Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-13 / 295. szám
kuo, ^ NOGRAD POLITIKAI NAPILAP XLV. ÉVF.. 295. SZÁM ÁRA: 4,30 FORINT 1989. DECEMBER 13.. SZERDA Az MSZP városi értekezlete Salgótarjánban „Együttes cselekvés nélkül egyetlen párt sem képes csatát nyerni" Előtérben a radikális tagozat — Elfogadható tartalom, bírált stilus — Indulatok csatája, személyeskedés, bocsánatkérés — Elnökség helyett koordinációs taoács Kinél lesz a pártház kulcsa? Alapvetően fontos feladatra vállalkozott a Magyar Szocialista Párt hétfői — lapzárta után, késő estig tartó — salgótarjáni értekezlete: a napirendek között szerepelt a kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatainak összegzése, a további feladatok meghatározása, a városi vezetés kialakítása. A városi pártértekezlet — mások szóhasználata szerint az összevont taggyűlés, hiszen a fórumra minden ipárttag meghívást kapott — biztató és lehangoló jegyeket egyaránt magán viselt. Méltán fogadta nagy taps a megjegyzést, hogy legutóbb akkor volt ilyen zsúfolt a megyei iroda tanácsterme, amikor 680 ezer tagja volt a pártnak. A vita azonban már nem volt ilyen ígéretes. Az érveket itt-ott elhomályosította az indulat, a személyeskedés. Közhellyel élve — ezt később meg is fogalmazták — a szót kérők egy része, mintha nem azt kereste volna, ami összeköt, hanem azt, ami elválaszt. Ez a törekvés pedig életveszélyes egy szerveződő pártban. Plachy Péter megnyitója után a pártfórum Fehér Zoltán és Czene Gyula személyében két levezető elnököt választott, megerősítette a háromtagú jelölőbizottság mandátumát. Ez utóbbi teljességgel fölöslegesnek bizonyult, a pártértekezlet később „átírta” a napirendet. A résztvevők egy része a tanácskozás előtt kézhez kapta az MSZP salgótarjáni radikális tagozata elvi nyilatkozatát, s Plachy Péter úgy fogalmazott, hogy elsőként ezt kellene megvitatni. Különös tekintettel az utolsó mondatokra: „Javasoljuk, hogy — a megyei pártértekezleti kínos huzavonát elkerülendő — az ideiglenes városi intézőbizottság az értekezlet elején (mondjon le”. Plachy Péter érvelése szerint, ha a pártfórum így foglal állást, ekkor a napirendben jelzett tájékoztató megtartását sem vállalhatja. Az elnöklő Fehér Zoltán megismételte az értekezletre váró — eredeti javaslat szerinti — feladatsort, hangsúlyozva, hogy legfontosabb a vezetés megválasztása. Ezt követően a radikális tagozat elvi nyilatkozatát olvasta fel Rákos Csaba. A dokumentum bevezető része utal arra, hogy személyi felelősség terheli a megyében és a városban azokat, akik a kelleténél tovább maradtak politikai funkciókban. Több pontba szedték azokat a javaslatokat, amelyek a párt politikai vonalvezetése és gyakorlata gyökeres megváltoztatása mellett érveltek. A programtervezet egyértelműsítését szolgáló fejezet többek között az MSZMP- től való éles elhatárolódást, a jelenlegi és a majdani koalíció elvetését sürgeti. E fejezet ismertetésekor a jelenlévők jó része dobogással, kitapsolással jelezte nemtetszését. Fehér Zoltán később okkal kérte: mellőzzék az ilyen megnyilatkozást, hiszen mindenkinek joga van a vélemény- nyilvánításra. Az elvi nyilatkozat végül konkrét javaslatokat is tett a párté-r- tekezletnek. A már idézett lemondás sürgetése mellett itt adtak hangot annak, hogy minden szólásra jelentkező kapjon szót, a sorrendet sorolják, a platformok élhessenek a korreferátum lehetőségével. Már sejthető volt, hogy az indulatok az ügyrend kapcsán is összecsapnak. Amikor elhangzott a bejelentés, hogy a radikális tagozatból többen előre is bejelentették szólási szándékukat, felröppent a hangos megjegyzés : „Hányán vannak ezek?!” Mások felálltak, íme két vélemény: — Az újjászerveződő pártokban mindig akadnak csoportok, a’melyek diktálni akarnak. A radikális tagozattal is így állunk, már a kezdés előtt ránk akarják erőszakolni véleményüket. — Én az MSZP ideiglenes intézőbizottsága meghívására jöttem ide! E 'közjáiték után végül is egyezség született a üie- netrendben. Plachy Péter összefoglalhatta a kongresz- szus óta végzett munka tapasztalatait. Felidézve a szervezést, érvelve egyben az ideiglenes intézőbizottság létrehozásának szükségessége mellett. Mint mondotta: nem azon kel(Folytatás a 2. oldalon.) Festmények, szobrok, bútorok... Bemutató a Képcsarnokban Az ízléskultúra fejlesztésére, az esztétikai érzék finomítására mindig is hatással volt a művészek alkotásainak bemutatása. Vidéki viszonylatban általában kevesebb erre a lehetőség kiállítótermek, bemutatóhelyiségek szűkössége miatt, a salgótarjániak azonban mégsem panaszkodhatnak e téren. A fennállásának négy évtizedes jubileumát ünneplő Képcsarnok Vállalat Nóg- rád megye székhelyén 1966- tól rendszeresen igyekszik megismertetni az érdeklődőket a mai képző- és ipar- művészeti alkotásokkal. Kiemelkedően jó képek, szobrok jelentik a bemutatásra kerülő készlet egy részét, emellett az ajándéktárgyak A Csohány-teremben kortárs képzőművészek alkotásai és bútorok is mind inkább előtérbe kerülnek az üzlet eladóterében. Nemrégen a „Magyar tájak, magyar ecsettel” című kiállítás nyerte el a közönség elismerését, amely képek vásárlásában is jócskán megmutatkozott. Mostanában a bútorok iránti érdeklődés a fokozott, amelyhez minden bizony- nyai az is hozzájárul, hogy az árucikkeket hitelben is kínálják. A „tömött” pénztárcákat mutatja, hogy az itt vásárlók háromnegyed része a részletfizetési kedvezményeket igényibe veszi. —kulcsár— Lakberendezési cikkek az eladótérben . ié __ — —VÖtvenéves a Táncsics Két kiállítással nyitott a rendezvénysorozat Ritka élményben lehet része azoknak, akik most a Táncsics Mihály Közgazda- sági és Kereskedelmi Szak- középiskola (köznapi nevén a „Közgé”) diákjai. Az iskola ugyanis ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból! december 12—16. között ötnapos ünnepségsorozatot rendeznek, melynek szervezéséből a diákoktól az iskolaigazgatóig mindenki tevékenyen kivette részét. A rendezvény védnökei dr. Boros Sándor, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese és C. Becker Judit, a városi tanács elnöke. Az ünnepségsorozatot dr. Rozgonvi József, az intézmény igazgatója nyitotta meg, aki áttekintést adott a fél évszázad történetéből. A Salgótarjáni Felsőkereskedelmi Iskola, ahogy 1939- ben hívták, sok nehézségen ment keresztül. Hiszen az akkori első diákok életébe hirtelen robbant be a II. világháború. Talán ezért is olyan megható az az összetartó erő, mely közöttük a mai napig megvan még. Mint hangsúlyozta, régen sem volt könnyű a tanulók helyzete, és ma sem az. Régebben keveset, de alaposan, ma pedig sokat, s talán felületesebben tanul az ifjúság.1 „Van tehát kiktől tanulná, vegyünk példát elődeinkről, de legyünk büszkék az itt megszerzett tudásunkra. Nemcsak a névadónak, hanem elődeinknek is tisztelgünk, amikor megkoszorúzzuk Táncsics Mihály szobrát” — fejezte be beszédét. A koszorú elhelyezését követően az első emeleten berendezett iskolatörténeti fotókiállítás megnyitójára került sor. Bihary Lajos, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója,, az iskola jelentőségét méltatta. Köszönetét fejezte ki mindazoknak. akik felajánlották ama már ereklyének számító könyveiket, tárgyaikat a kiállítás részére. A nehéz kezdet, a 40-es évek végének lendületet adó korszaka és a bizonytalanságokkal! teli ötvenes évek után a hatvanas évekre vált igazán jelentőssé az 1958 márciusa óta mai nevét viselő Táncsics. Hogy betöltötte hivatását, ékesen bizonyítják megyénk pénzügyi, kereskedelmi, igazgatási muinkíahelyein sikeresen dolgozók százai, akik e falak közé jártak. A diákok és tanárok jó teljesítménye mindig egymás kölcsönös tiszteletén alapult. Megállni azonban nem lehet, hiszen a jövő sok nehéz, de szép feladatot tartogat még a katedra mögött és előtt helyet foglalóknak egyaránt. Az iskola mai közösségére és a régiekre egyaránt számítunk, hogy a Táncsics, őrizze meg értékeit, kísérje tovább környezetének szeretete, megbecsülése. Remélem, a 75. évfordulón is mind többen találkozunk majd — tette hozzá zárszavában Bihary Lajos, a Táncsics egykori igazgatója. A kiállítás valóban a kezdetektől napjainkig mindent megmutat az intézményből. Látható az iskola 1939-es egyenruhája, Keményvári János 48 éves, római katolikus vallású gazdasági cseléd István nevű fiának kiállított szegénységi bizonyítvány, mely tulajdonosának tandíj- mentesen tette lehetővé tanulmányai megkezdését, vagy Scholtz László levente igazolása hadifogságáról, melyet a Magyar Népjóléti Minisztérium Hadifogolygondozó Kirendeltsége állított ki még 1947-ben. Érettségi bizonyítványok, oklevelek, elsárgult újságkivágások a Szabad Nógrádból, régi fényképek idézik a múltat. Az újabb kori felvételeken azj iskolai élet kötöttebb és szabadabb részét egyaránt a nézelődő elé tárják. A számológépektől a számítógépekig címmel ügyviteli-technikai eszközkiállítást is rendeznek. A Brunsviga beállítókaros számológéptől a Commodore 64-ig széles skálán mutatják be az e téren végbement óriási fejlődést. Az írógépek világában is széttekinthet az, aki az 1894- es, „kőkorszaki” Olivértől a mai modern, margarétafejes Robotronig végignézi a kiállított eszközöket. Mindkét kiállítás december 18-áig, a rendezvény- sorozat végéig tekinthető meg. Balázs József Halmozottan hátrányos helyzet Lehet Pásztön dolgozni? Nem könnyű ma keresőnek lenni. Különösen nehéz a nógrádiaknak, de a legnehezebb: Pásztón és környékén munkát találni. Sajnos, ez egyáltalán nem tréfa. A foglalkoztatás gondjairól, lehetőségeiről tartottak fegnaip megbeszélést a Pásztó városkörnyéki bizottság tagjai. A téma egyik legjá- ratosabb ismerője, Fekete Gyula, (a megyei munkaügyi és pályaválasztási tanácsadó intézet vezetője) vázolta fel a nógrádi, ezen belül is az itt kialakult helyzetet, lehetőséget. Mióta országos szinten is felfedezték, hogy a teljes és hatékony (együtt!) foglalkoztatás álom, azóta újra a (máshonnan már jól ismert. ..) „fejéről a talpára állítás” kezdődött meg: újra érték lesz a jól képzett ember (munkaerő?!), a vállalatoknak nem lesz érdeke az embereket egyszerűen (és megalázóan) vattának, bérkitöltő eszköznek tekinteni. Csakhogy az egyszer már elrontottakat nem a varázsütés (szabályok megváltozása) teszi csodamód problé- mátlanná. Nógrádot mindjárt három körülmény is sújtja: a szénbányák felszámolás előtt állnak; a hatvanas évek, bányafelszámolási akciója tizenötről hatezerre csökkentette a felvehető emberek számát, ők alacsony technikai színvonalú, rosz- szul fizető, többnyire külső (más megyében lévő) központú gyáregységekben kaptak munkát. Ezeket az egységeket természetesen most újra fenyegeti a felszámolás réme, munkásait a do- logtalanság. A megye déli- délnyugati (idetartozik Pásztó is!) része pedig hagyományosan kevés munkahelyivel rendelkezik, lakosainak jó része 19 ezer aktív keresőből 10 590! eljár dolgozni itthonról, hatezren megyén kívülre. Ez a hatezer szintén a legnagyobb létbizonytalanságban él, hiszen a többi megye is küszködik a maga problémáival, s ha meneszI (Folytatás a 1. oldalon.)
