Nógrád, 1989. december (45. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-01 / 285. szám
1939. DECEMBER 1.. PÉNTEK nox;rad 3 Hiánycikk az emberi hang Kis ügyek nagyító afalt Egyre nagyobb termelési feladatok hárulnak a Ve- gyépszer salgótarjáni gyárára, amelyek teljesítéséhez időben meg kell teremteni a műszaki feltételeket. Az elmúlt években 4—6 millió forintot költöttek gépek vásárlására, az idén viszont Liberális elveket kíván meghonosítani a gazdaságban a Fiatal Demokraták Szövetsége. Dr. Orbán László közgazdász-politológus, a FIDESZ gazdaságpolitikai bizottságának vezetője szerint a szabadelvűség mellett a dolgozói érdekvédelemre, a szociális bizottságra is gondolnak. — Önök a ráadásmunkát vállaló, öntevékeny embert vélik a gazdaság motorjának. Tehát az eddig is kizsigerelt embereket akarják tovább szipolyozni? — Ha a gazdaság bajban van, ráadásterheket kell vállalni. A népi bölcsesség is azt mondja ezzel kapcsolatban : azt a lovat ütik, amelyik húz. Az eddigi rossz intézményrendszer — mely gazdaságunkat szétzilálta — lassan megszűnik, s kialakítunk egy jobb intézményrendszert. De ez önmagában nem művel csodákat. Kellenek a motivált, érdekeltté tett emberek is. — Azaz, aki eddig 12—14 órát dolgozott, az most dolgozzon 15—16-ot? — Semmiképpen ! Főleg nem a mostani állami munkahelyeken. — De mindenképp többletmunkát kell végezni valahol! — Nem a többletmunkát, hanem a többletjövedelemszerzést tartom fontosnak. Mégpedig lehetőleg kevesebb munkával. Tehát az emberek jobb minőséggel és ötletekkel keressenek többet, — Akad-e ehhez embertöke? Hiszen a közöny nemcsak a politika iránt nyilvánul meg, hanem egyre inkább a gazdasági munka iránt is! — A fő veszély az. hogy mindez elterjed a társadalomban. S ami lökést adhat hozzá: az infláció, amely miatt tömegesen érzik úgy, hogy nincs értelme dolgoz-' ni. 25 milliót fordítanak erre a célra. Többek között vettek esztergapadot, elekt- ro polírozóberendezést, zártsugaras szemcseszóró gépet, s targoncákat is beszereztek. Képünkön: Szí" gedi Sándor számítógépvezérlésű CNC-esztergán gyárt gázliftekbe való sza— Mi indíthatja el ezt? A bérkövetelések, vagy az áremelések? — A folyamat már elindult: évek óta együttélünk a köznapi inflációval. Az áremelésekkel és a hiánynyal. Amitől én félek, az a lengyel és jugoszláv típusú hiperinfláció. Húsz százalék körül tartunk, s ez már olyan határ, amikor felgyorsulhat ez a tendencia. Félő, hogy a szakszervezetek kiharcolják a bérindexálást, az automatikus béremelést. — Miért baj ez? Hiszen az emberek jobban szeretnének élni, ha már holtfáradtra dolgozzák magukat. — A béremelés automatizmusa beindítja az inflációs spirált. A kiáramló többletbér húzza tovább az inflációt, anélkül, hogy a gazdasági szerkezet változna. — Tovább fokozhatja a bajokat az önök másik célja: a veszteséges vállalatok felszámolása. Hiszen e szétzilált gazdaságban nem is tudhatjuk, melyik tevékenység nyereséges, melyik veszteséges. — A jelenlegi árrendszer sajnos, valóban nem piaci értékrendet tükröz. A kirívóan gazdaságtalan termelés mégis jelzi, hol kell kezdenünk a leépítést. Többek közt a vaskohászatban. — Igen ám, de a felszámolással eltűnnek e cégek termékei is, s ezáltal jócskán növekszenek a magyar gazdaság amúgy is kibírhatatlan nehézségei. — Nem biztos, hogy érvényesülne a ..dominóelv”. Lehet, hogy csődsorozat helyett rövidülne a sorban állás. Az eddig alkalmazott mentőakciók nyomán a sorok csak nőttek. Vállalni kell bizonyos kockázatot, enélkül nem lesz változás. — A FIDESZ a szakszervezetekben látja a változás egyik fő ellenlábasát. Miért? — A bérindexálással, amelyet ők szorgalmaznak, s az ennek nyomán nekilendülő bályozószelep-szárakat. Nagy pontosságú alkatrészről van szó, hiszen a terméket a szovjet olajmezőkön mínusz 60 fokon is alkalmazzák a nemritkán 100 baár nyomású földgáz mennyiségének mérésére. hiperinflációval jóvátehetetlen károkat szenvedne a magyar gazdaság. — Tehát önök a liberalizmust nem kívánják párosítani erős érdekvédelemmel? — A klasszikus szabadéi- vűség meglenne érdekvédelem nélkül is. Mi azonban a modern liberalizmust valljuk. Azaz kulcskérdésnek tekintjük a hatásos érdekvédelmet. Ámde nem ágazati alapon — melyen a mai hivatalos szakszervezet fölépül —, hanem szakmain. Az ágazati szerveződés viszont a szakma becsületét tágabb távlatokban próbálja védeni, nem feltétlenül egy-egv ágazathoz kötözve. — Azaz a szakszervezetek ne foglalkozzanak makrogazdasági kérdésekkel? — Elsősorban vállalati szinten kellene akciókat kezdeményezniük. A felszámolandó üzemekben a munkásokat az ingerli föl, hogy látják: a menedzserek — akik a szabályozókon kívül felelősek a csődért — óriási jutalmakat vesznek fel, vagy kedvezményes nyugdíjba távoznak. — Ezzel feszültséget kelt a szakszervezet, de min segítene? — Elő kellene segíteni a dolgozók részvényhez juttatását. Kapjanak hitelt, melyből felvásárolhatják az értékpapírok egy részét. A hitelt aztán a nyereségrészből törleszthessék. s így fokozatosan váljanak saját cégük résztulajdonosaivá. — Azaz le kell váltani a köztulajdont? — Nem a köztulajdont, hanem az állami tulajdont s nem leváltani kell, hanem korlátozni. Az a fajta tulajdon, amelyben a dolgozók a vállalatukat részvényesként birtokolják, a köztulajdonnak az egyik legvonzóbb s leghatékonyabb formája. Molnár Pál Jönnek az emberek szerkesztőségünkbe naponta. Apró-cseprő ügyeiket elénk tárják kendőzetlenül. Persze, a kicsiny ügyek — érthetően — számukra nagy ügyek, rendkívül fontosak. Bíznak a nyilvánosság erejében, bíznak bennünk. Ezzel mi sem élhetünk vissza. Próbálunk segíteni, ha tudunk. A szerkesztőségi látogatásokat szinte kivétel nélkül megelőzi egy hivatali látogatás. Általában ott nem orvosolják bajukat, nem segítenek nekik. Néha szóba sem állnak a polgárokkal. Állják itt néhány tanulságos eset. Nem kívánunk igazságot tenni, nem az a dolgunk. Egyébként önmagukért beszélnek a történetek. Legtöbbször jó, s megértő szó után is csillapodik az indulat. Sajnos, ebből kapnak a legkevesebbet az emberek. Biztosan elintézhető lenne sok probléma megfelelő hozzáállással. A hivatal azonban nem mindig gondolkodik az ügyfél fejével. Éppen fél évtizede járja a hivatalokat Klebniczki Mihályné, mohorai telke ügyében. Hogy panasza mennyire megalapozott, azt Koziice Ferenc, a Magyar- nándori Mikszáth Téesz akkori elnöke 1984-ben így látta : ,,A termelőszövetkezet vezetősége nevében igazolom, hogy Klebniczki Mihályné t.éesszel határos ingatlana két oldalról Pusztai János ingatlana között van. Klebniczki Mihályné földjét megművelni, közlekedőút hiánya végett csak nehézkesen tudja. A munkagépeket több esetben a téesz területéről, kerítésen keresztül téve tudtuk odavinni. A közlekedőül hivatalos kijelölését a termelőszövetkezet vezetősége is szükségesnek tartja.” Az út egy kisajátítás kapcsán igen karcsúra sikeredett, azon munkagépekkel közlekedni alig-alig lehet. Klebniczkiné egy kaput készíttetett időközben, de azt lakattal nem zárta le, hogy a szomszéd is tudja használni. A kaput viszont a szomszéd arrébb helyezte, mondván, hogy az gátolja őt. Közben, 1979-ben az esetből bírósági ügy kerekedett. íme a végzés: „A kihallgatott tanúk vallomásaiból megállapítható volt, hogy az alperes a kaput nem zárta le, az csak dróttal van összeerősítve, amit bárki kinyithat, a kapu tulajdonképpen csaik a bafomfik ellen, védi az alperesi területet' a felpereseket az ingatlanuk megközelítésiben nem gátolja. A kapu létesítésével az alperes a felpereseket a birtoklásban nem zavarja.” Azt hinné az ember, a bírósági határozattal lezáródott az ügy. Ám, a kapu azóta sem pihen. Klebniczkiné a kisajátított föld egy részét is kérné, hogy' megközelíthető legyen a területe. Jár a tanácsokra igazát (vélt igazát?) keresve. Mondja, a hivatalokban sokszor félvállról, foghegyről válaszolnak neki. Megoldás persze nincs, nem is lesz tán' soha. Tyúkper — mondhatnánk. Megértő emberi szavakkal esetleg már rég lezárulhatott volna az ügy. A kis ügy, amely az idős asszony szemében nagy ügy. Gáspár Jánosné felháborodva mondja szerkesztőségünkben, hogy Salgótarjánban, a Bajcsy-Zsilinszky út 41. számú ház udvarában már több mint egy hónapja folyik a víz. A víz, amely állítólag kincs, mert kevés van belőle. Az eset észlelésekor azonnal jelentette ezt a tényt az ingatlankezelő vállalat művezetőjének. Ö nem volt hajlandó kifáradni a helyszínre (lehet sok dolga volt), viszont kiment a részlegvezető. Meditált is az új keletű forrás fölött: rejtély, hogy folyik a víz! Mondták neki, emelje fel az akna tetejét, ez a művelet azonban meghaladta hatáskörét. A víztől szép lassan táskássá vált a közeli fal. A minap újra elment a vállalathoz Gáspár Jánosné. Drága a víz, nem nézhette tétlenül a pazarlást. Ígérték: majd megnézik. Nem nézték meg. Az idős asszony azonban nem tágított, kereste az igazgatót. Az irodán közölték vele, hogy egy hónapban csak egyszer van fogadóórája, akkor jelentse be magát. Mellesleg, jegyzi meg Gáspárné, a régi időkben még a polgármester is gyakrabban fogadta az embereket. Másnap reggel már hat órakor elfoglalta figyelőállását Gáspár Jánosné, a vállalat udvarán. Kitartását siker koronázta, megérkezett az igazgató. Előadta, hát gyorsan panaszát, ecsetelte a csőtörés következményeit. Az igazgató gyorsan . leszerelte őt: mit tetszik gondolni, hogy én megcsinálom?! — hűtötte le a lelkes asszonyt. Ennyiben maradtak. Gáspárné jóval később jött rá, hogy az igazgató egyben a körzet tanácstagja is. .. D. A. megkért, ne írjam ki a nevét az újságban. Pedig neki igazán nincs szégyenkeznivalója. Egy éve költözött egy új lakásba családjával. Azóta Salgótarjánban, a Déryné út 9/a. földszintjén lakik. A múlt héten elöntötte az új lakásukat a víz. Nagy keservesen kivonultak a szakemberek kijavítani a hibát. S, mint általában, most is félmunkát végeztek- Kijavították ugyan a hibát, azonban nem zárták le a csöveket takaró falat. Nem rakták vissza a fedőlemezt. A régit szétvágták, új meg nincs. A nyíláson szépen kiszökik a meleg. Fáznak a gyerekek, akkora felfordulás van, mint a költözés idején. Felázott a linóleum is. Egyedül a biztosító embere végezte el azonnal munkáját. A többi illetékesre azóta is várnak, hiszen garanciális a ház. A ház asszonya meg sorban szedi a nyugtátokat. D. A. szaladgál az építőkhöz, hivatalról hivatalra jár, eredménytelenül. Ügy néznek rá, mintha ő tehetne a bajokról. Olyan hangnemben beszélnek vele. hogy kz arcpirító. Hiányzik a jó szó, a tenni akarás. Csörög a telefon. Egy asszony panaszkodik, hogy a fia vett egy sorsjegyet és be szeretné váltani a postánál. Elolvasta, tudja, húszadika után ez lehetséges- A beváltóhelyen fogalmuk sincs az alkalmazottaknak, hogy mi is ez tulajdonképpen. Úgy néznek rá, miint borjú az új 'kapura. Valaki hibázott, alighanem... Üjra csörög a ’ telefon. Dörgő hangon adja elő aggályait a telefonáló. Salgótarjánból leutazott Szirákra az egyik vállalathoz. Bedolgozói munkát hirdettek. örömmel elvállalta volna. A helyszínen közölték vele, hogy már rég betelt valamennyi állás. Vajon ki fizeti meg neki az utazással töltött időt és az útiköltséget? Az eset után napokig figyelem a NÓGRÁD hirdetési rovatát. Természetesen továbbra is hirdették az állást. Kérdésemre ingatag választ adtak. Ügy tűnik, hogy a központ hirdette meg az állást. Ezzel az érveléssel csupán az a baj, hogy Szi- rákon is van telefon, mégha nem egészen tökéletes is. Az állás betelte után azonnal le kellett volna állítani a hirdetést, de senki nem vette a fáradságot. Vajon hányán utaztak Szirákra hiába a múlt héten? Kis ügyek — mondhatnánk. De a kis ügyekből nőnek ki a nagyok. Sajnos, az úgynevezett nagy ügyek ugyanígy intéződnek országunkban, megyénkben. És újra mondom: megértés, tolerancia, emberi hang, segítőkészség nélkül nem jutunk előbbre. Minden marad a régiben. Á. T. A Petőfi Csarnokban láthatjuk a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti és űrhajózási állandó kiállítását. A négyezer négyzetméteres kiállítási területen a repülés fejlődését — ezen belül a magyar repülés fejlődését is — 26 eredeti repülőgép, 24 ugyancsak eredeti repülőgépmotor és számtalan modell és egyéb repüléssel kapcsolatos tárgy mutatja be. Fotó: Fehér József Fotó: Bábel Modern szabqdelvűség Ezt vallja a gazdaságról a FIDESZ
