Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

1990. JANUAR 20.. SZOMBAT NOGRAD 3 t Értékmegőrzés befektetéssel Kovács néni mit sem tud arról- hogy a • kamatnak ne­vezett valami mennyire bo­nyolult tud lenni. Mert ami­kor azt mondjuk példának okáért, hogy tíz százalék, a nominálkamatot jelöltük meg. Létezik azonban reál­kamat is- amely lehet po­zitív és lehet negatív elője­lű. Bármennyire csodáljuk is Kovács néni hétköznapi realitásérzékét; manapság a megtakarítások gyümölcsö­ző befektetése gonddal jár. A manapság 1988 elejével kezdődött. Az 1988-at meg­előző esztendőkben ugyan­is a hivatalos infláció egy számjegyű volt, a takarék- betétek és a lakossági köt­vények kamatai- éves ho­zamai megközelítően össz­hangban voltak az. infláció mértékével. (A betéteknél kismértékű negatív, a köt­vényeknél néhány százalé­kos pozitív reálkamat érvé­nyesült.) Miközben az infláció üte­me, mértéke évről , évre erősödött- a pénzbefektetési kínálat formái bővültek. A nálunk újdonságnak számí­tó értékpapírok. az egy éven belüli lekötésre al­kalmat nyújtó kincstárje­gyek és az 1—3 éves be­fektetést kínáló letéti jegyek ugyancsak rákényszerültek az inflációs rátával való versenyre. 1990 kezdetére ezeknél is 20 y százalékot meghaladó éves kamatok alakultak ki. A letéti je­gyeknél az éves kamat- szint általában 22 száza­lék, a 3—6—9 hónapos kincstárjegyeknél pedig évi 22—23—24 százalék. Az évi 20 százalékra ter­vezett fogyasztói árszintnö­vekedéssel egybevetve a kü­lönféle befektetések kama­tait- úgv tűnik, hogy egyik- másik reálértékének meg­őrzésén felül valami kevés pozitív reálkamatot is biz­tosít. Egyszerűsítve az egyes betéti és értékpapírfor­mák kamatfeltételeinek ér­tékelését, a lehetséges leg­magasabb kamattal kezd­jük. Nos. a lakossági be­fektetések — letéti jegyek vonatkozásában rögzített — kamatplafon 1990-ben évi 26 százalék. A kamat­plafon esetében az inflá­ciós ráta és a letéti jegy lehetséges maximális ka­matlába között 6 százalék­pontos pozitív reálkamat mutatkozik. De csak mu­tatkozik- mert a 6 százalék zömét.— 5.2-t — elviszi a kivett kamatok után fize­tendő, illetve levont 20 szá­zalékos adó- amely minden 1988. január elseje után ki­bocsátott értékpapír hoza­mát terheli. Mi szándékosan voltunk nagyvonalúak, az említett 1990-ben érvényes kamat­lábak — az 1 évre lekötött takarékbetét 19 • százalékos kamata kivételével — brut­tó jellegűek- tehát levonan­dó belőlük a 20 százatésok forrásadó. Például: a 9 hónapos kincstárjegy évi 24 százalékos bruttó ka­mata évi 19,2 százalékos nettó kamatnak felel .meg. s ha valamelyik letéti jegy kibocsátója bruttó 26 szá­zalékot ígér- az lejáratkor nettó 20,8 százalékot fizet majd a befektetőnek. Az év elején érvényes be­fektetési — takarékbetét, értékpapír — kamatok éves szinten tehát legfeljebb a pénzmegtakarítások- a pénz- befektetések infláció okoz­ta értékvesztését ellensú­lyozzák, de csak abban az esetben, ha az- infláció nem haladja meg a tervezett 20 százalékot. Nincs tehát po­zitív reálkamat- . az „ösz­tönzést" az jelenti, hogv a készpénztartás pénzveszte­séget okoz, ezt csak befek­tetéssel lehet megelőzni, mérsékelni. A lakosság ta­karékbetét-állományát újab­ban csak a kamatok jóvá­írása gyarapítja. Bizonyos­ra vehető, hogy az idén n lakossági megtakarítások, befektetések tovább csök­kennek- éspedig amiatt, hogv az újabb készpénzkiadások — magasabb lakbér. köz­üzemi díj, kamatadó — a magas és növekvő élelmi­szerárak a lakosság zömé­nél. az úgynevezett kis megtakarításoknál minden pénz jövedelmet ..elfogyasz­tanak". Garamvölgyi István Tartályok Kakára A VEGYÉPSZER salgó­tarjáni gyárában január­ban harmincmillió forint értékben termelnek árut. Munkájuk kilencven száza­lékát a kábái cukorgyár lizingüzemhez szükséges berendezések gyártása jelen­ti. Ezeket a termékeiket az AGROFER Japán—Magyar Vegyes Vállalat részére szál­lítják. A VEGYÉPSZER- nél előállított óriási méretű tartályok sokaságát a cu­korgyárban japán szakem­berek szerelik össze. — Rigó Tibor felvételei — Itt tényleg nem változik semmi?... ...Avagy ki lövöldöz kire?... Érdeklődéssel olvastam az ellenzék két megyei vezető egyéniségével, Bilecz Endré­vel és dr. Samu Istvánnal készült interjút. (N0GRÄD, 1990. január 10.) Mindvégig azt vártam, hogy konstruk­tív ellenzéki módjára ki­fejtsék pártjaik program­ját s megtudjuk: kik is ők valójában, s hogyan gon­dolják hazánk kivezetését jelenlegi válságos állapo­tából. A történelmi tények fontossága A cikk túlnyomó részé­ben a nyilatkozók beérték a bolsevik típusú párt és a pártállam totális kriti­kájával. s nézeteik kifej­tésére mindössze néhány sort vesztegettek. Ez a tény nemcsak azért sajná­latos, mert a fenti kriti­kát már maga az állam- párt ig megtette- s nem is csak azért, mert a nyilat­kozók sajátos csúsztatá­sokkal folyton összemossák a régi MSZMP és az új szo­cialista párt közötti kü­lönbségeket, hanem főként azért- mert a szabad vá­lasztások küszöbén a vá­lasztópolgár joggal várná el a magát demokratikusnak nevező ellenzékiektől, mond­ják meg: valójában kicsodák ők és mit akarnak. Ehe­lyett azonban 'be kellett érnünk az állampártra irá­nyuló — egyébként megle­hetősen lapos és immár eléggé unalmas — ..lövöl­dözéssel”. Bilecz Endre azzal kez­di- hogv ő „semmiféle ér­demi- változást" nem ta­pasztal a gyakorlatban, po­litikai rendszerünkben. Nem tudom, hogy mire figyel- de néhány történelmi tény­re felhívnám a szíves fi­gyelmét : I Még az állampárt uralma alatt megin- ’dult — annak leg­progresszívebb erői hatá­sára — a pártállam lebon- íása. (Lásd 1988. májusi pártértekezlet!) ■g* Az állampárt kere- Kfl tei között történt meg m a többpártrendszer ki­építése, alkotmányos garan­tálása. (Lásd egyesülési tör­vény- párttörvény stb.) I Az állampárt leghala- jdóbb erői tárgvaló- * asztalhoz ültek, hogy a demokratikus út békés keretek között maradjon. Más kérdés, hogy kik bo­rították fel ennek politi­kai menetrendjét? (Lásd népszavazás kikényszeríté­se.) D Az állampárt reform­erőinek volt ereje a demokrácia-csomag- terv előterjesztésére- amely a jogállamiság kiépítésének kezdeteit jelentette. Mindezek eredménye­ként, mind közjogi, mind pedig személyi szabadságjogok tekintetében európai mércével is (elis­merten) nagy lépést tettünk a demokrácia felé- s ami nem elhanyagolható tény: e változások békés, parla­mentáris úton, és nem az utcán dőltek el. Nem utolsósorban lét­rejött egy új szocia­lista párt- amely ösz- szeegveztethetönek tartja a polgári demokrácia és a de­mokratikus szocializmus (al­kotmányban is rögzített) ér­tékeit. s melynek van ere­je szakítani elődpártjá­nak politikai hibáival- és bűneivel. Ez a párt nem kiáltja ki magát uralkodó­pártnak,, s vállalja a több­pártrendszerű politikai pá­lyán a versengést- elvet minden hatalmi koncentrá­ciót, és monopóliumot- s vállalja az azonos esélyek alapján való megmérette­tést. Mik ezek, ha nem „érde­mi változások”? Azt Bilecz Endrének is észre kell ven­nie, hogy mindazok a köve­telések, amelyek Prágában, Berlinben, Bukarestben az utcán hangzottak el, ná­lunk békés úton valósul­nak meg. (Közelmúltunk tragikus történelmét ismer­ve, ez így van rendjén.) Mit kér számon Bilecz Endre a szocialista párton? — Nem tapasztalja a kü­lönböző tulajdonformák esélyegyenlőségét, mondja. Én állítom, ez szinte min­den párt programjában meg­lévő elem. Tisztán kell azonban látni, hogy ennek feltételeit csakis parlamen­ti felhatalmazás alapján egv szilárd kormányzás teremt­heti meg. Ehhez azonban szükség volna egy pártok közötti konszenzusra, am-ely az ellenzék felelősségét is igényelné. (Jól érzékeli az újságíró, hogy e ponton Bilecz. ellentmondásba kerül a pár? gazdaságból való ki­vonulásának követe1 évével.) E tekintetben a problémák gyökerét az igazi tulajdo­nos hiányában látom- amely miatt az állami tulajdon „Csáki ■■'/almájává" válha­tott. A szocialista javaslat: az állami tulajdon társa­dalmasítása és a szigorú társadalmi kontroli melletti privatizáció. „He a tükröt hibáztasd..." Bilecz Endre totalis táma­dást indít a népfront, a szakszervezetek ellen is. mondván; „vissza vagyo­nukat a népnek". Hogy a népfront és a szakszervezet hogyan képvi-eli tagjait azt nem Bilecz Endrének, hanem maguknak a tagok­nak kell megítélni. Azt pedig, hogy tíz-egynéhány ezres párt mennyire fogja képviselni a népet- majd a történelem igazolja. Bilecz Endre számon ké­ri a NÓGRÁD című lapon, mi lesz a munkanélküliek­kel, a megyéből elvándorol- tak-kal? Majd furcsa for­dulattal azt kérdezi: „miért nem akar az MSZP bele­egyezni. hogy a NÖGRÁD pártoktól független lap le­gyen?” Az újság — tükör, s emlékeztetném a gogoli gondolatra, miszerint „ne a tükröt hibáztasd, ha a ké­ped görbe". (Lásd még: Ádám Tamás cikkét: Nem vagyok MDF. . . ügynök!) Kétségtelenül igaz, hogy a jó újság nem lehet meg kritikai él. ellenvélemények nélkül. Ehhez azonban nem kell feltétlenül elvenni a NÓGRÁD-ot az, MSZP-től. Ha Bilecz Endre végig­nézi a lap legutóbbi hóna­pokban megjelent ’ számait, maga is láthatja, hogy azok sokkal inkább „politikai hirdetőtáblára", mint egv MSZP-monopóMumra emlé­keztetnek, hisz minden po­litikai párt szabad megnyil­vánulási lehetőséget kap. (Lásd éppen a két idézett személlyel készült interjút is!) Bilecz Endre bizalmat­lanságának ad hangot az új szocialista párttal) kap­csolatban sajátos logikával két tény miatt: mert Grósz Károlyt Nógrádban válasz­tották kongresszusi kül­döttnek, s mert a gyarma­ti tanácselnököt (helyettest) úgymond „a pártbizottság ejtőernyőzte '89. őszén". Eb­ből egyenes következteté­se: semmi tárgyalni valójuk az MSZP-vel.- Ha Bilecz Endre kicsit alaposabban fi­gyelné politikai életünket, tudhatná, hogy Grósz Ká­roly nem a szocialista párt tagja. De máskülönben: ahogyan mi sem tartjuk szá­mon és nem mondjuk meg, hogy ki legyen az MDF tagja, úgv nem is tartunk rá igénvt, hogy Bilecz Endre mondja meg: ki. milyen pártban, mennyire hiteles. (Csak-zá­rójelben jegyzem meg, va­jon morálisan mennyivel hitelesebb az az „ellenzéki”, aki egykét hete. hónap­ja még az MSZMP tagja, netán fizetett „apparátcsík- ja" volt?). Másfelől: ha egy tanács­elnök (helyettes) megítélés­ben nem a szakmai tudása és vezetői kvalitásai a dön­tőek, hanem az a tény. hogy a volt MSZMP párt­bizottsági titkára volt, kér­dem én, mi a különbség a bolsevik típusú párt és az ún. demokratikus ellenzék „káderpolitikája" közötti?!?) Szeretném óva inteni tisztelt kollégámat attól- hogy a volt pártállam min­den párttagját, sőt min­den állampolgárt, — aki akarva-akaratlan „csavar volt a g pezetben" ■— bű­nösnek kiáltson ki. Az emberek- s benne a volt MSZMP-tagok döntő több­sége becsületesen dolgozott, nem harácsolt össze va­gyont, s nem származott semmi előnye a párttagsá­gából. Azt még az ellen­zék józan része sem vi­tatja, hogy itt az elmúlt évtizedekben a tényleges és jelentős politikai döntése­ket egy czűk elit hozta, s ehhez felhasználta a testü­letekben rejlő „kollektív felelőtlenség" rendszerét. Múlófélben i a pártállam Nagy ra becs ü 11 ko 11 égá m mindössze két kérdésben fejti ki pozitívan, álláspont­ját. Az önkormányzatok szerepének növelésében, egyetértünk, bár megítélé­sem szerint a helyi önkor­mányzat megerősödése a megye vezető- és újraelosz­tó szerepét gyengíteni fog­ja. Hasonlóképpen ítéljük meg az oktatásügy terén követelt változásokat is. Felhívnám azonban figyel­mét, hogy a két kérdésben lényegileg konszenzus van a pártok között, s különb­ségek csupán a megvalósí­tás módját illetően létez­nek. Ami dr. Samu István vé­lekedéseit illeti: ő is „karni- káze módjára” lövöldöz a képzeletbeli ellenségre, nem véve róla tudomást, hogy „a háborúnak vége”, a rendszerváltás parlamenti keretek között folyik- a pártállam kimúlófélben van. Az alkotmányból kikerült a párt vezető szerepe, műkö­dik a többpártrendszer, amelyben az új szocialista párt éppúgy egy az ötven- egynéhány közül, mint az MDF, vagy az SZDSZ. Mindegyiknek szabad vá­lasztásokon kell vállalni a megmérettetést és senkinek sem joga már jakobinus módra önmagát legitim­nek, uralkodónak nyilvá­nítani. A fenti változásokat egy „hatalmon lévő” szocialis­ta párt legprogresszívebb erői. — s nem egy margi­nális ellenzék — vívták ki­Ha Samu doktor vénné a fáradtságot és elolvasná az MSZP programját, s európai mércével mérve is demok­ratikus alapszabályát. be­láthatná, ennek a pártnak már semmi köze az általa sű­rűn ostorozott bolsevik párt­hoz. E dokuméntumokban szó sincs a hatalom mono- polizálásáról, forradalmi helyzetéről- van viszont a jogállam, a szociális piac- gazdaság, az esélyközelítés; a hatalommegosztás szük­ségességéről. Ami pedig azt a feltéte­lezését illeti- hegy az alig négy hónapja létező szocia­lista párt éppúgy kineveli m.ajd a maga Sztálinját, Pol Potját- mint az ún. bol­sevik típusú párt. az nem­csak manipulativ és félel­met keltő, hanem a realitá­sok, a körülöttünk zajló történelem teljes figvelmen kívüli hagyását is jelenti. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni a Sa­mu doktor által lenininek nevezett, valójában sztáli­ni utat és annak bolseviki pártját. A toleraneiahiány és a szavaiból sugárzó kom­munistagyűlölet azonban nem lehet jellemző egv magát szabad gondolkodó­nak valló demokratára. Az napjainkban sajnos már szinte megszokottá vált, hogy egyes politikusok in- toleranciája a más politikai nézeteket vallókat a becsü­let mezejére utalva azokat a rossz embereknek- netán gazembereknek minősíti. Az a párhuzam azonban, ame­lyet dr. Samu István a kommunista gondolkodás és az elmebetegség között megvon, nemcsak hamis, hanem veszedelmes, sőt fé­lelmet keltő is. annál is inkább, mert elmeorvos szá­jából hangzott el. Annak szörnyű követ-kezmt nyeit pedig, hogy bizonyos totá­lis rendszerekbe elmebeteg­nek nyilvánítottak „más­ként gondolkodókat'’ jól is­merjük a sztálini, a hitleri és egyéb diktatúrák törté­netéből. A felelősség hiánya Az. idézett interjúból te­hát kiderül, hogy mit gon­dol a két vezető ellenzéki a bolsevik diktatúráról. Nem . tudjuk meg azonban, hogy ők hogyan azonosít­ják magukat és milyen utat ajánlanak a választók­nak. Nem érződik az ellen­zéki párt félelőssége a nem­zet jövőjéért. Az a felelős­ség, amely a torzsalkodás, mások kirekesztése, karan­ténba zárása helyett a né­pért való együttműködésre helyezné a hagsúlyt. Ennek híján pedig jogos a félelem, hogy az egypárti diktatú­rát többpárti váltja fel, s a rendszerváltás jelszavával egyesek csupán uralomvál­tást .kívánnak kierőszakolni. Mai, szociálisan igen ér­zékeny társadalmunk pedig — hál’ Istennek — egvre kevésbé visel el bármilyen diktatúrát, monopóliumot, vagy kisebbségi zsarolást, legyen az politikai vagy gaz­dasági természetű. A szocialisták reform­erői, akiknek volt erejük kikényszeríteni a változás igényét, a haladást és biz­tonságot ajánlják a társa­dalomnak. úgy, hogy az embereknek ne kelljen nap mint nap megszokott létvi- szonyaikból kizökkenve magukat létbizonytalanság­nak kitenni. Dr. Rozgdnyi József középiskolai igazgató. Sal­gótarján, az MSZP orszá­gos választmányának tagja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom