Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-13 / 295. szám

1 J 2 NÓGRÁD 1989. DECEMBER 13., SZERDA Az MSZP városi értekezlete Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról.) lett meditálni, hogy le­gitim-e ez a testük-' ha­nem az volt a tét : * csz-e párttagság. Az összcmglaló a gondok között említette, hogy a viták nem a párton belül folytaik, a megfogal­mazás szerint a radikális tagozat véleménye sok em­bert elfordított a szerveződő párttól. Ami pedig az eredménye­ket illeti: a volt járás terü­letén 440 tagja van jelenleg az MSZP-nek, huszonegy alapszervezet jött létre. A rétegjellemzők felidézése mellett kitért Plachy Péter arra is, hogy a városi appa­rátus minden tagja december 1-től felmondási idejét tölti. A közeljövő legfontosabb fel­adatait a pártszervezés fel- gyorsításában, az új testület létrehozásában jelölte meg. Az utóbbihoz hozzátette: ez feltétlenül szükséges, hiszen meg kell szüntetni az ideig­lenes állapotot. A feladatkör kiegészül a választásokra va­ló koncentrálással, valamint azzal, hogy a politikai és a választási programot január közepén újabb pártértekez­let vitassa meg. A vita megkezdése előtt a tanácskozás úgy foglalt ál­lást, hogy elsőbbséget ad a platformok és a tagozatok véleményének, így elsőként a radikális tagozat képvise­letében Turóczi János lé­pett a mikrofonhoz. Szenve­délyes hangú beszédében megvilágította az elvi nyilat­kozat több megállapítását, s a nehéz helyzet okai között azt is említette: Salgótar­jánban a párt frontemberei többször is köpönyeget vál­tottak. A kongresszus kap­csán megjegyezte: a küldöt­tek mindenkinek tapsoltak, csak azoknak nem, akik mondtak is valamit. Haza­térve pedig a reform élhar­cosaiként léptek fel, s ennek Salgótarjánban nincs hitele. Turóczi János az elvi nyi­latkozat legfontosabb tételeit idézve sorolta a szükséges változások feltételeit. Megje­gyezve azt is: a megújulás­hoz hozzátartozik a városi vezetés teljes cseréje. A radikális tagozat tagjai kérdések sokaságára vála­szoltak ezek után. A meg­jegyzésekből épp úgy kiol­vasható volt — miként a ké­sőbbi vitából is — egy-egy részkérdésben a teljes szem­benállás, mint az azonosu­lás. A sok egyetértői legföl­jebb a hangvételt, a stílust kifogásolta, nagyobb toleran­ciát sürgetve. Dr. Fekete Mihály hozzá­szólásában a további tag- szervezésre hívta fel a fi­gyelmet és érvelése szerint nem lehet előre nyilatkozni arról, hogy kivel léphet az MSZP koalícióra. Dr. Bőviz László többek között így fo­galmazott: a párt kompro­misszumok eredménye. S ha ezt létrehoztuk, mielőtt el­érkezne a fő cselekvés ide­je, ne kezdjük ki belülről önmagunkat. Óvott a „köpö­nyegforgató” címke könnyel­mű' osztogatásától is. Laka­tos József visszautasította a kongresszusi küldöttek mun­kájának felületes minősíté­sét, majd azt hangsúlyozta: Európában sem leheti fel­mutatni olyan pártot, amely oly nagymértékben szakí­tott volna múltjával, mint a mai párt. Kifejtette azt is: akik úgy vélik, hogy a hatal­mi pozíciót kívánják őrizni a vezetők, azok nem ebben az országban élnek, hiszen az egykori apparátusi dol­gozóknak már munkahelyük sincs. Varga László szerimt ér­demes elgondolkodni a ra­dikális tagozat elvii nyilat­kozatán. Ami azonban a átílusft illeti: „így politikát nem lehet eladni". Szemlé­letesen érvelt amellett is: a párt csiak olyan gazdasá­gi programmal lehet nagy, amire figyelnek az emberek. Sós Károly szenvedélyes hangon a párt,szervezés gondjairól, a régi káderek betartó gáncsoskodásairól szólt. Szalánczai György szerint október elején más volt a helyzet, mint ma, nehogy „elaludjunk”. Mint mondta, a radikális tago­zat nyilatkozata vitaanyag, jó lenne, ha a többi platform is ilyen markánsan fogal­mazná meg nézeteit. Szá­mos javaslatában kitért ar­ra is, hogy a gyakorlati munka érdekében milyen munkabizottságokat., szak­értői csoportokat kellene lét­rehozni. Kevesebb szóra, több tett­re volna szüktség — érvelt Kristóf Ernő. Ma könnyű kiabálni, a szélsőséges ki­nyilatkoztatásokat azonban meg kell gondolni, mert politikai harcról van- szó. Együttes' szolidaritás és cselekvés nélkül pedig egyetlen párt sem képes csatát nyerni. Losonczi Ta­más kérdéseket sorolt, s ezekre rendre igennel felelt. A válaszok mind azt, iga­zolták: joga van a kisebb­ségnek is kezdeményezni, véleményt nyilvánítani. Fü­zesi István a gazdaságra hívta fel a figyelmet,, majd azt hangsúlyozta : a párt vi­tában alakúüsa a véleményét, azt azonban képviselni kell. A nézetek gyökere pedig nem az es^me, hanem a valóság. Id. Tolmácsi Fe­renc a tagszervezési hiá­nyosságokra hívta fel a fi­gyelmet, s tett javaslatot a hatékonyabb módszerre. Ö its véleményt nyilvánított a radikális tagozat elvi nyi­la tkozaitáról1: Sok értékes dolgot mondanak, de le­gyenek toleránsak. Hallgas­sák meg azt is, miit mon­dunk, a választ pedig a pil­lanatnyi rögtönzés helyett fontolják meg. Sarló Béla fontosnak mondotta, hogy az ideiglenes vezetést legi­tim testület váltsa fel, majd a tagszervezés és a válasz­tásokra való felkészülés te­endőivel foglalkozott. A rövid, lényegre törő összefoglalóban Plachy Péter néhány konkrét megjegy­zésre is reagált. Többek között kifejtette, az ideigle­nes intézőbizottság mindig is átmenetinek tekintette magát. Vitatkozott néhány bántó megjegyzéssel, majd arra! szólt: korábbi nyilat­kozatának szellemében az új vezetésben nem kíván tisztséget vállalni bár a párt aktivistája marad. Er­re az a meggyőződés vezet­te, hogy hiányzik az új ve­zetés országosan és megyei szinten is. Az elnöklő Czene Gyula megköszönte az ideiglenes intézőbizottság munkáját, felidézte a vitában tett fon­tosabb javaslatokat. Azokat, amelyeket a majdani, városi vezetés figyelmébe ajánla­nak. Ennek eldöntése azon­ban csak igen hosszadalmas, indulatos vitában született meg. Olyan heves megnyi­latkozások mellett, hogy a hozzászólások gyakorlatilag még a jegyzőkönyvben is nehezen rögzíthetők. Az alapkérdés: válasszon a pártértekezlet elnökséget és .tiszte ég vise löket, vagy hoz­zanak létre szövetségi jel­(Folytatát ez 1. oldalról.) teni kell valakit, akkor az a többletköltséget jelentő bejáró munkás lesz! Fekete Gyulától tudjuk azt is, vannak eszközei az intézetnek és a tanácsok­nak. Ezek közül is a leg­kiemelkedőbb (mert hosszú távon is legtöbbet nyújtó) a munkahelyteremtő beruhá­zások támogatása, az át­képzés, illetve — önálló munkahelyteremtésként — az újrakezdők kölcsöne, ieggel működő koordinációs tanácsot. Az utóbbira tett javaslatot a 105 tagot szám­láló SKU-alapszervezet meg­bízásából Babus Gyula, s ezt támogatta a radikális tago­zat is. Az előbbi, eredeti ja­vaslatot pártolók az opera­tív munka igényével érvel­tek, mások a szövetségi megoldás előnyeként több más mellett azt hozlták fel: a tagság a delegálással köz­vetlenül vese részt a veze­tésben. Számos részletkér­dést illető módosító javas­lat, emelkedett hang, sze­mélyeskedés, bocsáinattóé- rés, kivonulás a teremből „Ebből nem kérek!” felkiál­tó s'siá 1 — mindez hozzátar­tozott a vitához. A már véget érni nem aka­ró civódást követte a sza­vazás. Több menetben, le­hangoló külsőségekkel. Elő­ször az alábbi eredmény született: az eredeti javas­lat mellett 105-en, a szövet­ségi megoldás mellett 96-an foglaltak állást. A kicsi különbségre való tekintettel, Fehér Zoltán megjegyzése szerint az egyik fél megsértődik — folytató­dott tehát az újabb vita. Aztán újabb szavazás, nem egészen olyan módszerrel, mint, ahogy az az alternatív javaslatok esetében szoká­sos. Az eredmény: 126 igen a szövetségi megoldás, azaz, a koordinációs bizoftság mel­lett, 98 párttag támogatta az elnökség létrehozását. Csak­hogy furcsa a számtan. Egy összeadás — a tartózkodá­sokat is beleértve — és ki­derül: a második menetben „többen szavaztak”, holott az emberek inkább elmen­tek, mintsem visszajöttek. A tényeken ez nem változtat: december 18-án majd össze­ül a mostani döntés szelle­mében az alapszervezetek del egá 11 jai ból 1 ét r eh qza n dó koordinációs tanács. A má­sik valóság: vagy a szava­zatszámláló bizottság, vagy a Szavazó tagság nem állta helytzett magaslatán. Vita után nyílt szavazás­sal — látható többséggel — a pártértekezlet állást fog­lalt abban, hogy szükség van megyei vezetésre, még­pedig ugyancsak szövetségi jelleggel. Végül egy prózai kérdés. Az ideiglenes intézőbizott­ság megszűnt, új vezetés csak a jövő héten lesz. A felkiáltás szerint: „Ki nyit­ja tói holnap a Háziad, kinél lesíz a kulcs?” Az apparátus már nem dolgozik, ez a tény némi munkajogi vitát is ki­vált. Az MSZP irodája azonban ezekben a napok­ban is nyitva lesz. Plachy Péter így nyilatkozatit: — Kötelességem, hogy az új vezetésnek mindent tisz­tességgel átadjak. Így érez­nek munkatársaim is. Kelemen Gábor amit a vállalkozni kívánók kapnak. (A megyében 266 jogosultból 135 már meg­kapta; Pásztón és környé­kén ez a szám 48, közü­lük harmincketten kezdhet­tek hozzá vállalkozásukhoz a kölcsön birtokában.) Ezeket a beruházásokat az állam finanszírozza, s olyan megyéknél, mint pél­dául Nógrád, Borsod és Sza­bolcs, ahol a helyzet súlyo­sabb, évi százmillióval tol­dotta meg az állam a fel­használható keretet. 0 sült galamb nem repül (Tanulságaim az MSZP városi értekezlete után) Az idei pártértékezletek közül a legrövidebb ideig — 16 órától mindössze 20.40-ig — elhúzódó érte­kezés számomra és remél­jük sokak számára igen sok tanulsággal jár. Meg kell tanulnunk együtt élni a párton be­lüli sokszínűséggel, a vé­lemények különbözőségé­vel. Tanulnunk és gyako­rolnunk kell a toleráns ma­gatartást, szoknunk kell a viharos vitát. Meg kell tartanunk a vitatkozóked­vet. de szükséges tanul­nunk a politikai vitakul­túrát. Tekintsük természe­tesnek, hogy bárki, saját ízlésének megfelelően ,,fű­szerezhetii” mondanivaló­ját, csak vigyázzon ar­ra. nehogy ehetetlenné váljon. Fogadjuk el, hogy értelmes és nem érzelmes viták jelenthetnek előre­lépést. Profikra van szük­ség, hogy „csatát” nyer­jünk! És így tovább, és így tovább. . . Mindezeken túl számom­ra mégis a legfőbb tanul­ság. hogy a párt politikai munkájában ezentúl nem lehet különbség felada<- meghatározók és -végrehaj­tók között! Nincs és nem lesz apparátus — fize­tett forradalmárok —, akik majd megoldják, akiktől számon kérhetünk, akik számon kérhetnek akik ha­talmi szóval élhetnek! Nincsenek és nem lehet­nek — s remélem nem is lesznek — ügyeletes zse­nik, mindenhatók, akik helyettünk, nélkülünk, de „értünk” teszik a dolgu­kat! Nekünk kell vállal­kozni a politikai munká­ra, a meggyőzésre, a bi­zonyításra. a változtatás­ra, de tudni kell vállalni ezek következményét, ered­ményességét, vagy ered­ménytelenségét is. Sürgősen rá kell döb­bennünk és döbbentenünk, hogy a sült galamb való­ban nem repül! Rudinszky László MSZP-tag Halmozottan hátrányos helyzet Megszakítjuk a tárgyalásokat Az MSZP megyei ideiglenes intézőbiz.ottsága a napok­ban pályázatot tett közzé a Nógrád Megyei Lapkiadó Válla­lat igazgatói posztjának betöltéséről, és le kívánja zárni a főszerkesztői pályázatot is. Ezekkel a lépésekkel a testület megakadályozta, hogy a megyei napilappal kapcsolatos vezető pozíciók — a semle­gesség személyi garanciáit biztosítandó — politikai egyez­tető tárgyalások útján kerüljenek betöltésre. A NÓGRÁD ügyében petíciót benyújtók a csaknem két hónapja tartó huzavonát úgy értékelik, hogy az MSZP me­gyei vezetése időhúzó taktikát alkalmazva visszaélt az alá­írók és a közvélemény türelmével, majd pedig végérvénye­sen tanúbizonyságot tett a kompromisszumokra való képte­lenségről. Mindezek miatt a további tárgyalásokat értelmet­lennek látják és a maguk részéről megszakítják. Egyidejűleg nyomatékosan leszögezik: Az ország sok helyén — egyebek közt a nógrádi kezdeményezés hatására — sikerült mindenki szá­mára megnyugtatóan, a semlegesség kritériumai szerint rendezni a megyei lap helyzetét. E helyeken azon­ban nem hiányzott az MSZP előretekintő hozzáállása. Szilárd meggyőződéssel vallják, hogy a nyilvános­ságról folytatott nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon a megyei lapok kérdésében a petícióban foglalt, vagy ahhoz rendkívül közeli megoldást munkálnak ki or­szágosan ennek elébe menni kizárólag helyi elhatározás kérdése lett volna. Ilyen körülmények között a lapkiadó-igazgatói és főszerkesztői állás politikai egyeztető tárgyalások nélküli betöltése nagyfokú értelmetlenségre vall, a tényleges politikai viszonyok semmibevételét bizonyítja, és — a feltehetően abszolút lojális vezetőkön keresztül — az MSZP-éra utáni időkre is biztosítani törekszik a párt kor­látlan befolyását. Mindezek miatt a petíciót benyújtó szervezetek kénytele­nek kijelenteni, hogy eleve bizalmatlanok azokkal szemben, akik esetleg konszenzus nélkül is hajlandók elfogadni az igazgatói, illetve főszerkesztői kinevezést, hiszen funkcióba kerülésükkel automatikusan elhatárolják magukat a petíció­tól, és ezzel együtt az aláíró politikai tömörülésektől. Előre- bocsátják, hogy ha a megyei lapokat a nemzeti kerékaszta­lon kimunkált megoldás kiveszi az MSZP kezéből, az új lap­gazdánál azonnal érvényesíteni törekszenek bizalmatlan­ságuk konzekvenciáit. Az aláírók rendkívül sajnálják a NÔGRÂD-dal kapcsola­tos tárgyalások elhúzódását, eredménytelenségét, de ezért és ennek valamennyi következményéért kizárólag az MSZP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizottságát tartják felelős­nek. MDF salgótarjáni szervezete MSZDP Nógrád megyei szervezete MSZP salgótarjáni radikális tagozata SZDSZ salgótarjáni csoportja Á tárgyalások mégsem folytatódnak? A megyei lup november 28-i számának első oldalán Részleges megegyezés a NGGRÁD ügyében címmel jelent meg a petíciót be­nyújtó pártok és az MSZP megyei ideiglenes intézőbi­zottságának közös nyilatko­zata, melyet a felek képvi­selői együttesen fogalmaz­tak meg. Idézet a közle- rnényből : „A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy az MSZP a parlamenti vá­lasztásokig, illetve a három­oldalú egyeztető tárgyalá­sok befeje'ztéig tulajdoná­nak tekinti a lapolt. Ugyan­akkor a pártok leszögezték : a szerkesztőség önálló, füg­getlen alkotóműhely, mely­nek munkájába az MSZP nem avatkozik bele. Egyet­értettek abban, hogy az MSZP páíváizatot hirdet a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatói posztjá­nak betöltésére, s ezzel pár­huzamosan meghosszabbít­ja a főszerkesztői pályázat határidejét.” Mindezek alapján nehezen érthető, hogy a petíciót alá­író pártok tmért tesznek úgy, mintha csak a megje­lenít pályázatból tudták vol­na meg a lapkiadó vállalat igazgatót posztjának, illetve a fősEerkeszrtői állásnak a meghirdetését. Az igazgatói pályázat kiírását egyéb­iránt a szerkesztőségi kol­lektíva szorgalmazta. A közvélemény hiteles tájékoztatása céljából el­mondjuk, hogy a részleges megállapodásból a pártok kérésére maradt el annak deklarálása, hogy az MSZP „egy baloldali elkötelezett­ségű, szocialista lap kere­tében esélyegyenlőséget biz­tosít valamennyi más pátrt- nak, politikai szervezetnek”. Kérésüket azzal indokolták: nem kívánják, hogy az MSZP bárki számara is ke­gyet gyakoroljon. Ugyan­csak felajánlottuk, hogy a néplapjelleg érvényesülé­sét pártsemleges társadal­mi szakértő bizottság bizto­sítsa. A pártok e javasla­tunkat is elutasították. Ezek után vajon joggal illetik-e az MSZP megyei szerveze­tét „kompromisszumokra való képtelenséggel”? Fenti köt/Oeményüikben airról sem tesznek említést, hogy a személyi kérdések eldönté­séhez széles körű érdemi konzultációt javasoltunk, természetesen fenntartva a kinevezés jogát, a lápgaedát képviselő testületnek. Mint a megyei lapokról folytatott kerek asztal - meg­beszélésből is kitűnik (láisd: Helykeresés, buktatókkal. Népszabadság, december 9., 16. old.), más helyütt sem oldódott meg még véglege­sen e fórumok ügye. Az együttes gondolkodásból, „helykeresésből” — pedig úgy véljük — mi is kivettük ré­szünket — egyebek közt — fentebb említeti elképzelé­seinkkel. Nagyon sajnáljuk, hogy a megbékélést, közmegegye­zést hirdető szólamzuhatag közepette a pártok eleve bizalmatlanok a leendő igaz­gatóval és főszerkesztővel szemben. anélkül, hogy szakmai munkájának minő­ségét megismernék. Végezetül ismét kénytele­nek vagyunk a bevezetőben idézett megegyezésre utalni, amely így fejeződik be: „...a tárgyalások folytatódnak.” E közös megállapodástól való eltérésért nem nekünk kell válllalnunk a felelősséget a nem létező MSZP-éra után sem. MSZP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom