Nógrád, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. JANUÁR 6.. SZOMBAT NO(JRAI) 3 A salgótarjáni palackozóüzemből negyven saját kezelésben működő egységbe Szállítják a megrendelt söröket és M üdítőitalokat. Pár hónapja az elnöki asztalnál ...annyit mint egy szombaton dolgozó kőműves... Százötvenhétből tizenhárom marad A pártingatlanok hasznosítása Nógráciban flz MSZP csak a működéshez szükséges minimális feltételekre tart igényt A korábban az MSZMP kezelésében volt ingatlanok hasznosításáról tárgyal hétfői ülésén a Nógrád Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Hogyan készítették elő az átadást, mire tart igényt az MSZP — erről be­szélgettünk az utódszervezetnél dr. Béres István sza­nálási biztossal. Az előzményekről mindenekelőtt el­mondta: — Csak a székemet hoz­tam magammal, hogy ez­zel iis jelképezzem gazdasá­gi elnökhelyettesi éveimet, mert továbbra sem akarom feladni igazi énemet, a pénzügyi területekkel nap­rakész kívánok Jenni. Éhre kényszerít a gazdasági hely­zet, n'b rheg a jogszabály- dzsungel, amiből nem le­het kikeveredni. Azt, hogy elődöm, dr. Gergely Sándor elmegy, senki se vette ko­molyan, ment 'ilyésimi ko­rábban is sízóba került. Egy jónevű, jelentős vagyonnal1 rendelkező gazdaságot ha­gyott rám — foglalja meg­választásának rövid) előtör­ténetét tömören össze a jól megtermett, nyugalmat, bi­zalmat és biztonságot su­gárzó Szilvák János, a ka- ranqslapujtői termelőszövet­kezet pár hónapja megvá­lasztott elnöke. Kisvártatva hozzáfűzi: — minden vá­lasztási kényszer nélkül, a házon belül oldotta meg a tagság az elnökválasztást. Nem tagadom, jól esett, amikor rám esett a válasz­tásuk, bizalmuk. Ami más és több az el­nöki íróasztal mellett, mint korábban, az a plusiz teher amit csúnya szóval emberi oldalnak nevezünk. Gazda­ságii elnökhelyettesiként se kerülte azokat a konfiilkttus- helyzeteket, amelyek a gaz­daság fejlődését kitoénysze- rítettték. Most a keményebb oldalával 'találja magát szembe, méghozzá, csaknem a nap minden órájában. — Ahhoz, hogy fizetőké­pesek maradjunk a többség érdekeit keli képviselnem- Ennek megfelelően, csak azok a területek maradhat­nak meg, amelyek ered­ményt hoznak a gazdaság­nak — hangsúlyozza, az el­nök, összefoglalva a jelen valóságát, és a jövőre uta­ló elképKeléseit. Pénzügyi pályafutását, en­nek megfelelő gondolkodá­sát, habitusát a pásztói ta­nácsnál kezdte illetve mu­tatta be. Később, a banknál dolgozott, majd innen útja a korábbi PM. Bevételi Igaz­gatóságához — ma az APEH — vezetett- Onnan került a termelőszövetkezetbe. — Előbbi munkahelyei­met nem lehet összehason­lítani a termelőszövetkezet­be végzett tevékenységgel. Az itt szerzett gyakorlat, igen sokszor nem igazolta az onnan érkezett követel­mények jogosságát. Most is ezt tapasztalom. Nem csak a gazdaság más területein, hanem a pénzügyben is nagy a káosz. A szabályo­zók gyakori változása, ki­számíthatatlanná teszi a gazdálkodás ere dm é n y esis é- géi. A mai körülmények között pedig fejlesztéssel foglalkozni nagy merészség­nek számít. Három évvel ez­előtt még 10—15 százalékos kamattal jutottunk beruhá­zási fejlesztési pénzhez. Ta­valy pedig boldogok le­hettünk, ha megústeiWk 20— 25 százalékkal, és ha kap­ha tturUtV''Az ’' előbbiék' ‘toló- göft két-hárómsizoros ka­matlábemelés, illetve -mó­dosítás, továbbá a forint gyakori leértékelése is meg­található. A fentiekből fakadó ki­szolgáltatottság azft is • je­lenti, hogy a nyereség 1989-.ben előreláthatóü&g 12— 15 millió közöit't lesz, ami az éves árbevételinek