hillenhagen — aki, a Kovács János, a kishartyá- ni termelőszövetkezet elnöke, az elmúlt évet értékelő és az idei feladatokat ismertető zárszámadó közgyűlésen mint elnök 21. alkalommal tolmá­csolta a vezetőség beszámoló­ját a közgyűlés résztvevői­nek, pénteken, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek műve­lődési központjának nagy­termében. A szövetkezet fennállása óta egyszer sem volt veszte­séges. Az elmúlt évben má­sokhoz viszonyítva is még igen jó nyereséggel zárt: Csaknem 14 és fél milliós nyereséget vallhat magáénak a nagyüzem, 167 milliós ár­bevétel mellett. Az elért nyereség 15 szá­zalékos bérfejlesztést, a 13. havi fizetést cs 7,5 százalé­kos nyereségrészesedést tett lehetővé. Mindezt olyan kö­rülmények között érték el, amikor egyre többen — ahogy az elnök mondta — kívülről magyarázzák ne­künk, hogy mit tegyünk. A kishartyániak ismét bebizo­nyították élet- és fejlődő­képességüket. Pedig a gazda­sággal nem törődik senki, onnan mindenki csak venni akar, és senki sem adni — hangsúlyozta az elnök. A sikeres munka jó hatása visszatükröződik a dolgozók hangulatában. Antal Béláné, baromfigondozó nagyon jól érzi magát a szövetkezetben, talpraesettnek tartja a veze­tőséget és a tagságot. Hason­lóképpen vélekedik Mester Józsefné és Bállá Gézáné. Tóth Imre nyugdíjas á töb­bi között örömmel vette tu­domásul, hogy a nyugdíja­sok kiegészítést kapnak. Gvőri Vendel és Godó Sán­dor gépbeállítók, a jó kol­lektív szellem elismerése mellett azt hangsúlyozták, hogy a vezetőség a nehéz gazdasági helyzetben is meg­találta a kivezető utat. Az önmagukért beszélő si­kerek mellett az elnök ener­gikusan szóvá tette a hiá­nyosságokat, foglalkozott azok kijavításának módjá­val. Kukol Emil, a növény- termesztési ágazat vezetője, úgy vélekedett, hogy a gyen­ge teljesítményt nyújtó ju­hászat eredményesebbé téte­le érdekében, növelni kell a szaporulatot, megvalósítani az ésszerű takarmányozást. Oláh Zoltánné, a háztáji föld egyéni megművelését kérte. Hegedűs Bálint üzemvezető, a nehéz piaci viszonyok elle­nére még eredményesebb te­vékenységet ígért. Dénes An­dor rendész szerint, a veze­tőség teljesítette az elmúlt évi közgyűlési határozatot. Id. Sirkó Béla, nyugdíjas úgy vélekedett, hogy elége­dett lehet a tagság, mert jók az eredmények, büszkék le­hetnek rá. A közgyűlés, az elnöklő berlini állambiztonsági köz­pontban volt ezredes — el­mondta, hogy betekintése volt olyan dokumentumok­ba, amelyek tanúsága sze­rint „a tömegmegmozdulás szétverését Berlinből ren­delték el. Az állambiztonság Drezda megyei vezetője és Modrow ritkán lépett kap­csolatba egymással. Mod- row-t tájékoztatták a hely­zetről, de a parancsok az állambiztonsági minisztertől érkeztek”. A volt állambiztonsági ezredes közölte még, hogy októberben és novemberben Modorow több ízben kibújt Sirkó Béla, elnökhelyettes javaslatára a beszámolót, a határozati javaslatokat, az alapszabály módosítását, a Megtartotta az 1989. évet záró közgyűlését az Endre- falvi Aranykalász Mező- gazdasági Termelőszövet­kezet. Jó évet zártak, a me­zőgazdasági üzemeket súj­tó közgazdasági szorítások ellenére. Ezt a vezetőség beszámolója így foglalta össze: az elmúlt évi mun­kánk eredménye 17 és fél millió forint nyereség, az egy főre jutó átlagjövede­lem 114 ezer 500 forint, amely 11 százalékkal ma­gasabb az ezt megelőző esz­tendei eredménynél. A tanácskozást Szécsény- ben, a művelődési ház szé­pen feldíszített kamarater­mében tartották meg. A közgyűlés hangulatára a múlt évi siker nyomta rá a bélyegét. A tagság maga­biztos és jókedvű volt. Aho­gyan dr. Halaj Ignác, a megyei tanács főosztályveze­tője megfogalmazta, erre joga is volt a tsz-tagságnak, Akár Ferenc Józsefet is idézhette volna elégedett­ség dolgában a Rétsági Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet elnöke, Pongrácz József a tegnapi zárszámadó közgyűlésen, hi­szen tavaly az ország 1253 termelőszövetkezete között nem a veszteségesek tábo­rát gyarapították. Ám ez ko­rántsem azt jelenti, hogy a 337 tagot számláló gazdaság gondtalan évet hagyott vol­na maga mögött. Olyan év volt ez, amely nemcsak több mint nyolcmilliós nyeresé­get, de bizonytalan agrár- politikát és 9,5 milliós kint­lévőséget is örökített az idei esztendőre. A tények azt mutatják, nem volt mentes a múlt év az ellentmondásoktól sem. A gabonatermesztés hozta különböző Berlinből érke­zett utasítások végrehajtása alól. Kedvező tapasztalatokról beszélt Modrow-val kap­csolatban Dieter Reinfri­ed, az Új Fórum nevű el­lenzéki szervezet szóvivő­je is, aki tagja az állambiz­tonsági szervezet feloszla­tását felügyelő bizottságnak. Elmondta a lapnak, hogy a volt megyei első titkárnak több alkalommal fontos sze­repe volt az erőszak alkal­mazásának megakadályozá­sában. vezetők prémiumfeltételeit — ez utóbbit kisebb véle­ménycsere után — egyhan­gúlag elfogadta. mert ez évi eredménye or­szágosan is elismerésre méltó, megyei viszonylatban pedig a második legjobb. A vezetőség jelentését Kuris Tamás tsz-elnök is­mertette. Kiemelte: ered­ményünk annak köszönhe­tő elsősorban, hogy a tag­ság cselekvőén támogatta célkitűzéseinket. Ebben a tsz-ben is meghatározó sze­repet játszott az ipar, de az alaptevékenység és az ál­lattenyésztés is, kisebb hi­báktól eltekintve, teljesítet­te kötelességét. A közgyűlés a jövőbe is tekintett, számolva az el­következendő újabb és újabb gazdasági nehézségekkel. Jelentős beruházásokról, a munkaérdekeltség beve­zetéséről, kft.-k alakításá­ról döntöttek, és arról, hogy akik földet igényelnek, azok igényeit kielégítik. Végül a közgyűlés elfogadta az idei esztendőre készített tervet. a bevételi terve.t, az állat- tenyésztést viszont az üzem- és munkaszervezési problé­mák, valamint a támogatá­sok megszüntetése miatt fel kellett számolni. Sikerült úgy kivitelezni ezt, hogy nem okozott veszteséget. A háztáji maximális terü­letet felemelték hatról tíz­ezer négyzetméterre, ugyan­akkor három szakcsoport, a Kner, Prior és a Barátság végleg befejezte működését. A bérekről is szó esett. Ez volt az egyetlen téma, amelyről véleményt mond­tak a tagok. Egyetlen kér­dés sem hangzott el a be­számolóval kapcsolatban. A közgyűlés végül döntött abban is, hogy szövetkezete eddigi nevéből csak a barát­ság szó marad. Egy fantom levélíró nyomában Mint oly’ gyakran, a mi­nap is aláírás nélküli leve­let kapott szerkesztőségünk. Íme annak lényegesebb mon­datai : A pásztói áruház dolgozója vagyok. Nagyon szégyellem, hogy névtelenül kell írjak, de biztosan megértenek, ha végigolvassák a levelemet. Az eset, amit leírok, a vá­lasztásokkal kapcsolatos és nemcsak engem háborít fel. Vallus István, áruházunk vezetője összehívott bennün­ket, és mindenki előtt kije­lentette: aki nem úgy sza­vaz, ahogyan kell, az meg­nézheti magát. Szóljunk ott­hon is, hogy az ajánlócédu­lát Kovács Ferencre töltsük ki. Az emberek félnek nyíl­tan kimondani az igazat. Én csak egy egyszerű asszony vagyok, féltem az állásomat, ezért írtam így. Jöjjenek le, kérdezzenek meg bárkit, mi történt! Nem értem, hogyan szabad ilyet tenni?... ” Nos, a névtelen leveleknek általában a papírkosárban a helyük, de tekintettel a téma fontosságára, ezúttal ki­vételt tettünk, másképpen cselekedtünk. Mi ugyanis ko­molyan gondoljuk az esély- egyenlőséget, s lehetőségeink szerint megpróbáljuk elősegí­teni a választások tisztaságát. Márpedig amennyiben a le­írtak igazak, úgy súlyos eti- kátlanság történt... A pásztói áfész áruházban először is „trükkösen” arról kérdeztem két eladónőt, hogy ugyan mondják már meg, miért óhajtanák Kovács Fe­rencet országgyűlési képvise­lőjüknek? Ám egyikük rög­vest „lehűtött” válaszával, miután határozottan kijelen­tette: ő bizony mást támo­gatott. Kolléganője viszont neki juttatta el a kopogtató­céduláját. .. Értesülve a levél tartalmá­ról, Vallus Istvánt elöntötte a méreg, s felháborodottan válaszolt: — Ez rágalom, ez merő hazugság. Visszautasítom, hogy én parancsba adtam volna: csakis Kovács Ferenc nevét szabad ráírni az aján­lócédulára. Kétségtelenül agitáltam mellette és gyűj­töttem számára a cédulákat, dehát ez korántsem tilos. Kü­lönben áruházunk negyvenöt dolgozójából csak négyen támogattuk az ő képviselő­jelöltségét. — Mit gondol,, ki, vagy kik ellen íródott a levél? Egyáltalán: ki lehet a szer­zője? — Nem vitás, elsősorban Kovács Ferencet kívánják le­járatni. Nem utolsósorban pedig engem, aki köztudot­tan a híve vagyok. Ennek megfelelően az ellentáborból kerülhet ki a levélíró... Ezek után immár előhoza­kodtam az „aduval”. Bár a levélíró eltitkolta kilétét a levélben, a borítékon azon­ban mégis ott a feladó ne­ve és címe: Kovács Ferenc- né, Pásztó, Szabadság út 107. 1/6. Kérésemre megmu­tatták a listát, így saját sze­memmel láthattam: ilyen nevű dolgozó nincs az áru­házban. Aztán a tanács né­pességnyilvántartó részlegén megtudtam: a Szabadság út 107. szám alatti ház egyfelől nem emeletes, másfelől ép­pen üres... Vagyis a levél írójának ne­ve és címe is kitaláció, amint az egyébként várható is volt. Mert emberek becsületébe belegázolni a mai zavaros vi­szonyaink között egyre töb­ben mernek, persze, csak in­kognitóban. Annyira futja a bátorságukból, hogy névte­lenül írogatják gyalázkodó leveleiket, avagy más sze­mélyazonosságát emelik ma­guk elé védőpajzsként. Mert Kovács Ferencné több is van Pásztón... A levelet megmutattam az érintett Kovács Ferencnek, a megyei tanács osztályvezető­helyettesének, a Hazafias Választási Koalíció képviselő- jelöltjének is, aki ezeket mondta: — Fel sem tételezem Val­lus Istvánról, hogy ő ilyen durva módszerekhez folya­modjon. Kétségtelenül segí­tett nekem az ajánlócédu­lák gyűjtésében, ez viszont megengedett. Különben üze­nem a levél írójának: ha őt bárhogyan is rászedték, min­dennemű harag nélkül visz- szaküldöm neki a kopogtató­céduláját. Szeretnék tiszta maradni... — Nem hiányzik majd a felajánlott cédula a képvise­lőjelöltségéhez? — Anélkül, hogy nagyké- pűsködni akarnék, elmond­hatom: jók az esélyeim, leg­alább kétezer cédulám lesz. Bizonyára ez bosszanthat egyeseket... Egyáltalán nem tisztelt Hölgyem, avagy Uram! Mint olvashatja, soraival, fantom személye utáni nyomozásunk­kal csak a mi időnket és pén­zünket tudta rabolni, mások­nak nem árthatott. Sőt, eny­hén szólva is tisztességtelen módszerével ismeretlenül is lerántotta magáról a leplet, a sár, amit másokra kívánt fröcskölni, visszahullt önre. Sáros tehát, talpától a feje búbjáig, lemoshatatlanul! Kolaj László Zárszámadó közgyűlések Korai a vészharangot kongatni Most is jó eredménnyel zártak a kishartyániak A megyei élmezőnyben Tizenhét és fél milliós nyereség Endrefalván Csak a „barátság” maradt Ellentmondásos évet zártak Rétságon

Next

/
Oldalképek
Tartalom