Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

4

N<)<; KAI)

1990 JANUAR ?0 SZOMBAT

Salgótarján vezetői Szatmárnémetiben

#

első lépési már megtették

egymás felé

Antal István és Gyetvai Györgyné dr. a jövőről folytat

eszmecserét

Románia a régen 'áhított, de a külvilág számára váratlanul kitört, mindent elsöprő forradalma után, „csendes" hétköznapjait kezdi élni. Énnek ellenére, még mindig az érdeklődés középpontjába« állnak, hiszen egy teljesen új világot kell felépíteniük, amelyben nincsenek, nem is lehetnek teljesen magúikra utalva. A megújulásban nagy szerepet játszhatnak a más országok városaival kiépítendő testvérvárosi kapcsolatok is.

Salgótarján Város Tanácsa és a másfél százezres lélekszámú Szatmárnémeti között, kedden sikerült személyes kapcsolatokat kiaja- kítam. Kora reggel indult útnak a Vöröskei észt egyik segélyszállítmánya. melyet már úgy állítottak össze, hogy teijes egészében a lakosság és a vezetők igényeit tükrözték.

Az öttonnás IFA tehergépkocsit, a városgazdálkodási üzem bocsátotta rendelkezésre, mely térítésmentesen tette meg a 800 kilométeres- utat, A szállítmányt, a városi tanács részéről Gyet- vui Györgyné, dr. vb-titkár, Óvári Péter szervezési és jógi osztályvezető, és dr. Szőke Pál, a városi tanács tagja, állatorvos kísérte el. Fotós kollégámmal csatlakoztunk az expedícióhoz, hogy jeien legyünk a két város

Az üzletek polcai a segélyektől telítettek

mostoha időjárás „jóvoltából" tízórásra sikeredett úton Gyetvai Györgynét faggattam a kapcsolat kialakulásáról.

— A kezdeti káosz után felsőbb szinten úgy döntöttek, hogy egy magyar megye egy román megyevei legyen testvéri kapcsolatban, hiszen csak Temesvárt 21 város szerette volina testvéréül. Még nem tudjuk, hogy melyik megyét kapjuk meg. azonban a sok Szatmárnémetiből érkezett romániai menekült és a két város iparszerkezetének hasonlósága miatt münden- képpen szeretnénk ápolni ezt a kapcsolatot, más város mellett párhuzamosan is.

Űtlközben, a Vöröskereszt emblémájának köszönhetően, minden érintett román faluban kedvesen integettek az út szélén. Amikor megérkeztünk a város határába, katonai kíséretet kaptunk, már órák óta várták a segélyszállítmányt és . a személyesen még sosem látott vezetőket. Azonnal, bevezettek bennünket a hatalmas volt pártközpontba, melyben most a Nemzeti Megmentés! Front helyi szervezete székel. Antal István, a szervezet kerületi atbizottAz irányításban még nagy szerepe van a hadseregnek.

ságának elnöke ismertette a forradalom helyi lezajlását.

— Nálunk ugyan nem voltak utcai harcok, a néhány áldozat más városban tartózkodott akikoriban. Azonnal megkezdtük az átszervezést, nem kis félelmet váltott ki az itt dolgozókban a diktátor képének azonnali leverése. Harmincnégy tagú bizottságot választottunk, végig ügyelve férfiak, nők, magyarok és románok arányainak betartására. Nagyon fontos most egy ilyen testvérvárosi kapcsolat, mely nemsokára kétoldalúvá vállhat, remélhetőleg.

Ezután rövid sétát tettünk a városban. Az utcán diákok csapódták hozzánk, érdeklődtek jövetelünk céljáról, s örömmel újságolták, menynyivel jobb most az élet, mint a gyűlölt conducator idejében. Az utca már nyugodt képet mutatott, benéztünk egy élelmiszerboltba is, ahol sokkal bővebb a választék, mint egy hónappal ezelőtt volt. Lassan kezd helyreállni az az élet, melyet évtizedek óta áhított mindenki.

Visszatérve a „főhadiszállásra”, megérkezett közben

a város egy hete választott polgármestere, a 34 éves építészmérnök Anderko

Horea is. Aát az új vezetők már felismerték, hogy hosz- szú távon úgy lehet az ellátást biztosítani, ha nem azonnal elfogyasztásra kerülő készítményeket kérnek, hanem a hústermelés megindítását szorgalmazzák. Mivel a csirkehús a leggyorsabban előállítható élelmiszer, ezért a mostani segélycsomagban is olyan vitaminokat kértek, melyek az állományt megvédik a fellépő betegségektől. Dr. Szőke Pál mérte fel az igényeket, szakkönyvek és további vitaminok tekintetében. Nagy örömmel fogadták a Romániai Magyarok Demok- ratikifs Szövetségének vezetői azt a négy magyar betűs írógépet, melyet szin- . tén most kaptak, mert errefelé ez is biltottt dolog volt. Az átalakítás nem zökkenőmentes. A polgármester keserű mosollyal jegyezte megi „Csak egy ember volt, aki mindenhez értett, de azt agyonlőttük". Itt derült ki az is, hogy a diktátor fogában miniatűr adóvevő volt, ami állandóan jelezte helyzetét a Secu központjának.

A tárgyalásokon konkrét megállapodások egyelőre nem születtek, erre a közeljövőben kerülhet sor. Mi- veL az egész román gazdaságot szisztematikusan le- pusztítotlta a diktatúra, mindennemű segítséget örömmel fogadnak. Természetesen mielőbb kétoldalúvá szeretnék fejleszteni ezeket a kapcsolatokat. Románia hitelfelvételi helyzete ugyanis jobb, mint a miénk, épp’ ezért, hosszú távon érdemes őket jó üzleti partnernek tekinteni.

Balázs József Fotó: Buda Láazló

Milyen a lapjárás?

Manapság senkinek sem lehet gondja a laiikínálat- tal, ki-ki kedvére válogathat, annyi a napilap, a folyóirat. és a kiadvány a standokon. A „laples" önmagában is kellemes foglalatosság, s a megfigyelőnek sajátos információkkal is szolgálhat. Mert az újságárusoknál sokan azt keresik, ami az életükből hiányzik: van. aki a nevetést szeretné megvásárolni, más az utazási vagyát csillapítja. A háziasszony pedig a terítékét szeretné felfrissíteni, mikor kézimunka, illetve ételreceptek után kutat.

Még a lelki nyavalyákra is árusítanak gyógyírt, megszólítják a gyerekeket, a kismamákat. Legnehezebb a dolguk azoknak a lapoknak, melyek egy-egy számban kivannak olvasnivalóval szolgálni a más-más érdeklö- désüeknek. A napilapok sikere változó, csakúgy, mint a világ sora.

— ..Nem jött még", este várjuk”, „elfogyott" — alig győzi mondogatni ezeket a válaszokat az egyik salgótarjáni hírlapbolt elárusítója, Horváth Zoltánné. Ha unná. akkor se tehetne mást, any- nyian térnek be, az. ajtó állandóan nyílik-csukódik. A 168 óra kellene sokaknak ha volna, ám. — mint Horváth- né mondja — a Ceausescu- riport beharangozpja jó reklámnak bizonyult, így a lap a szokottnál jóval előbb elfogyott.

A nők — körültekintőbbek — jobban megnézik, mire adjak ki a pénzüket, kézbe is veszik, sőt fel is lapozzák. A fiatal férfiak többsége itt is a sportújságot, a Sex-ladvt, avagy az Erotikát keresi. Kinek-kinek más a kedvenc, nemegyszer a hangulat diktálja, mit vegyenek meg. S hogy otthonra ki mit és miért járat? Érdemes figyelni a véleményeket:

Szűcs László salgótarjáni MÁV-dolgozó:

— A Nemzetet, a Hírlapot és a NÖGRÁD-ot naponta olvasom. Az utóbbit azért, hogy a helyi eseményekben eligazítson. A másik kettő közül a Nemzetet tartom színvonalasabbnak, csak a tördelése zavar: nehezen igazodom el. A Hírlap az exkluzív interjúkkal nyerte meg a tetszésemet.

A Hócipő a sztár Somoskői Tamásnál, épp a hóna alatt szorongatja a sikamlós „humort". A 26 esztendős -HTrjúni programozó otthon azért átfutja a „nagy" napilapok egyikét-másikát, és olvasgatja a Világ Ifjúságát is. A NÓGRÁD-ról így vélekedik :

— Amióta politikai napilap lett. színesebb, de én szívesen venném, ha az eseményeket előre jelezné. Sok esetben csak utólag szerzek tudomást olyan rendezvé- nyekről, ahová örömmel elmentem volna..

S még valami: azt is tudhatnák. hol van, mit csinál most a régi megyei vezetés.

— Csak néhány politikai napilapot veszek a kezembe, ezekre a ma divatos, újdon- ságszámba menő, hetente megjelenő újságokra nem vagyok vevő — jelenti ki határozottan dr. Kovács József nyugdíjas jogász. Olyan fogásokat alkalmaznak a népszerűség elérésére, amelyeket kifogásolhatónak tartok. A NÖGRÁD még tartja magát, remélem ilyen is marad. Megveszem mindennap. s még a postán elolvasom, nem is tudom miért nem járatom. De megjegyezném: néha általam fontosnak tartott eseményekről marad le.

— A szórakoztatóbb, könnyedebb olvasnivalót keresem inkább — közli Gal- csik Istvánná. aki Diósjenőn

lakik, óvónő a foglalkozása. Többféle újságot járatunk, de a napi politika kevésbé köt le. Munka után jobban esik belenézni a Lakáskultúrába, vagy a Magyar Konyha valamelyik számába. Tizenhét éves Szonja lányomnak is hasonló az érdeklődése.

Hogy a hírlapboltok látványos íorgalrTffe mint aránylik az. előfizetésekhez, azt a salgótarjáni városi hírlap- élőbb dr. Kotroczó Józselné, osztály vezetője érzékelteti az alábbiakban:

— Csak hírlapokból több mint félmilliót forgalmaztunk decemberben. Januárra viszont kevesebben fizettek elő. Legnagyobb a lemondás a NÓGRÁD-ból, utána a Népszabadság következik. Az előbbiből 205, az utóbbiból 143 a mínusz, de csökkent az Élet és Irodalom, a Heti Világgazdaság, a Reform, a Magyarország s a képeslapok előfizetése is.

— Akár van áremelés, akár nincs, év elején mindig van lemorzsálódás — bocsátja előre beszélgetésünk során Szepesi Vilmosné, a megyei hírlaposztály vezetője. — A családok ilyenkor átszervezik a jövőjüket, számvetést készítenek, s persze a spórolás mindig lemondással jár.

Legnagyobb a mozgás a napilapoknál, főként Salgótarjánban és Rétsagon. Megyei szinten legtöbben a Népszabadságról. mondtak le, ezt követi a NÖGRÁD, de például a Népszava mintegy négyezer megrendelőjének a száma is 104-gyeI csökkent. Befutott a Riport, kedvelik a 168 órát, s az új rádió-tévé újságot is.

— Csaknem ezerötszáz féle lapot terjesztettünk a múlt évben — mondja az osztályvezetőnő —, tehát van miből választani. Ez a bőség, sokszínűség jó az olvasóknak, és sok munkát ad nekünk, viszont azt hiszem azt is jelzi, hogy korábban egyértelműbbek voltak a világ dolgai.

Mihalik Júlia

TARJÁN! TANÍTÓMESTEREK

A sokoldalúság volt a vezérfonala

1987 októberében Csesztvé- re igyekeztünk az irodalmi napra. Gondolatban sokszor v-oltam vele. Valaki hiányzik a „táncból", valaki nem lehet közöttünk, nem adhat számot lenyűgöző Mikszáth- ismereteiből. ..

Kelemen Erzsébet tanárnő hosszú útra ment.

Nyugdíjasként még tanított volt iskolájában, a salgótarjáni Madách Gimnáziumban. tagja volt a sajnos rövid életű pedagógus emlékszoba-bizottságnak, elnökségi tagja a ’múzeumbarát körnek, irodalmi topográfiával foglalkozott a Nógrádi Sándor Múzeumban, s ez utóbbi végül a fő tevékenysége lett. Nagyon készült a csesztvei Mikszáth- vetélkedőre. Tele volt tervekkel.

Emlékezés közben kavarognak a gondolataim. Szélsőséges, nehéz természete volt. Élénken emlékszem néhány osztálytársnőm arcára, amikor egvéni elbeszélgetés után sűrű könnyeket hullájtva távoztak a tanáriból. Másnap aztán elnézést kért a diáktól, ha túl „erősnek" érezte tegnapi ikifa.kadását. A fiúk minidig az osztály előtt kapták meg a magukét, természetesen magázva: nála ez a másik nem iránti tiszteletet jelentette.

A tankönyvtől merészen elszakadó, a diákok egyéniségét 'formáló, a véleményét mindig élesen megfogalmazó pedagógusnak ismertük. A harmadikos, történelem- könyvünkben a következő mondat fordult elő. „A marxizmus ideológiájának kidolgozásában Marxnak

oroszlánérdemei voltak.” Az első dolga volt e mondatot

kihúzatni a tankönyvből, majd feltette a kérdést: És hol volt Engels? Mi volt Marx és Engels között a munkamegosztás ?

Színvonalban mindig maximalista volt. A dolgozatokban az önálló gondolatokat kereste. Egyik osztálytársunk például azért kapott Tóth Árpád-dolgozatára négyest ötös helyett, 'mert hiába értette meg Kardos Lászlót, és tolmácsolta őt ragyogóan, az nem az övé volt. Nem vár tőlünk szenzációs, új irodalomtörténeti megállapításokat — mondta sokszor, diákokkal szemben nem is lehet követelmény —, de minden dolgozatnak önálló, eredeti véleménynek kell lennie.

Hadd mondjak el egy személyes példát! Egy vetélkedő kapcsán hárman az osztályból külön írhattuk meg a Móricz-dolgozatot. Nem akartam leégni, úgy éreztem, van egv-két önálló gondolatom, s ezeket úgy mixelem irodalomtörténészeink megállapításaival, hogy egy eredeti, jó dolgozat sikeredik, s ne'm lehet felismerni a forrásokat. Hármast kaptam. A miértre választ kértem tőle. Elmondta, ebben a dolgozatban alig talált egyéni gondolatot. ez Vargha Balázs, ez Czine Mihály, az meg Nagy Péter.

Egyike volt azoknak, akik mindig felvállalták a veszélyes programot, történelmünk egyéniségeket elmosó. sablonidőszakában egyéniségek nevelését, akikre sok harc vár majd az életben. Foglalkoztatta a testkultúra ügye is. A következőket mondta 1987 tavaszán:

Ma sajnos a valóban testet nevelő pedagógusok hátrányban vannak a versenyistálló-tornatanárokkal szemben. Őszintén aggódom, mi lesz ezzel a feltehetően agyonhajszolt nemzedékkel, ha nem kap megfelelő testkultúrát, igényt az egészséges életmódra. Meglepődtem. Sohase említette, hogy sportolt volna. . . Az ókori görög eszmény mégiscsak benne volt tanításában. A sokoldalúság volt tanításának vezérfonala. Nem véletlenül volt több ízben testnevelés tágozatosok osztályfőnöke. Ő ápolta a legintenzívebben a Madách-hagyomá- nyokat.

Kelemen Erzsébet Salgótarjánban született. Az elemi iskola elvégzése után polgári iskolába járt. A múze- umbaráti kör egyik 1986 novemberi ülésén a polgári iskolára emlékezett, különösen meleg szeretettel szólt a humanista Tábori Gézáról, az iskola igazgatójáról, s megemlítette a szintén pedagógus édesapján kívül — Chrnely Ilona nevét, aki a pedagóguspályára nevelte. A tanítóképzőt 1943-ban végezte el.' Ezután beiratkozott Szegeden a József Attila Tudományegyetem magyar—történelem szakára, 1945-től népi kollégistaként. Tarjánban előbb az acélgyári leányiskolában, majd a Május 1. Üti (a mia.i Lovász József -Általános Iskolában,) Végül a Madách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában tanított. 1987 második felében távozott az élők sorából.

Miskolczy István