csupán másfél százalékát képviseli. Olyankor, amikor a gazda­ság a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek közé Itartoziik:, amikor az árbevétel döntő részét az. ipari, a . szolgálta­tó és a kereskedelmi tevé­kenység adja. Az elvoná­sok értékét, az alábbiak jel­le mziik: , — Leszámítva az állami támogatásit, 1988-ban nettó­ban, 243 millió adót fize­tett be gazdaságunk, amely­ből 197 milliót a sör utáni adó jelentett. A személyi jövedelemadó cím,én 13, társadalombiztosítási járu­lékként 40 millió forintot juttatunk az államkasszába, — a gazdaság 900 dolgozója. Tisztelem a magánvállalko­zókat, de szerintem nincs versenysemlegesség az adó­zásban, mi vagyunk a ki­apadhatatlan pénzforrás a köttaégvetés számára. Ne­künk minden forintról bi­zonylatot kell adni- Végül n^kem nem az adóval van a bajom, mert azt más or­szágokban is kell fizetni, hanem azzal, hogy a ,mai mértéke mozgásképtelenné teszi a gazdaságot, hogy az áremelés kétharmad részét viszi el. Ez az a bűvös kör, a miiből úgy látom nehezen tudunk kikecmeregni. Csak­hogy miire előnyösen válto­zik a mostani helyzet, ad­dig is valamiből élni kelle­ne a gazdaságnak, mert már most is a legdrágább költségtényező a bér. — Ha már iiflt tartunk, ne vegye tiszteletlenségnek, de megkérdem, bár tudom, hogy nyugaton ez illetlensé­get jelent: — Az ön és ve­zető társai milyen anyagi megbecsülésben részesül­nek? — Naponta, nettóban anv- nyitt keresünk mirit egy szombaton dolgozó kőmű­ves, maszekban. Tévedés ne essék, nem az ő keresetét sokallom. Az értékrenddel van baj. Egy, egymilliárdot meghaladó gazdaság irá­nyítása, eredményes- gazdál­kodásának garantálása, 900 főnek a foglalkoztatása mel­lett nem lehet ' a hét­végeken maszekotok — Ilyen körülmények kö­zött, vajon miire irányul az új esztendő termelésű, és gazdálkodási elképzelése? — A múlt év októbere óta több variációban foglal­kozott a vezetőség az idei elképedésekkel. A felvásár­lási árak késői közreadása, a szabályozóik rsmertetésé- nek elhúzódása miatti, ne­héz olyan tervet összeállí­tanunk és a tagság elé vin­ni, amely tényekre, a való­siágra, a lehetőségekre épül, egyszóval jól megalapozott. A kormány halogató takti­káját figyelembe véve, alap­vető követelményként a filze tőképes ség megtartását jelöljük meg, s ebnek ren­deljük alá az ehhez tapadó telj es ítmény rendszert, an­nak különböző formáit. Ki­ugró változásokról szó sem lehet, csupán arról, hogy gazdálkodásunkat maga­sabb szintire emeljük. Ami eddig már biztosnak lát­szik, az a következő. Jövőt szolgáló beruházásokra nem vállalkozunk. Folytatjuk az ésszerű létszámgazdálkodást. Bérezési rendszerünket köz­vetlenül a piacgazdálkodás igényeihez kapcsoljuk. Egyes veszteséges tevékenysége-, két pedig rövid időn belül megszüntetünk­— Előbbi gondolatai nem sugároznak valami nagy optimizmust. — Valóban nem vagyok optimista, bár talán nekem annak kellene lenni. Egy­két éven belül erre nem kerülhet sor, ez önámítás lenbe. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy kilátástalan­nak látom a jövőt. Fizetőképességük megtar­tását olyan körülmények között kell elérni, amikor a földtörvény módosításának ürügyén, egyes pártok, szer­vezetek, a termelőszövetke­zetek ésiz nélküli szétverésé­re törekednek a „történel­mi igazságszolgáltatás” fra­zeológiával. kihasználva a magyar nép bizonyos tagja­inak perlekedésre való haj­lamát. Venesz Károly — A kongresszus politikai döntésének lényege, hogy a párt lemond mindazon ingat­lanok kezelői jogáról, ame­lyek nem feltétlenül szüksé­gesek a politikai mozgalmi tevékenységhez. A végrehaj­tás november óta tart. Nem­csak párton belül, hanem együttműködve az állami szervekkel és figyelemmel a minisztertanácsi rendelet szabályaira. Nagy horderejű politikai állásfoglalást tett a kongresszus, ennek végre­hajtása éppúgy tartalmaz politikai és szervezeti, mint pénzügyi elszámolási mozza­natokat. Ami a politikai vo­natkozást illeti: azokat az ingatlanokat, amelyek a működéshez nem szüksége­sek, a párt a helyi önkor­mányzatok rendelkezésére bocsátja, ott határozzák meg a hasznosítás céljait is. Ez az ügy végső soron az egész társadalmat érinti, hiszen majdnem minden községben van kisebb-nagyobb párthe- iyiség. Szervezeti vonatko­zásban nincs semmiféle köz­ponti utasítás, a felmérést a területi pártszervek végezték el, ott döntötték el azt is, hogy melyik ingatlanokat adják vissza, s a további működéshez milyen tárgyi feltételekre tartanak igényt. Országosan 10,3 milliárd fo­rint értékű vagyonról van szőj Szeretném itt megje­gyezni, hogy kizárólag a jó­zan mérlegelés, az anyagi lehetőség szabja meg, hogy mit kíván továbbra is fenn­tartani a párt. Ezt részben saját mozgalmi működésé­hez kell igazítani. Tudni kell azt is, hogy a pártállam lebontásával a pártnak szá­mos olyan' funkciója szűnik meg, amelyeket eddig vég­zett, s amelyekhez szükség volt tárgyi feltételekre. Az előbbi magyarázza többek között azt is, hogy — az ál­lami funkciók ellátására te­kintettel — pártberuházáso­kat is finanszírozott az állam. — Az említett 10,3 milli­árd forintos vagyonból Megáll az ' ember esze! Hogy milyen világban élünk?! Egymást érik az áremelések, csak kapkod­juk a fejünket. Elindulunk otthonról tejért, s mire a boltba érünk lassan már gyufát sem kapunk a ná­lunk lévő pénzért. Mindez semmi ahhoz ké­pest. hogy már alapvető fo­gyasztási cikkeket sem lehet kapni. Nincs olaj, nincs joghurt, nincs felvágott, nincs kifli, nincs mosópor. Es ezt még fokozni lehet. Az egyik leglényegesebb, legfontosabb, nélkülözhe­tetlen, az élethez elenged­hetetlenül szükséges áru­féleséget sem lehet kapni szinte sehol. Egyszerűen érthetetlen a kereskedelem hozzáállása a dologhoz. Szerintem szán­mennyi jut Nógrád megyére, aminek a sorsát rendezni kell? — Az ingó és ingatlan va­gyon értéke 250 millió' fo­rint. Az ingatlan vagyon 90 százalékot tesz ki, a 157 ingatlan értéke 236 millió forint. Ennek jelentős része a megyei, a hat városi szék­ház, valamint három pihenő­ház értékéből adódik. Az in­gatlanok jelentős többsége kis községekben található, egy-két irodából álló párt­helyiség. Szeretném még hozzátenni, hogy a 157 in­gatlanból 43 volt teljes egé­szében a párt kezelésében. A többi csak részben, például oly módon, hogy kultúrház- ban, tanácsházban volt egy- egy iroda. Az összetétel vizsgálatakor érdemes meg­jegyezni, hogy a 157 ingat­lanból 21 épült állami tá­mogatással (72 millió forint), a többit a párt saját erőből hozta létre. —i A felmérés után mi­lyen elvek vezérelték az MSZP-t Nógrádban a hasz­nosítást illetően? — A meghatározó annak tisztázása volt: mit kíván a párt megtartani. Természe­tesen figyelembe kellett ven­ni. hogy a kongresszus után lassú volt a tagszerveződés, ugyanakkor bízunk abban, hogy egy erős baloldali szo­cialista párt jön létre. Ily módon a jelenlegi ésszerű mértékek mellett egy ké­sőbbi élSlapotsra is szerettünk volna felkészülni. Természe­tesen oly módon, hogy ne méretezzük túl magunkat. A mérvadó tehát a jelenlegi működőképesség megterem­tése volt. Mértéktartóan és szerényen, a párt saját erejé­ből, pénzügyi lehetőségeiből kellett kiindulni. — Mire jutottak a szám- v vetéssel„ végül is mit kíván megtartani az MSZP Nógrád megyében? — összesen csupán 13 in­gatlan kezelői jogát kíván­tjuk megtartani. A párt új struktúrájának megfelelően elsősorban a választási köz­pontokban, a városokban kí­dékosan bojkottálják ezt a cikket. A bojkott mögött nem lehet más, mint irigy­ség, mert a megrendelők, a főigazgató-megrendelők nem élnek vele. Pedig üdvös lenne fogyasztaniok, ha másért nem, hát az egész­ségükért. Nincs és nincs ez a drága kincs. Mit tegyünk, hogyan él­jünk ezután? Hogyan néz­zünk embertársaink sze­mébe. Mosolytalan arccal, görcsbe rándult kézzel ha­donászunk, nevetni nincs erőnk. Letargiába estünk, dolgozni sem tydunk. Csa­ládunkban mind gyako­ribb a marakodás. Nem szólunk egymáshoz, egy­szóval: kínlódunk. Javaslom, hívjanak ösz- sze egy bizottságot, s vizs­gálják ki, miért nincs, s vánunk önálló helyiséggel rendelkezni. Ezekkel biz­tosítani tudjuk a megyei és a városi irodák működési feltételeit. E ^zerénv mérték­nél helyénvaló megjegyezni a következő adatokat is: 1989. október 30-án a párt 284 főt foglalkoztatott a me­gyében, ebből nyolcvanan voltak politikai státusban. A létszám január 1-től mindössze 12, a városokban például 1—1 poliltólkai státus van. — A közvéleményt élén­ken foglalkoztatta a pihenő­házak sorsa, nem egyszer ellentmondó hírek is napvi­lágot láttak. — Volt olyan elképzelés, hogy továbbra is célszerű lenne megtartani. Ügy tűnik azonban, hogy ehhez az anyagi feltételek egyelőre nincsenek meg, a kezelői jo­gukról az MSZP lemond. Kivéve a palotáshalmi kis faházat. Az ottani pártszer­vezet ugyanis vállalja üze­meltetését azzal, ’hogy egy ifjúsági bázist alakít ki. — Milyen volt az előké­szítés mechanizmusa, amely­bén kialakult a lemondás il­letve a hasznosítás aránya? — A megyei tanács és a párt megyei irodájának koor­dinálásával minden helyi ta­nácsot megkerestünk, ki­kértük a helyi pártszervek képviselőinek véleményét. Az átadás előtti párbeszéd során természetesen szóba kerültek b hasznosítás cél­kitűzései is. A helyi nyilvá­nosság részeként erre javas­latokat tettek az MSZP szer­vei is. Úgy vélem, hogy a legtöbb helyen nagyon he­lyes közösségi célokban gon­dolkodtak, hiszen iskolák, egészségügyi és szociális lé-' tesítménvek, faluházak, kul- túrházak céljára kívánják az átadott pártingatlanokat hasznosítani. ,Ezt támogatták a helyi pártszervek, s ezek a célok egy nagyobb közös­ség igényeit elégíti ki. Sze­retnék azonban egy meg­jegyzést tenni: a döntés sok helyen régi gyakorlatot szen­tesít. Arra gondolok, hogy eddig is volt több olyan pél­da, amikor a párt kezelésé­ben lévő épület adott ott­hont a helyi közélet minden eseményének, beleértve a falugvűléseket, a tanácstagi beszámolókat, sőt a szövet­kezeti részközgyűléseket is. mi van e mögött! Ha a bi­zottság nem működik ha­tékonyan, akkor újabb bi­zottságot kell kinevezni. Mindezeket felügyelhetné egy parlamenti bizottság, s az ellenőrzés, az össze­fogás eredményeként vég­re kiderülhetne ki felelős mindezért. Mégiscsak borzasztó, hogy ebben az országban nem lehet pipadohányt kapni, főleg nem magyar termé­ket. Pipadohányt, ami lét­kérdés. Létkérdés, mert. az egészségünknél mások egész­ségénél nincs fontosabb. Hasznos a füst arra Js. hogy eltakarja a gazdasági bajokat. Mondhat nekem bárki, bármit, pipadohány nélkül soha nem lesz piac- gazdaság. , (—dini) —k— ...azaz rágyújtottam volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom